Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-30 / 81. szám
9 ?xatm£r, 1910. október 30. SZATMAR-NÉMETI. A szemeink szórakoztatására már történik itt-ott valami. Nem sok, de elvégre azt is igyekezetnek kell tekinteni, hacsak öntudatlannak is, ha rendezik az utcát, kiegyenlítik a girbe- görbeségeket, virágokat ültetnek a villanyoszlop derekára s egyszer-másszor leseprik a kövezetei és kimeszelik a folyámokat. Bezzeg szegény fülekről fonákul gondoskodik a magatudatlan jóakarat. Amint ezt a közelmúlt oly pompásan példázza. Az omnibuszok elkobzott tülkeire célzok, melyről annak idején megírtuk, hogy hozzátartozik a fejlődő város muzsikájához. S amely társaskocsik mostani, folyton lengő nyelvű csengője egyre a mezővárosi, a csordát s a kántortanitót juttatják eszünkbe. De a hangsúly nem is a tülkökön van, amiket a gondoskodó jóindulat távolított el a kocsik bakjáról; elvégre a rosszul értelmezett jóindulat is csak jóindulat. A fülek már a ko- lompba is beletörődnének egy kis ellenszolgáltatásért. Egy kis igazi muzsikáért, amely egyszerre feledtetne véle a sok fura disszonáns hangot. De hol találnak a mi füleink egy kis igazi muzsikát? Nem a hangversenytermekre s a színházra gondolok. Ott hála Bendineréknek, Fürediéknek, illetve jótorku énekeseinknek, már meg-megpihenhetnek a hallószerveink. De máskülönben. Esténkint, ha sétálni indulunk, az egyetlen utcán élvezhető zene a kaszárnyák takarodója. A Hulló falevél, melyet elkeseredett lumpok huzatnak valamelyik kávéházban, már kezd a könyökünkön kidudorodni. Nem is beszélek a Macsicsról, melyet derék mozis kávéházunk röpít a dobhártyákba, s amelyet hallván a járókelő, az eleven mozieseményt látja maga előtt: a biciklista feldönti a kofát, aki föltá- pászkodik s felborítja a hordárt, ez is fut és hasbarugja a rendőrt, aki szintén nekiiramodik, stb., mig végül tiz-tizenkét utca apraja- nagyja szalad. Nem ezeket a zenéket gondolom. Hanem a katonazenét. Katonazenét a fáradt és panaszkodó füleknek ! Komoly és szabatos katonazenét. Vagyunk mi már olyan nagyváros, hogy zacskót. Négy sarkába, a gyász jeléül — fekete sza- lagesokrot. Igaz csak háromra telt, hál az egyik rózsaszínű; de az semmi. Az egyik felébe egy gyémántos melltüt tűztem, a másikra pedig ráírtam — fehér papírra, fekete tintával — : „Naplóm hamvai. — Elégettetett anno stb., stb. Mikor apácskának megmutattam : könnyekre fakadt. Ezúttal ő. És azt mondta : Bolond fiatalság. Megsimogatta a hajam és megígérte, hogy nem haragszik. Én pedig lejöttem ide, hogy kacaghassak egy nagyot és hogy leírhassam a poraiból feltámadott „Naplómba“ milyen szépen becsaptam az apámat. Az 50-ik lapon. Ez a legérdekesebb. Én azt hiszem, nekem soha többet nem lesz szükségem erre a naplóra. Mintha ai elégettetése óta, az én kedélyemből is elégett volna, minden oda nem tartozó anyag. Olyan könnyűnek érzem magam. Tisztának, bünlelennek. Különös: Valyt kezdem szeretni. Miért ne szeretném ? Hisz azóta megtanultam, hogy az ördög se olyan fekete, mint aminőnek festik. Hát éppen ezért. (Szeretném, ha Valy is igy gondolkozna !) Jenővel pedig igy állok : — illő, hogy végre az 50-ik lapon a saját érzelmeimmel is tisztába jöjjek. — Jenőt én nem szerettem. Mi volt az mégis? Semmi, irigyeltem Valytól és szerettem volna, ha szétüthetek köztük. Jenő tulsjdonképen nem is lovagias férfi. Nem is tudja, hogyan kell eljárni, ha két hölgy egy és ugyanazon időben kitünteti szerelmével. Ő egy nagyon közönséges fráter. És én azt tettem, hogy ma, mikor az utcán találkoztunk, mikor láttam, hogy a kalapjához nyúl — sietve elfordítottam a fejem. esztétikus szükségleteink is legyenek. Nemcsak a szem, hanem a fül irányában is. Bár ezúttal a szemnek is jutna egy kis esztétika. A szorgalmas korzóxó statisztikát állíthatna össze attól az időtől kezdve, amikor még volt térzene a Deák-téren : mennyivel több és szemnektetszőbb elegáncia sétált a keramiton térzenés hétköznapon akkor, mint például most akár a legszebb vasárnap délelőtt. S ezért lehet, hogy ma nemcsak a fülek panaszosak, hanem a kereskedők s női szabók is, mivel kevesebb utcai toalett készül, most, amikor térzenénk nincsen. Hiszen tény, már néhányszor történtek lépések, hogy a büntetésből elhelyezett katonazenekar visszahozassék. De ez az ügy mindannyiszor sikeresen el is aludt. S mi ezúttal csak azért próbáljuk költö- getni, mert nem szeretnénk hinni, hogy a leányzó nem aluszik, hanem végleg jobblétre szenderült. ____ Karc. — Szerkesztőségünkből. Lapunk homlokán egy régen ismert név jelenik meg, a »Fast« írójának: Kaczér Ignácnak a neve. Mint »névtelen« munkatárs eleven, színes tollával eddig is gazdagította lapunk értékét, most — miután a hadügyi kormány kiváló irodalmi munkásságára tekintve — a további katonai szolgálattól felmentette, mint szerkesztő vesz részt lapunk irányításában. A szokatlan elismerés a legnagyobb kitüntetés, amely tollforgató katonát érhet. Kollegiális szeretettel köszöntjük a kitüntetett bajtársat! — A reformáció emlékünnepe. A szatmári és németi-i református egyházak, valamint a ref. középiskolák a reformáció évfordulóját az eddigieknél is szélesebb keretben ünnepük meg. F. hó 30-án, ma, vasárnap délután 5 órakor a németii egyház tanácstermében ének, szavalat és felolvasással egybekötött protestáns estély lesz. Ugyancsak vasárnap délután 0 órakor a kültelken, a zsadányi-uti állami iskola nagytermében megkezdődik a téli felolvasó-estélyek sorozata a következő műsorral: 1. Közének. 2. Emlékbeszédet mond Tuba Endre szatmári segédlelkész. 3. Ének, előadja az énekkar. 4. Felolvasás, tartja Biki Károly esperes. 5. Közének. 6, Szavalat, előadja Nemes Ella képzőintézeti növendék. 7. Közének. Folyó hó 31 én, azaz hétfőn reggel 9 órakor úgy Szatmáron, mint Németiben ünnepi istenitisztelet tartatik, melynek végeztével a felsőbb leányiskota és tanitónőképző intézet tanári kara és ifjúsága emlékünnepet rendez az intézet tornatermében a következő műsorral: 1. Karének, előadja az intézet énekkara. 2. Alkalmi imát mond Tuba Endre vallástanár. 3. Szavalat, előadja Szabó Lóra képző-intézeti növendék. 4. Emlékbeszédet tart Váczy Ferenc vallástanár, 5. Alkalmi óda, előadja Nagy Gabriella fels. 6. o. t. Közének. A ref. főgimnázium okt. 31-én a reformáció évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendez. Az ünnepélyen, mely az istentisztelet után 9 órakor kezdődik, az alkalmi felolvasást Majthéuyi András tanár tartja, az ünnepi ódát Pinkóczi Gusztáv Vili. o. tanuló irta és szavalja Az ifjúsági énekkar alkalmi darabokkal szerepel. F. hó 31-én, délután 6 órakor a ref. főgimnázium tornacsarnokában tartandó Loránffy-estély műsora : 1. Ének, eiőadja a vegyeskar. 2. Megnyitó beszédet mond Biki Károly esperes. 3. Felolvasást tart Boros Jenő s.-lelkész. 4. Magánének, tartja Fábián Lajos. 5. Szavalat, előadja Szabó Béla s.-lelkész. 6. Duett, előadják Erőss Róza és Teleházy Margit képző intézeti növendékek. 7. Közének. — Kamarazenehangverseny. ;Hermann László, a városi zeneiskola igazgatója és Bendiner Nándor, a zeneiskola tanára folyó hó 27-én tartották II népszerű kamarazenehangversenyüket. Bendiner játszotta Beehthoven egyik szonátáját a tőle megszokott nyugodtsággal, ügyességgel és meglepő kedvvel. Ferencz Anna kisasszony énekelt sok tudással és műkedvelőtől szokatlan rutinnal. Hermann igazgató saját szerzeményeit játszotta. Meglep bennünket az a sok finom hangulat, amely ezekben a müvekben nyilvánul. De az előadásról az* tartjuk, hogy költő a saját versét sohasem tudja elég hatásosan szavalni. Ismerősei és tanítványai jól megérdemelt babérokkal lepték meg. — A kenyérgyár. Legutóbbi számunkban közölt „Egy ipari vállalatról“ cimü közleményünkre az alábbi levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesző Un! B. lapjának szerdai számában ,Egy ipari vállalatról“ cim alatt megjelent közleményre van szerencsém és anélkül, hogy polémiába bocsátkoznék, a következő megjegyzéseket tenni: A tervezett kenyérgyár alapítóinak nem célja egy sereg kisiparost tönkre tenni. A gyáripar fejlődését sohasem szabad azzal a féltékeny szemmel nézni, mely csupán a kisiparosok érdekeit tekinti és nem különösen egy olyan hatalmasan fejlődő városban, mint aminő Szatmár. Ez a város igenis megérett arra, hogy a nagyipar gócpontja legyen, függetlenül attól, hogy egyik-másik kisiparos zsirosodik-e, avagy nem. A sütőipar tekintetében pedig éppen az a helyzet, hogy a produktumok ára sohasem állott arányban a gabonaárakkal. A kenyérgyár ezt az aránytalanságot bizonyára el fogja oszlatni és ez a fogyasztó közönség hasznára szolgál. Ennek az érdeke kétségtelenül van olyan fontos, mint annak az egy pár pékmesternek az érdeke (és nem existenciája) akik a gyár alapításától a saját kenyerüket féltik. Ami pedig a cikknek az Általános Bank r. t támogatására vonatkozó reflexióit illeti, én, mint a nevezett pénzintézet jogtanácsosa, — kijelentem, hogy az Általános Bank a kenyérgyárral semmiféle kön- nexusban nem áll, csupán a részvényekre befizetett összegeket kezeli péuztári hivatala utján. Az a körülmény, hogy az Általános Bank igazgatóságának egy-két tagja a kenyérgyár alapitói között szerepel, — nem jelent egyet a vállalat támogatásával, avagy finanszírozásával. Fogadja igen tisztelt Szerkesztő ur tiszteletem nyilvánítását. Dr. Havas Miklós. Készségesen adunk helyet dr. Havas Miklós ur sorainak és sietünk helyrehozni az Általános Bankra vonatkozólag irt megjegyzéseinket. Mi a kenyérgyárról a „Szamos“ ban megjelent hirközleményt az ipar- vállalat kommünikéjének értelmeztük — abban pedig arról ván szó, hogy a kenyérgyár financirozását az Általános Bank r.-t. vállalja el, mely pénzintézet különben is iparvállalatok támogatását tűzte ki célul. Egyébként fenntartjuk a cikkecskében kifejtett nézeteinket és szerényen megjegyezzük, hogy közle ményünk mögött nem annak a nehány pékmesternek a konkurrensi támadása keresendő, kiknek érdeke a kenyérgyár ellen szól. hanem a saját véleményünk. Mi igenis a sütőiparosok exisztenciáját féltjük s a gyáripart csak akkor tartjuk jogosnak a kisipar rovására, ha ez a közönség hasznára létesül. Kenyérgyárra talán Szatmárnak is szüksége van, de semmiesetre sem részvénytársasági alapon létesített vállalatra. A fogyasztó közönség érdekében csakis hatósági kenyérgyárnak van létjogosultsága. A részvényesek nyereséged követelnek s ami!y arányban no az osztalék, ugyanoly mérvben kisebbednek a zsemlék. Minthogy ekképp a perspektíva különösebb javulást nem Ígér: a kis- exisztenciak javára billen a jóindulatunk. — A magyar evangélikus nőegyesületek nemzeti szövetségének f. hó 30. és 31-én Budapesten tartandó gyűlésére a felsőbb leányiskola tanárika özv. Bánky Istvánná, Pilhoffer Ida és Ritoók Piroska tanárnőket küldte ki képviselőkül. — Csak egy vlrágszálat! Virágos lesz halottak napján minden sir. Csak egy virágszállal kössön mindenki kevesebbet a drága halottaknak szánt koszorúba és ennek a virágszállnak árát hullajtsa az irgalmássá^ tarsolyába. Az igy összegyűlt összegből sok ezer é? ezer tüdővészben sínylődő halálnak eljegyzett embe egészségét adhatjuk vissza. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület i maga szanatóriumával, tüdőbeteggondozó intézeteivé már sok száz és száz embert rántott vissza a puszt” lás örvényének széléről s minél több eredménye vai jótékony munkálkodásának, annál boldogabb örömmé és lelkesedéssel küzd tovább. Kérjük a jószivü embereket, a temető szomor zarándokait, akik halottak napján a maguk drága hf lottait siratják, fizessék le a szent vámot, amely élet innenső partjára segíti vissza azokat, akik r közelednek a túlsó parthoz. Csak egy virágszálat! Csak egy virágszál árát az irgalmasság gyűjti J-ik öljél. KLEIN és TÁRSA Hám János*utoai gyapjúszövet» —áruháza SZATMAR. — Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy váías^tékban. Vajay-utca 30. számú sarok telek eladó.
