Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-02 / 53. szám
2-ik oldal. SZ A TMÁR-N É MF.TI. Szatmár, julius 2. önérzettel húzhatjuk terheinket tovább. Aki gondoskodik az ég madarairól, a mezők liliomairól, majd csak gondoskodik a mi elhagyott gyermekeinkről is. Merítsünk vigasztalást a kivándorlásból is. Hiszen a kivándorlás nyomán pénz terem. A pénzes levelek özönével jönnek be az országba s majd utána visszajő a kivándorló is. Még ám amerikai műveltséggel stafirozottan. Hogy pedig az emberek pusztulnak? Hát uram Isten, nem mindegy az: felcserrel vagy felcser nélkül? Az embernek egyszer úgy is le kell számolni, akár ott áll az orvos ágya mellett, akár nem! Durranjon tehát az a pezsgős palack, zenditsen rá a rezes banda, dörögjenek az ágyuk és emlékezzünk a régiek paraszti himnuszáról: A kenyered száraz, a pokrócod vizes, csitt, hallgas és fizess! 40 százaléka írástudatlan A ti kezeitekben már erős fegyver van, az Írni olvasni tudás fegyvere amelyet hajói forgattok, legnagyobb ellenfelünket, a kultúrát lanságot győzzük le. Ezért még egyszer kérünk benneteket, álljatok a küzdők közi, ha egymagátok nem is tehettek sokat de másokkal egyesülve, közösen rettenthetetlen erővel küzd- hettek a sötétség ellen. Estende ba a nép a munkából hazajön, ne engedjétek a korosmába, hanem gyüjtsőtek magatok köré a tudnivágyókat és oktassátok az irni-olvasni nem tudókat, másokat világosítsatok föl, ha zavaros nézeteik van nak. Meglássátok, fáradozásatok sikerrel fog járni, mint ahogy sikerült e nagy cél külföldi diáktár sainknak is. Nézzük csak Skandináviát, vagy más ilyen rendszerrel dolgozó országokat, ahol ele ! nyés^ően csekély ^azoknak száma, akik legalább is olvasni-irni ne tudnának. Föl lebát ! Romboljatok ott, ahol szükséges a építsetek, hogy kultúránk ns maradjon el a külföld mögöt*. Kitartással erős akarattal fáradozásunk nem vész kárba. — D>ak társaitok. Küzdj etek az analfabétaság ellen! Felhívás a diákokhoz. A népmüveitség terjesztésére, a kultúrát lanság á'kánik megszüntetésere vállalkozott a 1 középiskolai diákság. Az a nemes és eleggé nem ; dicsérhető elhatározás érlelődött meg benne, hogy a két hónápos nyári szünidő alatt az analfsbétá- * kát Írni olvasni tanítani, a már Írástudókat pe- : dig az ujabbkori világnézetről felvilágosítani fogja. E célból adatott ki az alábbi felhívás: | Tanuljunk! Tanítsunk! Diáktársak! Ha szétoszlottok az év végén s a városból falura mentek, mindenütt a kulturátlanság átkosságát, , áldáslalanságát láthatjátok. Nem szorul-« szive- tek össze ennek láttára ? Nem háborodik e föl ielketek. hogy a görnyedő szántóvető ember bar- ' mához hasonló? Úgy hisszük, igen. S hu igen akkor föltámad-e bennetek a nemes szánalom, a testvéri érzés, • szeretet, hogy az az ekeszarvat tartó ember is hasonló hozzátok s éppen úgy joga van a kultúra áldásaiból részesednie, mint nekünk. Joga van, de módja annal kevesebb volt eddig. D« most, amikor megkezdtük, harcunkat a tudatlanság ellen, arra szólítunk fel diáktársak, hogy lépjetek a tett mezejére. Aljatok sorompóba, hogy lerontsátok azt az iszonyatos számot, mely azt mutatja, hogy hazánk Nikotin-népdalok Nyomja szegény fejemet a Bubánál. Nem szívhatom el a rendes Kubámat. Annyi csillag nincs az égen Ezen a kék homorún Ahányan most füstre vágyunk Szomorún. * Fölfelé megy a fiisi ára, Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi. Szesz is drágul, füst is drágul Allezánc. A legelső magyar ember A finánc. Egyre-másra küldi hozzánk a szerb nagypolitika győzedelmes jegyzékeit, részint élő, részint levágott állapotban. A szerb marha s a szerb sertés kivonult a szkupstinőból s elindult a hóditó útra, Magyarországra. Mar a fővárosban rég kiszorították a kőbányai kollegákat, most tehát a vidék kerül sorra. Debrecen, ez az ökrökkel és disznókkal beültetett város, sem maradt menten. E város tanácsa az általános husdrágaság hatása alatt kiküldte kél tisztviselőjét Szerbiába, hogy a szerbhus, esetleg élősertés behozatalát tanulmány tárgyává tegyék. Az ut eredménynyel járt és Debrecen város 1500 drb. élő sertés behozatalára kapott engedélyt; ezt az ottani hentesekre ruházta át. Debreczeni István Nagykároly város polgármestere héttőn a sertés behozatal módozatainak megismerése végett Debrecenben járt, a hétm pedig értekezletre hívja össze a nagykárolyi henteseket, hogy a szerb sertések esetleges behozataláról tanácskozzék velük. Hol marad Szatmár ? Itt talán nincs hús- drágaság ? Talán tyuk is fő vasárnaponkint a szegény ember fazekában ? Dehogy is. Nálunk arra az álláspontra helyezkednek az illetékesek ; ha nincsen hús egyen a nép füvet. S ha fü sincs? Akkor egye meg a fene a szegény embert, de sokat alkalmatlankodik a hatóságnak. Még a hűbéres sem olyan hü béres mint régen. Az is renitenskedik. Megteszi például két városi cseléd, hogy hivatása teljesítése közben elpusztul s gazdái előzetes beleegyezése nélkül özvegyet s apró porontyokat hagy maga után. Milliókat nem hagy s a szegény hatóságnak veduökösködni és táncolni muszáj az árvák javára. Ebben a kutya melegben . . . VAROS. 1500 szerbiai Debrecenben Kap belőlük Nagykároly is Hol marad Szatmár? A kicsiny, de szemtelen Szerbia mégis csak diadalmasan vonul be a hármashegy országába. Az erdőd—ákosi h. é vasútra kért előmunkálati engedélyt a kereskedelmi miniszter azzal az indokolással tagadta meg, hogy a tervezett vonal forgalmi szempontból nem engedélyezhető, j A tanács újabb felterjesztést kíván tenni, evég| ból az ügyet a vasúti bizottsághoz terjesztette be * A kereskedelmi miniszter jóváhagyta a bér- | kocsi iparról alkotott uj szabályrendeletet, amely- * nek lényegesebb rendelkezése a bérkocsi ipáit ! szabad iparrá nyilvánítja. A tanács megbizta Bariba Kálmán gazdasági tanácsost, hogy a Kinizsi utcai 22 számú ! telek eladása céljából tartson újabb szóbeli nyil- I vános árverést. — Katona Pálnak engedélyt adott a Hortobágyi-utca 19. szám alatt lakóház építésére. Sasa elbúcsúzott megmentőjétől és újra sajnálkozott, hogy nincs meg a másik lámpás i*. Mikor aztán elment, Kosolkov doktor sokáig nézte a kandelábert és gondolatokba me j rült. — Tényleg művészi értékű, ehhez kétség nem fér, eldobni nagyon is kár volna, összegezte eszméit, de a szalonban felállítani kész lehetetlenség. Kinek is adhatnám oda? Némi töprengés után eszébe jutott, hogy barátjával, Úchov ügyvéddel szemben lekötelezettnek érzi magát, mert szívességből elvállalta és sikerre vitte egy perét. — Szerencsés ötlet! gondolta, nem illenék, hogy mint jó barátot, pénzzel kínáljam, leghelyesebb tehát, ha ily módon méltányolom mun káját. Uehov agglegény és minden álszeméremtől mentes . . . Kosolkov doktor nem akarta hosszúra nyújtani az ügyet s ezért a kande’áberrel azonnal a barátjához ment. — Kedves barátom, mondta, eljöttem, hogy fáradságodat megköszönjem . .. Mivel védelmedért nem akarsz pénzt elfogadni, kérlek, legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza , . . Igazán nagyon szép dolog. Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta, határtalan volt eragadtatása. — Hi-z’ ez nagyszerű ! Csodás ! Honnan \ tudtad ezt előkerileni ? Amint azonban elragadtatása lecsillapult, az ajtó felé pislantva mondta: — Tudod, Kosolkov. azért csak vidd megint magaddal . . . nem fogadhatom el . . . — De miért nem ? kérdezte ijedten a doktor. — Nos, ha tudni akarod, a dolog kissé kellemetlen ; idejön az anyám, rokonok, cselédek . . . — Csak nem adsz nékem egy kosarat? Az ördögbe is, ostobaságot akarsz tenni. Biztositlak, hogy műkincs. Nézd csak mi:yen elevenek, kifejezők az alakjai! Nem barátom, félre az ellenvetéssel. El kell fogadnod , . , És boldogan, hogy az ajándéktól megszabadult, gyorsan távozott barátjától. Amint Kosolkov elment, az ügyvéd minden oldalról megnézte a lámpás! és épugv azon törte fejét mit kezdjen vele, mint előbb a doktor. — Szép darab, bírálta. Eldobni kár volna, de mégsem tarthatom meg . . . Legjobb volna odaajándékozni valakinek. De kinek? Ah, most jut eszembe, hogy Saskin barátomnak, a komikusnak, ma van a jutalomestélye ; az szereti az ilyen csecsebecseket, neki fogom adni. Úgy történt Estére Saskin megkapta a kandelábert. Előadás után vállvonogatva nézte az ajándékot és azt mondta: — Mit csináljak ezzel a lámpással ? Tisztes polgári lakásban lakom és csak a színpadon jó a szabadosság. Tehát nem állíthatom ki, mint agy fényképet . . . — Adja el, tanácsolta a színházi borbély. Itt a köztben lakik egy öreg asszony, aki ilyen műtárgyakkal kereskedik. Tudom a címét. A komikus megköszönte a jó tanácsot és követte is. * Néhány nap múlva, mikor Kosolkov doktor éppen egy tudományos kérdésben elmerülve gubbasztott Íróasztalánál hirtelen kinyílt az ajtó és Sasa Smirnov lépett be. Sugárzott a boldogságtól, mosolygott és szemei ragyogtak. A kezében megint egy papirosba csomagolt tárgy volt. — Doktor ur, kezdte, képzelje örömömet ! Egészen véletlenül sikerült a kandeláberhez egy teljesen megfelelő párt szereznem . . Édesanyám most oly boldog . . . Hiszen az egyetlen fia vagyok ... És ön megmentette az életemet . . . Remegve a hálás, meleg örömtől, Sasa a doktor ámuló pillantásától kisérve, az asztalra helyezte a kandelábert. Kosolkov pedig felnyitotta ajkait, hogy valamit mondjon, de nyelve hirtelen felmondta a szolgálatot. Némán meredt maga elé. Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. Építési anyag nagykereskedés, ntua Gál és Klem mükőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. Gyártelep: Telekyutca 43. tzá.n Telefon 242 szám.
