Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-01 / 79. szám
XV. évfolyam. Szatmár, I9il. október I. Vasárnap FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egó -.í évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kot Egyes szám ára !0 filler. Megyeien hetenblnt kétszer: vasárnap éj szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZIERK£S2TéSÉ8 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám* János-utea 10 . — T*!«fon - tó S'á f\» So. rtrr Mi ndennemű dijak Szaímáron, a kiadóhivatalban fizetendők Gondolkodás nélkül... „Gondolkodás nélkül kell a katonai javaslatokat megszavazni“ — mondotta gróf Tisza István a véderővita kezdetén. , Eddig úgy tudtuk, hogy csak a katonaságnál megy erényszámba a gondolkodás hiánya, de most meglepetéssel látjuk, hogy ezt a nagy erényt a munkapárti politikusok megirigyelték a katonáktól. Igaz, mi úgy tudjuk, hogy a politikusnak ép a gondolkozás a fő és egyedüli hivatása és azt hittük, hogy a képviselőnek kötelessége az, hogy okos és termékeny gondolatokkal szolgálja hazája javát. Ezek után azonban szívesen megállapítjuk, hogy a munkapárti képviselőknél vélek a gondolkodás és erény a szellemi sötétség. Örömmel vesszük, hogy ezt éppen a vezér állapította meg. A munkapárt ezt a nagy erényt éppen egy oly javaslatnál akarja gyakorolni, amelyet Bécs- ben dolgoztak ki számunkra, amely abból a forrásból származik, amely 89-ben az akkori véderő javaslattal a nemzetet az ujoncmegajánlási jogától, az ischli klauzola idején pedig a gazdasági önállóság lehetőségétől akarta mindörökre megfosztani. A nemzet szerencséjére azonban az ellenzéki politikusok szeretnek és tudnak gondolkodni és bizony nagyon de nagyon alaposan gondolkodva tanulmányozták át a véderőjavaslatokat sorról-sorra és például Bakonyi Samu, az ellenzék kiváló katonai szakértője, aki Tiszával ellentétben szeret és tud is gondolkodni, igen cifra dolgot sütött ki a javaslatról. Egyebet ne említsünk, mint pl. az altiszti kérdést. A javaslatok szerint a legénység két, az altisztek azonban három évet szolgálnának. Már maga ez mutatja, hogy a kétéves szolgálati idő csak humbug, mert az altisztekre nem terjed ki, az altisztek pedig a legénységnek majd egyharmadát fogják kitenni, mert a kétéves szolgalati idő esetén sokkal több altiszt szükséges, hogy a kiképzés intenzivebb legyen, Ez pedig katonai szempontból is — erősebb kifejezést ne használjunk — típusa a gondolkodás vagy talán egyéb hiányának, mert igy a legénységnek ügyesebb, értelmesebb részének gondja lesz majd arra, hogy az ő jó tulajdonságaikra a tisztek valahogy rá ne jöjjenek és elismerésül két év helyett három évre benn ne tartsák. Most azonban történt valami a nagy politikában, ami erősen rácáfol Tiszára. Uj hadügyminiszter jön. Nagyon beavatott forrásból az a hír szivárgót ki, hogy az uj hadügyminiszter nem teszi magáévá a katonai javaslatokat, mert azok katonai szempontból is rosszak és azok újabb átdolgozása szükséges. íme 1 Tisza hajlandó lett volna a javaslatokat gondolkodás nélkül megszavazn és most a katonaság vonja vissza a javaslatokat, — mert azok ellen katonai szempontból merültek fel aggályok. A bizantinizmusnak igazán tökéletesebb példáját nem nyújtja semmi, mint az a kép, mikor Tiszának ezen inkább szé- gyelni való kijelentésére a munkapárt őrült tapsban tört ki annak idején. Aki eddig — jóhiszemű lévén — talán kételkedett abban, hogy a munkapárt egyedüli hivatását Bécs parancsainak végrehajtásában látja, az ebből a kijelentésből megértheti. Maga Bécs még kételkedik azon, hogy jó lesz-e az, amit követel, Budapesten talán át sem olvasták még a javaslatokat, de már a többség kiadta a jelszót: „Gondolkodás nélkül szavazni !“ Ilyen többségre a nemzetnek szüksége nincs. Ilyen, a politikát moráltól, az önérzetes felelősségviseléstől távol dlió párt minden erkölcsi alapot nélkülöz arra, hogy ily nagy horderejű javaslatokban döntsön. Ennek a pártnak csak egy hivatása van : gondolkodás nélkül eltűnni a nemzeti küzdelem színteréről. Dr. Bognár Oszkár. TÁRÓ A. Késő bánat. Irta: René MaizeroW A levele nagyon alázatos volt és éppen ' nem ügyetlen : a boldogtalan asszony elmondta ; öt sorban, milyen volt az élete szökése óta. A j kedvese, akiért Julient elhagyta, szintén faképnél 1 hagyta őt : valami kis alkalmazás utáu nézett, j de mindeddig eredménytelenül. Nem követte el ezt a hibát, hogy mente- j gesse magaviseletét: az övé volt minden hiba, | meglakolt érte, Julienhez fordult, mert egy kis segítségre volt szüksége, hogy megélhessen, hogy i bevárjon egy alkalmazást, amelyet kilátásba he- ; lyeztek. Remélte, hogy nem lesz sokáig terhere : annak, akit rutul megcsalt. „Nem mertem jelent- j kezni nálad, ahol kétségkívül helyettesítve va 1 gyök, azért irom e sorokat a távolodba.“ Ez a levél elszomorította Julient, — A szegény leány árulása bizonyára csapás volt ránézve ; sokáig szenvedett bele, de hát annak már három éve. Leverte őt, amint megtudta, i hogy egykori barátnőié minden nélkül van s így ! kénytelen bevallani nyomorát. — Ki hozta ezt a levelet ? — kérdezte a ' hivatalszolgától. — Egy fiatal leány, — künn van — választ vár. — Bocsássa be. Egy kis iriunkásleány lépett be szelíd, egyszerű ábrázattal, varrónő vagy talán esernyő csinálónő. — ismeri Merruad kisasszonyt ? — Igen. A szomszédomban lakik. — Régóla? — Három hónap óta a Didót ulcában. — Tudja mi van ebben a levélben ? — Nem. Szeretett volne még tovább kérdezősködni, de valami visszatartotta. — Névjegyet vett elő, pár szót veteti rá és áladta a leánykának. — Kérje meg Merraud kisasszonyt, legyen szives holnap eljönni hozzám. — Igenis. — Mondja neki, hogy ne aggódjék és hogy teljesen rendelkezésére állok. Várni fogom őt I egész nap. — Másnap reggel egy félénk csöngetésre Julién ajtót nyitott. Klári, mert ő volt, megállt a küszöbön. Nagy zavarában nem mert belépni. — Nos, Klán talán félsz tőlem? Csak ekkor neki bátorodva lépett be. Julien mái régóta nem neheztelt kedvesére s mo3t olvadni érezte szivét, amint ilyen megalazkodónak látta. Kezei nyújtott neki, hogy bátorítsa. — Nos ülj le és beszéld el bajaidat. — De Klára még mindig csak állva nézett körül. — Hát ez az uj lakásod f — Elkezdett forogni a szobában, vizsgái - gatva a bútorokat, mint az elvesztett macska. ! amikor hazakerülve bámulja a változást. — Megengeded ? — Hogyne ! — Ab, ez a festmény megvolt nálunk mar t a Labruyére utcában is! í Zavarba jött, amiért a „nálunk“ szó kisza* . ladt a száján s félénksége, mely már oszladozni I kezdett, újra elfogta. — Milyen szép lett nálad minden ! Távolról nézegette a tárgyakat, anélkü', j hogy megérintené. A pillanat kínos volt: a I keserű emlékek mindkettőjüket elszomorították* ' Tíz évig szerették egymást, együtt élték át az" ] n B AZ OSZE Újdonságok ram9 férfi és gyermek ruhákban -1fHg fii « .Ili 3 legolcsóbb árban S Z A T SW Á Rj liAGYTÖZSDE MELLETT SZEREZHETŐK 5
