Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-19 / 78. szám
2 ik oldal SZATMÁR -NÉMETI. Szatmár, 1910. október 19. A jogot, a szentesített törvényt úgy felrúgták azok a közös miniszteri lábak, hogy sirhatsz utána. Olyan Ausztria lett a magyar koronához tartozó Boszniából, mint aminőt a 1 gsötétebb luegeri gyűlölet sem tudott volna álmodni, ügy kirúgtak onnan minden magyar jogot, szellemet, úgy grasszál ott az osztrák beamter, hogy egyéb magyarság nincs ott, mint a szakadékokban összezuzódott magyar huszárok eltörött, elporladt csontjai .. . A magyar országgyűlés tűri a pofonokat. Ezt is, mást is ! Várjuk: mikor adja vissza. * Horvátország is ilyen gyümölcsöző befektetésünk. Most a megkezdődő választási kampányban hogy fog letörni — a magyar zászló ?... Hogy fog az önálló horvát királyság tombolni s hogy fogják gyalázni a magyart?... A legfrisebb arculütésről most hallunk. A magyar államvasutak iskolát tarlanak fenn, hogy horvát iskolát ne legyen kénytelen látogatni a magyar gyermek. A dicső filohungar horvátok 200—200 koronára büntették meg a magyar szülőket, mert gyermekeiket magyar iskolába járatják. Horvátország vagy önálló külön ország s akkor a magyar iskolákat fenntartó testületet tiltsa el szuverén államiságát sértő tevékenységétől, vagy nem és akkor számon kérjük a magyar kormányt, hogy ezt az arculcsapást miként torolja meg ? Vagy ezt is elfogjuk tűrni, mint a többit ? Hisz a mi oldalunkat minden osztrák generális sarkantyújának ki lehet kezdeni, a mi államiságunkat minden románnak, rácnak, hor- vátnak — itt belül is — arcul lehet ütni . . . A önérzet a lélek érző képességének, az öntudat saját egyéniségének bizonysága. Ahol ezek meggyöngülnek, ott a halál veti előre árnyékát. A gerinctelenség a legnemesebb lelki erőnek — az akaratnak — fegyverletétele. Magyar nemzet! Térj eszméletre, mert a jogfeladások, a lenyelt sérelmek, az eltitkolt keserűségek : vérvesztességek. Előjelei a halálnak .. . akarom, mert amilyen aranyos kislány, amig én tanulok, más valaki könnyen elkapja előlem.“ Nevess hát, te kis szöszke! Vagy nem szereted a Vincét? Nem szereti ? Hát lehet azt annak hinni, amit ő érez Vince iránt? Hát nem elég bizonyság a haris ny a? Hát tehet leány nagyobb önfeláldozást, azért, akit szeret ? — No kis menyasszony, de most már sok mindenről le kell ám szoknod. Ezekről a rossz tréfáidról! melyekkel annyi görbe napot szereztél nekünk. Várj csak 1 Még addig mig menyasszony leszel, meg foglak büntetni a mai napért. Menj a szobádba és megtiltom, hogy estig kijöjj. Egész nap nem látod ma Vincét, mert elkeseríted a szegény Teréz éleiét. Menj. Sárika ránézett az anyjára. Azt hitte tréfál. De az anyja arca nagyon is komoly volt. És bizony szót kell fogadnia. Hisz ez is csak azért történik, hogy megtanulja a cseléddel való bánást. Jó mama. Ki akart menni. Legalább egyedül lesz a boldogságával. Csúnya, rossz Teréz, mennyire megijesztette! Megint a tiszte- letes asszonyra nézett, kinek szorosan lecsukottt ajkáról is olvashatta : menj, menj. Hirtelen fölkuszott a nagyasszony ölébe ; két kezével szorosan magához szorította a fejét és egy boldog hangos csók kíséretében valami kedves huncutságot súgott a fülébe, amitől bizony jóidőre tova- szállt annak minden tettetett komolysága. Sárika, a kis boldog menyasszony pedig kimegy a konyhára és teljes elégtétellel dacolja : „Hopp Terikém, kis egér.“ Csak azért is . . . Éljünk okosabban! Egy uj tudomány kapcsán került ki önkéntelenül toliunk alól a föntebbi két szó, mely tanácsnak olyan szép és hasznos s még sem teszi meg senki. Mert élni jól, rosszul mindnyájunknak muszáj, még ha nem is szívesen tesszük, mert ösztönünk késztet reá; de okosan élni olyan művészet, melyhez igen kevesen értenek. Ez az uj tudomány — eugenika a neve s alig van egy évtizedes múltja — figyelmeztet rá, hogy immár elérkezett az ideje, hogy az emberi faj nemesítésének és javításának módjaival tudományos alapon foglalkozzunk, Francis Galton, a kiváló angol biológus és nehány lelkes követője vetették fel először tudományős »lapra fektetve a kérdést: hogyan érhetjük el, hogy az emberiség testileg erőteljesebb, egészségesebb és szebb, értelmileg magasabb színvonalú, jobb és tisztább jellemű legyen ; s hogy mindig értékesebb tulajdonságokkal szülessék. Az eugenikának voltaképpeni feladata tehát az volna, hogy Darwin elméletét az emberi társadalomra alkalmazva, gyakorlatilag segitse elő az emberi faj jó tulajdonságainak tervszerű javítását. Ha ez uj tudomány módszeres eljárásainak realizálása a mai egyéni és társadalmi elveink, tanításainak és érdekeink folytán Ieküzdhetlen akadályokba ütköznék is, de nem áll utunkban semmi, hogy észszerűbb élettel ne járuljunk hozzá meglevő testi és szellemi erőink fenntartásához és megőrzéséhez magunk és utódaink érdekében; mert a Darwin-féle fejlődéstanban szereplő három biológiai tényezőnek : a természetes változékonyságnak, az átöröklésnek és a kiválasztásnak ellenőrzése és irányítása a mai felfogásunk szerint, emberről lévén szó, keresztülvihetetlen. De bizonynyal hisszük, hogy el fog jönni az az idő, amikor a faj és egyén testi és szellemi jóléte minden előítéletnél pa- rancsolóbb lesz. Mert b zony csenevész testtel és elnyűtt ideg- rendszerrel élvezzük vagy robotoljuk végig, már akinek hogy adatott, ezt a rövid életei, melynek örülni nem tudunk, mert a fáradtság súlyát érezzük testünkön és lelkűnkön. Testünket az öröklött és szerzett kór ezer formája sorvasztja ; lelkünket a megélhetés nyomasztó gondja, az élvezetek hajszolása és a beteges ambiciók viperái marcangolják. Nem csoda, ha minden oldalról kikezdve a tébolyház ajtaja vagy a sir gödre szólít el ideje korán annyi ezret sorainkból Hogy messze ne menjünk példáért, itt van mindjárt a hivatalos lap múlt heti száma, mely arról értesít, hogy egy rövid hét alatt nem kevesebb, mint 55 em bért kellett gondnokság alá helyezni elmebaj miatt. Az elmebaj ijesztő mértékben való terjedéséből lehet látni, hogy az emberi szervezet mechanizmusában a romboló erők mennyire felülkerekedtek. — Ennek okát első sorban az alkohol romboló munkájában kell keresnünk. De mi, a csenevész utódok nemcsak az ősök bűneiért lakóiunk, kik talán életükben Vénusnak és Bacchusnak mértéken felül áldoztak és ennek dija fejében kellett örökül kapnunk egy kóros idegrendszer annyiféle betegséget, hanem magunk is napról- napra vétkezünk a természet ellen, mikor a kultúra ezernyi áldása mellett fenékig akarjuk kiüríteni a kínálkozó élvezetek poharát. Ezért aztán a megnövekedett igények, a megélhetés gondjai fokozott munkára sarkalják úgy a keze, mint az esze után élő embert a társadalom alsó és felső rétegében egyaránt, akik erőiket a helyett, hogy észszerűen fokoznák és kímélnék, mértéken felül kizsákmányolják. A mikor pedig a szervezet már már felmondja a szolgálatot, a végső erőfeszítéshez uj energiákért gnesterségesen izgató és kábító szerekhez fordul a megviselt idegember. Szóval megkezdi az alkohol megváltó és boldogító szerepét, kezdetben mint bufelejtő és erősítő orvosság kerül a szervezetbe később pedig nélkülözhetlen itala lesz a testben megrokkant és lélekben elaljasodott áldozatnak, ki lassanként elveszti minden morális érzékét mindazon kötelességek iránt, amelyekkel önmagának, családjának, hivatásának meg a társadalomnak tartozik. Az igy kizsákmányolt testi és szellemi erőknek a munka már nem gyönyörűség, hanem robot, amelytől szabadulni kiván Beteges vágyai és megtévesztett ösztöne az ilyet a becsületes munkától a könnyebb pénzforrások felé terelik, amelyeknek útja csak a züllés és börtön lehet. A munka nemesitő ereje itt már megszűnt, mert csak egészséges testnek és harmonikus léleknek lehet uj energia forrása a munka az enervált emberből kint és undort vált ki a köte-, lesség teljesítésének még a gondolata is. Ezért korunk szomorú tünete, hogy amennyire fokozódik az em be rekben az élvezetvágy, éppen olyan mértékben csökken a munka szeretete. Szóval keressük az okosabb és természetesebb élet útjait, mert csak ez válthat meg mindea bajunktól. A természet nemcsak bosszút tud állni, hanem a hozzá visszatérőt áldásaiban is részesíti. Újságok homlokán. A vidéki lapok hetvenöt százaléka annyira hasonlít egymáshoz, minthacsak egy tyuk tojta volna őket. Külsőre, szellemre és tartalomra egyaránt unalmasak és színtelenek és némely tekintetben egyformán komikusak ezek a telenyomtatott papirosok. Nem szándékom egy százirányból megvilágított tanulmányt írni hogy a tételt igazoljam s hogy rámutassak az orvoslás módozataira — ezúttal csak egyetlen félszeg pontjára akarok rábökni a mutatóujjammal: a vidéki újság homlokára. Mert a homlok, melyet büszkén szokott emelgetni az önérzet, melynek ragyognia kell, mivel a jellemet tükrözi s az intelligenciát — ezeknel a lapoknál rendszerint a kicsinyes mu- csaiságsaz apró nevetségesség káinbélyegét viseli. A legkisebb hetilap is olykor öt-hat szerkesztőt hirdet a homlokán. Lapvezért, vezérszerkesztőt, főszerkesztőt, lapvezérlő bizottságot, művészeti vagy szépirodalmi főmunkatársat. És igy tovább. Csak az elnévezés változik esetleg, a lényeg ugyanaz. A valóságban pedig éppúgy nem lapvezérel a lapvezér, mint ahogy nem főszerkeszt a főszerkesztő s éppoly nevetséges a négyoldalas hetilapon az öt tagból álló lap vezérlő bizottság, mint amilyen nagyképü a „művészeti munkatárs.“ Vagy a „szépirodalmi rovat vezetője.“ Ez egyébiránt hamisítatlan vidéki Schöngeist; amióta sikerült megfogalmaznia azt a két-há- rom tárcacikket, melyekben oly meghatóan fényes eredménnyel sárgul az avar, rőtek a rétek és fujdogál a hideg szél —: kinevezte magát a szépirodalom mentorának s a naiv kis diákleánykák miközben igy sóhajtanak: „ha én úgy tudnám mi a metafora, vagy a metonimia mint ő!“ — széniül meg vannak győződve, hogy csak az irodalmi szerkesztő ur jóindulatán múlik, ha a lap annak a Gorjki Miksának, Capus Alfrédnak vagy Corday Mihálynak a novelláit, ki tudja, milyen erős javítások után leközli, Mert végeredményben mégis csak meglehetősek ezek a novellák. Hogy mi teszi jogosulttá a szerkesztő cim használatára azokat az urakat, kik egyébként soha, vagy csak nagyon ritkán, minden február 29-én, vesznek tollat a kezükbe, hogy nehány bennük felgyűlt politikai, vagy szépirodalmi frázisból újságcikket verejtékezzenek — nem tudom. Csak azt tudom, mi nógatja őket, hogy a lapok homlokára kerüljenek. A hiúság. Mert a nevükért cserébe ezek a szerkesztők egyebet ugyan alig kapnak a kiadótól, mint azt a csekélyke reklámsort az újság homlokán. Nem mondom, hogy valami rengeteget jövedelmez a kiadónak ez a homlok-reklám. De hogy hozzátartozik a kalkulációjához — tény. Mert azért a 40—50 koronáért amit a kiadó riporterének elfizet, nem lehet kóbortamásokat kapni. Az a kis ügyvédjelölt, vagy duplakönyvelő pedig, aki ezt az ösztövér melA Miskolci „Kristály“ vegytisztító, ruhafestő és gözmosó gyár fióküzlete (SCöIcsey-u. 14«, Guttman-ház) elfogad festésre, vegytisztitásra és mosásra mindennemű női fehérnemüeket.Szép munkái Gyors szállítás ! Jutányos ár! — Fióküzletek: N.-Várad, Eperjes, Debrecen, Szatmár, Eger, Beregszász, Munkács. — Képviseletek az ország minden részében. H | u B «r & J£w Stem JIÍot»?
