Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-05 / 28. szám
XY. évfolyam. Szatmár, 1911. április 5. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !ö fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10--------Telelon^sgáaa 80.= Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendfk. Sajtó és igazság. Ir, (T.) Mikor a sajtó ügyéről van szó, akkor szükség volna egy második sajtóra, mert senki sem jó bíró a maga dolgában. Az összes fővárosi lapok féktelen egyoldalúsággal tárgyalták a Szuhányi képviselő felszólalását, amely az ököritói segélylyel kapcsolatban a sajtó erényeit vonta kétségbe. A kritikának ez a kritikája semmivel sem volt elfogulatlanabb, mint maga a bírálat, amely haragra lobbanlotta és igy az egész vonalon csak vitázó felek nyilatkozatai hangzottak el, maga az igazság pedig valószinüleg ezeknek a középvonalára eséll, miulán az valószínűtlen, hogy akármelyik fél kevesebbet mondott volna el az igazságból mint amennyi csakugyan van neki. És miután az igazság soha sincsen együtt, hanem mindig eloszlik, csak abban lehetne dönteni, hogy melyik részen van belőle több vagy ksvesebb. Szuhányinak tiszta igaza van abban, hogy erről a dologról a sajtó nagyban és egészben szemen-szedett valótlanságokat produkált és ez nagyon szomorú világot vet a magyar sajtóra. Az mégcsak tűrhető volna, ha. szándékos és tendenciás hazugságok lettek volna. De egyszerű, léha, felületes valótlanságok jelentek meg. Nem a kormány kedvében jártak, nem a belügyminisztérium hibáit akarták leplezni, hiszen az ellenzéki lapok is csakúgy Írtak, mint a kormánypártiak. Éretlen, felelősségnélküli emberek irkáltak össze-vissza, ami eszükbe jutott s amiről feltételezték, hogy érdeket tud kelteni a nagy közönségben. És ebben nagyobb veszedelem van, mint a szándékos ferdítésekben. Mert minden pártnak megvan az ellenpártja és minden ferdítésnek az ellenferditése. A leleplezések leleplez— hetők és minden titok kipattanható. Lehet támadni és lehet védekezni. De az ötletszerű és értelemnéíkül való hazugságok módfelett szaporák és veszedelmesek. Először, mert semmi különösebb alkalom, vagy motívum nem szükséges a létrejöttükhöz és másodszor, mert egészen gyanútlanul fogadja őket a nagy közönség, tehát könnyen is hisz nekik, miután semmi alattomos szándékot nem sejthet mögöttük. Minden igaz és mindez a Szuhányi igaza. Azonban kérdés az, hogy há a most adott esetben észlelt valótlanságok nem a vármegye urai ellen, hanem a vármegye szatócsai, portásai, ügyvédei, körjegyzői, iktatói vagy kerülői ellen irányulnak vala, hogy vájjon akkor is társadalmi kinövésnek találták volna a magyar sajtó egész irányzatát? Azaz, hogy ez nem kérdés, hanem kész ' felelet arra a másik kérdésre, amelyben aztán teljesen és egészben a sajtónak van igaza. Nevezetesen nem az fáj a sajtóeller.es iránynak és nem attól szisszen az fel, amit hazudik a sajtó, hanem attól, amit nem hazudik. Nem hazudja ugyanis a sajtó azt, hogy példátlan és páratlan az egész müveit világban az a mérhetetlenül indolens és elfásult felfogás, amely minden vármegyés réteget a nép érdekeivel szemben fogva tart. Nem is közöny ez, hanem pozitív ellenségeskedés. Egy ébredező öntudat ellen folytatott irtó hadjárat és egy határtalanul önző és makacs elzárkózás minden ellen ami alulról indul, és dühös ellenzése mindennek, ami lefelé feudál. Nem az a fontos, hogy a vármegye belartotta-e a paragrafusokat, vagy sem, hogy rávoltak-e szorulva a segélyre az ököritóiak, vagy sem, hanem fontos az, hogy az egész vármegyében — egyetlen úri asszonyt kivéve — fel nem ötlött egyetlen tünete annak a készségnek, hogy a véletlen szerencsétlenség, vagy véletlen szerencse folytán a népnek jutott tízezreket mielőbb szétossza azok között az emberek közölt, akiknek nem kell égési seb ahoz, hogy egy pár száz korona főnyeremény legyen a számukra. Igaz, hogy a szabályok szerint ment minden ; de épen az a hiba, hogy a szabályok szerint, de nem a nép szeretete és odaadó szolgálata szerint. TÁRCA. A nevelt gyermek. Duraine Viktor a felazége asztalnál ültek. A szob* háttarében bölcső volt, melyben egy gyermek feküdt, «kit szülei vagy két héttel azelőtt Károly néven vezettek be a* anyakönyvbe. Egy éve immár, hogy egybekelt a házaspár, egy hónappal később meghalt Viktor atyja, hátrahagyva kis gazdaságot. Folytonosan dolgoztak : az ember az ő korlátolt eszével és az asszony, Cesarine, akit hidegnek, nyerészkedőnek, hallgatagnak ismert az egész falu s környék. Hirtelen felkiáltott a gyermek; Cesarine a bölcsőhöz rohant és csittitgatta azt. Váratlanul azonban lépések hangzottak a pitvar bői, az ajtót pedig határozottan és gyorsan kinyitja egy ezalas, tagbaszakadt úriember, karján csomagot hozva A jövevény fürge pillontásokkal végig nézte a házaspárt és a bölcsőt és aztán igy szólt: — Önök Duraine ur és neje! Viktor nyugtalan*! gagyogott helybenhagyólag, néhány szót; Cesarine azonban kimérten válaszolt: — Igen, uram, az vagyunk 1 Az idegen a magával hozott csomagra mutatott; — Egy-kettőre bontsa fel ezt asszonyom. Gyermek, oly nagy mint a magáé, van benue. ön lehelne .. ha akarja . . . mindkettő anyja . . . Cesarine hallgatott: aztán úgy tett, amint az idegen szólt. Csakhamar előkerült a kis fiú, aki éppen fölébredve, sírva fakadt. Önkéntelenül emlőjét nyújtotta Cesarine a kicsikének, aki a felajánlott vendégszereteteit alaposan felhasználta. Az idegen szomorúan jegyezte meg : — Lám, hamaroran alkalmazkodik önhöz; elfelejtette már anyját ! KÖnybelábbadt szemekkel állt az idegen nehány pillanatig helyén, majd észretérve, szakgatott, rövid mondatokban beszélt. Fejezzük be a dolgot. Nincs sok időm. Tudom önök szegények, fiatalok s szorgalmasak. Ezért fordultam önökhöz. Van gyermekük, elfogadják-e a* enyi- met is? Feltételeim ezek : Mától számított minden negyedévben 300 frankot kap. Loise! kösjegyzö majd pontosan kiutalja az összegeket : de a gyermeket mindig el kell vinniök neki. Ha a gyermek nines Önnél( mit sem kap. Úgy nevelje fel, mintha a magáé volna. Iskoláztassa s később talán járassa az egyetemre is. Minden kiadását fedezi a közjegyző. 2000 fraik van nála a gyermek részére deponálva, amit a nagykorúságkor megkap . . . Engem soha többé nem látnak viszont . . . Beleegyezik ? . . . Itt van ime az első részlet . . . Az idegen 300 frankot tett az asztalra. 5 A pénz látása döntött; megegyeztek. Tartom ! — mormogott Viktor — Cesarine derék asszony. Az idegen a gyermek fölé hajolt, megcsókolta hosszan s aztán igy szólt : — Marcel a neve. — Isten önökkel! Távozott. Az első negyed leteltével Loisel közjegyzőt keresték fel. Cesarine a kis Marcelt a karján vitte, Károly fiit pedig a szomszédnő őrizetére bizta. Félve léptek be a közjegyzőhöz, dé ez megnyugtatta őket. Tudakozódott a gyermek hogyléte után majd pedig a 300 frankot kiutalta a házaspárnak. Ez időtől kezdve boldogság köszöntött be hajlékukba. Szolgát fogadtak s gazdaságukat kibővítették) Jólétük emelkedett; takarékosságuk szükmarkuakk, tette őket. A gyermekek pompásan cseperedtek, erősödtek és nagyobbodtak. Cesarine mindkettőt egyformán gondozta, de tán inkább törődött Marcellel, aki a szerencsét, a gazdagságot, a gondtalan jövőt biztosította : Legnagyobb kiterjedésű férfi- és gyermekrnhaárnházában a tavaszi idényre kitűnő szabású férfi- és gyermek-ruhák, SZATM 4R, a Színházzal szemben, legdivatosabb férfi- és gyermek felöltők már mostantól beszerezhetők. Kérje legújabb tavaszi árjegyzékünket, melyet ingyen és bérmentve küldünk. Szolid szabott árak.