Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-11 / 4. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMF. TI. Városi zeneiskola. A közgyűlés a dal- és zeneegyesület zeneiskola jónak városi garancia melleit való fentartását egyhan­gúlag kimondotta s kilátásba helyezte az iskola vá­rosi kezelésbe vételét arra az esetre, ha a fentaitó dalegyesület felosztanék, vagy az iskolát fentartani képtelenné válnék. Ez az elhatározás méltó volt Szal­mái' város törvényhatóságához, ezzel megvetette alap­ját egy olyan kulíur intézménynek, amely örök büsz­kesége lesz a városnak. Eddig is tanúságot lett az iskola nagyszerű hivatásáról. Hét évi sikeres műkö­dés után a múlt évi tanárvólság sem volt képes alap­ját megingatni s most ismét a virágzás útjára tért. Jövő évi fenállásáuak városi garancia mellett való biztosítása pedig megadja a módot a nyugodt fejlő­désre és a további céltudatos emelkedésre Szinte korszakos eseménynek mondhatjuk ezt a város kul- luréletében, amit jól esik leszögezni a négy nyilvá­nosság előtt is, mint a városi törvényha'óság ki­váló lényét. Egyéb ügyek. Balia Janos városi erdőőr nyugdíjazást a köz- gyü’és csak ideiglenesen tartotta engedélyezhetnek és a folyamodó felülvizsgálatát rendelte el. Novák Lajos főszámvevö szabadságra távozását é a hivatal veze­téssel Litteczky István főnökhelyettesnek megbízását tudomásul vették. téve annak, hogy kiválóbb tanárai állásaikat jobbért fölcserélik. Az állam időnkint részesíti ugyan segélyben az iskolát, de ez a segély egyfelől kevés, más­felől bizonytalan, amire az iskola céltudatos fejlesztési munkájában támaszkodni nem lehet. A városi kezdésbevétel kilátásba helyezé­sének első és talán legfontosabb következmé­nye tehát itt válik nyilvánvalóvá. Az állam t. i. az egyesületi iskolákat csak magániskoláknak tekinti, állandó — nagyobb segélyben pedig csak azokat részesíti, amelyeknek fenállását legalább az illető város biztosítja. Ez tehát nálunk megtörtént. A következő lépés az állandó nagyobb összegű állami segély kieszközlése lesz. Ezzel együtt jár az iskolának nyilvánossági joggal való felruházása. Ha ez megvan és ha a törvényhatóság meggyőződik arról, hogy az iskolát a város közönségének megterhelése nélkül fenn lehet tartani, könnyű lesz az iskolát városi zeneisko­lává átszervezni. A dalegyesület ebben nehéz­ségeket támasztani bizonyáta nem fog. Az kétségtelen, hogy egy ilyen kultúr­intézmény fentartása elsősorban városi feladat és a törvényhatóság halás lehet a dalegyesület­nek, hogy e feladatának teljesítésében segítsé­gére sietett. Bemutató előadás. Szombat. Wilhelm ur motoszkálás közben egy alt — wieni vázát feldöntött. A váza leesett és ősz- szetörött. Wilhelm ur felszedte az értékes váza da­rabjait és összdlleszgaüe, hátha még tán csudák-csu- dája újból éppé rsgnd. De hiába. A váza nem akart egésszé formálódni. Kár, kár — mormogta Wilhelm ur a baju-za alatt — (ha ugyan van neki) pedig megért vagy száz pengő forintot. Aztán morfondizálni kezdett. Ha pedig a libretto iró morfondírozni kezd, az rossz omen, abból mindig operetté szöveg sül ki. És valóban. Megszületett a szöveg az eltörött váza impulzusa folytán. Alt wieni daljáték lett belőle. Tulajdonképpen nem is egészen alt-wieni daljáték. Az egész szöveg éppen úgy beillett volna a rokokó vagy a barokk kor hangulatába, mint az alt-wienibe. De ki tehet róla, hogy az a váza, ami eltört, alt-wíeni volt. Senki bizony. Csák a váza. Az az oka minden­nek. Az az oka, hogy Wilhelm ur szöveget irt és Fall Leo az oka, hogy daljáték lett belőle. Az Édes öregem szövege ha egyébért nem, de a Fall Leo muzsikája révén megérdemli, hogy megke­rüljön az eltörött váza ára is. És az „Édes öregem" bejárta Bécset, Pestet, sőt még a hires Szatmár városát is. Szatrnár, 1911. január 11. A meséje a következő. Drechsler zeneszerző negyvenéves házasságát ünnepli az „anyjukjával.“ És uzsonnáznak a feleségével. Azaz csak uzsonnázni akar­nak ; mert közben ellimonádéskodják az időt. Beszél­nek, énekelnek, a zenélő óra n:eg muzsikál. Aztán hogy hogy nem — úgy hisszük — tényleg az ifjúság tündérje jóvoltából fiatalok lesznek. Átélik ismét az esküvőjüket, csókolóznak, táncolnak, azián a kalács mazsoláit dugják az egymás szájába, meg nft-zéjszakáz- nak. Aztán megint jön az „Ifjúság" és ők, a két öreg felcihelődnek és ... és az óra muzsikál és ... és (hát hogy is kellene befejezni a darabot?) ... és a két öreg elmegy a templomba ... és ... és már megvan a vaza ára . . . több nem jut eszébe Wil­helm urnák . . . hát mit csináljon? . . . Hatmit is csinálhat ? . . . leereszti a függönyt. Kár a szép Fali muzsikáért, kár a stílusos kiá- iitásért és kár a Bállá Mariska, Pongrácz Matild, Kai - dór Dezső igazán szép játékáért. Narancsvirág. A szinlap szerint ez már nem daljáték; hanem dalosjaték. Hát körülbelől ennyi a különbség is összevéve. A Farkas Imre dalos jatéka és a Fall Leo daljátéka csak az „os'-ban tér el egy­mástól. T. i : több a száj a színpadon. Nem három : hanem nyolc a szereplők száma, sőt még a kar is bevonul. A Farkas Imre szerencsétlensége még ráadásul, hogy a libretto és zene együttes mestere és mindket­tőért egy embert okolhatunk. Hat bogy mindenek e őtt a szöveggel végezzünk) hát . . . Azzal könnyű végezni; mert nincs. Sidney Clark zeneszerző japániárgyu operettet akar Írni (hi­szem, jobbat mint Farkas Imre) és Japánba megy egy japáni lányért, aki a fő.-zerepet játszana. Talál is; de nem japán it; hanem egy odavetődött kis londoni csibész fruskát Edna Grayt és . . . Éá nincs tovább. A zenéje bájos. Farkas Imre muzsika, olyan mint a költeményei Egy-két sikerült rész is van benne, már mint a darabban. Egy-kéí jó ötlet . . . És. nincs tovább. A darab legsikerültebb része — betét. Az apache tánc, Bállá Mariska és Heltai Hugó együttese. Az előadás igen jó volt. H. Ballá Mariska végtelen tem­peramentumos játéka sok t&psol aratott. Káldor ele­gánsul oldolta meg a szerepét. Jók voltak Heltai, Pongrácz, ifj. Baghy. A darab uj díszletei Heves direktor áldozat- készségéi demonstrálják. HÍREK. Nincs megoldás. Ha valamiről okoskodni akarunk, ahhoz először is ludni kell okoskodni — másodszor szeretni keli azt, amiről okoskodunk. A cikkíró szerényen tdejegyzi, hogy egyik követelménynek sem tud eleget tenni. Hadilábon áll a logikával és a tárgyat, amit logikai ref­A sötét sarokból hangokat hallott; odafigyelt: — Ő e'jölt ? — Az a nyomorult senki, az el mert jönni, aki megölte szegény anyádat . . . — Ne bántsa most szegényt. — Ne bántsam? Ki kellene kergetni innen. Csú­fosan kikergetni. — Istenem, csak most ne. Ne szóljanak neki — suttogja Róza. Kati a minden szót hall. Összeszedi magát; előbbrejön pár tipegő, szégyellős lépéssel. Jobbra-balra néz. S ijedten fordítja el a fejét a gyűlölködő asszony- szemek elöl. Itt mindenki őt vádolja. — Anyám, drága, jó anyám — kiáltja fu’dokló zokogással — elhoztam neked a halotti ruhádat, *zép fehér . . . magam variam . . . hogy ezt meg kellett érnem . . . Az egyik szomszédasszony megszólal Róza mel­lett ülve : — Megzavarta, megzavarta, de nem szabad ám, hogy ráadja ! Haraggal váltak el ! A sok sirató asszo y, bekötött fejű, sápad, asz- szonyok körülveszik Katicát, akinek a fején most sincs kendő (csak elfelej'ctte fölvenni) és a sok sí­rástól még pirosabb az egészséges, szép arca, *— kö- rülállják, magyarázgatják neki, hogy milyen nagy vé­tek lenne ha az ő ajándékozta ruhába öltöztetnék az anyját. — Nem bánom, — sivitja a fiatal — semmitse bánok. Ki parancsol nekem abba, hogy mibe öltöz tessem az én anyámat? Az én drága, jó anyámat, ki ? Menjetek innen! — Mi pedig nem engedjük — kiáltják az asszo­nyok. — Hát azt érdemelte ez a szegény asszony, a sok évi kínlódásaival, hogy még a földbe se legyen pihenője? Mert nem lesz, ha a haragosa ruháját adjuk ra ! — ő megbocsátott már nekem. Egy anya nem tud haragudni a gyermekére, akit szeret. Eressze­tek hozzá! — Katica, — mondja halkan Róza és feláll Odamegy hozzá, megakarja ölelni. — Katica ne félj, ő nem is haragudott rád, szegény. D« a fiatalasszony nem viszonozza az ölelést. Gyűlölködő tekintelevel végigméri a húgát, dühöst n kiált rája : — Tőled nem kérdeztem. Te. _ Na lássák ! — mondja az egyik asszony — mi lyen tud lenni I De neki bocsássanak meg . . . — Nem muszáj, Katici . . . Haragudj tovább. Csak arra kérlek, ma, ma ne mutass haragot, ne csi­náljatok botrányt. Hát igy szeretted, így tisztelted te, a mi anyánkat? — Te jobbiu tisztelted, mikor ilyen szégyen hoztál a fejére, hogy levetted a fejünket, a becsüle­tünket? Hogy az utcára se mehetünk ki szégyenle tünkbe. Te ölted meg szegényt, te . . . Róza lehajtott fejjel, megtörve, szinte összezsu­gorodva hallgatja a vádat. Az asszonyok is fejcsó­válva hallgatják, amint folytatja: — Mert nem bírtad bevárni, mig rád kerül s sor, mint ahogy én és más tisztességes lányok szok­ták, te alávaló vagy, te uto'só vagy, rongy vagy ... — Milyen?! — kiáltja Géza, a Róza ura, aki épp most lépett be. — Mégegyszer mondd ! És izmos íélkarjával körülfogja az asszony de­rekát, fölemeli a levegőbe, leereszti; a fogát csatog- tatja iszonyúan, hogy a sikoltozó asszonyok azt hi­szik mindjáit agyonmorzsolja. De uetn. Megfogja a karjainál és szépen lassan kivezeti az udvarra. A fehér ruhát csak azután hajította utána Tüllre aplioált fél függöny (vi trage) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fül. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Unger Armin f Szatmar, Kazinczy-utca. A dalegylet zeneiskolájának városi kezelésbe vétele. Az első lépés megtörtént a dal- és zent egyesület zeneiskolájának városi kezelési) vételéhez. A törvényhatósági bizottság ugyani tegnapi közgyűlésében kimondotta, hogy zeneiskola örökös fennállását biztosítja ol módon, hogy amennyiben az iskola fentarh dalegylet feloszlanék, vagy az iskola íentartá sára képtelenné válnék, az iskolát városi keze lésbe átveszi. Ennek az elhatározásnak hordereje oh nagy, hogy első pillanatra talán maga a tör vényhatóság sem gondolt annak korszakos voltára. A zeneiskola már nyolcadik éve működik a város közönségének teljes elismerése mellet s a múlt iskolai év krízisétől eltekintve bátrar állíthatjuk, hogy hivatását kitünően töltötte be s mindenkit meggyőzött róla, hogy hézagot pótol. Ennek dacára anyagi erőforrásai nem elegendők ahoz, hogy az iskolát a követel­ményeknek megfelelően fejleszteni lehessen. Egyes tanárok túl vannak terhelve órákkal, a tanerők szaporítására azonban fedezet nincs. A tantestület tagjainak illetményei rendezve vannak, de nyugdíjjogosultságuk megállapítva nincs, enélkül pedig az iskola állandóan ki van

Next

/
Oldalképek
Tartalom