Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Szatmär, 91.?. január 1.

SZATMAR-NÉME

hirös fogadóit, meg a szálló történeteket nem gyúrják bele a novelláikba.

A zsenit ma már nem ihleti meg a hét nap, hét éjjel mulatozó zsentri, a snájdig és heves természetű katonatisztek, akik a kassza szőke angyala miatt vesznek össze a virtuskodó jogászgyerekekkel ; a duzzadt bugyelárisu, didergő, vásárra járó marhakupec, aki meleg kocsis borral kezdi a mulatozást, de reggelfelé az <5 pezsgőjét issza, nemcsak a borfiu, a pincér, a kocsis, hanem a stüszi vadász is és a Svájcból ide tévedt Teli Vilmos is az ő pezsgőjétől ázik tönkre.

Ma már ilyesmit Írni: divatját múlta dolog. Az iró nyugati vágyak után jajong. Párizsba megy, ahol a nagy é-vel írott Élet életét éli s ahol a szivarvégről, mit nálunk bagónak nevez a pornép : ezer szinü mesét komponál a zseni.

Nagyot változott a világ. Az igények óriási módon fejlődtek mindenben. Ez a kutya fejlődés okozta azt is, hogy a nagyon hires Zöldfa szálloda vendégei mind feltűnőbben kezdtek kimaradni. Uj korcsmák nyíltak, uj kávéházak fényesebbek, ahol zamatosabnak tetszett a Ceyloni kávé leve, frissebb volt a sör, a kiszolgálás, ahol több újság volt és még csak emeletet sem kell mászni, hogy a tarokk partnerekkel találkozzunk. Mert ez is ok. Az ember nem marad örökkön fiatal, de a kávéházba húz a szive még akkor is, amikor utolsót ken rajta a pap.

Most oszt, hogy körülötte újak, szépek a házak, az egész nagy sárga épületet lebontják. Hatalmas uj palota kerül a helyére. Egyelőre csak az istállót hányta széjjel a munkás csákánya. Áz istállót, melyben annak idején olyan szépen megfért egymás mellett a regále bérlő lova, a zsentri tüzes sárkánya, meg a huszárhadnagy verseny-paripája.

Ez a sors, nem kizárólagosan, a fehérház sorsa. A magán épületek, melyek a szép, a csinos Szatmárt mutatják, pont ilyenformán nőnek ki a földből. Ugyan az a fejlődés ok varázsol épületeket szép, tágas szobákkál, öles ablakokkal a kis zsalugateres ház helyére, (melynek az ablaka olyan alacsonyan van, hogy az óvódás gyeieknek sem kell ágaskodni, ha be3-ik oldal.

bányán április 28. és 29-án ; a mátészalkai járásban március 11, 13, 14, 16, 17. és 18-án.

— Makkabeus-ünnepély. A magyarországi cionista szervezet helyi fiókegyesülete minden évben rendez na- gyobbszabásu ünnepélyeket. Ilyen volt a esütörtök esti Makkabeus-ünnepély is a Kereskedelmi Csarnokban A szatmári izr. intelligencia cremejének jelenlétében nyitotta meg Klein Vilmos igazgató az estélyt, üdvözölte a közönséget és a vendégeket. Jordán Viktor Palesztina mai gazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális viszonyait ismertette alapos, áttekintő előadásban Ezután dr. Káhán Niszon (Budapest) lebilincselő szónoki képességével és gondolatainak gazdagságával hódította meg a közönséget. Érdekes párhuzamban mutatta be a 2076. év előtti Makkabeus-harcoknak és a mai makkabeistáknak, a cionizmus híveinek küzdelmét. A vendégek tiszteletére az ünnepély után a Hungária külön termében kedélyes bankettet rendezett az ifjúság.

— Megint működött a felcser. Nem egyszer ad tunk már hirt olyan esetekről, mikor itt a közvetlen közelben egyik-másik faluban tudatlan emberek vagdalózása beteg embertársán, halált okozott. Persze a babona, a kuruzslás, a felvilágosodástól való irtózás mindig talál áldozatra. A napokban egy szomszédos oláh faluban, Apsicában a sötét tudatlanság vitte másvilágra Vatrala Iván Hricut. A térde fájt a hetvenkét éves parasztnak. Orvos persze messze földön nem kapható, de meg ha volna is, a nép nem igen fordulna hozzá. Jobban tud a bajhoz a javasasszony, a kuruzsló, a felcser. Az öreg Vatrala is ilyenhez fordult. Mikor már a ráolvasás nem használt, mikor patikájának összes pokoli szereit hatástalannak találta a felcser, operációra vállalkozott. Sikerült is az öreg parasztot másvilágra liferálni. A jeles mestert a csendőrség vette jjárlfogásába.

