Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-26 / 25. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1911. március 26. Vasárnap. S 't? 0 / ITjr* A „SZAT&I5ÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. EL Ö F I Z ET ESI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillet. .Ml ..... i FE LELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10-- ■■■■— Telefon-szám 80. ------^ Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivataibaa fizetendők A Heti Szemle fáj. Megjelenik nálunk Heti Szemle címen egy j nem tudni : szaklap, élclap, pamflet-e, vagy j prospektus. Szaklapnak gondolom, mivel káp- I lánok szerkesztik káplánok számára ; vicclap- j nak tartom, mert annyi pompás önkéntelen { humor és éle a legnagyszerűbb humorista Írá­saiból sem vigyorog az emberre, mint amennyi ebben a nyomtatványban lépten-nyomon talál­ható ; hogy pamflet a modorából következte­tem, de valószínűleg mégis csak árjegyzék ez a hetenkint egyszer megjelenő papiros, falárba és barátomba bujtatott türelmet, békét, nyá­jasságot, szeretetet, egyenlőséget és több ily szép és kenetes és olajjal szagositott árucik­ket hirdet hétröl-hétre annak a közönségnek, amely nem ér rá templomba menni, hogy ot hallgassa végig a szent katalógust. Igen kedves és szeretetreméltó, persze fe­lebaráti szeretetre méltó lapocska egyébiránt ez a Heti Szemle cimü, nem tudni szaklap, élclap, pamflet-e, vagy prospektus. A heti események regisztrálása mögött reklámozza a maga apró eszmécskéit oly zseniális ügyességgel természe­tesen, hogy a kevésbé fejlettek is észreveszik egykettőre. Ezek az eszmécskék ugyanis arra az érzékre spekulálnak, amely a leghamarabb érzékeli a dolgok lényegét : a szagló érzékre. Nos, ez a Heti Szemle cimü, nem tudni szaklap, élclap, pamfiet-e, vagy prospektus ezen a heten a szatmári újságírókért sajgóit, vérzett és fájt. Igen sajgóit, vérzett es fájt. S fájdal­mában mi telhetett tőle, nagyot ütött tollával a kazár fejére. Mert a Heti Szemlének nagyon mindegy kiért fáj, miért fáj, neki szüksége van erre a fájásra, hogy aztán megmarkolhassa a pásztor­bot boldogtalanabb végét. Olykor született ren­dezetlen vallásuakért fáj az a szaklap-élclap- pamflet-prospektus, csakhogy ezen a fájdalmon keresztül tombolhassa magát a célhoz. Hja, Loyala, a nagy Ignác, akire én mindig levett kalappal gondolok, még ezt az eszközt is szen­tesíti az apróbb és nagyobb hetiszemlék számára. Hogy a Heti Szemle szerint Újságírás és estifény cimü cikkemben »végigköptem« a szatmári újságírókon — ez csak érthető. Ettől a nemtudni pamflet, élclap, szaklap-e vagy prospektus jellegű sajtóterméktől nem is várhat az ember stílusosabb kifejezést. Valósággal rak- tárilag kezeli ezeket a nem ugyan lelkipászto­rokhoz illő, de akolbav-uló szavakat; amikor szüksége van rájuk — s mikor nincs szüksége rájuk ? — csak előrántja őket s aláfesti vélük szentséges igéit.. Hogy azonban én ezt az Ízléstelenséget meg gondolatban sem követtem el, legfényeseb­ben maga az említett cikkem bizonyítja. Nem bánthattam meg olyasvalakiket, akik szerintem nem is léteznek. Újságírók, mivel nincsenek, ne tétessék róluk említés. A Heti Szemle személyekkel hozakodik elő. Nem akarok rácáfolni minden egyes felhozott példára, mert nem célom a személyeskedés, Jóllehet Hetiszemléék nem bánnák, ha idáig fajulna az ügy, legalább nékiek is kövérebbre hi/na kissé az ezer kárörömmel táplált fekete- májuk. De ragaszkodom ahhoz az állításomhoz, hogy egy-kettő kivételével, akik valóbarUrászoI- gáltak az újságíró titulusra, akik azonban nem igen aggatják kérkedő mellükre ezt a rendjelet, a Heti Szemlében felsoroltak egytől-egyig nem újságírók. Csak szerkesztők, csak főmunkatársak, csak szinireferensek, csak lapvezérek, ’akik csak szerkesztenek, csak munkatársalognak, csak kritikákat hajigáinak, fitymálnak, böcsmölnek és istenítenek, csak cikkeket izzadnak és argu­mentumokat facsarnak szegény agyvelejükből — de az újságíráshoz mindennek annyi köze sincs, mint a Heti Szemléknek a jósághoz, türelemhez, szelídséghez s egyéb ily ájtatos dolgokhoz. Beismerem azonban, hogy ők azok, akik a vidéki újságírást fejlesztik és tökéletesítik. Az ő Írásaikat teszi el az utókor, persze elret- tendő példának ; hogy stilust tanuljon belőlük : hogyan nem szabad irni. Kinek szabad pennát venni a kezébe. Hogy időtlen időkig példája legyen annak, hogy a verejték még nem tinta, az erőszak nem érv, a gorombaság nem elmés- ség, a sötétség nemszin, a frázis nem írói hév, a Orgonafa korhadt ága, Ifjonti pajtásom : Szánakozzunk szeretettel, Részvéttel egymáson ! Hadd hántom le vén kérgedről A rávésett nevet; S faragtatok a síromra Cifra fej fát, — hű cimbora, Korhadt ág belőled! .... Dr Herman Lipót. A kauezió. Irta: Móos Vilma. A tengerre dűlő terrasz körül virágzik a rózsa, | kamélia, orgona. Ezek virága zöld lombok között nyí­lik, de sok fa és bokor nem tudja megvárni a levél rügyezését, előbb fakasztja illatozó virágát. A tenger felől en^he szél susogtatja az örökzöld babért. Mindhárman mélázva ültünk egy darabig Elfo­gott a tavasz varázsa. Nekem és vőlegényemnek sze­relmünk örök voltát, ragyogó jövőnket jósolta. De vájjon mily érzéseket keltett Mária asszony szivében ? Szép, de már kissé hervadásnak indult arcán, mely­nek legragyogóbb éke sötét, jellegzetesen olasz, barna szeme, félig méla, félig pajkos mosoly játszott. — Maguk gyermekkoruk óta szeretik egymást? Ritkaság, hogy az első szeralem ilyen állandó legyen, és még ritkább, hogy egyesítsen. Legritkább tehát itt nálunk délen, ahol, amint látja, előbb fakad a virág mielőtt még rügyezne a levél. 3 — Ej, ej, önnek ugylátszik az első szerelmét idézi fel ez a bűbájos tavaszi est? — Az én szerelmem ? — és halkan, édesen hang­zott nevetése, mely oly élénken emlékeztet a gerle bugására. — Az én első szerelmem? Akarja hallani a történetét ? Jó ! Elmondom. De ne várjon holmi ' szentimentális históriát. Az ártatlan, naiv gyermeksze- ' relem volt, amelyről csak később, ah, jóval később | értettem meg, hogy az volt a legőszintébb, legtisztább ■ szenvedélyem. Bérmálni vittek bennünket. Mikor a fiuk meg i látlak kis fehér mennyasszonyi ruhában, mirtasszal fátyollal a tejemen, rögtön körülvettek, gyönyörködve mondtak: >ma igazán olyan, mint a Madonna.« A kis | madonna, mert igy neveztek különben is. Hiúságom­nak roppantul hizelgett a tjtszés, melyben részesültem Igyekeztem azonban az ünnepi hangulathoz illően szendén lesütni a szemem. Nehezen sikerült. És les­tem a hatást legkedvesebb pajtásom, Alfréd arcán Nem szólt, de láttam, hogy nagy szemei rajtam nyug­szanak Szótlansága bántott, szerettem volna, ha ő is elhalmoz bókkal, hízelgéssel, mint a többi dáekfiu. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. kézimunka üzletében Szatmár, Kazinczy-utca. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. TiEOA. Orgonafa. A kertünkben orgonafa, Múltak ültetése. Orgonafa korhadt ágán Egy név van bevésve. Emlékszem — haj, — a leányra, Kinek nevét véstem; S orgona virágát vittem Hő vallomásképpen. Orgona fa korhadt ága, — Emlékek őrzője : Mért őrizzük azt a nevet ? — Szabaduljunk tőle! Felejtsük el a múltakat, A múltak emlékét: Tavasz virágát, lány nevét. Felejtsük el végkép’.

Next

/
Oldalképek
Tartalom