Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-02-06 / 11. szám
II. szám. XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. február 6. Vasárnap. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. EL Ö F I Z ET ESI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Választások előtt. Valahányszor az ország közvéleménye ellenkezésbe jutott az uralkodó akaratával, mindannyiszor szükségesnek találták azok, kik az ország sorsát igazgatják, a népet megkérdezni, hogy vájjon a felmerült kérdésben minő álláspontot foglal el. Megkérdezték s a nép, hacsak szabad elhatározásában nem gátolták, mindannyiszor meg is felelt. A régi jó időkben természetesen a nép véleményét feltűnően befolyásolták a választások nyugodt menetét biztositó csendó'rszuronyok, de még akkor is, ha a nyilvánított vélemény nem is volt mentes a mindenkori kormányok befolyásától, respektálták azt s úgy vitték továbbra a dolgokat, ahogyan azt a nép Ítélete megkívánta. A legutóbbi időben felmerült konfliktusokban, mely a nemzet és uralkodó közötti nézet- eltérésre vezetett, immár harmadik Ízben kérdezik meg a néptől annak akaratát, anélkül azonban, hogy a választásokban megnyilatkozott akaratot respektálnák. Kérdjük már most, hogy vájjon nem üres komédia-e az egész parlamentáris intézményünk akkor, midőn a nép akaratát megtudakolva s azt végeredményében meg is tudva, nem respektálják, hanem minduntalan arra kényszerítik, hogy újra és LAPVEZÉR: FŐSZERKESZTŐ: Dr. KELEMEN SAMU 1 ORSZ. KÉPVISELŐ. Dr. HAVAS MIKLÓS. FELELŐS SZERKESZTŐ! SZERKESZTŐ : FERENCY JÁNOS. CSOMAY GYŐZŐ. SZERKESZT9SEG ES KEADOHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Tglseton-szám 80.--Mi .iriennenQ dijak S/attnarua, a HidAhivatalban fizeteadik. újra, ugyanabban a kérdésben véleményét nyilvánítsa ?! ügy látszik, az uralkodó mindaddig meg- | kérdezi a nép véleményét a most szőnyegen I forgó kérdésekről, ameddig az ítéletében úgy j nem dönt, mint ahogy azt Bécsben szerelnék s ahogy azt ott fent a kamat-illával egyetértőig már jó előre el is döntötték. Ott fent, ugylátszik, még mindig nincsenek tisztában a magyar népiélek psichologiájá- val. Ott nem tudják még most sem, hogy a magyar nemzet olyan acélból készült, melyet | minél erősebben kovácsolnak, annál nagyobb ; az ellentálló.képessége, s hogy mennél nagyobb hőfokú tűznek vetik alája, annál merevebb lesz s engedékenységre annál kevésbé hajlandó. Mindezt ott fent, noha a történet erre elég példát szolgáltatott a múltban, még mindig nem tudják. Újabb és újabb leckékre lesz szükségük, mig végre megértik, hogy a magyar nem- j zet nem azért védte hazáját ezer éven keresz- | tül, hogy akkor, mikor végre annyira megérett, i hogy a nemzetközi versenyben is minden téren megállja helyét, hogy akkor, mikor kultúrájával, műveltségével olyan helyet vívott ki, magának a nemzetközi világ koncertjében, mely őt méltán, már történeti múltjánál fogva is megillette, hogy akkor érett gyümölcsként hull- ! jón Ausztria ölébe. 1 Választunk tehát, de remélhetőleg úgy, hogy Ausztriának minden időkre elmenjen a kedve attól, hogy a magyar nemzet ítéletét meghallgassa s belássa végtére azt, hogy semmit sem lehet egy olyan nép ellenében elkövetni, ami annak a népnek lelkületével, egész politikai múltjával ellenkezésben áll. A magyar nemzet ítélni fog s Ítéletében azokat fogja sújtani, akik abban reménykednek, hogy elveihez hütelen, saját érdekét pedig lábbal taposó lesz. De Ítélni fog azok felett is, akik nem tudtak az ő akaratának, dacára óriási többségüknek, érvényt szerezni s nem tudták azokat a feladatokat megvalósítani, amelyekre őket az ország válaszlóközönsége a parlamentbe küldötte. P. I I I t — Szegónyűgy. A humanizmus szolgálatában nagy horderejű, pénzügyi szempontból is jelentékeny kihatású városunk szegényügye, mely kiválóbb fontosságú tulajdonságainál fogva alig van figyelemre méltatva s a város által nyújtott nagymérvű segélyösszegnek okszerű módon való felhasználásáról alig-alig esik szó. — A főkapitány már több ízben tett kísérletet ré szint egy már 1904-ben kidolgozott szabályrendelet beterjesztésével, részint ennek többszöri megsürgeté- ; sével, hogy a szegény-ügyet talán a városra nezve is gazdaságosabb, de mindenesetre a célnak megfelelőbb útra terelje. 1904 óta egy lépéssel sem sikerült előbbre j vinni ezt az ügyet s most az országos szegényügyi egyesület megalakulása alkalmából ismét megragadta a főkapitány az alkalmat, hogy egy beadványnyal a városnál ismét próbálja kizökkenteni a kátyúból a szegényügyet, melyre eddig igen szánalmas sors várt. TÁRCA. A mimóza szerelme. — Montekarlói történet. — Irta Battyán Radó. A francia riviera legélénkebb életét élte. Már cius volt. A narancsfák s babérerdők virágzásának ideje. A tenger felől jövő langyos levegő virágillattól terhes. S az emberi szivek gyorsabban dobbanak a kitűnő zenekar ismert, behízelgő meiódiáju keringői- nek ütemére. Az egész világ nemzetközi társadalmát ott láthatjuk a kaszinó igazgatósága által remekül gondozott parkok sétányain, amint a legújabb divat ezer csodaszép változataiban végig cikkáznak örömteli, boldog arckifejezéssel. De az igazi élet nem Nizza sétányain, nem a tengerparton hullámzik. Hogy azt megszemlélhessük, fel kell ülnünk az autónkra, vagy ha ezzel nem lennénk felszerelve, a rendelkezésre álló villamosra s át kell rándulnunk Montekarlóba. A játéktermekben azután megláthatjuk mindazt, mit a képtárlatokon, a a divatlapokban s a regényekben elszórva észlelhetünk, — egy csomóban. De a sok világhirü szépség között ez egyszer nem Európa, de még Amirika sem vihette el a pálmát, mert a legszebb nő, ahogy azt a társaság egyhangúlag elfogadta volt, dr. Cavaischi felesége, a kis japán baba volt, ki mintha észre sem vette volna azt a sok sóvár szemet, mely őt minden léptén követte, épen olyan pajzán jókedvvel társalgott minden ösmerősével, mintha csak odahaza, a napfényes Nippon országában a chrisautemumokkal környezett gyönyörű házában fogadta volna őket. Még ennek a mindent látott s mindent élvezett nagy nemzetközi tömegnek is újszerűségével s szo- katlanságával lekötötte figyelmét. A japán férfiak már megszokottak a külföldi nagyhirnevü fürdőhelyeken, A kis csendes, hallgatag, félszeg alakokat már nem nézik azzal az érdeklődéssel, mint azelőtt, amikor még látásukhoz nem szokott annyira a szem. De japán nőt, hozzá még társaságbelit, nem láttak az surópaiak, de még mások sem. A japán nem viszi még mindig társaságba házastársát. Dr. Cavaischi volt az első, ki külföldi tanul- mányutjára s szórakozásaira is, magával vitte feleségét. Nem birt volna egy percig sem nélküle lenni. A japánoknál egészen szokatlan érzelmességgel imádta feleségét. Látszott a tekintetén, a beszédén, ahogyan hozzászólott. Minden mozdulatán, bogy az életét, mindenét szívesen áldozná, a kis babáért akit mindenki a szászorszép mimózának nevezett. S emellett nem volt féltékeny reá. Minden társaságba bevezette. Amikor a rouleten próbálta ki szerencséjét, akkor is ott csintalankodott az odala mellett. S ha a szerencse kedvezett számításaiknak, piciny kezét pajzán örömmel verte össze a nagy halom aranynak láttára, mit a croupier lapátja feléjük söpört. Mindenki szerette a japán házaspárt s mindenki igyekezett kedvükben járni. A mi szép virág Nizza kertjében nyílt, az mind a szép mimóza ablakában hervadt el. De az a sok égő férfisziv is mind ott szomorkodott a virágos ablak előtt, senki sem birt hatni a kis japán asszonyra, úgy tetszett, mintha a férjén kívül más férfit meg sem lát, más senki szivét nem érdekelheti. Pedig társaságában a legelső gavallérok küzdöttek kegyeiért, a legszebb párisi világfitól elkezdve, egészen Andalúzia legsötétebb szemű s legvakmerőbb Don Jüanjáig. Senki sem dicsekedhetett még a légcsekélyebb sikerrel sem, még csak avval sem, hogy a társasebédek alkalmából kétszer egymásután a jobboldalán ülhetett volna, mert az is minden nap más és más udvarlónak jutott osztályrészül. A férfiak már fel is adtak minden reményt, hogy a japáni mimózát meghódíthassák, de azért épen olyan tüzesen, kitartóan és fáradhatatlanul udvaroltak, mint azon a napon, mikor a bemutatkozás történt. Dr. Cavaischi csendes nyugodtsággal mosolygott a fehérbőrüek erőlködésén, amint mindnyájan, egészen nyíltan, európai szokás szerint, a férj szeme- láttára igyekeztek elrabolni tőle legdrágább kincsét. Ö nyugodtan szemlélte a küzdelmet, mert bizonyos volt felesége hűségében s abban, hogy mi következik akkor, ha azt megszegné. Mindenki tudta, hogy dr. Cavaischi rettenetes vagyon felett rendelkezik. Talán még a bankot is aprópénzzel tudta volna kifizetni s épen azért a játék, noha azt elég szenvedélyesen űzte, mi befolyást sem gyakorolt reá abban a tekintetben, mint ahogy Müller Lajosné kész férfi-, női- és gyermek ruha üzletében az ELŐRE HALADOTT iPÉMY MIATT a raktáron levő árukat igen olcsó árban árusit- tatnak. Üzlet helyiség Deák-tér, Kereskedalmi bank palota (nagytőzsde mellett.)
