Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-06-29 / 46. szám

2 ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Snatmár. 1910. junius 29. alkotmányos felekezetieskcdés! Legyen egy akol és egy pásztor ! .. . Hát sok szép testet ölteni vágyó remény, nagy munkaanyag van a trónbeszédben. Az egész oly dús, a nemzet javát célzó óhajtá­sokban. hogy elfárad a lélek, mire végére ér, mert ez a beszéd valóban fárasztó, itt is, ott is hívja, vonja a figyelmet egy-egy kedves pi­hentető részlet . . . Hát ha ez lesz programmja az uj ország­gyűlésnek, ezek a nagy hivatások várnak a nemzet képviselőire, olyan dús aratás még nem volt e földön, mely annyira betakarított volna mindent a soha meg nem telő csűrbe. Ha nem tudnók, hogy ezt a beszédet egy lakájhad szerkesztette össze s ez fárasztotta vele agg királyunkat, ennek áruló törekvései húzódnak a császári palást mögé s ha nem tudnók, hogy ez csak egy fogalmazvány, me­lyen sokat fog törülni és javítani még a másik koronátlan felség — a nemzet, a népakarat, akkor keseregnének sok-sok pontja felett, de igy — hódolattal tudomásul vesszük. Szatmárvármegye népoktatása. Közli Bodnár György kir. tanfelügyelő. Egy komoly, felülről elismerést s alulról feltét­len tiszteletet érdemlő pályának öt évre terjedő ered­ményeit foglalja magában a fenti címen kibocsátott kir. tanfelügyelői jelentés. A kultúra hivatott szószólója tárja fel azokat a nagy hódításokat, melyeket a magyar nyelv s vele a hazaszeretet és értelmi világosság végzett az eddig töretlen talajon, de lerántja azokat a szépségflastro- mokat is, melyekkel a röridlátó érdekek eltakarták közoktatás ügyünk égó sebeit. A számok beszélnek. Beszélnek egyfelől arról, hogy egy hivatása teljes tudatával biró s izzó fajsze- reteltől áthatott tanfelügyelő hasonló szellemű bajtár- sairal minő fölöttébb becses munkásságot fejthet ki, de beszélnek másfelől arról, hogy a körülmények mos- tohasága s „a leküzdhetetlen akadályok“ még mindig száz meg száz gyermeket szakítanak el az iskola lelket- szivet melegítő légkörétől. Egy kiváltképpen érdekes perspektíva tárul elénk e jelentésben. Ez pedig nem más, mint a községi és felekezeti népoktatás alkonya s a népnevelés — lévén állami érdek — állami rendezésének hova-tovább az egész vonalon szükségessé vált keresztülvitele. Az az izzó fajszeretet, mely e jelentésben is fel­fel csillámlik, de — mint éppen ebből következtethető — a tanfelügyelő egész működését vezeti, már eleve még akkor sem, mert amilyen csodálatosan követke­zetes, biztosan kettő van önnél állandóan. — Pláne pénztárca 1 — skálázott az öreg fönt­ről lefelé. — Hisz éppen erre kell a legtöbb figyel­met fordítani. Pénztárca nélkül olyan az ember, mint a ladik evező nélkül. Pénztárcával a kezében evez ki az ember a legtöbb kellemetlenségből. És télikabátját kinyitva, két melső zsebére csapott. — Lássa, ebben a zsebemben van egy és ebben a zsebemben is egy. (Pedig balzsebében a szivartár­cája volt.) Az egyikben is, a másikban is száz korona. Mert teszem, s ez a leggyakoribb eset: találkozom va­lakivel, aki épp abban az ismeretes »kincs pillanat­nyi« ban van. Milyen gáláns, finom eljárás az, ha ilyenkor mindenszó és számitgatás nélkül zsebre nyú­lunk, átadunk az illetőnek egy erszényt, kezet fogunk vele és mintha mi sem történt volna, folytatjuk az utunkat. Az illetőt ilyenkor szinte megdöbbenti nagy­lelkűségünk, — hisz fogilma sincs róla, hogy pén­zünknek csak a felét adtuk oda és ami a fő : megha­tottságában rövid időn belül biztosan visszafizeti a kölcsönt. A fiatalember még nagyobb csodálással és tisz­telettel nézte az öreget, mint az előbb. De egyszerre még erősebben csillant fel a szeme, mint az előbb és a következő beszédet mondta­— Igazán rendkívül örülök, hogy oly bölcs és a legteljesebb bizalmat köti le céljai és intenciói iránt. Kitűnik ez magából a jelentésből, midőn elmondja, hogy itt-ott szinte ellenséges indulattal fogadták az államo­sítást