Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-09 / 55. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETi. Szatmár, julius 9. kapzsiság ördöge és keresztül csúsztatja a javaslatokat, hogy mielőbb résztvehessen az „uj pártalakuláí-“-ban. Nem! Tisztelt Pénzügyminiszter Ur ! Uj pártalakulás bekövetkezhetik és úgy fordul igen hamar, hamarabb, mint azt a többiég szeretné, de a javaslatok a kormánnyal együtt bukni fognak, a minthogy azok a véderő-reform javaslatok, amelyek a nemzet jogos követeléseit nem vették tekintetbe, — különb, népszerűbb, tisztább eszközökkel dolgozó kormányokkal együtt megbuktak. Ha a katonai javaslatok megbuktatták rlisza Kálmánt, Széli Kálmánt, j Tisza Istvánt és Khuen-Héderváry urat, a j miniszterelnök ur másodszor sem fogja el- t kerülni. Olyan véderő-reform, amellyel pa- * raliéi a nemzet anyagi megerősödéséről gondoskodás nem történik, — nem sikerülhet. A miniszterelnök nemrég uj választásokkal fenyegetett, ha nem sikerül a javaslatok megszavazása. Rajta! Álljunk ismét az urnák elé? Nincs az a Tisza István, akinek a nemzet haladó vonatát visszarendelnie sikerüljön. számát most egy készülő rendelet kedvéért lemond erről a jogról. JA főkapitány, illetve az ál lamhalalom javára. Mert úgy áll a dolog, bogy az újdonsült rendelet csak arra kell, hogy minél nagyobb legyen a tábora azoknak, kikkel az államhatalom exponense — olykor absolutiszliku- san — rendelkezhetik mindenkor. Nem nehéz kitalálni, hogy különösen és főképpen választások idejére irányul a spekuláció, amikor nem i> mulasztják el ezzel a joggá! élni. Az uj szabályrendelet erre kellett s nem arra, hogy megrendszabáiyozzák azokat, kik ez- ipart jelenleg folytatják. Igazán érthetetlen, hogy számtalan más bajunk közepette egy olyan dolgon akarunk változtatni, mely iylesmire rá sem szorult. S ha valóban úgy állna az ügy, hogy a jelenlegi kocsi létszám nem elegendő, adjon a közgyűlés még husz- harminc fogaira engedélyt. Vagy amennyire tetszik. De az engedély számának megállapításáról, illetve megállapítási jogáról ne mondjon le, mert ezt a kis liliputi jog-feladást lassan lassan követné nagyobb jogok eljátszása is, ami törvényhatóságunk önkormányzati hatalmának gyászos végpusztulását eredményezné. Napidijasok, rendőri, szolgák, várjatok! várjatok! Bérkocsin nyargaló reformok A szabályrendelet rendszábálya A városházán nagy fába vágták a fejszét : uj szabályrendeletet dolgoztak ki a bérkocsiiparról. Sose törje a fejét senki azon, hogy mi szükség van rá ? Ki kívánja ? Mert mihelyst rendelet, nyilvánvaló, hogy nem kívánatos. A nagy mü készen van s a megokolás a következő : a régi elkopott, elavult. A templom előtt a standon a sok szabályrendetlen egy- és kétfogatu meggyőz róla, hogy itt tenni kellett, valamit. Hát most tettek. De a mód a hogy reformálni akarják ezt az egyáltalán nem sürgős nem fontos és nem okvetlenül megoldandó kérdést, nohát az veszedelmesen nevetséges. A kopasz embernek is égfelé ágaskodik a haja, ha arra gondol, hogy a város, melynek hatásköréhez tartozott megállapítani a bérkocsik Az uraknak nem sürgős Nincs szánandóbb sors, mini városi cselédnek lenni. Az ember állítólag egyetlen várost szolgál s ez látszólag csak egy gazda, de végeredményben ötven-hatvan kegyur parancsol neki, ennyi embertől, ‘ vagy tán meg többtől függ a sorsa. S jaj, ha panaszkodni mer szegény városi béres. Hogy sok a munka, kevés j az ember s a bér oly kicsiny, hogy tisz- * tességesen el sem pusztulhat szegény cse- J léd, nemhogy élni tudna belőle. Jaj, mon- j dóm, ha panaszkodni mer, rögtön ráfekszik az urak desp Aizmusa és kitöri a nyakát a renitenskedésnek. Vegyük csak példaképp a városi rendőröket. 1908-ban 44-en voltak, azóta állandóan 18 a létszám. A csendőrség nem sokat enyhített a rendőrök dolgán, hiszen a tűzrendészet, a köztisztaság, a közegészség, az épitkezés-ügy, a lakók bajai, a kézbesítés, a nyomozás stb. most is a rendőrség vállát terheli. Ezenkívül 1908 óta 15-utcá- val gyarapodott a város, ami szinten erősen szaporítja a rendőrök rnunkájá . Kap egy rendőr havonta 25 forintot. Ezért a nyomorúságos fizetségért éjjel-nappal talpon kell lennie nemcsak neki, hanem a feleségének is, ki az ebédet-vacso- rát hordja a férjének. A jobbágy-korszakba való állapot. Lakbére 120 korona. Ezen az összegen Szatmáron egy valamirevaló istállót sem lehet bérelni. Egy jobb nevelésű barom már Szatmárnál kisebb városban is tiltakozik, ha hatvan forintos ólakba internálják. Hogy mi köti ezeket a szegény embereket a városhoz, nem tudni. Hiszen ha kocsiskodik az ember, fát vág, vagy téglát hord napszámba, akkor se végez nehezebb munkát s aránytalanul fényesebb jövedelme van. S parancsoló gazdája sincs annyi, mint emitt. Alkalmasint az a csekélyke nyugdíj — mert mennyi lehet a nyugdíj 50 korona fizetés után? — marasztja őket nehéz és felelősségteljes állásukban. No és az a mézesmadzag, amit minden évben végig- huznak a szájuk-szélén, hogy no most már javítani fogják a fizetésüket. Mert végeredményben csak az urak leereszkedő ígérgetése marad az egész. Hiszen az 1908-iki közgyűlés már meg is szavazta ezeknek a szegény szol- náknak a fizetés megjobbitását. 1910 január elsején már ki kellett volna, hogy kapják az újabb illetményeket, de mert városi cselédekről van szó, kiknek: hallgass és szolgálj! a reglamájuk — szép csendben elmaradtak az újabb illetmények. A drágasági pótlékokból, a 40.000 koronás államsegélyekből egy fillért sem kaptak ezek a derék emberek. Miért ? Miért? Miért? Mert előbb az urak jönnek, azután az urak, azután megint az urak. A cseléd az fogja be a száját s ha korog a gyomra, használjon nadrágszijat. Most kellett volna újra tárgyalni szegény rendőrök, napidijasok és városi szolgák ügyét. De az illetékes bizottság nem terjesztette a mostani közgyűlés elé, mert — amint a hivatalos kommüniké jelenti — sok az egyéb anyag. Milyen pompásan tudnak stilizálni a városnál. Sok az anyag. Nagyszerű kifogás. A szegény cseléd éhezik, az semmi, mert sok az anyag. Az urak jóllaknak és ez a fő. Az uraknak, nem sürgős. nem tudom, mit találnak rajta. Különben komisz fráter. Hozományvadász. A szegény Virányi Médit már egészen megbolondította. — Hát olyan gazdagok a Virányiék ? kérdeztem tisztelettel. Az önkéntes hátba vágott. — Két sarokh.ázuk van. Gönc» tudja mit csinál. Göncs azonban ebben az esetben ugyláíszik> mégsem tudta mit csinál, mert amikor újabb hat esztendő múlva ismét találkoztam vele, még mindig nőtlen volt. Egy nagy svájci fürdőhely espia nadején pillantottam meg és azonnal ráismertem, j Most már a haját is rövidre nyiratta, de ez még érdekesebbé tette az arcát. A tehér flanellruhája különben mestermunka volt. Egy feltűnően szeplős kis leánnyal sétált, ki áhitatosan figyelt rá. Délben a magyar asztalnál bővebb részleteke. tudtam meg a kis szeplősről Egy berlini bankár nak a leánya és irtózatosan gazdag. — Nagy ördög ez a Göncs — mondotta az asztalfőnöke, egy magyar analitikus iró. — Bámulatos módszere lehet, hygy minden nő beugrik neki. A kis berlini már a hálójában van. Megfigyeltem őket, mondhatom, a kicsike tüzel — De vájjon megkapja-e? — vetette közbe I egy egy skeptikus hang. — Az ilyen ember, mint Göncs mindenre i képes — magyarázta az snalitikus. — Ha kell i megszökteti, vagy kompromitálja, vagy . . . szóval a hatalmába keríti Csak a módszerét szeí retném megismerni. Én megismerkedtem a módszerrel is. Az olvasóteremben ismerkedtem meg vele egy esős délelöttön A Standard cimü lepedőformáju angol lap ugyanis annyira eltakart, hogy Göncs és a kis szeplős nem vettek észre, amikor a közelemben letelepedtek és igy akaratom ellenére is meghallottam egyet-mást. — Lássa Editke, én úgy képzelem, hogy maga megért — beszélt Göncs. Kellemes baritonja volt. — Az úgynevezett morális kérdéseket nem szabad egyoldalulag bírálni. Mondja, de egészen őszintén, mi a tiszteletreméltóbb vonás egy leányban? Ha fentartás nélkül átadja magát vonzalmának, vagy ha gyáván megalkuszik a körülményekkel. A kis szeplős láthatólag zavarban volt. Azután nagy nehezen nyögött valamit, hogy mit, azt nem értettem meg. De Göncs hevesen tiltakozott.a Jó? az a jó ? — mondta mély magvetéssel. Jó és rossz színházi fogalmak. Az élethez semmi közük. Az életben csak egy komoly do’gol ismerek, a szenvedélyt. És ezzel megfogta a kis szeplős csuklóját. Valószínűleg meg is esókolta volna, ha ebben j a pillanatban meg nem jelenik a berlini anya. — Edit, apa hiv — mondotta azután sür- gősen biccentett honfitársam felé és a kis szep! lőssel elvitorlázott. Nem kisérhettem Göncs regényét tovább is figyelemmel, mert sürgősen hazahívtak. A magyar analitikusnál azonban tudakozódtam az őszj s/.el. — Göncs ugylátszik, taktikai hibát követett : el. mart a berliniek beszüntették vele az érint- | kozést. Pedig a kis leány odáig volt érte. — Félek, hogy a szegény kis leány pofo; nokat kapott, — jelentette egy másik magyar. Nagyon gyanús zajt hallottam a szobájukból. ... A múlt héten azután ismét viszont- áttam régi barátomat. A haja megint bosszú, de a fekete alapszínbe már ezüstös szálak vegyülnek bele. A Gizellatéri cukrászdában ült egy nagy asztalnál, a izomszédja egy feltűnően csinos bakfis volt, aki rajongó pillantásokat vetett néha Jrá. 0 Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. -"m:: ■ - Építési anyag nagykereskedés. Gál és Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vál alat Iroda: Attilán. ]|B sz. alatt*-------- ------------------ ---- Gyártelep: Telekyutca 43. szám ------:------------------------------Telefon 242 Mám-
