Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-02-09 / 12. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. február 9. Szerda. 12. szám. A „SZATMÁR.NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVHZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ! FERENCY JÁNOS. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: CSOMAY GYŐZŐ. SZERKESZTéSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Teliz Ion 'Szám 80.^=3n Mi lütennsmü dijak Szateíáron, a ki xddhlvatalban fizetendők. Politikai szemle. — Eddig húztam, ezután tolni fogom, — mondotta Tisza István gróf híveinek a kormány támogatására célozva. Ez a kijelentés élénk világosságot vet a helyzetre és Tisza István gróf lelki világára is. Minden módon, minden eszközökkel életre kell kelteni a régi szabadelvű pártot, azt jelenti ez más szavakkal. Es Tisza István grófon nem fog múlni a siker, mert ő igazán teljes lélekkel hozzáfogott ehhez a feltámasztási kísérlethez. Tanácskozik, tárgyal minden számbavehető emberrel és naponkint biztatja híveit a biztos feltámadás boldogító reménységével, mikor azután ismét övék az ország, a hatalom és dicsőség. Nincs az a szép alkotmányos forma, amit meg ne lehetne sérteni a lényeg megmentéséért, hirdeti Tisza éppen azzal a fanatizmussal, amivel amaz emlékezetes november 18-án tényleg meg is sértette a formát. A lényeg akkor meg is mentetett, igaz, hogy nem úgy és nem az a lényeg, amit Tisza akart megmenteni. A nemzet mentette meg akkor az alkotmány lényegét a formasértők száműzetésével. Azóta annyira sülyedt volna a nemzet alkotmányos j érzülete, hogy ma a formasértést megbocsátva, az akkor megmentett alkotmány megsemmisi- i tését támogatná ? Ezt még a Tisza István gróf j makacs konzervativizmusával sem ludjuk el- | hinni . .. ... A sanda gyanú megint ólálkodik Kossuth Ferenc körül. Ezúttal azt suttogja, hogy Kossuth Tisza István gróf és Andrássy Gyula pártjaival hajlandó uj pártot alakítani. Azt, hogy mi célra alakulna ez az uj párt, mindenki tudhatja. Első sorban a hatalom átvételére. Második sorban a függetlenségi párt letörésére. Harmadik és századik sorban pedig Tisza István programmjának megvalósítására. Mert azt csak fel nem tételezhetjük, hogy Tisza István, akit hatalmas pártjának bukása és négy esztendei remetéskedése alatíi önmagával folytatott tusakodása el nem tántorítottak programmjálól, most Kossuth Ferenc kedvéért egyszerre megváltozik. »Nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél«, — mondja a közmondás. Kossuth Ferenc cáfol, de sanda mészáros módjára. Nem arról beszél, hogy Tiszával nem egyezhetik meg, hanem arról, hogy memorandumot nem adott be a császárhoz Tiszával közösen. — És csodálatos véletlen, éppen ezen a napon mondja Tisza István, hogy alapos reményei vannak a Kossuth Ferenc pártjával való megegyezésre, ügy látszik, hogy a sanda gyanú ezúttal jól látott, jól hallott, s a nemzet szeme, ha idejében ki nem nyílik, meg fog történni a csoda : Tisza, Kossuth Ferenc és Andrássy Gyula egy táborban lesznek. Milyen kár, hogy Deák Ferencnek is nem maradt fia, hogy kiegészitené ezt a furcsa triumvirátust. Mily nagyszerű kép volna : Kos| suth Lajos, Andrássy Gyula gróf, Deák Ferenc és Tisza Kálmán fiai egy táborban — a nem- ; zeti akarat ellen. — Háromszáz éves jubileum. A szatmárnémeti református főgimnázium hiteles adatok szerint 300 éve áll a mostani helyén. 1610 január 1-én ajándékozta meg Szatmár-Németi szab. kir. város a mostani főgimnáziumi telekkel az akkori református főiskolát. Hogy pedig e főgimnázium 300 évvel ezelőtt főiskola volt, azt hiteles jegyzőkönyvek bizonyítják. Háromszáz éve tehát annak, hogy ez iskola a nevelés és oktatás szent ügyét szolgálja. Háromszáz éve, hogy városunk és vidéke közművelődését közvetlen, közvetve pedig egesz édes magyar hazánkét igyekezett előmozdítani, mindig törhetlen magyar érzelemmel, magyar szellemben. Pedig többször mily súlyos csapásokat, mily érzékeny veszteségeket kellett átélnie és átszenvednie csak azért, mert magyar volt mindig ! E nevezetes évfordulón kegyeletes hálaünnepet rendez a főgimnázium fenntartó testületé, hogy emlékezetessé tegye ez évet, mely egy uj század hajnala s hogy ez ünnepen visszatekintve az elmúlt nagy időbe, erőt és bizodalmal merítsen a küzdelmes jövőre, erős hitet és reményt arra, hogy e fontos közművelődési intézetet a jövő nemzedékek számára megtarthassa, tovább fejleszthesse. E szép múlt minden egyes pillanatában tapasztalta a főgimnázium, hogy az intézet volt tanítványainak, a tanügybaratoknak nagy serege, sőt a nagy közönség is nemcsak élénk érdeklődéssel kisérte minden lépését, hanem szükség esetén az intézet céljaira meghozta anyagi áldozatát is. Most is, amikor e nevezetes évfordulót emlékezetessé óhajtjuk tenni egyfelől azzal, hogy ünnepetT A R O A. A disznók és az egérke. (Mese.) Egy templom egere minden táplálék hijján lévén, már-már elpusztult volna az éhségtől, amidőn a lyukában megrekedve, kényszerű véletlenségből végighallgatá a hitközség pocakos papjának prédikációját éppen a földi javakról és ezek mindenféle gyűjtési módjáról, mint például a közönségesen úgynevezett közgazdasági tevékenységről. S amit nagy szorultságában elhallgatván az éhes kis egérke, elhatározta magában, hogy immár bizony ő is utánalát annak a tetszetős izének, vagyis hogy a közgazdasági tevékenységnek. Hátha jóllakha- tik általa ? Elindult tehát a mi szegény éhes egérkónk messze, messze világgá, az Óperenciás tenger irányába. És ment, mendegélt a szegényke, mindenfelé I puhatolva, szimatolva kis orrával amaz áhított köz- gazdasági tevékenységi jó falatok után. Azonban csak hiába’; mindhiába’! Atturta, fúrta piciny orrocskájával hót halárnak sok földjét, házfalát, anélkül, hogy csak egyetlen becsületes falat is akadt volna az orrára. Átfurakodott Uhgon, Bergen. És utóljára már erre mifelénk is eltévedt. Aholott egyszerre csak — Uramfia 1 — valami tanyai csűrből falka sertésnek idétlen nagy röfögését hallja. Nosza, egyenest idetart hát a mi kis egérkénk és közzéjük keveredvén, sőt felülkerekedvén a csür- bely éhenkórász népségének, legott még a maga cin- eogó éles beszédmódján ügyekezett föltárni nékiök az éhségben közös embertelen helyzetüket. A beszédre ámuló, bámuló sertések azon melegében kelt lelkesedé-ük mellett el is határozták, miszerint falánk éhségüknek általános csillapítása s illetve helyzetüknek kölcsönös javítása végett csakugyan utánanéznek holmi közgazdasági tevékenység-fel ének. Ámde mi s hogy légyen az a tevékenység? — tépelődének erre a legsertésebb fejű disznók. Fölpattant ekkor a cineogó bőbeszédűséghez szokott egérke, szónokolván ujfent a csürhelynek, amint következik : »Négylábú atyámfiai, ti földetturó állatok; Ö3z- tövér érdektársaim ; hallgassatok ide !* * * »Jártamban, keltemben, macskától féltemben, — oh, he jól emlékszem, — egyszer egy gazdag éléskamrában finom falatokra akadtam ; faggyugyertyának és szappannak innycsiklandó garmadáját találtam. És amint ottan suttyomban ; meglapulva kotnyeleskedtem : többször is hallgattam, hallottam a kamrába jörogató úrnőtől, hogyhát az a sok faggyugyertya, meg a szappan disznózsiradékból készült.« »Igenis, én éhes véreim, t. c. disznók, a ti zsírotokból készült, gyártódon az a sok faggyugyertya, valamint az a sok-sok szappan is! Értitek, he? I« »Minthogy pediglen a gyertya világításra való, a szappan meg a tisztasághoz szükségeltetik: nos, nem-e nyilvánvaló, mikép’ ti általatok terjesztetik ma- , soknak, — haj, csakis masoknak — a világosság és a tisztaság?! . . .« Röhögő, röfögő rémes éljenzésben történek ki ez izgató beszed végeztével a nekibuzdult disznók. És • egyszersmind emigy tudatara ébredvén a maguk becses mivoltának, rögvést elhatároztak, bogybát anyagi kiválóságaiknak valamelyes közgazdasági er- vényesitese végett szervezkednek, egyesületbe lepnek. S amint határoztak, úgy is cselekedtek őkel- mék. És alakítanak csürbelyi egyesületet, mégpedig a tagoknak kölcsönös röfögesere számitó szövetkezeti segély-alapon. A törzsrészvényeket jórészt önmaguk a disznók jegyezték. A templom egere pediglen, mint az eszmének eredeti megpenditője, megkülönböztetett honorálásnak okáért, az egyesületnek örökös elnöklő vezérigazgatójává lön kiröffentve. A megalakult szövetkezet aztán persze annak rendje és módja szerint be is jegyeztetett, mégpedig a következő hangzatos cég alatt: >I-ső éhes disznóknak egyesülete, mint általános világosságot és tisztaságot terjesztő szövetkezet.« Dr. Herman Upót. | Müller Lajosné kész férfi-, női- és gyermek ruha üzletében az ELŐRE HALA« DOTT IDÉNY MIATT a raktáron levő árukat igen olcsó árban árusit- tatnak. Üzlethelyiség Deák-tér, Kereskedalmi bank palota (nagytőzsde mellett.)