— Elhagyta a kórházat. Az ököritói tüzkatasztrófa utolsó sebesültje Varjassy Borbála a napokban hagyta el gyógyultan a nagykárolyi közkórházat.

— Ünnep után. Ez után a mit sem sejtő cim után egy hírsorozat fog következni. Mindegyikben az alkohol játsza a főszerepet, miből a szeretet ünnepén fokozottabb mértéktelenséggel szürcsölgettek az áhi- tatosan ünneplő magyarok: Pogyina László még csak tizennyolcszor kántált a Megváltó tiszteletére, máris szenvedélyesen szorította ajakához a karcsú korcsma vázakat. Karácsony másodnafján mulatni vágyott mindenáron Pogyina, de mert — mint azt mondani szokták — egy árva fillére sem volt, úgy segített magán, hogy lopott a gazdájától, Zsenyei István asztalosmestertől. A jogtalanul eltulajdonított pénzből csinált.is egy dáridót, de mert a mámor hamar elszáll, szórnom következménye lett a dorbézolásnak. Szégyelte magát a fiú és egy pillanatban mellbe lőtte magát a gazdája műhelyében. Súlyos sebével a köz- kórházba szállították.

— Elütötte a vonat Szálkái János szaniszlói kis- birót. A nagykároiyi állomásról haza akart utazni és a vonatot várva részegen a sínek között ődöngött.

A Szatmár felöl érkező személyvonat elütötte Szálkáit, aki csodálatosképpen csak a kezén sérült meg jelentéktelenül.

— A hü cseléd nevet fogja kapni a gazdájátót Kaiser Mihály erdőőr a gróf Károlyi Lajos féle uradalomban. Pedig tán más oka volt annak, hogy Kaiser olyan kegyetlenül bánt el Bojtor György ivács- kói legmynyel. Bojtor az uradalomból valami gályákat akart hazavinni egy árokpartról, mely a grófi uradalomhoz tartozott. Észrevette azonban ezt Kaiser és a nála levő puskával rárontott a fiatal suhancra és úgy elverte a vékony dongáju legényt, hogy az meg haza sem birt menni a saját lábán : ott találták meg majdnem vérha fagyva az árok partján. A dühöngő mezőőr ellen, aki bizonyára magának akarta azt a pár száraz gályát, vizsgálatot indított a hatóság.

— Pajkos gyerekek. Lander Pista meg a kis Henele Jóska osztálytársak voltak. Mindketten most sajátítják el a betűvetés mesterségét meg azt a bizonyos négy alapműveletet, melyre olyan fene nagy szüksége van máma még a süket-néma embernek is.

A két kis barát az iskolába menet rabiósdit játszott, aminek az lett a következménye, hogy a csendőr szerepét játszó Lander Pista olyat lökött a kis Jóskán hogy az leesett és eltörte a ballábát. Ez a kis eset Nagykárolyban történt, de nem egyszer előfordu ilyesmi nálunk is.

— Mikor a ház nép mélyen alszik akkor a betörő fáradságát siker koronázza. Donka Togyer sziteszem koldussá a lányunkat. Meglátod. Na mosolyogj már rám. Nem mosolyogsz? Látom nem hiszel nekem Hát várj csak. Mindjárt látni fogod.

A beteg nagy erőlködéssel föltápászkodott az ágyból és lelépett a földre, ügy, ahogy volt hálóköntösben, odavánszorgott az ablakhoz és közben folyton a képet nézte. A keze az ablak kilincsét kereste. Kint fújt, sivitott, nyöszörgött a hűvös szél, a tenger nekilendült a szigetnek és mintha ágyukat, sütöttek volna el, olyan dördüléssel csapkodta a sziklás partot. A bóra dühöngött.

Az öreg Szánthó sugárzó arccal nézett a képre és lázasan motyogta:

— Hát ide nézz. Minden rendben lesz. Rögtön rendben lesz. Ahá ! Már kezdel mosolyogni. Igen, tudom, már sejted a szándékomat. Eltaláltad. Én meg fogok halni, hogy a pénz megmaradjon. A pénz minden, a beteg apa semmi . . . Rögtön . . .

Az ablak zára nyikorgóit s a félszárny kipattant. A szobába élesen, vadul süvített be a szél, nekicsa. pott az egy szál ruhában álló, lázas testű embernek Az öreg Szánthó még akart valamit mondani, de a hideg levegő belesivitotí a tüdejébe, elakadt a lélek- zete, kinyitotta a torkát s a következő pillanatban forró, piros zuhatag tőrt ki a szájából. Eszméletlenül esett össze.

Mire Marika bejött a szobába, már árva volt. Gazdag árva. A háta mögött a francia kisasszony ijedten csapta össze a kezét:

— Pourjle Dieux ! qelle malheure Quelle malheure Quelle grande malheure ! . . .

akar kopogtatni, mely a most már nevetséges primitiv Fehérház helyére nagy jövedelmet hozó hatalmas büszke palotát emel.

Ha ötven év múlva visszatalálni spacirozni valaki ide, aki már ötven éve elment, nemcsak, hogy eleinte idegen vezetőt kéne fogadnia, de sokáig tartana mig bele tudna szokni a káprá- j zatos gyorsasággal váltakozó viszonyokba.

1 Hiába volna annak minden modern kényelem, valami, ami a szivéhez nőtt mig itt kószált 1 hiányozna neki — a Fehérház. J

A magam részéről csak azt a fiatal vagy öreg embert irigylem, aki évtizedek múltán Tisza-szivarral a szájában, a Pannónia vagy a I Viktória elbontásakor hullat majd egy pár ke- I serü ujságiró-könycseppet.

____ Simplon,

— S

zerkesztőségünkből. Duszik Lajos és Thurner Albert lapunktól múlt hó 27-én megváltak. Kaczér Ignác folyó év 1-től kezdve szűnt meg szerkesztője lenni a Szatmár-Németinek.

— Emlékkönyv. A szatiaárvármegyei általános tanítóegyesület „Tanitókháza“ intézetének ünnepélyes megnyitása alkalmából szép emlékkönyvet szerkesztettek Kótai Lajos és Marosán János tanítók. Az emlékkönyv sok szép cikkel és érdekes képpel van telve.

— Schönherr Gyula emléktábla Nagybányán A

nyár folyamán Nagybányán nagy ünnepségek között leplezték le Schönherr Gyulának, a korán elhunyt történettudósnak szülőháza falába helyezett domborművű arcképét, az az csak a relief agyag mintáját, mert a bronzmü va'ami közbe jött akadály miatt nem készülhetett el. Most azonban már elkészült az emléktábla, mely a szerencsétlen véget ért tudós profilját örökítette meg igen sikerültén. A domborművűn, melyet egy fiatal tehetséges szobrász, Juhász Árpád készített, alul látható a nagy történész születésének és halálának a napja.

— Halálozás. Kölesei Kölcsey Antal nagybirto- | kos 88 esztendős korában elhunyt.

— A pánzügyigazgatúság Szatmárra való vissza- ' helyezése ügyében nyilatkozni kezd a megye minden I városában a sajtó. Az csak természetes, hogy a megye [ jórésze szívesebben venné, ha a pénzügyigazgatóság

a megye centrumában lenne. A »Nagybányac cimü lapból, mely egy kis ckket ir az ügyről, a következő pár sort vesszük át: »Mi azért nem szólunk bele a vitába, csak annyit jegyzüak meg, hogy ránk nézve is előnyösebb volna, ha a pénzügyigazgatóság Szatmárra kerülne, mert közelebb kapnók a pénzügyigaz gatóságot, amint a vármegye jórésze is sokkal jobbat örvendene a visszahelyezésnek, mi tha az továbbra is a vármegye szélén fekvő Nagykárolyban hagyatnék.«

— Hivatásárak lett az áldozata Veress Istvár éjjeli őr. Veress bácsi Vitkán őrzi az éjszakát s s hivatalos óra alatt — éjjel 12 órakor történt, hogy Magyar István legény belebömbölte az éjszakába ezt a nagy kérdést: Ki a legény a csárdában ? Veress bácsi erre magyarázgatni kezdte, hogy ezt a kérdést nem szabad most feltenni, mert éjszakának idején — amint azt a novella irók mondják — csönd herceg az ur s az nem tűri a zajt. Egyéb sem kellett a tüzes magyarnak —: rárontott az öreg bakterre é3 a bicskájával több helyen összeszurkálta a falu egyetlen éber hivatalnokát.

— Szegény kis gyermekek panaszai. Nagykároly városában a gyermekek között járványszerüleg fellépett a roncsoló toroklob. A hatóság mindent elkövet, hogy a járványt elfojtsa.

— Jóváhagyott sorozás! tervezett. Az 1911. évben Szatmárvármegyében tartandó katonai fősorozás tervezete, az illetékes katonai hatóság jóváhagyásával ellátva, most érkezett vissza az alispáni hivatalhoz.

A jóváhagyott tervezet szerint a sorozások a jövő évben a következő napokon lesznek megtartva:

A szatmári járásban március 24-én ; a csengeri- ben március 3—4-én; a nagysomkutiban március 16.,

17. és 18-án; az erdődiben március 20, 21, 22, 23. és 24-én; Nagykároly városában március 31-én és április 1-én; a nagykárolyi járásban április 3, 4, 5, 6. és 7-én ; a szinérváraljai járásban április 10, 12. és 18-án; Nagybányán április 20. és 21-én; a nagybányai járásban április 22, 24, 25. és 26-án ; Felső-