Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-01 / 1. szám
XV. évfolyam. c/íZsyí' ■' j bf b fV, Szatmár, MII. január I. Vasárnap. i. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEItöEÍI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. E L Ő F ! Z ET ÉS! ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !0 fillér. HIRDETÉSEK DIJAI: Hirdetések: egész oldal it) kor. Fél oldal 11 kor. Q- | cmrenként 3 fill. Többszö- i közlésnél nagy kedvezmény. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. SZERKESZTŐSÉ® ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 . TeleSon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Újévkor. Szatmár, 1910. dec. 31. Még egy pár homokszem pereg le a végtelen idők óráján s az 1910-ik év a semmiségbe merül el. A semmiségbe magával vive egész évnek minden örömét és minden bánatát. És az idők kerekén igy merül el egyik év a másik után. így tűnnek el nemzedékek, helyet adva egy másik nemzedéknek. Vágyak, törekvések, eszmények lesznek semmivé, hogy ezek helyébe újak lépjenek. Az örök bölcsességnek igy tetszett ezt beosztani, s az ő akadályt nem imerő akaratának igy kell teljesednie. Lezáródtak a küzdelmek, a reménységek egy szakának aktái, hogy a következő nappal újra kezdődjenek. A jó üzletember ilyenkor mérleget készít magának, hogy lássa, vájjon a lefolyt esztendő milyen eredménynyel végződött, j Vájjon gyarapodás, vagy apadás kisérte-e fárad- j ságos munkáját, vajion helyes-e az általa folytatott módozat vagy újabb, jobb és helyesebbhez kell-e fordulnia, hogy törekvéseit siker koronázza. És a mérlegnek eredménye azután örvendetes vagy elszomorító, de mindenesetre tanulságos, mert a jövőre nézve Útmutatóul szolgál. S A nagy üzlet, a népek és nemzetek sor- j sában sem közömbös ez a határkő. Reájuk j nézve is sok és üdvös tanulság háramolhatik, ha olykor-olykor egy-egy mérleget készítenek arról a nagy forgalomról, melyet a társadalmi ! együttélés, a szervei mdett néptömegek közös 1 érdekei, sorsuknak j »vendő intézése meg is követel. Mert a »Tartozik« és »Követel« csak kérlelhetetlenül megmutatja a való igazságot s ez ellen felebbezésnek helye nincs, csak okulni lehet belőle. Ha a magyar nemzet élettörténetének e parányi szakát, a lefc’yt évet végigtekintjük, a tanulságoknak oly sorozatát szerezhetjük be, a milyent kevés év története nyújthat nekünk. Egy megváltozott politikai világ képét látjuk feltűnni előttünk, annak a világnak képét, amelynek eljövetelét sohasem láttuk volna. Látjuk egy letűnt rendszernek feltámadását. Eltemetettnek hí! alakoknak felszínre kerülését. Láttunk egy pusztító hadjáratot, melynek csatáiban sokan-s)kan elhullottak azok közül, akiket a felbuzdult nemzeti közvélemény annak idején lelkesed sei, örömmel üdvözölt. Láííuk, mikent vett er,.4 a nemzeten a csügge- j dés, a közömbösség. Mint hal ki lassanként a hit, a remény a szivekből s miként válik úrrá a nembánomság és a nemtörődömség a lelkek felett. Látjuk, mint foszlik szét egyik illúzió a másik után. A nemzetnek bálványozott vezérei szárnyaszegetten, elcsüggedve önként hagyják oda miniszteri széküket anélkül, hogy ezt a szegény nemzetet csak egy lépéssel is közelebb vitték volna nemes céljához: az önállósághoz. A miért a nagy nemzeti ellentállást megvívtuk, amiért annyi derék, jó hazafi üldözésnek, zaklatásnak tette ki magát, — eltudunk-e érni csak egyetlenegyet is azok közül ? Sajnos nem. A nemzet akaratánál hatalmasabb akarat útjába állt mindennek, amit kívántunk, amit kívánni jogunk volt és a nemzetnek nem maradt egyéb hátra, mint megadással tűrni sorsát. És azután jött a nagy hadjárat 1 Reázudult a népre a hatalom, az erőszak, korrupció minden eszköze. Folyt a pálinka és a pénz, — az ellenzék összetörve, megtizedelve lábánál feküdt a győztes hadvezérnek, ki maga sem hitte volna soha, hogy ezt a hadjáratot ily győzelmesen fogja megvívni. Majd kezdetét vette a nagy berendezkedés. A régi, kipróbált erők újra elfoglalják helyeiket. És mindenütt csend, rend van, mert elnémulnak a vágyak, elcsendesülnek az ugyne\ vtt nyugtalan elemek és a hadvezér = r_ detheti : »ime nekem van igazam, ez a nép nem kiván egyebet, mint egy kis pálinkát és egy pár rongyos forintot.« Elérkezik a munka korszaka! És ime látnunk kell, hogy a parlamentnek hónapokon keresztül nincs munkája! A munkapárti kormány nem képes mun- kaprogrammot adni. Telnek .. . telnek a hetek hiába! Az alatt azonban a delegációk olvasatlanul szavazzák meg a sok milliót, melyből a nemTÁRCA. Az apa. — Irta: Pabots József. — Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ácsplajbászt és számadást csinált. Mikor végzet a számadással kipirult az arca a lázas örömtől és elkezdett habozni ; — Hé! Hahó! Anyjukom édes! Gyere csak! A vén szolgáló, aki a pitvarból épen egy megkopaszfott csirke tolláit söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta — Kit tetszik szólítani a tekintetes urnák, csak tán nem a tekintetes asszonyt ? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghnt a jó lélek ! És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől. Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta: — Nem jól hallottad, Trézsi. Téged hívtalak. — Már hogy engem ? — Igen, hol a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A francia frajlával ment. — Jól van, csak ezt akartam tudni. Trézsi visszavonult. Az öreg Szánthó pedig bement az oldalszobába és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, s jó, hűséges hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta Őt és elment egy csöndesebb világba, ahol már Bines gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyengéd hajtásával, Marika leányukkal, aki csak tiz éves volt akkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha, simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, amely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, elszánt fej volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű örvény szélén sem, mint a minő a szerető hitves sírja. De hát Szánthó Gáspár ácsmesterségen kezdte az eszebiró életét, nem csoda, ha nem egykönnyen szédült. Any- nyiszor járt a szédítő magasságokat épülő házak fedélgerendái közt, hogy a fejét nem húzta le magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szánthő Gáspár tudta mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és számadást csinált. Akárcsak most hat hosszú és munkától verejtéke» esztendő után, amikor a számokkal teleirt árkus papirossal odaálll a felesége olajfestésü képe alá és halkan, hogy a pitvarban tevicskelő Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni : — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem a leányunknak. Meg vagy elégedve anyjukom édes ? A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár épen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem, mintha örömtől csillogott volna . . . Kint gyermekes kacagás hangzott s a pitvarból behallatszott a Trézsi hangja : — A tekintetes ur már várja a kisasszonyt. Marika berontott a szobába. Piros volt az arca a friss, kora őszi levegőtől és a ruhája fűszagos. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg a lánya kezét . . . — Marikám — kezdte büszkén és némi meghatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egészen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített; a jövőd biztosítva van. Most már felszabadultam én is, nem panaszkodhatsz majd, hogy mindig csak dolgozom, dolgozom. Együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám 1 Bálba is. Mert jön a tél és . . . Az öreg nagyon meg volt hatva, eszterhás, szürke szemöldökét sűrűn vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni mondókáját, hanem sietve megcsókolta a lányát, Marika pedig boldogan rohant ki a szobából és már a pitvarban kezdte kiabálni; — Mademoiselle! Mademoiselle! Róiuissez vous Une grando ! nouvelle ! Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. 1 Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. I ITIjQfAlP ill'll i|n kézimunka izUtsben | Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. 0 A Szatmár, Kazinczy-utca. 1
