Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-06 / 83. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. november 6. előtt elhagyta — a jogfeladásban, akkor nincs más mód, mint egyesülni vitális érdekeink védelmére. Velünk szemben is egyesült falanc áll. Ausztria bármennyire marakodik a rájkszrátban, nyomban vállvetve összesorakozik, midőn magyar érdekről van szó. Hát ez az osztrák »viribus unitis«-taktika a mi leküzdhetetlen akadályunk ! Pénzügy és hadsereg ! E két kérdésben mi csak vesztes felek lehetünk, mig csak az ellenfél egyesülése nem indít minket is egyesülésre! Ez egyesülésre különösen a függetlenségi pártok törekedjenek! Ne legyen köztünk radikális és konzervatív, ne Kossuth-párt, Justh-párt; legyünk mindannyian együtl, midőn Ausztria áll velünk szemben, melynek régi politikája: »divide et impera!« Sőt az ősi ellenséggel szemben négyszázötvenhárom tagból álljon a magyar parlamenti ellenzék! így lesz diadal 1 Különben belénk masíroznak!!! Uj adók ! . . . A gazdálkodás körében ismert fogalom a váltó- gazdálkodás és forgatás. A különböző növényfajlák ugyanis más-más tápláló anyagot kívánnak ; az okos gazda úgy használja ki a földiét, hogy ahol az idén búzát vetett, oda esztendőre mást vet, s hol kapásnövényt, hol szálasterményt veteményez Földjét pedig időközökben pihenteti, műveli, ahogy éppen birja, mert az utolsó gazdaember is, ha nem tudja, de sejti, hogy az a föld gyengül, s nem hogy évről-évre többet adna, hanem mindinkább kevesebbet és silányabbat várhatunk tőle, mig végre kimerül. A terméketlen földnek is van még orvossága: a forgatás. Lenyúlunk a mélyebb rétegekbe s onnan hozzuk felszínre a termőképes talajt, ha a felső réteg képtelen volt a termésre. Olvasván a pénzügyminiszter uj törvényjavaslatát a bitumel anyagokról, államháztartásunk gazdálkodásában a kiszipolyozott népréteg további termő- képessége, uj adó-megterheltetése jutott eszembe. Uj adó! Megint uj adó, a petroleum adó! De nem, az Istenért ne mondják, hogy uj adó! Hisz a törvény- javaslat nem azt mondja, hogy a petróleumra nagyobb adót vetünk ki. Hogy is mondaná azt egy pénzügy- miniszter, aki még népszerűséget keres! Arról szól a törvényjavaslat, hogy a petroleum kutatását, termelését és finomítását állami kezelésbe veszi. Tudjuk, mit tesz az, állami kezelésben termelni. Amit magánember megszerez 10 fillérért, az állam kezelésben 20—30 fillér. A miniszter nagy beszédben szép szavakkal közgazdasági előnyöket mutatott ki tervezetében. Mi előre látjuk az előnyöket: az állam előnyét. Ezt pedig szegény fogyasztó polgár, te fizeted meg. —— HWH— un .................................... a percet minden izében átérző férfi, maga meg csak asszony ! (Hosszú szünet. A férfi úgy érzi, hogy most jól beszélt, hogy meggyőzte a leányt és most már önmagának is elhiszi, hogy igaza volt.) A leány feláll. A leány: Haza megyek. A férfi: Ne még. A leány: Megyek. (Kezet fognak. A parkon végig roskad az őszi szél. A gázlámpák fényénél a földre táncol egy-két szomorú, bánatos falevél. A leány a férfi szemébe néz, mélyen, tüzesen, dacosan. Egy néma kézrázás és vége. A leány indulni készül.) A leány: (lesajnáló ajak bigyesztéssel) Barátom maga egy gyáva kis bubi, én meg egy csirkefogó vagyok. (Kacag egy nagyot. Aztán sarkon fordul s elindul. A férfi utánanéz és úgy érzi, hogy abban, amit a lány mondott, van némi igazság ... De az övében is . . . Aztán ő is nekiindul. — Majd hirtelen megáll. — Spekulál. — Aztán újból neki indul.) Mikor a választások előtt azt mertük mondani, hogy ez a kormány fogyasztási adókkal fogja megterhelni majd a polgárokat, népcsalóknak mondtak bennünket. Nos, itt a törvény, az egyik még csak; s ki meri tagadni, hogy a petroleum ára kilogrammonkint legalább 20 fillérrel drágább lesz? Utána jön majd a gyufamonopolium, s ki tudja még hány ! Ezt az adót pedig csak a nép fizeti, a szegény falusi nép, mert a városok legtöbbjében ma már szinte felesleges a petroleum. A városok utcáit, a jobb módúak házait villany világítja. Ismét tehát fogyasztási adó, amit nem azok fizetnek, akik fizetni képe-ek. Hús-, szesz-, bor-, cukor-adó után most a petroleum. Eddig az élelmiszerek voltak megadóztatva, most már a világítás is. S mit tettünk abban az irányban, hogy a nép ez uj milliók terhét elbírja ? Semmit. Rósz gazda az állam, csak termést, csak jövedelmet vár ettől a szegény néprétegtől, mely eddig is már kiszipolyozott, mint a sovány föld. Sohasem voltam híve az általános választójognak a legszélesebb alapon ; de az államgazdálkodás eme tünetei minden jóérzésü embert azok táborába kergetnek, akik változást, gyökeres változást kívánnak a törvényhozás terén. Forgatást, mélyebbre ható rétegekből életerős parlamentet kívánunk. A mai nem képviseli a nép érdekét; ennek minden intézménye csak a nép újabb megterheHetése. Kell uj adó? Ne az élelmiszereket és a nélkülözhetetlen háziszükségleteket, hanem a kényelmi és fényüzési cikkeket tessék megadóztatni! Aki megengedheti magának, hogy kocsi helyett automobilon jár: fizessen, könnyebben teheti, mint a szegény ipa- j ros, aki petróleumlámpa mellett kénytelen görnyedni, j Adóztassuk meg a pezsgőt, üvegenként legalább 5 koronával; minden üveg parfümöt legalább 2 koronával. Azok a piperkőcök, ifjú és vén divatbábok, kik illatszer nélkül ki nem mozdulnának a szobából s azok a hölgyek, kik a korzón végigsétálva oly illatárt terjesztenek maguk körül, hogy a feje is belefáj annak a szegény ördögnek, aki meg nem szokta, nem is sejthetik, mennyire nehéz a családapának, ha a házi szükséglete naponkint csak nehány fillérrel is drágul. Vagy mit számit az a jókedvben, a bőségben, ahol viz helyett is pezsgő folyik, ha a pezsgő drágább isi Nem hiszem, hogy a fogyasztás az árkülönbség miatt akár csak egy üveggel is csökkenne. Adózzuk meg a drága, haszontalan ékszereket, a hivalkodó vastag, vagy hosszú — már éppen I amilyen a divat — aranyláncot, aranyórát; az őskorból ránk maradt s minden kultúrát gúnyoló drága fülbevalót karperecét, csillogó gyűrűt, a kisember egész vagyonával felérő boutonokat. Akinek erre jut pénze, attól az állam ám szedjen vámot; adóztassa meg amennyire birja, legalább egyszerűségre, takarékosságra szoktatja majd a népet. Bár nem hiszem, hogy azok, akik örömüket lelik az ilyen haszontalan cicomázásban, egykönnyen lemondanának arról, ha mindjárt megdrágulna is értékének 20—30 százalékával; de hát ott nines miért sajnálkozni, s ha éven- kint 10—12 embert tudna eltántorítani a rossz szokástól, már erkölcsileg végzett oly nemes munkát, mintha megtiltaná a vasárnapi pálinkázást, de megengedi, hogy bor»ól lerészegedhetik akár a sárga földig. Ma, mikor mindenki a megélhetés százféle bajaival küzd, mégis csak cinikus dolog a fogyasztási adók fajtáját szaporítani ! Kereseti forrásokat kérünk ; a megélhetés forrásait, eszközeit is szeretnék már szaporítva látni. A jó gazda ápolja tejelő tehenét. Miért nem gazdálkodik az állam jobban adózó polgáraival ? Teherképességünk egyre csökken, s mégis egyre- másra uj terheket raknak vállainkra ; megroppanunk már a teher alatt, ha támogatást nem kapunk. És ezt megkaphatnék ! A jó Beksics már vagy busz év- j vei ezelőtt megírta: a nagy kincstári birtokok, az óriási latifundiumok tulajdonosaiknak alig jövedelmeznek 1 5—2 százalékot. A mezőhegyesi uradalom 40.000 hold; az állam bizonyára ráfizet. Ha ezeket a nagybirtokokat parcellázva örökbérletbe adnák a kisgazdáknak, sokszorosan fokozódnék a tulajdonos jövedelme, és hány ezer család jutna könnyebb megélhetéshez! Az államélet szükségletei napról-napra fokozódnak, az adózó polgárok javáról is kell gondos kodni, különben elpusztul az adóalany és csődöt mond a sok törvény. A mai parlament túlélte magát, kopár terméketlen talaj: ettől nem várhatunk javulást. Mélyebben fekvő rétegek kerüljenek felszínre, hogy egészségesebb szociálpolitikát teremtsünk I Ypsilon. Úgy sietnek... Úgy sietnek az augusztusi éjek, Már űzi őket valahol az ősz. S halljuk zúgását a távoli szélnek. A kertből nézünk a göncölszekérre, És lesünk egy lehulló csillagot, Mikor a végtelenbe vész a fénye. Muzsikaszó hullámzik át a tájon Sírva vonulnak el az ütemek, S a hold ezüstje csillámlik a fákon. Vállamra hajlik ifjú feleségem, És simogatom lágy, selymes haját, Nagy most a csend a földön és az égen. Sr lelkünkre ül egy ismeretlen mámor, Oh nem éreztünk ilyent sohasem, S elálmodunk egy csöppnyi kis babáról. Peterdi Andor. HÍREK. Idegenforgalom. Ahogy ezt a szót: „idegenforgalom“ papírra vetem, eszembe jut egy huncutul rossznyelvü asszonyka ismerősöm, aki egy jókedvű társaságban, ahol valaki épp a tisztességről, becsületről, józanságról és erkölcsösségről köszön- tőzött, ezzel a maliciózus közbeszólással tette lehetetlenné a további tósztozást: távollevőkről nem illik beszélni. Hát nékem sem illenék most az idegen- forgalmat, ezt a tőlünk nagyon távollevőt bolygatnom. De mert én az Idegenforgalmat cse- pülni nem akarom, sem pedig oly erősen dicsérni, hogy ez megártson szegénykének — mégis csak irok róla nehány festékrevaló mondatot. Időszerűvé s igy jogosulttá ezt a témát a debreceni repülő-nap teszi. Az olvasó, aki nem valami lelkes lokálpátriótista, tehát a nyájas ol- olvasó, valamint az, akit olykor helyiérdekű ambíciók is gyötörnek, tehát kevésbé nyájas olvasó, még emlékezni fog, vagy ahogy Dénes Sándor Írná ; még élénken emlékezni fog legutóbbi számunkban, „Repülés Debrecenben“ cimü híradásunkra. A Föltétlenül szavahihető riport szerint: „különvonatok ontották az idegeneket a vidékről s a repülőtéren mintegy harmincezer ember tolongott.“ Hangsúlyozni kívánom ezúttal ó nyájas olvasó, ki lapunknak ezt az említett híradását ugyanoly nyájasan olvasta, mint a többit, hogy ezt a cikkecskét nem az ön kedvéért irom. Ó nem. E pár sor a morózus olvasónak szól, aki a debreceni repülést olvasván olyan mogorva ábrázatot öltött, hogy egy fotográfusnak legalább is ötször kellett volna „még barátságosabb arcot“ kérnie, miglen a mi lokális haza- fink gondbaráncolt ábrázata valamennyire rendbe jött volna. Mert vannak, ó meg vagyok győződve, hogy vannak ennek a városnak pátriótistái is. Apró háziurak, akik úgy odanőttek a házaikhoz, mint a csiga; kereskedők, kiket a bolt, és szürke semmijesincs beamterek, kiket a hivatal láncol ehhez a mi kis városunkhoz. (A mi kia városunk. így kissé szelidebben hangzik, mintha kisvárost Írnék.) És ezek a helyihazafiak igazán szivből örvendenek minden kőnek, téglának, minden vakoló-kanálnak, csákánynak, kalapácsnak, lapátnak és seprűnek, amely e város fejlődését bármennyire is előbbreviszi. És ugyan- ily mértékben ráncolódik komorrá a szemöldölegjobb minőségű fiú ruhák, iskolai gü|r* öltönyök, leányka felöltők ‘“HPI legolcsóbb áron szatmár/nagytőzsde SÜELL e t t szerezhetők B E.
