Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-12-29 / 98. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMEU Szatmár, 1910. december 29. dig manap legritkább esetben honol ott, ahol az egy kis polgári haszonra azonnal le nem számitolható. Hisszük, hogy idővel azért csak eljutunk idáig, sőt tán még a hirszolgálatnak ama, a nagy napilapok által élvezett magasabb fo­kára is. Mindenesetre tudjuk s érezzük, hogy egyelőre sokat kell dolgoznunk és hogy a mi hírszolgálatunk módszere még a tegnap ripor­tereinek fárasztó, kényszerű módszere. De ép­pen ezért, már ma elvárhatjuk mindazoktól, akik a kultúrának, a haladásnak, a eivilizáció- nak emberei, akik a betű rendeltetésével és a sajtó magasztos, lapunknak pedig speciális tár­sadalmi viszonyaink között százszorosán nehéz feladatával és hivaSalával tisztában vannak, hogy legalább készséggel szolgáljanak híreik­kel, felvilágosításaikkal és szívesen nyissák meg ajtóikat, ha azon riporterünk kopogtat. 8^inház. Kedden Rátkai Márton első vendágfelléptóvel Luxemburg grófját játszották színészeink. Ez a tagad­hatatlanul minden izében sikerült, de már meglehe­tősen lejátszott operett zsúfolt házat vonzott. Kényes urak, akiknek már nem jutott hely a nézőtéren, ott kuporógtak az Orchesterbe és ragyogó arccal, féllá­bon állva bámulták Rátkait, aki az öreges Bazilovics gróf szerepében olyan alakítást produkált, hogy alig találunk jelzőt, melylyel dicséretünket kifejezhessük. Rátkay csak abban különbözik a többi vidéki Bazilovicsoktól, hogy ő eredeti. És ezzel igen sokat mondunk. Az eredetisége, meg a finomsága, páratlan ötletessége emeli őt. És ez igen nagy különbség. Mindaz, ami másnak rettenetes fáradságba, izzadságba kerül, az ő nála természetesen simán, könnyen megy. Táncait, melyek csaknem utánozhatatlanok, zugó tapsokkal jutalmazta a közönség. A többi szereplők Bállá Mariska, Dénes Ella, Káldor Dezső, Ross Jenő mindent elkövettek, azaz hogy mindent ugv követtek el, hogy minél élvezetesebb színházi estében legyen részünk. H t b r> n* JL Aw JIkS Mmin A korzó. A korzó kérem — ha röviden akarom de­finiálni — egy darab járda, hol ész nélkül lo­holnak 11 és 12, meg 5 és 7 között az em­berek. Persze van a drága korzóknak al- és felfaja, ahol még járda sincsen, meg ahol nem „egy“ darab ; hanem teszem például „két“ da­rab járda szolgálja a versenypályát. — A férfiak kilencvenkilenc — századrésze azon­ban nem él ezzel a logikával. Egyik szeretőt a másik kedvéért odahagyja mindig, még ha az előbbi akármi­lyen hü is volt hozzá. — A vadászatnak nem az elejtett vad adja meg a gyönyöreit s a szeretőtársnák nem a meghódított nő. A vadászatban a hajsza, az izgalom gyönyörködtet, a szeretőtársban a hódítás. Minden újabb szerető egy újabb diadal és az ember önkénytelen vágyakozása az uralomra, újabb és újabb hóditó utakra serkenti, újabb és újabb szerelmi babérok elnyerésére ösztönzi. És aminthogy a szalonkavadászaton is lelövik a me­zőn keresztülvágtató nyu'.at, úgy a szerelem vadászai *s válogatás nélkül meghódilanak minden nőt, aki az utjukba akad, legyen az tisztességes asszony, félvilági, vagy akár bukott nő is. Nem kutatják a hódítás érté­két, a hódítás tudata imponál nekik . . . Még tovább is beszélt volna, de a leány már nagyon álmos volt. Hát hazamentek. A fiú elkisárte a leányt a lakása kapujáig, aztán hazatért ő is. Más­nap délben, sütött a nap s a Kossuth Lajos-utcában előkelő közönség sétált. A kocsiuton találkoztak s a fiú gyorsan felsietett a járdára egy kirakat elé, hogy ne kelljen a leánynak nyilvánosan — köszönnie. Lévay Mihály. Korzó van — jelentem alásan — Jász- kunbodrogfelsőfalun éppen úgy, mint Szatmá- ron ; de míg ott a kreijzlerostól a templomig tart, nálunk Bettelheimtól — Fogéiig. Ezenkí­vül azután tényleg nem találunk lényeges kü­lönbséget. Jászkunbodrogfelsőfalu éppen olyan puccosan rukkol ki a maga korzójára, mint ,,szeretett‘- (?) szülővárosom a sajátjára. Persze — és ezt talán már illett volna a cikkem legeslegtetejére biggyeszteni — semmi erkölcsi prédikáció és semmi morál turkálás nem zavarog az alábbiakban, csak egy kis szelíd — még egyszer megjegyzem — kon- statálás. Konstatálása annak, hogy ha a csúnyáb­bik felét nézzük, a mi korzónk éppen olyan ronda, mint a többi és ha a szebbik orcáját gusztáljuk, a mi korzónk éppen olyan szép, mint a jászkunbodrogfelsőfalusi vagy a pesti. Egy hajszál, az nem sok ; de ennyit sem tesz ki az eltérés. És a két praemissából levont conclusiónk pedig, hogy a korzó egy gálád társadalmi beveitség, amit széppé tesz az a szuggeszciónk, hoyg szépnek akarjuk látni. Fura kis conclusió; de aki jobbat tud le­hozni, az már nem is való szatmári korzó törzstagnak, az már . . . nagyon nagy ember; annak már derogál a korzó. Nekem még nem, de majdnem ! Kezet a szívre, korzózó médik, hölgyek és urak! Nem unják? Nem? Nem unják, hogy a Bronz Erzsivel mindig Tőrösy Gázát látják ? És nem unják, hogy Bronz Erzsi mindig a kék kostümjét veszi fel (t. i.: nincs neki más) és hogy Tőrösi Géza cipőjeinek, a balnak a sarka csámpás? Hát nem unják, hogy Blu- mensthalné hétfőn, szerdán, pénteken, a szürke kosztümjében lebzsel, kedd, csütörtök, szom­baton meg a zöld bundájában és hogy a szürke kosztümös napokon a „plörőzös“ kalap van rajta, a bnndás napokon meg a perzianer kucsma? Megy hogy . . . Tetszik tudni mi következik!? — Ne tes­sék félni, nem irom le. Nem szabad, hogy ma­gára ismerjen a modell. Egy nagy modellre készült az egész kép. Egy átfogó nagy fest­mény ez. Tipus, amiben a tendenciák rostandi erővel és a szimbólumok maeterlincki frisseség­gel tobzódnak. Egy nagy unott probléma áll előttünk, ha letesszük az ecsetet. Probléma, mely naivnak, szépnek, groteszkül félszegnek látszik — en profil, és ha jobban beletekintünk, arra jukadunk, hogy banális, bárgyú és kicsi­nyességében rútabb a rútnál — en face. Járom, amit viselünk, amit hordunk tu­datlanul, amelyre ha rá is eszmélünk, eszünk ágában sincsen javiiani. A korzónk sétahely, helyhez kötött sétahely, ahova eltáncolunk, amelynek szabályai alól ki nem vonjuk magun­kat; mert aztán rám, rád, rá sütik a becéző jelzőt: — különc. És a magas, vékony leány az alacsony, kövér mamájával, meg a bonne a két szöszké­vel neki indul félhatkor és megy hétig, Bettel­heimtól — Fógelig, Fügéitől — Bettelheimig, Bettetheimtól — Fógelig, in ineternum. Hát csak rajta, rajta! Felőlem ? Tessék ! Hanem volna egy szerény propozicióm, az istenért csak meg ne kövezzenek érte: pró­báljuk meg egyszei Schőnbergertől — Csernyi-ig vagy Mandelbaumtól — a Koronáig: vájjon ott is lehet ? Nem merem elhinni! D’or. — Halálozás. Nuszer Dezső nyug. törvényszéki biró, életének 57., boldog házasságának 24 évében, hosszas szenvedés után folyó hó 26. napján elhunyt. — Szilveszter-est a Csarnokban. A Kereskedelmi és Gazdasági Csarnok 1910. évi december 31-én ren­dezi Szilveszter-estélyét a Csarnok termeiben. Kezdete este 9 órakor. Belépti-dij : személyjegy 3 korona. Gsa- jádjegy 8 korona. Az estély műsora a következő: 1. Prolog. Előadja Kaczér Ignác 2. Liszt: Rapsodia. Zon­gorán előadja Mandel Anna. 3. A Boszorkány dala Wildenbruchtól. Szavalja Sipós Zoltán. 4. a) Chopin : Nocturne, b) Rameau: Melodie, c) Gosseck: Gavotte. Hegedűn előadja Halász Sándor, zongorán kiséri Ha­lász Erzsiké. 5. Aktuális revue. írták : Dr. Burger Dezső, dr. Dénes Viktor, Dénes Sándor, Gál Jenő, dr. Fekete Dezső, dr. Fekete Antal, dr. Fischer József dr. Havas Miklós, dr. Rácz Endre, dr. Rácz Miklós Szőke Béla. Előadja: Markovits Andor. 6. Dalok. Elő­adja: H. Bállá Mariska, zongorán kiséri: Halász Er­zsiké. Az estélyen Gindl Antal cukrász szolgál fel. — A szinügyi bizottság sürgető átiratot intézet a tanácshoz, hogy a színpadi rezervához villamos motort szereltessen és a szinpad alatt, valamint a zsiuórpadláson felhalmozott hasznavehetetlen díszle­teket haladéktalanul távolittassa el. S az uj színház felépítéséig a színház udvarán aerolitból készíttessen még egy díszletraktárt, — A Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület folyó hó 21-én délelőtt 11 órakor tartotta közgyűlését. A közgyűlésen Falussy Árpád dr. elnökölt. A titkári jelentésből kiemeljük hogy az állattenyésztés fellendítése terén az egyesület anyagi erejéhez mérten igen sokat tett, a szokásos díjazásokat kiterjesztette, fajtiszta tejelő tehenek be­szerzését előmozdította, az annyira fontos csikólegelőt azonban ez évben államsegély hiányában nem léte­síthette. Az egyesület a múlt télen 10 községben száz­nál több népies gazdasági előadást rendezett s három községben tartott fenn háziipartanfolyamot. Jövő évi működési tervezete felöleli a gazdasági élet minden ságát, de különösen az állattenyésztés és növényterme lés terén kíván az egyesület nagyobb akciót kifejteni. Szociális szempontból fontosnak tartjuk a tervbe vett háziipar műhelyek felállítását, háziipar cikkek előnyö­sebb értékesítését, a kisemberek anyagi támogatását anyaállatok beszerzésével, népies előadások fejleszté­sével a nép kulturális fejlődését előmozdítani stb. A működési tervezet tárgyalásánál az az eszme vető­dött fel, hogy az egyesület évente lóhere és lucerna­mag vásárokat rendezzen, hogy igy a hazánkban for­galomba nem hozható vagy arankás magvakat szintén sikerüljön külföldi, főleg angol vevőknek jó áron el­adni, a mi természetesen az arankamentes magvak te­temes áremelkedését vonná maga után. Angliában tudniillik az arankás mag forgalomba hozása is meg van engedve. E vásárok rendezését az ülés szintén felvette a működési tervezetbe. A jövő évi költségve­tés nem keltett nagyobb emóciót, minden észrevétel nélkül szavazták meg a résztvevők. Foglalkozott az ülés Hagymáslápos két újabb országos vásár engedélyezése iránti kérelmével, me­lyet tekintettel a vidék fejlettebb állattenyésztésére, megengd hetőnek véleményezett. Neuschlosz testvérek nagybérlők, szatmári lakosok kérvényét, melyben az állattenyésztés fellendítését szolgáló törekvésben, az egyesület erkölcsi támogatását kéri, az állattenyésztési szakosztályhoz utasították véleményezés végett. Ezután néhány uj tag lett felvéve s a közgyűlés véget ért. — A jövő évi jubiláris kiállítás ügyében az egyesület január hó elején tart ülést, mely a kiállítás részletes erveivel fog foglalkozni. — A kis cselédleány katasztrófája. Kis gyenge ösztövértestü cselédleány volt Grenczer Mária. Alig volt több tizenötévesnél, de már évek óta állott szol­gálatban s dolgozott nehéz cselédi munkákat. A na­pokban hajnali 5 órakor kelt fel s fázósan, álmosan tüzet rakott a konyhában. Közben elszunyókálhatott a gyönge kis cselédleány, mert nein vette észre, hogy tűzet fogott a ruhája. Mire megérezte a lángot, már lángban állott a vézna kis teste és iszonyatosan ösz- szepörkölődött. Beszállították a közkórházba, ahol szombat éjjel a leglelkiismeretesebb ápolás dacára ki­szenvedett. — Állatszámlálás és népszámlálás. Az 1910. évi népszámlálással kapcsolatosan állatszámlálás is lesz. Az állatok összeírása utoljára 15 év előtt történt. Az akkor szerzett adatok ma már elavultak s az állat- tenyésztés fejlődése érdekében áll, sőt szükséges, hogy vagyonunk ezen milliárdokra rugó részét ismerjük. Igen helyes ez az állatszámlálás, csak az a baj, hogy épp most tudják rendezni, amikor egyúttal nép­Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Met Amin gafeÄ

Next

/
Oldalképek
Tartalom