Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-07 / 37. szám
2-ik oldal. 1911. május 7. SZATMÁR-NÉMETI. Magyar nevelőnők. Oly kérdésre akarjuk a figyelmet felhivni, amely kedvező megoldás esetén nemcsak szellemi életünkre lenne kedvező hatással, hanem ezen felül még több ezer müveit magyar leánynak kenyeret,. Iskoláink tömegesen bocsátják világgá az okleveles leányokat, akik aztán hiába néznek állás és hivatal után. S mialatt egyre nagyobb mértékben növekszik képzett, női proletárjaink száma, akiknek nem tudunk kenyeret adni, addig nem vesszük észre, hogy a megélhetést biztositó állások jó nagy részét idegen nők foglalják el leányaink elöl. A külföldi nevelőnők tömegéről van szó, akik a magyar nők elő! éppen azt a megélhetési módot vonják el, amely kedvező anyagi ellátás mellett viszonylag legtöbb orkölcsi védelmet nyújt a támasz nélkül álló magányos hajadonoknak. De a német, francia és angol ne- nevelőnek özöne nemcsak anyagi szempontból van kárára társadalmunknak. hanum erkölcsi és szellemi szempontból is. Annak a szomorú jelenségnek, hogy minálunk az úgynevezett «felső tízezrek» asszonyai és leányai gyakran nem eléggé magyar érzésüek : legfőbb okozója a sok külföldi nevelőnő. Még ha valamennyi írónk követné is Vörösmarty! s ostorozná is az idegen érzésű úri hölgyeket a «gőgös Goneril»-ket: mit sem segítenének állapotainkon amíg az úri leányokat idegen nők nevelik. Gazdagabb vagy előkelőbb rangú leányaink gyermekkoruktól fogva nagyon is hatása alá kerülnek az idegt-n irodalom, művészet és általáhan a külföldi Ízlés szellemének s így csak természetes, hogy a magyar művelődés iránti érzékük eltompul. Pedig elsősorban a nő hivatott arra, hogy a nemzeti érzést fentartsa. S csodálkozhatunk e azon, hogy irodalmunk, művészetünk, müiparunk, egyáltalán egész szellemi életünk nem tud kellőkép kifejlődni : — ha éppen a legtehetősebb' a legmódosabb raagyár nőket, akik a társadalmat irányítják, tőlünk merőben idegen, velünk szemben ellenséges érzelmű nevelőnők gondolkodása irányítja ? Hiszen a nevelőnők nőinkbe oltják a magyar munkák, magyar alkotások iránt való kicsinylést s oly női nemzedéket nevelnek, amely csak névleg magyar, de nem is francia, nem angol még csak nem is német : — hanem minden közösségtől elszakadt, nemzetközi divatieny. Erkölcsi szempontból sem kívánatos, hogy nagyobb számban éljenek közöttünk külföldi nevelőnőb, akik hazájuktól távol, rokonok s ismerősök hiányában, minden feszélyező körű.«ténytől menten, sokkal könnyebben esnek csábítások áldozatául Elsőrendű országos érdek tehát, bogy a magyar leányok nevelése végre valahára magyar nők gondjaira bizassék Ennek keresztülvitele nehéz, de éppenséggel nem megoldhatatlan feladat. Már is sok az olyan szü.ő, a ki szívesebben fogad magyar nevelőnőt házába, ba a zenei tudáson kívül kellő nyelvtudással rendelkezik. Főleg a francia s az angol nyelv az a melyet a módosabb szülők követelnek. S megállapíthatjuk a tényt, hogy a mi különböző iskoláinkból már nem egy oly tanítónő került ki, a kinek francia vagy angol nyelvtudása a legmagasabb köve telményeknek is megfelel. Német nyelvtudás tekinteteben mégképpen nagy az elsőrendű magyar tanítónők száma. Nevelőnői állás is süriin kínálkozik számunkra ! S mindezek dacára tanítónőink még sem mennek nevelőnőknek. Nem mennek, inkább állás nélkül maradnak. S csak a legvégső szükség kényszerit magyar tanítónőt arra, hogy nevelőnői állást foglaljon el. Arra meg éppen alig volt egy-két esetnél több, hogy oly tanítónő, aki egyúttal okleveles magyar nevelőnő is — valóban élt volna oklevelét el s vállalkozott volna családi körben való tanításra. S ennek oka, hogy nálunk a nevelőnők helyzete még nem eléggé rendezett. A magyar lányok nemcsak azért akarnék nyilvános tanítónői állást, mert az «biztos hivatal» általában vonzó hatású, há rem azért is, mert a családi körben töltött tanítói évek «nyugdíj» szempontjából nem számítanak. Ez éveket tehát elveszett esztendőknek tartják. Mihelyt megvalósul az a törekvés, bogy a magyar tanítónők — ha családi körben tanítanak is — épp oly tagjai a nyugdíjintézetnek mint a nyilvános iskola tanítónői : — menten meg fog szűnni a magyar tanítónők idegenkedése a nevelőnői hivatástól. Ez az egy intézkedés egymaga nagyban kiszorítaná az idegen nevelőnőket. S ehhez még csak egy intézkedésnek kellene járulnia : lényegein tovább kellene fejlesztenünk egyetlen nevelőnő- képzőnket. A cél nagy s kevés eszközzel lenne megvalósítható, M. VAROS. A polgári fiúiskola költségeit, a gazd. szakbizottság csütörtök délután tartott ülésén 300000 koronával felemelte, mivel a Sárkány Ervin tervei és költségvetése szerint az iskola felépítéséhez és szabályszerű felszereléséhez az előirányzott költség nem elég. A dohánybeváltó hivatallal szemben fekvő terület átengedésére nézve Harkányi Ede kőipar- gyárossal kötött szerződést a bizottság elfogadta A vételár 5 korona 80 fillér négyszögölenkint. A napidijasoknak 1000 korona drágasági pótlékot, a gazdasági kiállítás erdészeti csoportjára 400 korona segélyt szavazott meg a bizottság. Elfogadta egyúttal Leber Antal erdötanáesos- nak azt az indítványát, hogy a város Kossuth- kerti növényzet botanikai elnevezésének jelzésére úgy mint más nyilvános kerben csinos táblácskákat készíttessen. A Vajay-utcát és Dinnyéskert-utcát a bi- ! zottság a IV-ik közigazgatási kerületbj osztotta : s elrendelte a szervezési szabályrendelet 5-ik | szakaszának megfelelő módosítását. Heinrich i Viktornak a Viktória szálló előtt a gyalogjárdá- I ból 130 cm. széles helynek elfoglalása iránt beadott kérelmét szavazattöbbséggel elutasította. HÍREK. Ketten. Tegyünk be halkan minden ajtót, Fáradt fejed ölembe hajtod, A kérdések mind kunt maradtak, Miénk a csönd, a pillanat. Érzem, már megremeg az ajkad, Csak sírj, most sírnod is szabad. Látod sötét van. Kunt az élet, A május minden szívben éget S azt hiszik nincsen soha vége, Te fázol ? Simogassalak ? Oh ne! Kezem ha hozzád érne, Megdermedsz ujjaim alatt Fagyaszt a csönd, csak könnyed éget, Most minden hang halotti ének, Minden szavam egy könnyé válik Mire szivedig eljutok Nálam — már nem visz ut odáig, Csak sírj, én sirni nem tudok. Kerested s nem lelted a szépet, Most fáradt vagy és fáj az élei, Elégsz az olthatlan vágyban. Miért van ez ? Mi lesz velünk ? Ne sírj, — ne sírj egy más világban Talán boldogok is lehetünk. WINKLER MARGIT. Hieronymi Károly halála. Az országnak gyásza van. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter csütörtök délután hosszas betegség után 74 éves korában meghalt. Az elhunytban városunk volt képviselőjét gyászolja. A fejlődő Sz.dinár sokat köszönhet egykori követének, ezt a legszélsőbb ellenlábasai is beismerik. Mint miniszter liberális, nagy tudásu, széles látókörű és energikus politikus volt, kit sohasem lehetett elvétől való megtátitorodással, de még következetlenséggel sem vádolni. Egész élete a közért való tevékeny munkásság. 1836-ban született s a kiegyezés óta mindmáig egyike volt az ország vezető embereinek. 1867-ben a közmunka és közlekedésügyi minisztérium titkára lett, 1874-ben mint helyettes államtitkárt megbízták a minisz erium vezetésével. Hosszabb időt töltött Franciaországban ; a közlekedési nijiajswsceaiwBTO'K rom hónapig dolgozott, mig a sarokbronzokba, a kapcsokba, a pántokba sorra rendre elhelyezte smaragdjait s közbe kipréselte a bőrön gyönyörűen összefonódó liliomait. Heliodorus: Attavante . . . ó ha én valaha annyi ékesszólássul tudnék beszélni a színek lángoló nyelvén, mini ő. Látod, Theophil, te nem is hiszed, hogy álmatlan éjszakaimon hányszor kisért ő engem. Harmadéve láttam egy kódexéi és annak a színeit hajnalban néha mintha odalehelné egy láthatatlan ajak az ablaktábláimra. Selyme, az a rózsaszínű lengő és habos selyem, napsütéses délelőttökön mintha előttem su hogna . . . Olykor szinte megremegek az irószo- bában, mikor magam vagyok és utána kapok ... Akkor elpirulok. Három év óta így játszik velem a láthatatlan Attavante . . . Theophilus: Fiatal vagy és lobbanékony Frater Heliodor. Haj, haj . . . valamikor én is elmerengtem a pogány Ovidius strófáin. Ma már csak a Bucoliákat mondom betéve, mikor a hegvek közt görnyedve gyűjtöm az édes füveket és a jótékony mentát s hajammal incselkedve játszik a zephyr. Valamikor te is meg fogsz öregedni, Heliodor. És meg fogod érteni, bogy a hiú pompánál üdvözítőbb a friss levegő, az áhi- tatos természet, az ízes gyümölcs, a világ dolgaival való megbékélés és a csendes, szendergő álom. Heliodorus: Igazad lehet, Te c illogó üvegpoharakban főzöd a természet ajándékait azoknak, akiknek testét a sorvadás gyötri. És közben szép ragyogó palackokba rakod az élet bölcseségét is. Az elsőt elvesztegeted, az utóbbin a magad kedélyét és értelmét táplálod. De látod, én nem mulandót és nem egy-egy embernek valót gyűjtögetek, hanem az örök szépségnek, a művészetnek megnyilatkozásait. És vájjon nem ér-e fel az én munkám a tieddel ? Ne vedd vetélkedésnek és illetlenkedesuek az én szegény akarásomat, Theophilus, de én azt hiszem, egy szép könyv a legnagyobb cselekedet, amit egy ember, rövid életén át, vegbez vihet. A könyv a tökéletes befejezettség. Szavai gondolatot tükröznek és értelmükkel játszanak. Háríyalapjai suhanása a múló napokat juttatja eszünkbe. Sorainak szabályos rendje valami nagy nyugodtságot áraszt a lelkűnkbe. Lapjainak díszei: cirádái, lombozata, architravjai és gyümölcsei, szaruja, melyből a derű ezer színes zománca árad, belopják egy sötét boltozott szobába, egy halovány kis kápolnába is a természet ujjongását. Kötésének reliefjei, kovácsolt pántjai, összeku’csolódó ornamensei pedig azt monadják az olvasónak, aki áhitatos kézzel hozzányúl: Lovag, vesd le a sorúidat, hajtsd meg a fejedet, mielőtt e rácsos díszes kaput átléped. Mert trónterembe lépsz . . . Menynyi harmónia és mennyi halhatatlanság van egy- egy ilyen könyvben! S te sajnálod tőle az arany tégelyeket . . . Theophilus: Nem, Heliodorus. Nem az aranyat sokallom. Azt csak tréfázó kedvem szeszélyéből mondtam. Hanem van valami, ami drágább az időnél és drágább azjolvasztott aranynál is. Ez az egészség. Hiszen te máris köhécselsz, ha hűvös a reggel odakünn. Mi lesz veled ké- késöbb, ha annyit görnyedsz a könyveid felett? Heliodorus: Hivságos beszéd ... Hát semmi.. El fogok múlni, mint te és Frater Theobald és és Paler Diodor és minden társunk és priorunk és ahogy a világ teremtése óta elmúlnak s meg- némulnak egy napon az emberek. De akkor is itt lesz a könyv : a királyné imádságos könyve. O bele fog temetkezni és ha bdesirja a bánatát, úgy hogy megkönnyebbül tőle, ha beszélgetni fog a lapokkal, ha belejegyzi örömeit a levelek szélére, ha reménységet, megkönnyebbülést, vagy gyászt fognak neki hirdetni a sorok, egy pillanatra rágondol a szegény barátra, ki neki e könyvet ajánlá. Ha megnézi az első lap dedicatióját, eszébe jut a zsolozsma hangja, mellyel az ura
