Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-16 / 31. szám
1-ife «Idal Szatmár, 1911 április 16. SZATMÁR-NÉMETI-atkozott, mely nyilatkozatra vonatkozólag Mikola község képviselőtestülete egy nyilatkozatot küldött be sserkosztőségünkhöz, melyet közérdekű voltánál fogva az alábbiakban szószerint közlünk: Igen ttsztelt szerkesztő űrt Mikola község képviselő testületé nem szándékozott az 503 százalékos pótadó ügyében hírlapi utón tárgyalni, csupán az illetékes hatóságok által kívánta •Hntázni, azonban a kir. tanfelügyelő ur nyilatkozata után kénytelen saját reputációjának megóvása s a közönség helyes tájékoztatása szempontjából pozitív adatokon nyugvó következő nyilatkozatát megtenni Tényként megállapítható, a tanfelügyelő ur nyilatkozatából is beigazolható, miszerint Mikola község iskola felállítása kötelezettségének mindannyiszor megfelelt, valahányszor arra felhívta és kötelezve volt. Nehány óv lefolyása alatt két tanítói állási szervezett, két iskolát állított » így a ref. iskolát is számítva három iskolája lett. Bizony nem kevés áldozattal, sőt Hagy erőfeszítéssel járt ez, mindamellett a község ebbeli kötelezettségének megfelelt. Azért gáncsolni a községet, mert fényes termeket egyszerre építeni nem volt képes, csakugyan nem lehet, nem szabad. A negyedik iskola felállítása már az államosítás korszakában esik, hogy már az államosítás mi módon kinek az ösztönzésére történt, azt mivel az ügyet e kérdés tisztázása úgysem viszi előbbre, hosszasan nem tárgyaljuk a kir. tanfelügyelőség átiratával szemben, de azt kijelentjük, hogy az ő irányítására történt. Az iskola államosítás alkalmából kötelezte ugyan magát a község telek vételre és iskola építésre, ámde a vonatkozó határozatban feltételeket kötött ki a község s mert erről a hivatolt nyilatkozatban hallgat ; idéznünk kell a képviselő testületi határozatok ide tartozó pontjait: — 6|907. sz. »Feltétlenül kiköti község részéré és érdekében, hogy a tanítók az állam által fizettessenek, lakbérüket az állam fizasse, községnek engedtessék vissza az 5 százalékos iskolai pótadó addig, mig az építési kölcsönt teljesen letörlesztheti. hl állam a községet nagy összegű építésnél, melyet külömben is kölcsön felvételével kénytelen fedezni, legalább 6000 kor. összeggel segélyezi, mely irányban kéri a Tek. Közigazgatási Bizottságot a pártoló felterjesztésre. Végül, hogy a tankötelesektől befolyó évi tandíj is engedtessék vissza az építés és fentartási költségek fedezésére.« Épenséggel nem a kért 6000 korona ellenében engedte tehát vissza a Miniszter Ur az 5'/»-0s pótadó és lakbért, hanem jár az a községnek a kikötés értelmében. A segély az bizony még mindig oda van, mert bár méltán elvárhattuk volna, épen- séggel nem tapasztaltuk ügyünknek kellő támogatását e helyett kaptunk olyan megkereséseket a tanfelügyelő úrtól, melyek hangja képviselőtestületünkben erős visszatetszést keltett. A kikötött feltételek értelmében iskola telket vett a község és viseli a vételár 700 korona évi kamatát, •eettkivül adott és ad három iskolahelyiséget, egy taembernek nyomban akadtak követői a tömeg soraiból. ! Az elsők, akik közel álltuk hozzá, már megdobni akarták Öt. A pásztorfiu összerezkedt láttára a hálátlan- ! tagnak és könnyek gyültak szemeibe. De abban a j pillanatban, amikor az egyik már kezét emelte rá, az | égen megnyílt egy felhő, a felhőből káprázatos színben \ egy dicsfény jött le, amely körül övezte a pásztorüu j fejét. Ahogy így állt a tömeg előtt, a sokaságban a ; átödának kifejezése hömpölygőn keresztül. Mindenki meg volt győződve róla, hogy a pásztorGubó! Isten akarata szólt és hallgatagon indultak házaikba, hogy gyerekeiket oda hozzak a szent pásztorfiuboz. A fiuk oda jöttek és búcsú nélkül indultak Etienne kísérete mellett az éjszakában, csodálatos te- kervényes ösvényeken. De soha el nem tévedtek és a bötá jöttek, mindig uj jövevényekkel gyarapodtak. Rövid időre már több ezerre gyűlt a zarándok gyerekek száma. így mentek nap-nap után; de egy esős, szomorú napon valami sajátságos dolog történt. Egy fiú haza kívánkozott édes anyjához és mielőtt megakadályozhatták volna, kiugrott a sorból és futott homlokirányban hazafelé. Alig hogy ezt meglátta egykét fiú, ők is futottak, hogy megkeressék a honvágyó gyereket és nem tértek vissza. Majd több fiú követte példájukat esténkint, amikor az ágyra gondoltak, a melyben édes anyjukkal álmodtak. j nitónak lakást, fedezi az összes dologi kiadásokat, a 1 kir. tanfelügyelő ur pedig ezek ellenében még az átengedett s eddig élvezett 5*/«-os pótadót is visszavonatta úgy, hogy ma a tanítói fizetésen kivül minden költséget visel és nem kap semmit. Ily helyzetben, hogy nem építtetett fel az állami iskola, oka községünk nem lehet. Segélyt, támogatást nem kapott, helyzete pedig napról-napra súlyosbodott, teherviselő képessége pedig csökkent. Hogy tudná saját erején felépíteni a 35423 koronára előirányzott iskola épületei az a község, mely a tanfelügyelő ur beismerése szerint is vaggontalan, amelynek már épen az iskola államosításából eredő 15,000 korona adóssága í van, melynek lakosai 5 földbirtokoson kivül törpe birtokosok, cselédek s napszámosok, mely község lakosainak gyártermékenységü földét egymillió korona adósság terheli, mely községnek pótadója az államosításkor nem 54, hanem 116*/o volt, ma pedig 128 j százalékot tesz ki s amely község azonfelül felerészben j az éger és saár lecsapoló társulatnak, felerészben a j túr töltésre is adózik s még amellett egy ref. felekezeti I iskolát is fenntart. Kölcsönnel sem segíthetett magán, először azért, j mert biztosíték s jótállás hiányában a nagyobb bankok ' kölcsönt nem nyújtottak másodszor azért, mert a hi- i vatoit nagykárolyi bank kölcsöne oly súlyos feltételű : kölcsön lett volna, amelyet elfogadni már ennyire le- j terhelt községünknek lehetetlen volt. Ha ilyen körülmények között a községünkre nézve sérelmes határozat ellen felebbeztünk, jogorvos lattal éltünk, ezért községünket csakugyan n*m érheti gáncs, ezért nem szabad azt elintézni s ugv tüntetni fel, mint amely a dolgot huz'a-halasztotta volna. A kir. tanfelügyelő ur szorgalmazására és sürgetésére történt az, hogy a hatóság az iskola építés költségeinek a folyó évi pótköltségvetésbe beállítását } s behajtását s az építési árlejtés meghirdetését elren- J delte: igy jutottunk mi az 503 százalékos pótadóhoz, melynek végrehajtása egyértelmű lesz a község tőnkre- j | tételével, mert a mindennapi kenyeret veszi ki a sze- j gény nép kezéből. Kétségtelen dolog tehát az, miszerint Mikola község kívánt időben iskolát állított, azoknak helyiséget adott s az államosítás után telket vett, építeni pedig azért nem épített, mert segély nélkül erre kópielen ! volt s igy kétségtelen tény, hogy az 5037« pötadóhoz ' önhibáján kivül jutott. ítélje még ezekből a nagyközönség, hol a rnib*n nyilvánult itt a képviselőtestület rossz akarata, hol s , miben vétett a törvény, ellen s vájjon érdemelte-e 1 községünk képviselőtestülete, hogy törvényes alapon j nyugvé jogainak felfüggesztése a törvényhatóságnál 1 javaslatba hozatott tanfelügyelő ur által ? Hát völt-e bűn valaha az, ha egyezek vagy testületek sérelmeik orvoslása végett jogorvoslattal éltek ? És különösen mi hibáztatni való van abban, hogy jelen esetben a földhöz ragadt szegény nép küldöttség utján segélyt s oltalmat kért a minisztertől, mert szt Ez időtől fogva kezdődött a szerencsétlenség. Majd dögvész pusztított, a gyerekek közül is többen éhen haliak, másokat a fáradtság ölte meg. Vadállatok is széjjel marcangoltak sok gyereket, de legveszedelmesebbek voltak azok a nagyszakálu, csúnya emberek, kik búvóhelyeikből előkerültek és durva szavak kíséretében elragadták a gyerekeket, hogy távoli országok városába vigyék, ahol őket eladták. A fiuk mind bátortalanabbak lettek, csak Etienne közvetlen környezete volt még bátor és elszánt. Mindenféle súlyos akadályon mentek keresztül. Hajótörést szenvedtek, majd megmenekülve, Joppe kikötőjébe érkeztek. Ott azonban egy kalózhajó támadt rájuk és a kiiéret közül is sokán áldozataivá lettek a rablóknak. Etienne megszabadult. Egy vészes éjszaka után arra ébredt, hogy egy asszony fogja a homlokát. Hir, leien kiugrott ágyából és a reá várakozó fiukhoz ment ki az utcára. Hosszú keserves ut után nagynehezen végre Jeruzsálem kapuja elé ért a kis szent csapat. De alig a városban bejuthattak a szent sirhoz, addig kis csapat is elesett a fáradtság és éhség gyötrelmeitől, csak Etienne egyedül juthatott a Megváltó sírjához. Csak a sírig, ott ő maga is holtan összeesett. Franciából: Sí. J. tessék tudomásul venni, hogy nem a hatóság eile» ment panaszra, hanem segélyt kérni járt küldöttségünk Tulajdonképen örvendeni kellene » kir. tanfelügyelő urnák azon, hogy küldöttséggel járultunk a miniszterekhez, mert ezzel épen aunak e célnak megvalósítását kívántuk‘szolgálni, melyen a tanfelügyelő ur oly lázas sietséggel buzgólkodik, azonban sajnosán állapíthatjuk meg, hogy tetszését megnyernünk ezzel sem sikerült. A községünkben kapható legjobb helyiségeket adtuk át iskolául, nem a legelső iskolák ezek, de ideiglenes elhelyezésre megfelelők, annyival inkább, mert az iskolák 30—407» a bízvást mondhatjuk még ilyen sincs széles e hazában. Orvosrendőri szemponthoz nem szólunk, de tűzrendészen szempontból hogyan lehet kifogásolva, mikor erre *z orvoe nem hivatott s ezen igen csodálkozunk. Az ököritói példára való hivatkozás valóságos színpadi beállítás, görög lüs. Iz igazán csak e hatás kedvéért foglal helyet a nyilatkozatban annak isatta- nója képen. Mi módon lehat kitéve 180 (f) magyar gyermek egy második ököritói biztoa bekövetkezhető t&zkatasx- trófának, amikor az a 180 gyermek négy egymástól elkülönített, sőt részben egymástól jokora távolban fekvő iskolai helyiségben vtn elhelyezve, melyek közül három éppenséggel nem tűzveszélyesebb, mint bármely más iskola, lévén fazsindely- és cseréppel fedve. Képviselő testületünk külömben közelebbi ülésén i« — mint minden időben — az építésre való hsj- 1 .' dóságának kétségbevonhatatlan tanujelét adta, ami úgy hisszük a kir. tanfelügyelő ur előtt nem ismeretlen s ebhez községünk inkább támogatást, mint tárna dást várt volna a kir. tanfelügyelő űrtől. Mikola, 1911. április 9. Mikola község kópv. testület* Női gazdasági iskola. Jelenkorunk sokat feszegetett, sokat vitaiott kérdése: a nőkérdés, vagy ha úgy tetszik: a feminizmus. Hírlapi polémiák, nagyszabású ankettek és kongresszusok foglalkoznak ezzel ftz ügygyei. Eldönteni akarják, vájjon a nőknek Ja modern társadalmi életbsn, * létfeníartásért vívott nehéz és ádáz küzdelemben meg adhatók-e minden habozás nélkül ama jogok, amik á férfit méltán megilletik. A férfi hivatása ugyanis elsősorban úgy a saját, mint utóbb családja létfentartásárői gondoskodni, mig a nőnél ez csak másodlagos kérdés lehet. Hivatása elsőbben is, hogy hitves, anya, a családnak odahaza gondozója, őrzője legyen. A férfi künn az élet forgatagában küzködik, fárad; a nő az otthonban a háztartásra ügyel, főz, vigyáz a gyermekekre, Csakhogy ez manapság nincs egészen igy, fájdalom, nagyon is nincs. A férfi mellett a nő elözönli az összes pályákat; kapaszkodik, tusakodik szívós kitartással, páratlan energiával; olcsóbban kínálja, munkaerejét, hogy leszorítsa, alágyürje a férfit, nem gondolván azt, hogy ezzel kiveszi az erősebb aera kezébő a kenyeret s ezáltal a maga útját zárta el. A nő elérte célját : pályája van, de nem érte el hivatását: nem lesz Rssony belőle. A lányok, szülők meg jajveszékelnek, hogy a férfiak nem nősülnek, noha a nőben megvan minden előnyös kellék; gimnáziumot, kereskedelmit végzett esetleg egyetemre járt; több nyelven beszél, tud fea jeni, a zenéhez ért stb.„esak azt az egyet nem tudjak vagy nem akarják megérteni, bogy a férfiak azért idegenkednek a házasságtól, mert erre — kénytelenek. A női konkurrens lejebb szállítja értéküket, munkaerejüket. Hol pedig ily módon redukálódik a jövedelem, mig a drágaság egyre nagyobb arányokat ölt, hogy merészkedjék ott a férfi, — ha komoly gondolkodás és számol a jövővel — házasságra gondolni. Hagyják meg a férfiaknak az őket megillető kenyérkereseti pályáikat, akkor megfelelőbben fogják a munkaadók honorálni s akkor gondolhatnak majd a házasságra. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a nő tudatlanságban maradjon, sőt, ha módjában van, tegyen oly ösmeretekre szert, melyek segítségével valamely pályán működni lenne képes, de csak akkos*, ha mnlhatatlanul ráutalva van. A szükség törvényt bont. FISCHER ANTAL selyem-, kelme- és csipke-áruházában — Az „olcsóságáról“ előnyösen ismert * ÍOV^I Ä1—✓ iTV /Till 1 jT\I—f Szatmár,a,Pannónia* mellett □ □ D a tavaszi újdonságok dús választékban megérkeztek. □ □ □ Vásárlási kötelezettség nélkül bemutatom. □ □ □ Egyben felhivora a t. holgyközSnség b. figyelmét a HÚSVÉTI MARADÉK VÁSÁRRA.