s később a legrövidebb idő alatt a legnagyobb elismeréssel magasztalták jótékony hatását. Hogy ezen hangulatváltozás oka az állami isko­lák általános előnyei mellett a vezető tanfelügyelő ta­pintatában is keresendő, az márlabból a nemes törek­véséből is kitetszik, mely a szatmármegyei népoktatás mintaszerűvé tételében csúcsosodik ki. Ez az igazi nemzeti munka I Ez az igazi máso­dik honfoglalás! Mert azok a hivogatóan kedves vö­röscserepes, magyar címeres állami iskolák mindmeg­annyi bástyái a müveit Magyarországnak. Mi őszinte örömmel köszöntjük e nagyszerű uj honfoglalásnak oly rövid idő alatt végzett hódításaira mutató hivatott harcosát. Hogy a rnü közelebbi ismertetésébe bocátkozzunk közöljük az érdeklődőkkel, hogy a jelentés 95 nyom­tatott levéiiv nagyságú oldalt tartalmaz s fő és fölöt- téb érdekes becses részét a bevezetésszerü összefog­laló jelentés képezi. Ez tájékoztat ; minő óriási áldozatot igényel az államtól, községektől j és .egyházaktól a nevelésügy, minő akadályokat kell legyőzni a népnevelés általá­nosításánál s minő hasonlilhatlan előnyök származnak az államosításból. A különböző fokú iskolákról szólva kitér a „Ta­nítók Házá“-nak nevezett internátusra, mely szintén egyik bizonysága annak, ho^y a szatmármegyei taní­tóság közszellleme avatott vezér mellett minden szét­bontó törekvést letörve tud egyesülni közös célját s vele a kultúrát szolgáló intézmény megalakításában. A bevezetést hét táblázatos kimutatás követi és pedig az első a vármegye összes iskoláiról, a második az áll. iskolákról, a harmadik a kisdedóvókról, a negyedik a gazdasági iskolákról, az ötödik a polgári iskolákról, a hatodik a tanociskolákról, a hetedik az iskolai alapok­ról és a nyolcadik a tanítóképzőkről szól. Az egész mü gazdaság és tanulságos. Összegyűj­tése szorgalomról, adatai hivslalhűségről s nagy aka­ratról, céltudatos működésről beszélnek. Maga egy szép dicséret — szerzőjére és főhősére. k. S. HÍREK. Az érettségiről. Az érettségiről még mindig lehet beszélni jóllehet már csaknem mindenütt készen van­nak vele. Lehet beszélni, sőt kell is, mert ezt a kérdést végtelenül agyon szeretnék hallgatni azok, akiknek tulajdonképen tenni kéne róla, mert e kérdés rendezetlensége miatt minden évben akadnak, akik szomorúan a fülünkbe nemes emberrel megismerkedtem, mint amilyen ön. Olyasvalamit tanultam öntől, aminek egész életemen át hasznát fogom venni. Kérem, fogadja érte köszöne- temet. De engedje meg, hogy még egy kéréssel for­duljak önhöz. Én most, amint látja, óriási zavarban vagyok. Nincs kalapom, de pénz sincs nálam elég, hogy uj kalapot vegyek ; tiz perc muiva meg már a minisztériumban kell lennem. (Pedig semmi keresni­valója sincs olt.) Ön az előbb két pénztárcát mutatott nekem. Ebből biztosan következik, hogy még ma nem rántott ki a zavarból senkit, és hogy én sem rántom zavarba, ba most arra kérem, hogy engem rántson ki a zavarból. Az öreg az egész utazás alatt most jött legelő­ször zavarba, és zavarában zsebre nyúlt és odaadta pénztárcáját a fiatalembernek. A fiatalember, az öreg előadásához híven, meg volt döbbenve és hatva, megköszönte a pénzt és hogy meghatottságában következő nap visszafizethesse a kölcsönt: egy névjegyet kért az öregtől. Névjegy is több volt az öregnél. De csak egyféle. A fiatalembernél kétféle volt. Az övé és egy évekkel ezelőtt meghalt ismerőséé. Ez utóbbiéból nyo­mott az öreg kezébe kettőt, — egyet rendes haszná­latra, egyet meg tartaléknak, — és a csavargözös- állomásnál gummikerekübe vágva magát elhajtatott. Csak a kocsiban vette észre a fiatalember, hogy az öreg a régi, kopott szivartárcáját nyomta a ke­zébe. Homonnai Imre. sirják: hát persze hogy fölösleges, hát persze hogy elavult, hát persze hogy oktalanul csak „drukkot“ sajtolnak ki a szegény diákból. Az érettségi, mint bánatos árny minden évben megjelenik a lapok hasábjain, de nem egyedül s~ nem minden ok nélkül. Rendszerint egy szegény diák öngyilkosságával kapcsolat­ban. Az idén még nem történt semmi. Azért ez az érettségizés még sem helyes. Mégis csak utolsó bölénye annak az öreg tanítási rendszer­nek, mely az iskola falai között mindmáig keményen tartja magát. Pedig ennek a bölénynek ki kell vesznie. Ezt a problémát akkor is meg kell oldani, ha senki sem lövi főbe magát. Hogy miként? Legyen elegendő az osztályvizsga. És legyenek a tanár urak az alsóbb osztályokban kissé szi­gorúbbak. Vagy akárhogy másképp. Ez már nem a mi dolgunk. Gondolkozzanak a módo­zatokon odafenn — elég nagy a fej,ük. Mi hiába Írjuk, hogy az érettségi csak mumus, hogy a tanárok inkább félnek tőle: a diák az óriási készülődésben nem hallja meg a mi szavunkat. Már pedig ezt neki kéne tudni. A pityókás ember is azt dödogta az ugató kutyához: a kutya ugat, de nem harap. Jó, jó, én tudom, de kérdés, hogy a kutya tudja-e? Simplon. — A hadtestparancsnok városunkban. Lovag Ziegler Alfréd altábornagy, kassai hadtestparancsnok vasárnap este városunkba érkezett s hétfőn az 5 gya­logezred itteni zászlóalja fölött szemlét tartott. Dél­után tiszteletére ebéd volt a Pannóniában, melyen úgy a közös, mint a honvéd törzstisztek résztvettek. Innen hétfő este Máramarosszigetre utazott A had­testparancsnokkal egyidőben érkezett városunkba óvári-i és szentmiklósi Pongrácz Henrik ezredes, az 5. gyalogezred parancsnoka, ki szerda estig itt marad. — A máramarosszigeti ref. lelkésziktatás. Ritka szép ünnepe volt junius 25. és 26-án a máramaros­szigeti ref. egyháznak. E két napon zajlott le az im­pozáns lelkésziktató ünnep, mely jóval túllépte az egyházi ünnepségek megszokott kereteit. Az egész város lobogódiszt öltött. A vasúti állomáshoz vivő utón szép diadalkaput állítottak s már szombaton délután nagy tömeg állta el az ut mindkét oldalát. Délután télhatkor érkezett meg a tiszántúli református egyházkerület püspöke : Erőss Lajos és fögondnoka : gróf Degenfeld-Schőmberg József kíséretükkel. Hatal- m s kocsisor kígyózott végig a Lónyai-uton, midőn a nép zugó éljenzése között bevonultak az előkelő vendégek. Este szerenád volt a vendégek s a beiktatandó uj lelkész: Bede László főgimnáziumi igazgató tisztele­tére. Az istentisztelet délelőtti 10 órakor kezdődött, melyen megjelent a vármegye élén báró Perényi Zsigunond főispánnal, a város Szőllőssy polgármester­rel, az egyház főgondnokával s az összes iskolák, ha­tóságok képviselői. Az istentisztelet után, melynek keretében az egyház főgondnoka átnyújtotta a beikta- tottnak az egyházi hivatal jelvényeit, ki hatalmas székfoglaló beszédet mondott, átvonult az ünneplő közönség a vármegyeház nagy termébe, hol a püspök fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Üdvözölték az ösz- szes egyházak, iskolák, megyei, városi s állami hiva­talok. Majd kocsikon kivonult az ünneplő gyülekezet a városhoz közel fekvő Petőfi-ligelbe, hol 300 teríté­kes banketten szép pohárkösztőkkel ünnepelték a kitűnőségeket s az uj lelkészt. Este nagy hangverseny volt a Vigadó dísztermében. ­— Tanács hírek Julius hó elsejével a csendőr­ségi létszám öt lovascsendőrrel szaporodik. A tanács megbízta a kapitányi hivatalt, hogy hét ló részére ideiglenes elhelyezésről gondoskodjék, a mérnöki hi­vatalt pedig utasította, hogy a csendőrlaktanya ud­varán építendő istálló tervét és költségvetését ké­szítse el. A Nagylippán át nyitandó gyalogutboz szükséges terület kisajátítása ügyében hozott közgyűlési hatá­rozatot s a kisajátítás engedélyezése iránti kérelmet a tanács felterjesztette a földmivelésügyi minisz­tériumhoz. Kristály Gázmosó és Vegytisztitó Gyár Kolozsvár. -----------­Mo s, vasal és tisztit leg­fniiitnlinlnnl/* Sicherman s. Várdomb-utca 12 UJ Uj lUilOlj CA . Sicherman S. zsákkölcsönző-üzlete --------------Einhorn-ház. sz ebben és legol* Helyben képviseli: Gottlieb Zsigmond Telefon: IN, == Telefon 268. = csobban. = Minden megbízás a háztól el és visszaszállittatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom