Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-22 / 24. szám
Ssatmár, 1917. március 22. SZATMAR-NÉMET I 3-ik oldal. — Megtámadott munkások. Apfel Ferenc és Pol- j Iák Jól a Gulh Á. Fiai dugógyár alkalmazottai hét- ! főn este 6 óra tájban árut szállítottak a Kereskedelmi részvénytársasághoz a Bányai-uti gyártelepről. Midőn a Széchényi-utcába értek, egy teljesen ismeretlen egyén megtámadta a mit sem sejtő két mun- kást és Apfel Ferencet késsel úgy oldalba szúrta, hegy menten elborította a vér. Azután Pollák Jóit akarta megszűrni, azonban ennek sikerült elmenekülni. és csendőrt hivott. Mire visszakerült, a támadónak már csak hült helye volt. Apfel Ferencet rögtön bevitték a kerületi pénztár központi orvosi rendelőjébe, hol Fekete Sámuel főorvos kötözte be sebeit. — A mátészalkai petíció. Szalkay Sándor máié szálkái képviselő mandátuma ellen Szunyogh Mihály, a bukott ellenjelölt tudvalevőleg petíciót adott be. A petíciót a napokban tárgyalta a kúria és a következő esetekre elrendelte a vizsgálatot: 1. Igaz-e, hogy Szőke József Szalkay megbízásából 51 fábiánházai választót megvesztegetett, hogy ezek Szalkayra szavazzanak í 2. Igaz-e, hogy Szalkay Bakos Gáspár választónál 100 koronáért egy öltönyt készíttetett, hogy ez reá szavazzon ? 3. Igaz-e, bogy a képviselő megbízásából többen, mintegy 30 esetben megvesztegették a választókat? 4. Igaz-e, hogy a nyirmedgyesi, fábian- házai és gyűrteleki választókat Szalkay és kortesei azzal fenyegették, hogy bérelt földeiket elvététik, ha nem szavaznak Szalkayra ? — Az északmagyarországi nagy hadgyakorlatok, amik tavaly elmaradtak, az idén hír szerint szeptember 10-élől kezdődően tartják meg. A terv szerint a főhadiszállás Felsővisson (Máramaros), a hadgyakorlatok fővezetösége meg Sztropkón (Zemplén) volna. — Tolvaj munkások. Balázs József érkörlvélvesi földbirtokos és malomtulajdonos már régebb idő óta észrevette, hogy malmában valaki állandóan désmálja a rozsot. Hosszas megfigyelés után rájött, hogy a lopásokat két alkalmazottja, Mudrás György és Szilágyi János malommunkások követik el, akik hosszú időn át tetemes mennyiségű rozsot lopkodtak el. A csendőrség a tolvajok ellen megindította az eljárást. — Árverés az állomáson. A visszamaradt úti áruk árverése a szatmári vasúti állomáson március hó 24-én lesz. Az eladandó cikkek részletes jegyzéke megtekinthető a kereskedő társulatnál. Utonállás. Jakab Ferencz mátészalkai gazdálkodó a napokban alaposan bepálinkázva ment hazafelé a mezőrő'. Útközben találkozott Révész Ábris mátészalkai kerülővel, akiről tudta, hogy ez állandóan hord magánál nehány forintot. Rárontott hát az Öreg, gyönge emberre, akit egy-kettőre a földretepert, néhányszor fejbevágta úgy, hogy ez els/édült és akkor kifosztotta a pénztárcáját, amelyben mindössze húsz korona volt. A csendőrség Révész Ábris feljelentésére nyakoncsipte Jakab Ferencet, aki azonban tagadja, hogy ő lett volna az útonálló. Erre már a férfi letette a magzatot és kikapta az asszony kezéből a nagy pénzestárcát. Óvatosan kinyitja, hát uramfia — telisdetteli volt bankókkal Alig győzték megszámlálni. De mégis csak összeszám'álták. Kerek ötezer pengő volt. — Vagyonos famíliából való — mormogta a férfi, miközben zsebébe gyúrta a bankókat. — Talán grófi gyerek — jegyezte meg az asszony. Aztán egyszerre elkomorodlak. Mintha egy gondolatuk lett volna. És szólt az ember: — Eh, minek is nekünk gyerek ! Ha eddig nem volt, ezután se kell. Egyebet se tenne, mint bőgne nappal és éjjel. — Igazad van, — mondta az asszony — szegényesen éltünk idáig gyerek nélkül, most hogy lesz mit a tejbe aprítani, csak galibát csinálna egy poronty. — Ez az igaz beszéd — folytatja a férfi — vidd csak azonnal vissza, honnan elhoztad. És az asszony gondosan bepólyázta a kendőbe a gyermeket és vissza vitte oda, ahonnan elhozta. II. A két beteg. A méltóságos asszonynak volt egy kis fiúcskája, meg egy kis kutyuskája. A Lacikával (igy hívták a gyermeket) a nevelőnő foglalatoskodott és sétára ment vele, a Lulukával (igy hívták az ölebet) ő méltósága játszadozott, karjára vettp, ölébe tette, meg-meg csókolgatta és naponta kiautozott vele. És megesett, hogy Lacika egy nap erősen kezdett köhögni, a torkát fojtogatta valami, láza is volt. A nevelőnő tudomására adta ezt a méltóságos asszonynak. ő méltósága megnézte a fiút, aki éppen akkor nem köhögött, a torkát sem fojtogatta pillanatra semmi. — Kis meghűlés — szólt a méltóságos mama — kis gyomorrontás. Nem kap enni, de adjanak a torkára vizes borogatást. És megesett, hogy Luluka egy nap nyöszörögni kezdett és egyebet se tett csak nyöszörgött. Nem ugrándozott, nem ficánkolt, mint annakelőtte, nem nyalogatta úrnője tenyerét, arcát, szoknyája szegélyét. A sarokba kecmergett és egyre nyöszörgött. — Jézus Mária ! — kiáltott fel rémülten a mama, azaz — pardon — az úrnő. Mi baja van Lulukának ? Édes kis Lutucikám, mi lelt, mi fáj ? Szegény kulyus- kám, drága fiacskám, valami bajod esett. És becsöngette a szobaleányt. — Hamar, szaladjon el dr. Szirtes Ottó állatorvoshoz, hogy — kéretem — azonnal, tüstént rohanjon ide, mert a Luluka halálosan beteg. És a szobaleány elvágtatott, miközben a méltóságos asszony szalonjával szomszédos szobában Lacika szaggatott, de erőteljes köhögése volt hallható El ne mulassza MA a DflfATUDVART megtekinteni KAZINCZY-U. 4. sz. ügy a kirakat 21 valamint az SP áruház minden vásárlási kötelezettj ség nélkül tekinthető meg, PÁRISI ÉS BÉCSI) miért is mindenkinek saját % « • % 9 • j érdeke, hogy vásárlásai tHSOei HptlSapi ^tt magát tájékozza. Van szerencsém a n. é, hölgyközönség szives tudomására adni, hogy üzletemben a legelőkelőbb párisi —szalonokból beszerzett = model kalapjaim ^®8£msm&ssEa&KB!HixstmaBSi már megérkeztek és óriási választékban állanak a hölgyközönség szives rendelkezésére szolid árakban. Lodstätter P. és fiai cégtől beszerzett angol kalapujdonságok. Alakítások elvállaltalak. Egész ■■ kalapok óriási választékban. — Szives pártfogást kér Mayer Jenny = Városház épület. = Cégem e hó végéig minden vevőnek, ki 5 K értékben vásárol, egy föltűnő szép ajándék tárgyat ajánl föl emlékül. Kiváló Tisztelettel Kardos Győző. CSARNOK. DIVATOS TÖRTÉNETEK. == IRTA: HAJDÚ ILONA. = I. A talált gyermek. Egy polgárasszony az est sötétjében egy kapu alatt kendőbe burkott csecsemőt talált. Nem sokat teketóriázott — mert hát sajnálta a nyöszörgő apróságot — újból begöngyölilette a kendőbe, karjára kapta és miközben hazafelé tartott gyors léptekkel, ekép monoló^izált: — Jóságos Isten, ily lelkeibnség ! Kinek az é gyermeket ad, eldobja magától, ki meg szeretne egy babát, azt nem áldja meg vele. Talán nekem volt ez szánva. Igaz, hogy én és az uram alig tudunk megélni a sovány keresetből, de majd csak fölneveljük a kicsikét, ha az Isten úgy akarja. Szinte rohant jókedvében s mig egyre dédelgette, beeézgette karján a csemetét, elgondolta, hogy fog örülni az ura a csöpségnek, mert mindenkor forró kívánsága volt egy ily apró jószág. Hazaért. Amint benyitott az ajtón, se szó, se beszéd, letette az asztalra a „csomagot.“ — Mi jót hoztál asszony? — kérdé a férfi és szétfejtette a kendőt. Alig tudott hová lenni ámulatában, mikor megpillantotta a különös ajándékot, melylyel meglepte felesége, de hamarosan magához tért és gyengéden megfogta a nyivákoió gyermeket, fölemelte a levegőbe és úgy himbálta feje fölött. Nagy öröme tellett benne, j A gyermek fölemelésével egyidejűleg a kendő j bensejéből valami a földre pottyant. Az asszony utána ! nyúlt. Fölveszi. Hatalmas bugyelláris volt.
