Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-02-02 / 10. szám

Szatmár, 1910. február 2. a bukás szégyenét és akik gondolkozás nélkül, elv nélkül, csak pénzért és pénzzel szándékoz­nak elérni saját céljaikat. Erre valók a politikai patkányok, mert erre a ronda szerepre csak ilyen patkányem­berek vállalkozhatnak. A patkány elég ronda állat, de finom orra, kitűnő szimatja van. A politika patkányai is megérezték azt az időt, amely alkalmas az ő oéljaikra és ime, itt vannak, mint ahogy felüti a fejét a pat­kány ott, ahol takarításra van szükség, mert olyan viszonyok vannak, amelyek elég rohad­tak arra, hogy megjelenjen a patkány, a sze­métdombok, a felhalmozódott piszok e tipikus lakója. A patkány azonban elvándorol a szemét­dombról annak környékére is, el lehelünk rá készülve, hogy a dumaparti nagy szemétdombra kívánkozó patkánysereg egyes tagjai felütik fe­jüket nálunk is. Résen kell tehát lennünk és úgy fogadni őket, ahogy patkányokat szokás fogadni — méreggel. Gutman Lajos. Színház. Luxemburg grófja. Lehárnak legújabb és a bu­dapesti színpadon is csak a napokban bemutatott szenzációs sikerű operettejét sietett a direktor min­den vidéki színpadot megelőzve szinrehozni. A sietség meg is látszott kissé a személyzet munkáján, mely azonban ettől elnézve, minden irányban elismerést érdemel, mert az előadók valóban nagy kedvvel, lel­kesen és frissen játszották és énekelték az operettek eme legújabb remekét. A darab kétségtelenül nagy szabású, különösen a muzsikája, melyet az elképzel­hető legnagyobb népszerűség fog mihamarább övezni. Minden felvonásnak meg van a maga sláger-dala, melyet azok is, kik kevésbé fogékonyak a melódiák átérzése iránt, — egyszeri ballás után megtanulhat­nak. Ilyen az első felvonásban pl. a keringő-stilusbin megirt »Kató Péter* románc, Angela belépője, melyet egy csodálatosan megkomponált cello-kiséret tesz jel­legzetessé, a második felvonásban pedig az elbájoló „Gimbelem-gombolom* dal, mely a maga ellenállha­tatlan és megvesztegető finomsága, egyszerűsége és szellemessége révén vetekszik Lehár örökéletü »Via­dalának sikerével. 2-ik oldal. ___ ___________ rek, inkább adtak hitelt ennek a híresztelésnek s kiki, már tudniillik a nép legnagyobb része, igyeke­zett a földi örömökből minél nagyobb részt kivenni, hiszen úgyis mindegy volt, ha jön a világnak vége, mi­nek itt hagyni olyas valamit, aminek még cáupán idelent van meg az értéke. S lett vidámság, heje-huja, dáridó az egész föld kerekségén, senkisem dolgozott, mindenki mulatott szeretett, amennyi csak belefért. Nem voltak szeren­csétlen szerelmesek, csupán boldog, egymást meg­értett szivek, akik gondtalan élvezték a világ végét megelőző időket. S azután csak nem lett vége a világnak. Az üstökös szépen odább állt, a föld épen olyan nyu­godtan forgott tengelye körül, mint annak előtte. A virág virágzott, a csermely tovább csobogott s a madarak az erdőben épen olyan vidáman csicsereg­ték éneküket, mintha mi sem történt volna. Ahogy tényleg nem is történt semmi. De azok, akik a világ végében bizakodva, mindenüket elköltötték, inég tálán azt is, amit nem szabadott volna. A leányok kik elfeledkeztek leáuyi mivoltokról, az asszonyok feleségi kötelmeikről . . . azok . . . azok bizony az üstökös távozása után is itt maradtak bánatukkal, szégyenükkel és soha meg nem váltható bűneikkel egyetemben. Ilyen és ebben az értelemben kívántunk tehát a világ végének évezredes kérdésével foglalkozni. Avval a kérdéssel, mely soha sem fogja aktuálitását elveszteni s amely ime napjainkban ismét kisért, minden egyéb babonájával egyetemben. Figyelmeztetni, oktatni, tanítani kell azokat a hiszékeny embereket, akik ezeknek a mendemondák­nak, tudományos színbe burkolt babonáknak hitelt adnak s ily irányban cselekszenek. Fel kell világosí­tani őket, hogy a világ vége még mindig nem érke­zett el, noha viselkedéseikkel s az emberek egymás iránti gyűlöletüknél fogva régen megérdemelték volna azt. Mindenki dolgozzék, mindenki éljen hivatásának, úgy, mint ennek előtte. A világ elpusztulását, vagy fentartását bízzák arra a fensőbb hatalomra, mely majd tudni fogja azt az időt, mikor látja szükséges­nek azt, hogy ez a föld, vagy a rajta levő élőléuyek végérvényesen eltöröltessenek a valóság világából. Az operelte librettója is, bár ismert csapásokon halad, — eléggé mulatságos és szórakoztató. Ami pe­dig a hangszerelést illeti, — ez túlhalad minden raf­inériát, melylyel a modern operett-irók ma már Strauss babérait tépdesik. Az előadók közül a címszerep személyesitőjéről: Baricsról kell első sorban írnunk. Minden tudását és ambícióját érvényesítette, gyönyörűen játszott (külö­nösen a 3-ik felvonásban), de ének dolgában sok fo gyatékosságot kellett konstatálnunk. Hangja, mely egyébként is kis terjedelmű és nélkülözi a bariton érces csengését, többször cserben hagyta és ezzel a hatást lerontotta. A hölgyek ellenben : Bállá Mariska, (Juliette) és Dénes Ella (Angela) úgy játék, mint ének dolgában művészi sikert arattak és a közönséget ha­talmas tapsokra ragadták. Elegánsak, diszkrétek vol­tak és az újrázásokkal nem fukarkodtak. Kitűnő volt Somogyi Bazilovicsa, bár szegénynek betegen kellett közreműködnie, hasonlókép kifogástalan volt »kivéte­lesen* Inke (Brissard), akiről ismét csak azt írhatjuk, bogy ha a k a r, hát tud. A rendezést Baghy ízléssel és gonddal látta el, — csupán a zenekar volt a szokottnál is gyöngébb. — A bemutatót természetesen zsuffolt ház nézte, (h.) A fecske és a disznó. (Mese.) A fecske visszaérkezvén afrikai hazájából hoz­zánk, az ilteD talált mindenféle udvari jószágnak — majorságnak, lónak és tehénnek, valamint a disznó­nak — nagy lelkesedéssel ecsetelte meleg égövi hazá­ját; magasztalta annak ragyogó napsugarát, bűbájos világát, szinpompás növényzetét, u. m. egyebek kö­zött a vadon is termő kókuszt, az örökzöld mirtuszt a lóthuszt, a szikaraorl, a datolyapálmát, sat, sat. A lelkes előadást gyönyörködve szótalanul hall­gatták a mi itthoni jámbor állataink 1 Ám, egy pocakos süldő nem állhalá meg, hogy kíváncsiságának végül valamelyes szóval mégis kife- jazést ne adjon, a maga disznó módján csámcsogva : »Ugyan, mondd csak, te fényes kis jövevény : hát aztán moslék is kapható-e sok azokon a pa­radicsomi tájakon ?* Dr. Herman Llpót. S Z ATMÁ R-NÉM ÉTI. HÍREK. A korzón. Róvom a teret Céltalan járva Föl s alá százszor Is egyfolytába’. Hullámzik tarka, Barka sok népség: Őszi uszály, meg Tavaszi szépség. Ámulok jobbra, Bámulok balra : Bókos beszédre, Csókos kalandra. — Ezt is meglátom; Azt is megnézem. Oh, be sok szép nő Tetszik is nékem! Ám, a sok szép közt Egy a legszebbik: Egy, aki nékem Jaj, nagyon tetszik ! S amint igy róvom Le s föl a teret: ügy irigylem azt, — Kit e nő szeret! 1 Dr. Herman Lipót. — Februári naptár. Február 2.-án a kath. ka­szinó felolvasó és művészi estéiye a Cecil-egyesület nagy termében, utána társas összejövetel és tánc a kaszinóban. Február 5 én a fillér-egyesület nagy táncestélye a Pannonia-szállóban. Február 5-én a csizmadia ipartársulat batyu­bálja saját helyiségében. Február 6.-án a fodrászsegédek jótékonycélu bálja a Pannónia nagytermében. Február 6-án az önkéntes lüzoltó-egyesület álar­cos bálja a tűzoltó- és mentő-egyesület javára a Vigadóban. Február 8 án a . Szamos“ csolnakázó-egyesület táncmulatsága a Társaskörben. Február 8-án, hushngyó kedden, az Iparos dalegyesület felolvasó és táncestólye az iparos olvasó körben. Február 12-éD, esti 5 órakor a színházban Sauer Emil és Godowszky Móric zongoraművészekkel a második bérleti hangverseny. Február 12 én a Vendéglős ipartársulal kaba­réval egybekötött estélye a Pannóniában. Február 12.-én a Kereskedő-ifjak körének gyöngy virág-estélye, saját helyiségében. Február 13 án az Iparos ifjak körének köz­gyűlése. Február 22 -én Isaye Jenő és dr. Gönczy Mór hangversenye esti 8 órakor a színházban. — Közegészségügyünk állapota. A lefolyt január hónapban a város területén előfordult 107 hevenyragályos megbetegülés. Ebből gyer­mekágyi láz és bárányhimlő 1 — 1; hagymáz, fültőmirigylob és vörheny 3—8 ; szamárhurut 4; kanyaró 92. A betegek közül meghalt 1; meggyógyult 3; gyógykezelés alatt maradt 103. — A járványszerüleg föllépett kanyaróban ed­dig nem halt meg senki. Az itt kitüntetett egyetlen halott az Oroszfalnból jött 39 éves Marosán Györgyné, aki a közkórházban hagy- mázban múlt ki. A meggyógyultak száma arány­lag azért oly csekély, mert a kanyaró csak január 20-ától kezdett erősebben föllépni. A vasúti internátusnak önmagában 34 kanyarós betege van; i;t azonban könnyű az óvó-intéz­kedéseket megtenni. A többi megbategülések a város különféle utcáiból és gyártelepeiről va­lók. Tekintve tehát a kanyaró mérsékelt lefo­lyását, eddig különösebb aggodalomra nin­csen ok. — Három bankközgyülés. Január 30-án három bank tartotta varosunkban évi rendes közgyűlését és pedig a Népbank Uray Gáza elnökségével; a Vármegyei takarékpénztár Horváth Bertalan elnökségével és a Gazdasági és iparbank lázári Nagy Béla el­nökségével. Mindahárom pénzintézet elfogadta az igazgató­ság és felügyelőbizottság jelentéseit, megálla pitotta a mérleget, a nyereséget, ennek kiosztási idejét, meg­adta a fölmentést s megejtette a választásokat. A Népbanknál igazgatósági tagok lettek Kató Antal, Lengyel Károly, Litteczky Endre, Tóth Mór dr. Wallon Gyula (régiek) és Muhy Miklós (uj). A Vármegyei takarékpénztár elnöke gróf Teleki Géza (régi); igazgatósági tagok dr. Böszörményi Emil, Reiter Jakab, Schwartz Albert, Fried Dezső és Jékey Sándor (régiek). A Gazdasági és iparbanknál felügyelő-bizottsági tagok Tar Károly, Küszner Albert, Lévay József (ré­giek), dr. Wolkenberg Alajos (uj); póttagok Szűcs József és Rébay Dezső (újak). A Népbank ez évi tiszta nyeresége 82,263 K 20 f. Osztaléka részvényenkint 33 K, melyet február 15- től fizetnek. A Vármegyei takarékpénztár ez évi tiszta nye­resége 100,804 K 63 f. Osztaléka részvényenkint 20 K, melyet azonnal fizetnek. A Gazdasági és iparbank ez évi tiszta nyeresége 67,801 K 77 f. Osztaléka részvényenkint 28 K, melyet február 10-től fizetnek. A Népbank 32 éves, a másik két intézet 15 éves múltra néz vissza. — Esküdtek kisorsolása. A februári esküdtszéki ülésszakon működő esküdteket január 29 én dr. Róth Ferenc tszéki elnök, Szabó József és Jeney Sándor tszéki birák, dr. Félegyhází Kálmán jegyző, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész és Korányi János ügyvédi kamarai elnök jelenlétében sorsolták ki. I. Rendes esküdtek. Spóner János uradalmi intéző Sárköz, Melchner József kereskedő Szatmár, Müller Lajos kereskedő Szatmár, Schwartz Bertalan birtokos Nagybánya, Réthy István festőművész Nagybánya, Szász János birtokos Nagy­bánya, Lendek Pál vendéglős Szatmár, Jaczkó Zol­tán mészáros Szatmár, Hanzulovits Kristóf birtokos Nagybánya, Nagy Béla földbirtokos Lázári, Lachéta János nyugalmazott fő-bányatanácsos Nagybánya, Einhorn Márton lakatos Szatmár, Ujházy Mihály birto­kos Mikola, Beer Miklós kereskedő Szatmár, dr. Barna Samu ügyvéd Nagybánya, Cherner Kálmán cséplőgép- tulajdonos Nagykolcs, Berghammer Mihály sör-nagy- gyáros Nagybánya, Bányai József birtokos Nagybánya, Galló Antal iparos Nagybánya, Fried Mór magánhiva­talnok Szatmár, Gerei Sándor aszfalt r. t. megbízott Szatmár, Csűri Gedeon gazdálkodó Lázári, dr. Dénes Viktor ügyvéd Szatmár, Boros Zoltán földbirtokos Aranyosmedgyes, Ekker János kereskedő Szatmár, dr. Drágus Teofil ügyvéd Nagybánya, Nenschloss Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom