Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-29 / 46. szám
2 ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Snatmár. 1910. junius 29. alkotmányos felekezetieskcdés! Legyen egy akol és egy pásztor ! .. . Hát sok szép testet ölteni vágyó remény, nagy munkaanyag van a trónbeszédben. Az egész oly dús, a nemzet javát célzó óhajtásokban. hogy elfárad a lélek, mire végére ér, mert ez a beszéd valóban fárasztó, itt is, ott is hívja, vonja a figyelmet egy-egy kedves pihentető részlet . . . Hát ha ez lesz programmja az uj országgyűlésnek, ezek a nagy hivatások várnak a nemzet képviselőire, olyan dús aratás még nem volt e földön, mely annyira betakarított volna mindent a soha meg nem telő csűrbe. Ha nem tudnók, hogy ezt a beszédet egy lakájhad szerkesztette össze s ez fárasztotta vele agg királyunkat, ennek áruló törekvései húzódnak a császári palást mögé s ha nem tudnók, hogy ez csak egy fogalmazvány, melyen sokat fog törülni és javítani még a másik koronátlan felség — a nemzet, a népakarat, akkor keseregnének sok-sok pontja felett, de igy — hódolattal tudomásul vesszük. Szatmárvármegye népoktatása. Közli Bodnár György kir. tanfelügyelő. Egy komoly, felülről elismerést s alulról feltétlen tiszteletet érdemlő pályának öt évre terjedő eredményeit foglalja magában a fenti címen kibocsátott kir. tanfelügyelői jelentés. A kultúra hivatott szószólója tárja fel azokat a nagy hódításokat, melyeket a magyar nyelv s vele a hazaszeretet és értelmi világosság végzett az eddig töretlen talajon, de lerántja azokat a szépségflastro- mokat is, melyekkel a röridlátó érdekek eltakarták közoktatás ügyünk égó sebeit. A számok beszélnek. Beszélnek egyfelől arról, hogy egy hivatása teljes tudatával biró s izzó fajsze- reteltől áthatott tanfelügyelő hasonló szellemű bajtár- sairal minő fölöttébb becses munkásságot fejthet ki, de beszélnek másfelől arról, hogy a körülmények mos- tohasága s „a leküzdhetetlen akadályok“ még mindig száz meg száz gyermeket szakítanak el az iskola lelket- szivet melegítő légkörétől. Egy kiváltképpen érdekes perspektíva tárul elénk e jelentésben. Ez pedig nem más, mint a községi és felekezeti népoktatás alkonya s a népnevelés — lévén állami érdek — állami rendezésének hova-tovább az egész vonalon szükségessé vált keresztülvitele. Az az izzó fajszeretet, mely e jelentésben is felfel csillámlik, de — mint éppen ebből következtethető — a tanfelügyelő egész működését vezeti, már eleve még akkor sem, mert amilyen csodálatosan következetes, biztosan kettő van önnél állandóan. — Pláne pénztárca 1 — skálázott az öreg föntről lefelé. — Hisz éppen erre kell a legtöbb figyelmet fordítani. Pénztárca nélkül olyan az ember, mint a ladik evező nélkül. Pénztárcával a kezében evez ki az ember a legtöbb kellemetlenségből. És télikabátját kinyitva, két melső zsebére csapott. — Lássa, ebben a zsebemben van egy és ebben a zsebemben is egy. (Pedig balzsebében a szivartárcája volt.) Az egyikben is, a másikban is száz korona. Mert teszem, s ez a leggyakoribb eset: találkozom valakivel, aki épp abban az ismeretes »kincs pillanatnyi« ban van. Milyen gáláns, finom eljárás az, ha ilyenkor mindenszó és számitgatás nélkül zsebre nyúlunk, átadunk az illetőnek egy erszényt, kezet fogunk vele és mintha mi sem történt volna, folytatjuk az utunkat. Az illetőt ilyenkor szinte megdöbbenti nagylelkűségünk, — hisz fogilma sincs róla, hogy pénzünknek csak a felét adtuk oda és ami a fő : meghatottságában rövid időn belül biztosan visszafizeti a kölcsönt. A fiatalember még nagyobb csodálással és tisztelettel nézte az öreget, mint az előbb. De egyszerre még erősebben csillant fel a szeme, mint az előbb és a következő beszédet mondta— Igazán rendkívül örülök, hogy oly bölcs és a legteljesebb bizalmat köti le céljai és intenciói iránt. Kitűnik ez magából a jelentésből, midőn elmondja, hogy itt-ott szinte ellenséges indulattal fogadták az államosítást s később a legrövidebb idő alatt a legnagyobb elismeréssel magasztalták jótékony hatását. Hogy ezen hangulatváltozás oka az állami iskolák általános előnyei mellett a vezető tanfelügyelő tapintatában is keresendő, az márlabból a nemes törekvéséből is kitetszik, mely a szatmármegyei népoktatás mintaszerűvé tételében csúcsosodik ki. Ez az igazi nemzeti munka I Ez az igazi második honfoglalás! Mert azok a hivogatóan kedves vöröscserepes, magyar címeres állami iskolák mindmegannyi bástyái a müveit Magyarországnak. Mi őszinte örömmel köszöntjük e nagyszerű uj honfoglalásnak oly rövid idő alatt végzett hódításaira mutató hivatott harcosát. Hogy a rnü közelebbi ismertetésébe bocátkozzunk közöljük az érdeklődőkkel, hogy a jelentés 95 nyomtatott levéiiv nagyságú oldalt tartalmaz s fő és fölöt- téb érdekes becses részét a bevezetésszerü összefoglaló jelentés képezi. Ez tájékoztat ; minő óriási áldozatot igényel az államtól, községektől j és .egyházaktól a nevelésügy, minő akadályokat kell legyőzni a népnevelés általánosításánál s minő hasonlilhatlan előnyök származnak az államosításból. A különböző fokú iskolákról szólva kitér a „Tanítók Házá“-nak nevezett internátusra, mely szintén egyik bizonysága annak, ho^y a szatmármegyei tanítóság közszellleme avatott vezér mellett minden szétbontó törekvést letörve tud egyesülni közös célját s vele a kultúrát szolgáló intézmény megalakításában. A bevezetést hét táblázatos kimutatás követi és pedig az első a vármegye összes iskoláiról, a második az áll. iskolákról, a harmadik a kisdedóvókról, a negyedik a gazdasági iskolákról, az ötödik a polgári iskolákról, a hatodik a tanociskolákról, a hetedik az iskolai alapokról és a nyolcadik a tanítóképzőkről szól. Az egész mü gazdaság és tanulságos. Összegyűjtése szorgalomról, adatai hivslalhűségről s nagy akaratról, céltudatos működésről beszélnek. Maga egy szép dicséret — szerzőjére és főhősére. k. S. HÍREK. Az érettségiről. Az érettségiről még mindig lehet beszélni jóllehet már csaknem mindenütt készen vannak vele. Lehet beszélni, sőt kell is, mert ezt a kérdést végtelenül agyon szeretnék hallgatni azok, akiknek tulajdonképen tenni kéne róla, mert e kérdés rendezetlensége miatt minden évben akadnak, akik szomorúan a fülünkbe nemes emberrel megismerkedtem, mint amilyen ön. Olyasvalamit tanultam öntől, aminek egész életemen át hasznát fogom venni. Kérem, fogadja érte köszöne- temet. De engedje meg, hogy még egy kéréssel forduljak önhöz. Én most, amint látja, óriási zavarban vagyok. Nincs kalapom, de pénz sincs nálam elég, hogy uj kalapot vegyek ; tiz perc muiva meg már a minisztériumban kell lennem. (Pedig semmi keresnivalója sincs olt.) Ön az előbb két pénztárcát mutatott nekem. Ebből biztosan következik, hogy még ma nem rántott ki a zavarból senkit, és hogy én sem rántom zavarba, ba most arra kérem, hogy engem rántson ki a zavarból. Az öreg az egész utazás alatt most jött legelőször zavarba, és zavarában zsebre nyúlt és odaadta pénztárcáját a fiatalembernek. A fiatalember, az öreg előadásához híven, meg volt döbbenve és hatva, megköszönte a pénzt és hogy meghatottságában következő nap visszafizethesse a kölcsönt: egy névjegyet kért az öregtől. Névjegy is több volt az öregnél. De csak egyféle. A fiatalembernél kétféle volt. Az övé és egy évekkel ezelőtt meghalt ismerőséé. Ez utóbbiéból nyomott az öreg kezébe kettőt, — egyet rendes használatra, egyet meg tartaléknak, — és a csavargözös- állomásnál gummikerekübe vágva magát elhajtatott. Csak a kocsiban vette észre a fiatalember, hogy az öreg a régi, kopott szivartárcáját nyomta a kezébe. Homonnai Imre. sirják: hát persze hogy fölösleges, hát persze hogy elavult, hát persze hogy oktalanul csak „drukkot“ sajtolnak ki a szegény diákból. Az érettségi, mint bánatos árny minden évben megjelenik a lapok hasábjain, de nem egyedül s~ nem minden ok nélkül. Rendszerint