Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-18 / 84. szám
XV. évfolyam Szatmár !3!l október 18. Szerda 84. szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész evre 8 kor. Felevre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉ« ÉS KIADÓHIVATAL: Soros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 T«I«tSon-nzám 80. ----Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetőn Ä váltóóvás reformja Köztudomású, hogy az óvatolt váltót némelyik pénzintézet vagy magán cég 3 hónapig, — egész a visszkereseti jog elévülésének határnapjáig — is rendetlenül hevevteti tárcájában és annak rendezésekor a fedezeti váltó a rendezés napjától előre 3 vagy 6 hóra lesz ismét meghosszabbítva ; e miatt a kir. kincstár a fel nem használt — mellőzött — váltóhelyetekkel évente jelentékenyen károsodik. De másrészről nem méltányos az sem, hogy kisebb összegű váltóadósok ugyanannyi váltó-óvás költségét fizessenek, mint a nagyobb összegű váltó-adósok, kiknek fent jelzett módon az óvotolás folytán még hasznuk is van. Mert p. u. egy 30 ezer kor. váltónak bélyege 20 korona, mig az óvás költsége 6—8 korona. Haszon 12—14 korona. Hogy a váltó-óvás költsége az összeg arányában tegyen megosztva és a kir. kincstár se szenvedhessen veszteséget, a váltó-óvás reformjára vonatkozó javaslatomat a következőkben terjesztem elő : Az óvás felvételének idejében a váltó birtokos vagy ennek megbízottja bemutatná az óvatolandó váltót a kir. közjegyzőnél, ennek honn nem létében a kir. jbirósághoz, faluhelyen a községi főjegyzőhöz, közjegyzőhöz vagy postahivatalhoz stb. Az óvás felvételére törvény által felhatalmazott, — feljogosított — közeg a váltó-óvást egy Íves nyomtatványon, u. n. váltó-óvás felvételi jegyzőkönyvön venné fel, mely tekintet nélkül az összeg nagyságára, egy koronás bélyeggel láttatnék el; az eredeti váltó hátlapjára pedig annyi értékű II. fokú bélyeg lenne felragasztandó, mint amennyi az óvatolandó váltó űrlap érléke. P* u. 150 kor. váltónál 10 fillér, 1600 kor. váltónál 1 kor. s 15 ezer kor. váltónál 10 kor. Másod- fokú bélyeg ragasztandó lenne fel az óvatolandó váltó hátlapjára. Ezen fölragaszlott okmánybélyeg a hivatalos közeg által keresztül Íratnék és pedig a kelettel (dátummal) azért, nehogy a bélyeg többször is felhasználható legyen. A válió óvás felvételi jegyzőkönyvet a váltó birtokosa vagy ennek megbízottja és aláírná, melyet aztán az óvást levevő hivatalos közeg aláírásával és a hivatalos pecséttel látna el. A sok járásmunkába kerülő váltó másolati iv kiállítása helyett az eredeti váltó hátlapjára csak ennyi Íratnék : „Hogy ezen eredeti váltó, az általam____ügyszám al att felvett jegyzőkönyv alapján a mai napon megóvatolíatolt, tanúsítom. (A felragasztott megfelelő okmánybélyegen a dátum, utánna aláírása és hivatalos pecsét.) Ezen kevés muriKálatokért, — tekintet nélkül az összeg nagyságára, — 2 korona lenne a hivatalos közeg részére fizetendő, állami hivataloknál felvett óvásnál pedig bélyegekben lenne lerovandó. A sok felesleges fáradozás, időtöltés és fuvar-díj is megtakarítható lenne azzal, hogy a váltó fizetés végett az óvatoló hiv. köz g által személyesen nem mulattatnék bt? az elfogadónak, vagy telepesnek. Amely úgyis felesleges, mert száz váltó közül alig akad egy-kettő, akinek a váltót a kifizetésre való felhívásnál, bemutatásnál, módjában vagy szándékában volna kiegyenlíteni. Mert a váltók leginkább fe- ledékenység vagy pénzhiány miatt kerülnek óvatolásra. A fizetés végetti bemutatás mellőzése TÁRCA. A napernyő. — Irta: A. Ghartlon. — Milbrauch grófnő zsurjain szívesen látott vendég volt a londoni titkosrendőrség főnöke Mr, Hosford, a család meghitt barátja. Kedve szerint, hol mulattatta, hol megborzongatta a társaságot átéit, »eseteinek« elmondása által. Egy alkalommal a hölgyek újból kérlelték, mo djon el egyet érdekes élményei közül. — Nem lévén primadonna, hogy sokáig kéressem magamat, elmondom tehát egy szép és okos asszonynak, annak barátjának és egy csomo brilliáns melltünek meséjét, Tisztelt hölgyeim, &zn eskedjenek engem gondolatban egy Oxford streeti ékszerüzletbe — az önök előtt is ismerős Sylvester üzletébe követni. Az eset délután fél négy órakor történt. Az idő épp oly szép és tiszta volt, mint ma. Elegáns magánfogat állott meg az üzlet előtt. Kifogástalan eleganciával öltözött fiatal hölgy szállt ki belőle és belépett az üzletbe. Ezüstszürke Crépe de Chine ruhát viselt, fején ugyanolyan szinü óriás Rembrandt kalap. Kezében finom, lenge, selyembojtokkal díszített I n pernyét viselt, amelyet letett maga elé az üz- ‘ let asztalára. Az elárusító a legelőzékeny^bben í köszöntötte a szép, elegáns vevőt és, megkér- j dezte, hogy mit parancsol. A hölgy brilliánsmclltüket és fülbevalókat j kért. Magaviseleté kifogástalan volt és teljesen, j megnyugtató olyannyira, hogy a szakértő ékszerész aki erősen megfigyelte, egy percig sem táp- : Iáit gyanút a kifogástalanul előkelő hölgygyei I szemben. Végre kiválasztott egy nagyértékü melltüt. Az ár hétszász font volt. A hölgy bebizo- j nyitotta jártasságát az afféle vételek dolgában, ! amennyiben megkérte, hogy vonják le a vétel- ! árból a készpénzfizetésért járó százalékot, amit az ékszerész készségesen meg is tett. A hölgy erre kézitáskájából kivett egy telt pénztárcát és kifogástalan papírpénzzel fizette ki, a melltü árát. Eddig minden pompásan bonyolódott le. A hölgy kivette ékkövekkel díszes zsebóráját és az üzleti óra idejével hason! iiotta össze. Látszólag ijedten kérte a segédet, hogy csomagolja be gyorsan a megvett ékszert, mert neki — mint mondá — sürgősen el kell sietnie. A segéd igyekezett eleget tenni a szép asz- szony kívánságának és el se rakta a tálcát, a melyen a kiválasztás céljából kikészített többi ékszerek voltak elhelyezve. Néhány foglalat nélküli brilliáns is volt az ékszerek között. Kedves mosolylyal vette át a hölgy a kis csomagot. Felállt és a másik kezével elvette a pulton levő napernyőt. De a hosszú selyemboj- tok beleakadtak az egyik meiltübe és az értékes ékszerekkel telt tálca leesett a földre. Az ékszerek végig gurultak az, egész üzleten, néhány darab a bejáróig guruit el. Ugyan-e pillanatban felnyílt az ajtó és egy elegáns, ápolt külsejű ur megállóit a küszöbön, amikor meglátta a kellemetlen szituációt. Azután nagyon óvatosan, nehogy a szerteszét heverő ékszerekre rálépjen, befelé ment az űzletpultig. A hölgy borzasztóan izgatott, volt. Elsőbben lehajolt, hogy segítségére legyen az ékszerész segédnek, de hirtelenül meggondolta magát, visszaült a helyére és bőbeszádüen sajnálkozott az eseten. A napernyő a tálca mellett feküdt a földön. Közbe az ur is leült egy székre. — Sajnálatomra nem segíthetek, mert hogyha esetleg hiányoznék valami, a legelső gyanú azt éri, aki segített — mondta nevetve. A két vevő tehát nézte, hogy a segéd mint igyekszik összeszedni a szerteszét gurult ékszereket, Amikor végül összeszámolta az ékszereket, kiderült, hogy négy vagy öt foglalatlan bril- liánskő hiányzik. A I női, férfi és gyermek T||T *« 11 Mm* pgp* ruhákban **3P| Ifi 11 fiI ]ÍÁ tUli ■ legolcsóbb árban ifJLUill MELLETT SZEREZHETŐK
