Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-22 / 24. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. március 22. Szerda. 24. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MISIJÉN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐ F I Z ET ÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. FELELŐS r’^ERKESZTŐ : DR. TANÓD Y ENDRE. Mivelődési mozgalmaink. (T.) Kultúránknak nevezzük mind azt a sokat, ami hiányzik meg azt a kis meglevő, ébredező szomjúságot amelynek vágyakozó ösztöne időnként megmozdítani látszik ennek a városnak a társaságát. Nemcsak a régi istenek, de a régi ördögök is alá vannak vetve az elmúlás kérlelhetetlen végzetének. Miután pedig a morálisták mindazt a tevékenységet, amely nem hoz közvetlen hasznot magunknak, de lehetőleg és főként másnak, szórakozásnak hívják, a szórakozást pedig az ördög találmányának — kétségtelenül az ördög váltakozását örökíti meg a szórakozások átalakulásának története. A névnapi irászat, a majális és disznótor egyszerű ördöge kezdi hatását veszíteni és egy uj nemzedék bonyolultabb ingerekre kezd vágyni, mint amtnőkre vágytak ezen ünnepségek közönségei. Az Operette émelyítő ízléstelensége és a népszínmű gyerekes tudatlanságai kezdik ki nem elégíteni a lelkeket, sőt mintha megcsappant volna már az az egetverő lelkesedés is, amelyet éveken ál a középvastagságu, vagy egészen vastag irodalmi disznóságok idéztek elő a műértő vidéki közönségben. Nem szabad azt hinnünk, hogy itt korok válságairól, az emberi szellem irányváltozásairól, vagy agyéb ilyen nagyméretű kérdésről volna szó. Tisztára nagyzási hóbort volna olyan nagy horoszkóppal vizsgálni azt a kézzel fogható jelenséget, aminővel távoli csillagzatokat szokás fürkészni a szeliemvilág min- denségének beláthatatlan szemhatárán. A természeti és emberi jelenségek megértésénél- makszimumát elért szellem vajúdásaira és irányváltozásaira lehet azt mondani, hogy tudatának lényege nem változott és ezekre lehet alkalmazni minden konzervativizmusnak leghazugabb igazságát, hogy nincsen uj a nap alatt. Ha a magyar vidék kulturélete változik, akkor az csak előre halad, nem ismeretlen rejtélyek és nem a szellem krízisei felé. Legalább száz esztendeig haladhat még teljesen kitaposott utakon és ebben az időben még mindig olyan célok maradnak előtte, minőket másutt már régen meghaladtak. Nem puszta elmélkedés kedvteléséből mondom ezeket, hanem közvetlen aktualitások gyakorlati céljaira. Cikkek jelennek meg nálunk, hogy kultúrát kell csinálni egyesületek utján és egyesíteni az intelligenciát és sok más egyéb, akikre ott van szükség, ahol már vannak egyesíteni való mivaltségek és intelligenciák. Nálunk ez oktalan és elhibázott dolog volna, és maguk a tények igazoljak, mert az ilyen egyletek nem szoktak összejönni, ha pedig összejönnek, akkor utóbb szétmennek; A mi kulturmunkánk csak oktató, csak SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL: Boro» Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —-LLiz. Tel efon-szám 80. —g Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendék. pedagógiai természetű lehet, ezt pedig művelődési egyesületek nem szokták és nem tudják végezni, mert akik az ilyen akadémiaszerü társaságba bekerülnek, azok szertartásokkal töltik az időt, azt a keveset is, amit az élet fennhágy a lélek üdülése számára. Annyira az ismeretterjesztésre szorult az a közönség, amelyből a mucsai nagyzás művelődési egyleteket akar toborozni, hogy évtizedek óta nem vált be egyetlen kultúrintézményünk sem, csak az az egy, amely tanításra vállalkozott, — a városi zeneiskola. Ez hagyott csak maradandó nyomokat és vedlett oda, hogy most már komolyan lehet beszélni egy olyan szervezkedésről, amely lehetővé tenné, hogy világhírű művészek hangversenyeit itt Szatmáron hallgathassuk végig. Ennek az egyesületnek az alakítása most van indulóban és minden pártolást megérdemel. Ez nem a szó elcsépelt értelmében vett kulturegyesülés, hanem pénzügyi szövetkezés arra, hogy elsőrendű zenei élvezetek váljanak hozzáférhetővé a Táros közönsége számára. A művészi ismeretek terjesztésének legsikeresebb kísérletét tervezik itt jótörekvésü emberek és ebben mindenkinek részt kell vennie egy jobb jelen és egy jobb jövő érdekében Itt nem az a cél, hogy egymás művészetét unjuk, hanem hogy a világ kritikáját már kiállott nagyságok élvezetét lehetővé tegyük. Minden más, onképzőkörösködés jellegével Aktuálitások. (De ne tessék mindjárt Szatmárra gondolni.) I. Az öreg orvosnál. — Úgy hallatszik, orvo* ur, hogy abba’ akarja már hagyDi a prakszisát. — Akarnám; akarnám. Csakhogy a páciensek felől nem lehet. II. A fiatal ügyvédnél. — Úgy hallatszik, ügyvéd ur, hogy meg akarja már kezdeni a prakszisát. — Akarnám; akarnám. Csakhogy a kliensek felől nem lehet. Lovagias elintéző«. A megbízottak: Uram, ön állítólag azt mondotta a mi megbízó felünkről, hogy »aljas gazember« ! — Nos, ezért mi magyarázatot és illetve logaias elégtételt kérni jöttünk. A sértő: Helyes. Mondottam biz’ én csakugyan a rekriminált kifejezéseket az önök megbízó feléről. Akit azonban én mindazon által nem akartam sérteni. A kölcsönösen felvett becsületügyi jegyzőkönyvből »A sértő részéről adott eme magyarázat folytán a sértő szándék hiánya tisztára kiderülvén, a fönn- forgott ügy a lovagiasság szabályai szerint békésen clintéztetett.« Jókor fanyalodik, hamiből ecet lészen. — Van nékem egy II ik elem sta tanuló fiam, i aki máris csalhatatlan jelét árulta el annak, hogy költő lesz belőle ; mégpedig nem is afféle közönséges, hanem igazi adysta »Nyugati« költő. — Ugyan, ugyan; miből tetszett már erről meggyőződni ? — Hát, kérem, hogy valamennyi főnevet és melléknevet nagy kezdőbetűvel ir, a kölyök 1 A vármegye házán. Falusi paraszt: Alássan megkövetem a nagyságos fő . . . urat, tessék elintéztetni azt az én felebbe- zésemet. Hiszen 5-ik esztendeje már, hogy itten a ( vármegyénél hever elintézetlenül! A fő ... úr : Lófpaszi A markába kendnek, ebadta parasztja ! Miért nem tud lűrelemmel várni ? Csak talán nem holmi ököritói tüzkárosult kend Is, —hogy a maga rongy ügyével, bajával annyira sietteti, zaklatja a vármegyét! ? Á propos: ököritói tüzkárosult. Költséget és fáradságot megkímélve, sikerült szerencsésen kipuhatolnunk, hogy az a bizonyos »kitűnő magán számtudós1« — nevezetesen akire a vármegyei alispán úr Őnagysága hivatkozott a belügyminisztériumhoz fölterjesztett hivatalos jelentésében, — 1 Ez a szó németit, ugyan útlevelet jelent; ámde a ' kilöketés fogalmát ii fedi. ' A szerzi. kisütötte, hogyhát az ököritói begyült könyöradomá- nyok legalább is 14 évig fogván kamatoskamatoztatni : (n, b. a vármegyénél) éppen megkétszerződnének. S imbát valamennyi szegény tüzkárosult akkor aztán kétszerannyit kaphatna . . semmint amennyit már eleddig kapott. A (helyiségből) kiküldött tudósítónknak sikerült ugyancsak szerencsésen azt is kipuhatolni, hogy ki lett légyen az a »bizonyos magán számtudós.« Nos, kérjük, az a várméeye leghirnevebb kard- és kártyalapozója. Aki t. i. a vármegye urai között leghamarább és legpontosabban kiszámítja, hogy pl. a kalabriász partiéban kinek-kinek mennyi pointje lehet. (S baki az ő számításában kételkedni mer, azt persze a hírhedt számtudós úr, a la point d’ honneur legott kardlapra is szólítja.) A megye föurai egymásuk közt. Az egyik (megütközve.) No, hallottad, puszikám, hogy mit is kárált az a lakáj belügyminiszter, az a cs. és kir. ebugatta nimét ? Még hogy asszongya a mi ököritói dolgunkból ájrőpai botrány, vagy mi a fene keletkezhetik ! A másik (önérzetesen) : »Sohse törődjünk véle«, úri pajtásom De meg aztán, tudod, hogy emigy belekerülünk az európai közvéleménybe, s megemleget benőnket Európának valamennyi vármegyéje : a se’ kutya !< Dr Itimu Xalpöt. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yj nge iri m ín kézimunka üzletében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazjnczy-utca.
