Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-10 / 73. szám

Szatmár, 1911. szeptemher 10. SZAT MAR-NÉMETI, 3'ik oldal. mijük van, a mi megadatott nekik, azzal be nem érik, az kevés, hanem egyre többet kí­vánnak. Semmise sok előttük és a több is, ke­vésbé nyugtatja meg őket. Értjük, méltányolni tudjuk, ha tömérdek pénzeket nagy vagyonnal megáldottak azért óhajtanak és áhítoznak egyre többet, hogy e feleslegüket is miként vagyonuk egy hányadát a jótékonyság, a humánizmus oltá­rán áldozzák embertársaikat felebarátjaikat tá­mogatják segélyezik, igaz tetszésünkkel talál koznak, ha a tehetősebbek istápolják, fölkarolják, a lesujtottakat a szerencsétleneket ténykedéseik, cselekedeteik rugóját nem a rut egoizmus képezi unosuntalan, hanem a nemes önzetlenség. A kartellek dicső lovagjai nem ösmernek altruizmust, holt fogalom előttük a jótékonyság, izgalom és könyörület, nem tudnak és akarnak emberségesei) érezni és gondolkodni, minden tettük, lépésük a legocsmányabb önérdek undo­rító mezét viseli, egy szent célt ösmernek: a saját zsebüket, ami ezenkívül esik, az nem ér­dekli őket, az idegen előttük. Egy szép napon összeáll egy csomó vagyo­nos gyáros, nagy vállalkozó s hamarosan kartellt ringet trösztöt cs nálnak, mely alatt értendő, hogy bizonyos kelendő cikknek, kapós portékának árát tetemesen fölsrófolják, mert nekik úgy méltózta- tik tetszeni, mert ők az urak, áruikra ráutalva vannak az emberek és mért ne keressenek még. többet a szegény gazdagok, mért ne táplálhassák- hizlalhassák erszényeiket, mikor nincs akadály így teremtődnek nap nap után a kedves h.*ztelkeket, még pedig a legszükségesebb, leg- uélkülözhetetlenebb árucikkek, nevezetesen . élel­miszerek közül. És ezt egyes-egyedül a szegény szökés viszonyok között élő emberek szenvedik meg, az ő bőrükre, zsírjukra megy az egész ma­kináció, nekik kell némán és szótlanul tűrni a kartelltvágók szeszélyeskedéseit mert kénytelen kelletlen ráutalva vannak azokra a cikkekre, mert szükségesek a háztartáshoz. Nem tehetnek az éllen a basáskodás ellen semmit. Az urak a pénzes zsákok a markukba röhögnek, mert jól tudják, hogy portékáikat boykotálni nem lehet ; akárminő drága árt szabnak, megvásárolják a szegények is, mert muszáj. A mi a legelszomoritóbb a dologban, hogy e kartellek ideg in államokból főleg Ausztria felől íüjdogálnak hozzánk, a mi pénzünkre a mi vé­rünkre, a mi kizsákmányolásunkra utazván és mi karba tett kezekkel türjük ezen önkényeske­déseket, tehetetlenek vagyunk eze.. invázióval szemben, ide-oda hagyjuk magunkat ráncigálni, nem vagyunk képesek sikeresen megküzdeni a legveszedelmesebb ellenségünkkel a rajtunk élős­ködő kartelekkel. Nem csoda, ha annyi a szegény földhöz ragadt ember, és nem csoda, ha egyre jajveszó- kelnek, siránkoznak ; ok nélkül nem teszik, mi­kor a legfőbb ok : az általános drágulás. Itt volna az ideje, hogy az illetékes ténye­zők erélyesen vennék kezükbe ezt az ügyet, s módját ejtenék valahogy annak az áldatlan sze­szélyeskedésnek es önkény kedésnek, mely a gazdag gyárosok és vállalkozók kartellkötősdi játékaiból áll. Bánat. Olykor megállsz, fejed lehajlik nesztelen. Mintha setét tavak vizére hajtanád — Hol rózsák ingának kék nyári esteien, A napkorong fakó s halkan sóhajt a nád, Künn reszket a tavasz és minden arcon álom, Hajad vörös tüzét remegve ontja rám, S én nézlek csöndesen a végtelen homályon ... Oly meszze vagy, nagyon, — már nem is vagy [talán. S már látom messziről az éj felajzotl ijját, —• S szegény kezem kinyál s úgy simogatna méy Egy karcsú lány kezet, egy arc finom profilját Rózsát, mely álmatag egy hajfonathan ég. Túróczi József HÍREK. — Pályázat. Szatmárvármegye törvényha tóságának a belügyminiszter egy uj aljegyzői állást rendszeresítvén, arra a főispán október hó 7 én lejáró pályázatot hirdet. — A kellően fel­szerelt kérvény az alispáni hivatalhoz nyúj­tandó oe. — Footbal-mérkőzés Nagykároly és Szatmár között. A Nagykároly Atlétikai Klub és a Szat­mári Torna és Vívó Klub footbal csapatai folyó hó 3 án vasárnap délután 4 órakor Szatmáron nagy nyilvános mécsben mérkőztek meg. A ver­senyen szép számú közönség jelent meg és sokan átjöttek ez alkalomra Nagykárolyból is. A ver­seny eredménye 8:2 lett Szatmár javára. Este közös bankett volt a katholikus kaszinóban. A legközelebbi mérkőzés Nagykárolyban lesz. — Szeptember elején minden iskolák Kapui val egyidőben megnyílik a tánciskola is. A ta nn'ánban, munkában elfáradt ifjúság itt mulatja ki mindennapi pihenéseit Városunk közkedvelt táncmestere Zelinger Adolf ismét megkezdi az ifjúságnak oly kedves tánctanitásait és o célból szeptember hó folyamán tanfolyaroot nyit délután 5—7 óráig a tanulóifjúság, 8—10-ig pedig a fel­nőttek számára, F. hó 17—étöl kezdve minden va­sárnap d. u. 4—7, este 8—12 táncgyakorló esté­lyeket tart saját háza tánctermében Zrinyi-utca 1 —a szám alatt. A tanfolyamokra beiratkozni már most is lehet. — Vászonszövés a gyarmati járásban. A hegyvidéki kirendeltséa vezetője Púm József kir. iparfelügyelővel s a „Magyar kender- és lenipar részvénytársaság“ igazgatóival e hó 7 én Fehér gyarmaton lesznek, hogy előkészítsék a fehér- gyarmati járásban tervezett vószonszövő háziipari szövetkezet megalakulását. — Szabadaranyleletek Erdélyben, O-ak nemrégiben történ», hogy a Rudai 12 Apostol bányatársulat bányában nagymennyiségű szabad­aranyra bukkantak. Újabban a muszári telepen (Brád mellett) nagy mennyiségű szabadaranyat bányásztak ki. A dús aranyleletek annál érdeke- Jkesebbek, mert néhány évvel ezelőtt ez a bánya már alig jövedelmezett valamit s a kihasznált hasznavehetetlen bányák közé sorolták. E meg­lepő eredmények egy uj tárna vágásából szár­maznak és általános feltűnést keltenek, bányá­szati körökben is, — Én ezt választom. Az órás és ékszerész kirakata előtt gyakran látunk őgyelegni apró kölyköket, akik a titkos választás hívei lévén titokban ezt meg amazt az órát, láncot, vagy ékszert választják maguknak. Az ilyen válogatás persze csak kirakat előtti álom marad, amely sohasem válik valóra. Hacsak nem olyan ener­gikus gyerek szőtte ezt a vágyakozást, mint Gir- delán László. Laci meg csak tizenkét esztendős, de múlt van máris a háta mögött Szinérváralján kisebb-nagyobb törvényellenességeket követett el, ezért aztán, hogy a hatóság csuklón ne ragadja, megsiökött. Szatmárbegyre került, ahol Grósz Testverek órásüsIetébeD, többszöri kirakat-tanul­mányok után, egy kis beiörést követett el. órá­kat, gyűrűket, lángokat vitt magával a szinér- váraljai nickkarter, de nein yplt eléggé ügyes, mert még aznap fülöncsipte a csendőrség és vi*s- gálati fogságba helyezte. — A ióbó szolgabiró úrról, Diene» Sándor közigazgatási gyakornokról megírtuk volt, hogy Csengerben apróbb-nagyobb basáskodások és egyéb úri virtusok mián kiesett lába alól a talaj. Most egy szürke birecske lapul meg a lapokhan a tébé dzsentriről, aki sz Jidea szólv^ több csen­ged lakost tettleg inzultált. Egy áthelyezési hirt olvasunk Díeaes urról, CseDgerből Nagysomkulra helyezi át a főispán, persze a delikvens sajat kérelmére Nagysomkuton még neip ismerik a Sanyi utfif, ott tehát újból kezdheti apró kedé- lyeskedeseit. — Ahol a disznó nem röfög. Halmiban tör­tént. Varga József hf*n!esnél foglalt a kir. járás­bíróság. Rosethj József ^kökényesdi gazdálkodó volt a felperes, a ki kövér sertéseket adott el a halmii közéleimezőnek, de pénzt nem kapott értük. Amikor a törvényes eljárásra került sor mpinössze 40 koronányi ingóságot találtak a hentesnél. Az ügy igy simán véget ért volna, ha a hatóság bele nem üti a szimatját. Megneszelték ugyanis, hogy Varga elrejtette udvarán a yorks heere jelölteket, melyek szolidárisak lévén uj gazdájukkal, egy röffené^sel sem árulták el a foglalás alkalmával, hogy még élnek és kuko­ricát ropogtatnak. Varga most csalás miatt ke­rült bajba. — Rajtakapott buzatolvajok. Az olcsvaapáti gazdák portáiról egyre másra eltünedezett egy egy zsák búza. A meglopott gazdák éber figye­lemmel lesték a tolvajokat, akiket sikerült végre is megcsipniök. Kósa József, Bende Béla és Ba­logh Lajos olcsvaapáti magyarok voltak a búza lolvajok, ezek most vizsgálati fogságban nyögik, hogy agrárország vagyunk. — Tolmács a szőlőben. Ezúttal nem amo­lyan törvényszéki fordítóról lészen említés, mert jóllehet szóló szőlőnek mondják az ifjúsági Írá­sok ezt a fürtös csemegét, tolmácsra még sincs szüksége. Különösen fölöslegesnek találta Prisz- topán János szatmárhegyi szőlöcsősz Tolmács Mihályt a szőlők között. A szőlőlopást a hegyi intelligencia csak sportnak tekinti, de Tolmács Mihály valóságos sportbajnokká tréntüozta ma­gát a mindennapi gyakorlat révén. Háti kosa rakkal szedegette a drága muskotályt, a szäzizü kecskefürlűt, a cassele-rouget s a sötétlelkü iza- bellát, amikor Prisztopán eléje toppant és csőszi előjogaival élve el akarta szedni a lopott gyü­mölcsöt. De Tolmács nem hagyta a dolgo', ki­tépett. egy szőlőkarót és fürtös foltokat paskolt a szőlőbojlár hátára, Aztán odébb állott. Ép akkor tartóztatták le, amikor el akarta adni az idegen szőlőt. Hölgyek figyelmébe. Tudatom Szatmár és vidéke úri hölgyközönségét, hogy a hírneves nagyváradi füzőgyár főnöke ne­hány napra Szatmárra érkezeit és legújabb párisi és bécsi modelleit magával hozta. Egy levelezőlapon való érdeklődésre azo­kat személyesen bemutatja. Tisztelettel Izsák Lidia a „Szigligeti“ színművésznők egyedüli szállítója és a Dr. Kesmárszky szabadalmazott haskötőjének magyarországi egyedüli képviselője. Cim: Schvarcz Imre Szatmár, Árpád-utca 24. — A kalapos szive. Nagyon puha szive van Varecska József nagykárolyi kalapkereskedőnek. Puhább, mint a legvalódibb borzalinó kalap ne­meze. A jószive galibát ckozott szegény Var-'C * kának. Budapesten volt üzlete, de nehány hó­nappal ezelőtt Nagykárolyba helyezte át. Költöz­ködés előtt pár száz kalupot osztott szét a sze­gények között, hogy kevesebb legyen a cipelni való lom. Vesztére tette a derék Varecska, me. t véletlenül két kitakaritni adott tökfedőt is a nép közé dobalt. Eme kalapok gazdái sikkasztásért tettek jelentést a filaltróp kalapkirály ellen. En­nek aztán az lett a szomorú vége, hogy Varecska Józsefet letartóztatták és erős csendőri fedezettel Budapestre vitték. Fölmentették ugyaD a sikkasz­tás vádja aló1, de mégis megesett rajta a csúfság amit Károlyban nagyon szigorúan vesznek a pe­dáns és erkölcsös pyárspplgárpk. — A kiállítás igazgatósága felhívja a kiállí­tókat, hogy cégtábláról gondoskodjanak, vagy ennek elkészíttetésével bízzák meg a kiállítási igazgatóságot, utóbbi esetben a szükséges adato­kat bocsássák az igazgatóság rendelkezésere. Fi­gyelmezteti továbbá az igazgatóság az iparosoka', kik a kiállításon részt vésznek, hogy a bejelente t tárgyakat f. hó 15-én feltétlenül szolgáltassák be az igazgatóságnak. A kiállítás egész tartamára érvényes jegyek (pas-partouk) már válthatók ö, koronáért a könyvkereskedésekben, valamint Szentpétery M. és R.iralyi Kálmán üzletében Szatmáron, — A tanitó sírköve. Az őskori népek mi­tológiájában vannak hasonló esetek. Az ellenseg ha ez ellenlábassal annak életében leszámolni nem tudott, halála után az emlékén torolta meg sérelmeit. Aranyosmegyesen az iskolásgyerekek, ezek a primitiv őslények meghalt tanítójuk sír­kövén állottak bosszút a sok szigorú és kemény büntetésért, amit a tanitóurtól, mig élt, szenved­niük kellett. Marosán Kornél elhalt tanitó emlé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom