Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-12-11 / 92. szám
Szatmär, 1910. december 7. 2ik oldal SZATMÄR-NÉ MET L Hátha a kiábrándult nemzet lel ébred s észreveszi, hogy nemcsak kiábrándították, de ki is fosztották! Hátha ki fog végleg józanodni abból a nagy hangon hirdetett nemzeti munkából “és minden más, hazug józanságot erőltető' érzelmeden és politikából és vissza fog térni a hagyományos és történelmi fejlődésünkkel gesgráfiai helyzetünkkel, múltúnk emlékeivel és jövőnk reményeivel egyedül indokolt függetlenségi politikához. Ennek nem kellenek ezüstálcával honorált hangzatos hazug nevek, ez él név nélkül is a nemzet lelkében ! lizt nem lehet kikapcsolni. Ez volt és lesz mindenkor valamennyi politikai pártnak és kormánynak erőforrása. Itt csak annak van jövője, a ki ebből merit erőt életéhez. Magyarországon ezé, egyedül ezé — a jövő ! Válasz a nyilt levélre Kolozsváry Károly barátomnak. Kedves barátom ! Megilletödéssel olvastam a leveledet. Szinte mindenben igazad van, csak éppen a következtetéseidben nem. Tény, hogy nem kerested a bizottsági tagságot ; húzódoztál tőle, ki akartai térni előle. Én kértelek, én unszoltalak. A párt elnökséget sem kerested, tudni sem tudtál róla, én indítványoztam, az én kívánságom volt ez is Az a meggyőződés vezetett, hogy a közéletnek erős és tevékeuy emberekre van szüksége és az a tudatom és az a köztudat is, hogy Te ilyen em- I bér vagy. Hogy személyed ellenszenves volna sokak előtt : erről mitsem tudok. Gondolom, hogy vannak ellenségeid, talán fölös számmal is, mint minden erős embernek. Csak a gyöngéknek és jelentékteleneknek kiváltságuk az, hogy velük senki sem törődik, mert őket senki sem veszi észre. Egyébként olyan társaságban buktál el, hogy ■— a megválasztottakra való minden sértő célzat nélkül megállapíthatom — szinte nagyobb disz a kimaradottak, mint a megválasztottak közzé tartozni. Engem politikai árnyalatbeli különbségek és részemről mindig fájlalt és nem keresett némi érzelmi disszonanciók is elválasztanuk Uray Gézötól. De ez nem akadályozhat meg annak az elismerésében, hogy Uray Géza és családja többet tettek a szatmári társadalomért, mint ezren és ezren együttvéve. Szabad-e bocsánat az őszinteségért, tisztességes érzületű embernek csak gondolni is arra, hogy ilyen embert kibuktasson a törvényhatóságból. Veréczy Antal dísze a szatmári közéletnek hosszú idők óta. Hát az ilyen embernek is házalnia kell a bizalomért, ahelyett, hogy a bizalom őt keresse fel a maga házában. Hehelein Károly, Uray Gáspár nem-e olyan értékek, akiknnk ki— Hát. tessék — vonogatja vállat az asszony. — Menjek ? — Mit bánom én ? Menjen. — Jó. Hát akkor szabad leülnöm, nénémasszony? Erre a szóra előugrik a sarokból egy moszatos kis fiú. Előrántja az egyetlen törött lábú széket és úgy mondja : — Itt van, bácsi. Üljön le. A bácsi pedig ölébe kapja a kis moszatost s mintha nagyon szeretné, megcsókolja az arcocskáját is. — Aztán, hogy hívnak kedves, kis fiam ? — Engemet, Papp Béninek ! — Éljen, Papp Béni ! Ezért kapsz tőlem egy hatost. Egy egész uj tizkrajcárost. Szép fehér, fényes. — Nem szabad elfogadni, Béni ! — kiáltja az asszony, ki mihamar átlátott a szitán, — rögtön add vissza f A kis fiú bámul; nem érti a dolgot. Aztán az anyja konok arcát látva, sírásra görbített szájjal mondja : — De nekem kell ! — Eszibe jut valami, valami biztos dolog, amiről tudja, hogy megenged az anyja, haragja. — Sapkát, veszünk fajta, mamácskám! — és már kacag is szegényke. Hogy eszibe jutott! — Kis bolondom — mondja halkkal, vergődve az asszony. Az ember diadalmaskodva néz rá. Az asszony csöndessége, lesütött szeme örömmel tölti el. Szinte úgy éizi, ha megcsókolhatná most; s ha az asszony maga mondaná : na, nesze csókolj meg, — megtudná verni érte. Összeverné a szemtelenségéért. Most tetszik neki, mikor olyan, mint egy szemérmes lány maradásra mélyen leszállítja a törvényhatóságnak szintjét ? — Szándékosan választottam ki ezt á négy nevet. Ezek közül engem mindösze egy férfiú tisztelt volt meg a szavazatával az elmúlt képviselő választáson; pártunknak csak egy tagja van közöttük. De a közéletnek olyan értékei ezek, akiket pártkőlömbség nélkül kell tisztelnünk és akikért a bajos kárpótlást találnunk. Nem a Te személyedet érte hát sérelem ezen a választáson, — ezt helyesen is mondod, — hanem egy nagy közéleti elv szenvedett sérelmet. Ami pártunk ügyét illeti, — nézz végig városunknak mind a négy kerületén és azt fogod látni, hogy a munkapárt emberei csak úgy tudtak győzni, hogy egyesültek a függetlenségi pártnak jó részt olyan tagjatval, akik nem voltak hivatalos jelöltek. így megtörtént, hogy pártunknak ezek közül a tagjai közül egyik másik bejutatta magát a képviselőtestületbe, de azt hiszem ezek az urak sokkal jobb hazafiak és pártemberek semhogy maguk is be ne látnák utólág, hugy mily sérelmet ejtettek ezzel a pártnak prestizsj.n, amelynek tagjai és mily károkat okoznak a párt érvényesülésének. Mindezek oly tanulságok, amelyeke! értékesítenünk kell a jövőben. Az a közfelháborodás,' amelyet a mostani választás az egészséges közvéleményben keltett, biztosíték arra. hogy hasonló eset-a jövőben ismétlődni nem fog. E jelenségekért a felelősség azokat illeti, akiknek évek óta megmondottam, hogy a közéletet addig korrumpálják, amig az mérgével elönti az egész közszellemel. Ez most bekövetkezett. De vele szembe nem áz a kötelességünk, hogy félrevonuljunk, hanem az, hogy cselekedjünk. Az első elkeseredés kelthet bennünk olyan érzést, hogy most már visszavonulunk a közélettől, de a megfontolás 8z ellenkezőre indít : kötelességünk kitartani, és azon kelt lennünk, hogy a bajokat tegyük múló jelenségekké és ne engedjük állandóvá lenni. - V- ■ Lemondásodat tehát egyelőre nem vesszük •tu-» domásul és reméljük módját ejtjük annak, hogy Te-ged a párt élén 'továbbra is megtarthassunk. A titkos választásban való hitünket pedig ez a választás nem ingathatja meg. Mert a mostani törvényhatósági választási rendszef csak paródiája a titkos választásnak, egy teljesen korcs rendszer, a titkosságnak minden garanciája nélkül és annak csak nevével ellátva. Bizzunk tehát a jobb jövőben, de munkáljuuk is rajta. Igaz szeretettel és barátsággal hived" Kelemen Samu asszony az ^anyaságnak, a szent anyaságnak áldozatává lett. Az egymásalán annál inkább aggasztó, mivel egész sereg anyának készülő fiatal asz- szony lelkét tölti el szorongó rémülettel. Hiszen igaz, minden szent dolog mártírokat követel, de azért mégis csak kétségbeejtő, ha egy fiatal, az életet szerető, az élethez minden leheletével ragaszkodó lénynek szomorú precedensek során a halál gondolatain kell hogy tépelődjön : — Uram istenem, asszony vagyok én is, vájjon nem-e arra vagyok-e rendelve magam is, hogy az anyaságot tegyem szentebbé azáltal, hogy meghaljak az anyaságért. Ijesztő gondolat ez, ijesztő különösen amaz asszonyok- előtt, kik épp a nagynak és szentnek nevezett pillanat felé közelednek, amikor végre napvilágra' juttatják a testük melegével, szivük vérével táplált, apró nyivákoló, lelkendező életet. Ezeket az asszonyokat pedig kímélni kellene minden effajta ijesztő tépelődéstől. Az ijedtség, amely másutt fél ’veszedelem, ezúttal kész veszélyt jelent. ' Hogy a szomorú esetek hire ne terjedjen, ezt bizony igen nehéz volna megakadályozni. Legfeljebb tompítani lehetne rajtuk azáltal, hogy a riporter kevésbé szubjektive dolgozná fel őket, kevesebb komor szint és érzelmi mommentu- mot- használna, ami rémületet kelt és drukkot. Bár meg lehet, sőt meg is kell az anyákat nyugtatni másképpen is. Hogy megijedni nem szabad, mert a halál, az egyformán leskel minden emberre és nem speciálisan az anyákra. Az ap.ákra, kik az élettel folytatnak állandó küzdelmet, még inkább. A gyári munkásra, aki asszonyáért s gyermekeiért örökös veszedelmek között jár-kel, de még a bölcs és óvatos be- amter-embeire is, kinek a tintatartójában kuksol a "Halál s csak meg kell, hogy szúrja tollával az ujját s e piciny likacskán keresztül bújik be testébe a nagy és rettegett rém és pár perc alatt a szivére fekszik s megalvasztja ereiben a ' vért. HIRE k. 0* Anyák ijedelme. Aggasztó egymásutánban történt az elmúlt napokban, hogy két ifjú, szépségében viruló most, hogy nem a régi, büszke Julis, csöndes, alázatos és legyőzött! Az asszony zavartan rágcsálja a körmét. Lassan fölveti a szemét és kitekint az udvarra. A kút mellett, a földön ülve zokog a kislánya, "a 14 éves Tera. Ez fölébreszti; eszébe’jut minden. Dühösen eltolja az embert és szalad szalad a gyerekéhez. Elmond annak mindent. Megmondja: vigyázzon a ma- mácskára jobban az a tizé^nnégyéves kislány, mert még elszaksjtják a hat testvérétől ! Körülcirógatja a nyakát és hozzádörgöli az arcát, mint egy hízelgő macska. ’— Ne, né félj. Kislányom fit vagyok. Hát' tudod te, mit akar az a bácsi, az az ember? ... . . . Tudja mijyen nagy az én nyomorúságom, segíteni akar rajtunk, gyermekem . . . Nem, még sincs lelke hozzá, hogy elmondja a gyerekének. Nem beszélhet másként. Ne is tudjon semmit az a gyerek. A férfi még egyre ott állt az ajtófához dűlve. Látszik rajta, hogy bosszantja a dolog. Meg le is hült egy kicsit. Nem szereti az ilyen jelenetet. Egy öreg asszony ősszeölelkezve a lányával. Most már öregnek látja. A kislány kirántja magát az anyja karjából, gyűlölködéssel a hangjában kiabálja : — Nem igaz! Elakarja vinni a mi anyánkat, ez a csúf ember. UtálatosJ. Nem engedem ;. nem, nem, Gyűlölöm, érti ? Menjen a feleségéhez, tudja. Ha az anyánkat elviszi, mi marad nekünk? Mert anyánk már akar is menni, tudom, nem eresztem; nem . . . , Fuldokolt és most már ő ölelte át az anyját, j szorosan fölkuszva rá, mint a folyondárinda. | És ne törődjenek az anyák az anyaság mártiromságával, ami elvégre igen ritka valami, hanem gondoljanak a szépségeire s az örömeire, amik valóban létező dolgok, igy aztán bizton kikerülik a vértanuságot. Mert a halál is ahhoz látogat el leghamarabb, aki megijed tőle. Aki negligálja, azzal szemben várakozó álláspontra helyezkedik. Vár addig, amig meg nem tér, miglen .a lelke egyszer titokzatos és sötét félelmekkel meg nem telik. Hyt Megilletödéssel rakjuk fel a gyászkeretet dr. Török István nevére. A halál ezúttal a mi városi életünk egy páratlanul derék harcosát ragadta el. Mondhatnék ; saját magunkat sirátjuk, hogy a sors egy Török Istvánból fosztott meg bennünket, de mert élete legszebb éveiben távozott tőlünk, fájlaljuk a halálát az ő nevében is. Ő maga panaszkodott pár nappal ezelőtt, midőn betegágyán szomorú sejtéssel megérezte közeli halálát, hogy csak most kezdett volna élni. És ez igaz is. Eddig nem saját magának élt, hanem részint embertársainak, részint a saját jövőjének. Az embertársaival szemben már többszörösen befejezte miszióját, salát magának azonban adósa maradt a boldogabb jövővel, mert alig hogy az igazi boldog és nyugodt életet elérnie sikerült, immár itt is kellett, hogy hogyja. Mint orvos egyike volt. a leglelkiismeretesebbek- nek. Ebédtől, éjnek idején, fáradtan, vagy betegen futott a betegeihez s az elve volt: holtig tanulni Mindig tanult, de sohasem kísérletezett senkin s a betegeken ő már a kész tudását alkalmazta. Betegeivel szemben, lett légyen az gazdag páciens vagy da- rócruhás kórházi beteg, csupa szívélyes udvariasság volt mindig és leereszkedő emberi jóság. De bíztak is benne s aki egyszer kezelése alá került mindvégig kitartott mellette. Állítólag egy operáció alkalmával vérmérgezést kapott s ez okozta halálát. Hivatásának lett áldozata. Temetése ma délután 2 órakor lesz, f Dr. Tőrök István