egy szegény diák öngyilkosságával kapcsolatban. Az idén még nem történt semmi. Azért ez az érettségizés még sem helyes. Mégis csak utolsó bölénye annak az öreg tanítási rendszernek, mely az iskola falai között mindmáig keményen tartja magát. Pedig ennek a bölénynek ki kell vesznie. Ezt a problémát akkor is meg kell oldani, ha senki sem lövi főbe magát. Hogy miként? Legyen elegendő az osztályvizsga. És legyenek a tanár urak az alsóbb osztályokban kissé szigorúbbak. Vagy akárhogy másképp. Ez már nem a mi dolgunk. Gondolkozzanak a módozatokon odafenn — elég nagy a fej,ük. Mi hiába Írjuk, hogy az érettségi csak mumus, hogy a tanárok inkább félnek tőle: a diák az óriási készülődésben nem hallja meg a mi szavunkat. Már pedig ezt neki kéne tudni. A pityókás ember is azt dödogta az ugató kutyához: a kutya ugat, de nem harap. Jó, jó, én tudom, de kérdés, hogy a kutya tudja-e? Simplon. — A hadtestparancsnok városunkban. Lovag Ziegler Alfréd altábornagy, kassai hadtestparancsnok vasárnap este városunkba érkezett s hétfőn az 5 gyalogezred itteni zászlóalja fölött szemlét tartott. Délután tiszteletére ebéd volt a Pannóniában, melyen úgy a közös, mint a honvéd törzstisztek résztvettek. Innen hétfő este Máramarosszigetre utazott A hadtestparancsnokkal egyidőben érkezett városunkba óvári-i és szentmiklósi Pongrácz Henrik ezredes, az 5. gyalogezred parancsnoka, ki szerda estig itt marad. — A máramarosszigeti ref. lelkésziktatás. Ritka szép ünnepe volt junius 25. és 26-án a máramarosszigeti ref. egyháznak. E két napon zajlott le az impozáns lelkésziktató ünnep, mely jóval túllépte az egyházi ünnepségek megszokott kereteit. Az egész város lobogódiszt öltött. A vasúti állomáshoz vivő utón szép diadalkaput állítottak s már szombaton délután nagy tömeg állta el az ut mindkét oldalát. Délután télhatkor érkezett meg a tiszántúli református egyházkerület püspöke : Erőss Lajos és fögondnoka : gróf Degenfeld-Schőmberg József kíséretükkel. Hatal- m s kocsisor kígyózott végig a Lónyai-uton, midőn a nép zugó éljenzése között bevonultak az előkelő vendégek. Este szerenád volt a vendégek s a beiktatandó uj lelkész: Bede László főgimnáziumi igazgató tiszteletére. Az istentisztelet délelőtti 10 órakor kezdődött, melyen megjelent a vármegye élén báró Perényi Zsigunond főispánnal, a város Szőllőssy polgármesterrel, az egyház főgondnokával s az összes iskolák, hatóságok képviselői. Az istentisztelet után, melynek keretében az egyház főgondnoka átnyújtotta a beikta- tottnak az egyházi hivatal jelvényeit, ki hatalmas székfoglaló beszédet mondott, átvonult az ünneplő közönség a vármegyeház nagy termébe, hol a püspök fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Üdvözölték az ösz- szes egyházak, iskolák, megyei, városi s állami hivatalok. Majd kocsikon kivonult az ünneplő gyülekezet a városhoz közel fekvő Petőfi-ligelbe, hol 300 terítékes banketten szép pohárkösztőkkel ünnepelték a kitűnőségeket s az uj lelkészt. Este nagy hangverseny volt a Vigadó dísztermében. — Tanács hírek Julius hó elsejével a csendőrségi létszám öt lovascsendőrrel szaporodik. A tanács megbízta a kapitányi hivatalt, hogy hét ló részére ideiglenes elhelyezésről gondoskodjék, a mérnöki hivatalt pedig utasította, hogy a csendőrlaktanya udvarán építendő istálló tervét és költségvetését készítse el. A Nagylippán át nyitandó gyalogutboz szükséges terület kisajátítása ügyében hozott közgyűlési határozatot s a kisajátítás engedélyezése iránti kérelmet a tanács felterjesztette a földmivelésügyi minisztériumhoz. Kristály Gázmosó és Vegytisztitó Gyár Kolozsvár. -----------Mo s, vasal és tisztit legfniiitnlinlnnl/* Sicherman s. Várdomb-utca 12 UJ Uj lUilOlj CA . Sicherman S. zsákkölcsönző-üzlete --------------Einhorn-ház. sz ebben és legol* Helyben képviseli: Gottlieb Zsigmond Telefon: IN, == Telefon 268. = csobban. = Minden megbízás a háztól el és visszaszállittatik.
