Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-28 / 52. szám

2-ilc oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, junius 28. egyre kevesebb az, ami pótolja az elhaló életet, a születő életet. »A magyar anyák csak egyszer szül­nek egy esztendőben«. Deák Ferencz hi­res mondása ez. Hires, de n a már nem való, A magyar anyák nem szülnek többé. Vagy, ha mégis : nem egyszer egy eszten­dőben, hanem egész életükben. És ennek gazdasági okai vannak. Nem egyedül a szegénység, hanem főleg az a régi és kipróbált elv, hogy a kínálat emelkedése csökkenti annak értékét.. Minél több a munkáskéz, annál kevesebb a bér ott, ahol nem a méltányosság, hanem a kapzsiság szabja meg. A közigazgatásnak pedig ehhez az a köze, hogy kivált a mezőgazdasági foglalko ásóknál, kollektiv szerződések kötése és megszegése esetén nagy szerepe, befolyása van. Hogy ezt a befolyást nem mindig a nép javára érvé­nyesítik, azt felesleges mondanunk, Maga a népoktatás ügye is hatalmas reformokra szorul. Elsősorban a tanítókat kellene az anyagi gondoktól függetleníteni, hogy nemes hivatásukat annál teljesebben tölthessék be. A jól fizetett tanító mun­kája üdvösen fogja hatását éreztetni a közerkölcsök javulásában is s ez a hatás támogatva a közigazgatás népmentő törek­véseitől, egyre intenzivebbé válik majd az epidémiák és az alkoholizmus pusztításai ellen megvívandó harcbanjs. Megértésre és jóakaratra van szükség nem hangzatos jelszavakra. Ilyen divatos jelszó manapság a közigazgatás államosí­tása, ho.Oct nem ez a panacea, hanem az ezredéves szervezet felfrissítése s magának a vármegyei közigazgatásnak a nemzeti és társadalmi élet követelményeivel való szorosabb összhaogzásba hozatala. Panasz a munkás­biztositó pénztár ellen — Kaptuk a következő levelet — Azzal a kéréssel fordulok a tek. szerkesztő úrhoz kegyeskedjék soraimnak b. lapjában helyt adni, amiért előre is hálás köszönetett mondok. A helybeli »Munkás-biztositó pénztár», leg újabb intézkedései szerint a tagokét betegség ese­tén. nem a pénztár orvosainak lakásán, hanem a betegsegélyző pénztár helyiségében egy 4—5 négyzet mires kicsiny, inkább odúnak, mint szo­bának nevezhető helyiségében vizsgálják meg. Itt a rendelő időnek bármelyik órájában annyian tannak, hogy csak hosszas várakozás után juthat a beteg az orvoshoz. Jobb Ízlésű ember azonban nem igen tartózkodhat ebbén a helyiségben, mivel a pénztári tagoknak a legalsó néposztályhoz tar­tozó rétege: kocsisok, cigányok, oláh földmun­kások inas gyerekek stb. a legocsmányabb sza­vakkal folytatnak diskurzust s olykor ököllel is megtisztelik egymást. Tudtommal a betegsegélyző pénztárnak nő tagjai is vannak, nos ezek ilyen helyen alig tartózkodhatnak anélkül, hogy ne pi­ruljanak. Ezért nem egyszer történt már meg hogy haza mentek anélkül, hogy megvizsgálták volna őket. Én mint laikus, azt hiszem, hogy már csak, a beteg tagok gyógyulása érdekében sem ártana ha ezt a tarthatatlan állapotott megszüntetnék. Ha a pénztár spórolni akar, ne a helyiség­nél garasoskodjon. Föltétlenül kevesebb lenne a beteg, olyan rendelő szobában, amilyen a pénz­táré, csak újabb betegséget szerez szegény pénztári beteg maganak Tisztelettel a Betegsegélyző-pénztár egyik tagja Klerikálisok napja Népgyiiiés Cecíliánál A Cecil-egylet rég látott annyi lobogó gyü- lölséget s főképp annyi lobogó vidéki gyolcsot, mint vasárnap. A népgyülés zöme ugyanis a vá ros környékéről beterelt istenadta nép volt szúrósra fent bajuszu gatyás parasztok, nagy­részt svábok negyven éven alul. A többi mind köteles-példány, Kongregációs diákok kispapok és nagyobb papok. A nagyobb szó itt nem a szellemiek jelzője, hanem r. terjedelemé. Azokat gondolom, anikre kollegáik a Heti Szemlénél azt írják: elnyomott katolikus testvéreink. S vájjon miért gyűltek, gyülekeztek erre a hosszú nyári napra a népek a Cecil egyletbef (Azt hiszem szörnyümód profnn, hogy egy ren­dezetlen vallásu poéta szavait variálom kongre gációs ügyek céljaira.) Hát tiltakozni. Állítólag a hit és erkölcs alapját támadó és romboló irány­zat ellen. Ezt azonban csak a legnaivabbak hi­szik el. Csak nem tiltakoznak saját maguk ellen ! szemmel meredt a boldog emberre, mindkét ke­zét a mellére szorította és vértelen ajkai imát rebegtek titkon. — Istenem, engedj még addig élnem, mig elvégzi e müvét Ha meghaltam, nem fog alkotni többé. í És ekkor életének minden emléke, hosszú j képsorozat módjára végigvonult lelkén, ügy tet­szett neki mintha egy albumban lapozgatna. Az első lapokat gyorsan lapozgatta. Semmi sem kö­tötte már szivét e rég elmúlt napokhoz. De aztán először merült fel a szeretet férfi alakja. S ekkor ö ámuló vágyba és álmodozásba merült. Óh, ez aranyos napok ! De mit 's mondott az orvos, kit egykor titkon felkeresett ? Abban a komor, szürke épü­letben, messze a városon kirül, a szegény betegek rendelő órájában ? — Oly óvatos volt, hogy ál­névvel jelentkezett, nehogy megtudjon valamit Félix. Fejének reménytelen bólintásával bocsá- ! tolta el az orvos. Emlékezete most vissza szállt j hazatérő útjára. Mint a gyermek, kit megbízással | küldöttek valahová, mindegyre csak ezt a mon- ■ datot isméte'gette : Félixnek nem ssabad észre- ! vennie, Félixnek nem szabad eszrevennie . . . j — Istenem, Csak addig engedj élnem mig j befejezi müvét ! . . . I Brendel Félix villámgyorsan megfordult, — Carlolta! . . . Lehajolt a feleségére és felemelte a föld­ről a szegény vergődő tesiet. A sápadt fő lesik- lott válláról, csodálatra méltó dús hajának kékes fekete palástja szinte a földet érte. — Carlotta 1 Az Isten szerelmére ! . . . Carlotta I . . . Ágyára tette, lebörult előtte, kezére ruhájára szorította ajkát, felugrott, homlokon csókolta, ész nélkül rohant ki a szobából, visszatért és felkapta vánkosáról a haldoklót, hogy uj életet öntsön belé ölelésével, kétségbeesett módjára, kit megőrjített a borzadály. Ekkor, midőn visszabocsájto'ta ágyára, Car­lotta felvetette rá szemét, az ő bátortalan, ag­gódva tévelygő szemeit. Még egyszer megismerte és pillantásai megelerenüllek, mint a kiaivó tűz az újonnan kigyuladó lángocskától. Néma sirám vonaglott ajkán. Aztán összeszedte minden életerejét. Vékony kezei reszketve keresték egymást, aztán össze- kulcsolódva, esengve emelkedtek a szeretett fér­fiúhoz. — Bocsáss meg 1 . . . Aztán még egyet sóhajtott és visszahanyat- lott párnájára. Ezen a vasárnapi gyűlésen sem tettek ezek a sötét tollú varjak egyebei, mint támadtak, romboltak, szidtak és káromkodtak. Az itteniek épp oly hévvel és buzgalommal mutatták ki a foguk feketéjét, mint a pestiek. Zboraiékat nem is említjük. Ezek a nép­párti kakasok már annyiszor kukorikolták el ódáikat az ő külön napjukhoz: a Sötétséghez, hogy már csak kopott rikácsolás a hangjuk, la­pos frázis-sercentés az energiájuk. A mieink előtt azonban térdet-fejet bajt a toliunk. A boldogságtól dagadunk és dadogunk, ha arra gondolunk, hogy van nekünk egy Len­gyel Alajosunk s egy Ratkovszky Pálunk. Mennyi friss erő, mennyi uj eszme és mennyi kernény- inu ambíció a klerikális táborban ! Lengyel Alajos ezúttal túlnőtte saját magát, Olyan nagyszerűen betanulta a beszédjét, mint a karikacsapás. Sőt még nagyszerűbben, mert hisz a karikacsapás egyáltalán nem szokta betanulni a beszédjeit. Dr. Alajos tudta, mint a vízfolyás. Leckéket szoktak úgy felmondani, ahogy ö a szegény sokkal vádlott katólikus egyház vődőbe- szédjét elmondta. Egy nyolcaddal jobban sietett, mint kellett volna. De ez végeredményben annyi­ban volt üdvös, hogy szónoklatával tiz perccel hamarabb lett készen. Ezért a'.hiányzó tiz percért azonban bőségesen kárpótolt bennünket Ratkovszky Pál. Ez a pap­tanár igazgató, kinek az a jeligéje, hogy Eresszé­tek hozzám a kisdedeket, igazán meghatóan őszinte volt, amikor elmagyarázta, hogy nem a zsidó kis­dedeket gondolja. A zsidók takarodjanak az isko­lákból. Mars nekik ! Ez az ország Mária országa s az iskolák Mária iskolái. Amiben sok igaza van az igazgató urnák. Beszélt a kongregációról, az ifjakrói, kiket nem kényszerit senki, hiszen csak fogadalmat tesznek a fogadalom pedig nem olyasvalami, amit meg kell, tartani. Ezt mondta Ratkovszky és bizonyította a gyóüás fogadalmaival miket szintén nem vesz komolyan senki. Este a Kaszinóban tósztokkal folytatták a kongregációs lelkigyakorlatokat. HÍREK. — Eljegyzés. Glück Herman kereskedő el­jegyezte Rozenfeld Szerénkét, Rozenfeld Mór csenged terménykereskedő leányát. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága julios hó első felében rendkívüli közgyűlést (art. A pénzügyminiszter Thanbofíer István szatmári adóhivatali gyakor­nokot a XI. fizetési osztályba ideigl. minőségű adotisztté nevezte ki a lőcsei m. kir. adóhiva­talhoz. — Gyászeset. Markovits Mihály a Marko- vits Elek fiai cég beltagja ma reggel rövid szen­vedés után hirtelen elhunyt. Az elhalt egyike volt városunk legtekintélyesebb kereskedőinek. Jótékonysága s emberszeretete közismert volt. Több üumánős intézet vezető embere volt. Nagy és előkelő család gyássolja. A részvét á legszé­lesebb körökben igen nagy mértékben nyilvánul — Nópiroda Nagykárolyban. Lelkes ember­barátok Nagykárolyban Népiroda létesítését ter­vezik. A Nepiroda a hozzáforduló vagyontalan emberek ingyenes jogi segélyt és minden a ható­sághoz tartozó ügyes-bajos dologban felvilágosí­tást nyújt. Hasonló intézmények Temesváron, Kolozsváron, Nagyváradon és Debrecenben is vannak. — Heves Nagybányán. Heves Béla színigaz­gató, aki a nagybányai színházat egy hóra meg kapta aziránt folyamodott most, hogy előadásait már julius 2., vagy 3-án megkezdhesse A nagy­bányai szinügyi bizottság a kérelem teljesítését javasolta, a tanács az előadásoknak julius 2 án való megkezdését engedélyezte. — A szatmári béke emlékének megörökíté­sére Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége díszes emléktáblát készíttetett s azt a békekötés Báró Baratta Alajos-féle poltári keramikai és agyagáruk (porcelán, agyagcserép QO és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete O Q«ál Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: ~ ----------------------------------- Gyártelep: Teleki utca 43. szám —i.— At tilán. i|8. sz. alatt Telefon 242 szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom