Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-05 / 74. szám
2 ik oldal Szalmái-, 1910. október 5. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósági bizottsága hétfőn, f. hó 3 án délután két közgyűlést tartott, egy rendest és egy rendkívülit. Az érdeklődés azonban oly minimális volt, hogy a rendkívüli közgyűlést, amelyre több ingatlanvétel volt kitűzve, megtartani nem lehetett, mert a bizottsági tagok nem voltak határozatképes számban. Igaz, hogy a tárgyak számára és jelentőségére egyaránt kicsiny rendes közgyűlési napirend sem volt alkalmas nagyobb érdeklődés felkeltésére. A közgyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt A polgármester havi jelentése. A rendes közgyűlés megnyitása után dr. Pap Zoltán tanács-jegyző felolvasta a polgármester havi jelentését. A jelentés beszámol a többek közt az uj házadó törvény alapján eszközölt adókivetésről. Ezt a munkálatot Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügy- igazgató személyesen vezette és a legmesszebbmenő méltányossággal igyekezett enyhíteni azokat a terheket, amelyeket az uj törvény a háztulajdonosok vál- laira rak. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy a villamos müvek üzemére és üzletére vonatkozó szervezési szabályzatot' a villamvilágitási igazgató az erre nézve folytatott bizottsági tárgyalások szellemében átdolgozta, kinyomatta és a bizottsági tagokkal való közlés és újabb tárgyalás végett beterjesztette. Kegyeletes meleg szavakban emlékezik meg végül a jelentés Csomay Imre bizottsági tag elhalálozásáról s a részvétnek a gyászeset alkalmával történt külső kifejezéséről. Közgyűlés a polgármester indítványára az elhunyt bizottsági tag kiváló érdemeit és emlékét jegyzőkönyvében megörökítette s a gyásztól sújtott családnak részvétét fejezte ki. A villamos műre vonatkozó szabályzat tárgyalása céljából a bizottság október 20-ára délután 3 órára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. Végrehajtói állás betöltése. Az üresedésben lévő II. oszt. adóvégrehajtói állásra a közgyűlés hét pályázó közül Nagy Károly napidijas Írnokot választotta meg. Községi választások. Közgyűlés a községi választásokat az igazoló választmány javaslata alapján nov. 27-re irta ki. Az erre vonatkozó hirdetményt kibocsájtotta s a további intézkedésekkel a tanácsot bízta meg. Tanácsi előterjesztések. A kiscsoakai legelő bérlete ellen beadott feleb- bezést a közgyűlés elutasította és a tanács határozatát helybenhagyta. A fertőtlenítő telep építményeire előirányzaton felül szükséges 7000 koronát a közgyűlés megszavazta, miután a legkedvezőbb ajánlat 95 százalékkal haladta meg a költségvetést. Én nem igen tudom. Folyton járunk a világban. Hol Spanyol, Francia, Németországban járunk, vagy itt maguknál. Nem igen tudunk mi azokról a nagyokról. — De csakugyan : nincs maguknál munka otthon ? Érthetetlen. — Kevés van. Az urak kártyáznak. A milliókat elhelyezik ; ók maguk meg ellaknak a kétszázéves palotákban is. A nép éhezik. A munkásnép éhezne, ha nem menekülne ki : dolgozni a külföldre. Hát nem különös ? Ilyen nép és ilyen munkások ! Fáradbatatlanok a munkában és a legegyszerűbb dolguktól a legnehezebb alkotásukig meglátni bennük s — művészt. Ösmeretük pedig és tapasztalatuk több van, mint nálunk bármilyen — erős hasonlattal akartam élni; inkább elhallgatom. És a miéink ! Durvák, műveletlenek, — hát lehetne egy hazánk- belí kőművessel igy diskurálni ? Tudja az mi a virág ? Tudja-e az, hogy hálából ilyet szoktak adni ? . . . Mond egy pár vaskos gorombaságot, szemtelenül röhög, ha előtte elmegy, vagy éppen megszólítja az ember. És a munkájuk ! Egyidejűleg ezeket is meg igyeltem. Lusták, dolog kerülők és művésziedének. Szinte fáj a nagy különbség ; szinte szemronló, ha olasz és magyar kőműves munkáját együtt látja az ember. Addio, Giovani Flora és a többiek; te szőke fiú ... Építkezések. Közgyűlés elrendelte a szatmárhegyi városháza épületének gyökeres javítását, a csendőrlovak számára építendő istálló költségeit pedig a milliós kölcsönből rendelte előlegezni. » Nyugdíjügyek. Özv. Germarz Tivadarné nyugdijfölemelés iránti kérelmét elutasította, özv. Kemény Jánosnénak nyugdiját évi 360 koronában áilapitotta meg. ' S Z ATMÁR-NÉMET I. _____^ A tüdővész ellen. Dr. Aáron Sándor Szatmárvármegye tiszti főorvosa a vármegye rendes őszi közgyűlésén egy igen üdvös javaslatot fog előterjeszteni. E javaslat az emberiség egyik legnagyobb Molocbja, a tüdővész elleni küzdelmet célozza. Az előterjesztés a következő : A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur még 1897. évben 49851. számú körrendeletében utasította törvényhatóságot, hogy saját autonom jogköréből kifolyólag a tüdővész elterjedésének korlátozására a védekezést hatóságai után megfelelően szervezze. Szatmárvármegye törvényhatósága, saját külön viszonyai szerint, a tüdővész elleni védekezés rendszerét a folyó évi május havi rendes közgyűlésen alkotott szabályrendeletében már megállapította. — Azonban hatósági intézkedések egymagukban, ha még oly szigorúan hajtatnak is végre, teljes eredményre távolról sem vezethetnek. A sikert Ígérő intézkedéseknek egész sorozata van még, melyek megalkotásának azonban a törvény- hatóság a társada'om és az állam támogatására van utalva. — Ilyenek a lakosság legszélesebb körű felvilágosítása és tanítása különösen az óvintézkedések terén, intézmények létesítésére, melyek alkalmasak arra, hogy a már megtámadott embereket a betegségtől megmentsék, vagy legalább életüket és munkaképességüket fenntartsák, a megtámadottak családtagjait és környezetét a fertőzéstől megóvják, végül, hogy a már akin segíteni nem lehet, olyan intézetekbe helyezzék el, ahol embertársaikra v eszélyesek nem lehetnek. A folyó évi május hóban megtartott törvényhatósági közgyűlés az aüspáni jelentésből már megtudta, hogy minő mérvben terjed vármegyénkben a tuberkulózis, megösmerte, hogy az utóbbi bárom év alatt, évente 1366—1631 ember hal el gümőkorban és a fertőző betegségben elhaltaknak több mint fele gümőkorban pusztul el. Mindezek alapján van szerencsém előterjesztést tenni, hogy a folyó évi rendes őszi közgyűlés hozna határozatot arról, hogy a vármegyében ijesztő módon pusztító tuberkulózis ellen felveszi a harcot. — E célból alakitana egy 50 tagú bizottságot, melybe választana 25 bizottsági tagot és felkérne 25, a jótékonyság terén eddig is sikerrel működött hölgytagof. _ A kiküldendő bizottság a koleraveszély lezajlása ut án alakuló gyűlést tartana, előkészítené alapszabályait, feliratot intézne a belügyminiszter uihoz, hogy egyelőre Nagykárolyban és Nagybányán létesítendő dispensaireknek adjon évenkint állami támogatást engedje meg, hogy azokban szegény tüdővészes betegek részére az országos betegápolási alap terhére lehessen gyógyszereket rendelni, végül gyűjtő iveket bo- csájtana ki, alapitó, rendes és pártoló tagok gyűjtése végett és felkérné a járási főszolgabíró urakat, hogy minden járásban alakítsanak helyi bizottságokat, kik szükebb környezetükben jobban tájékozódnak a baj elterjedéséről és ellene hathatósabban is tudnának intézkedni. A dispensairek a járni tudó tüdőbetegek gyógyító és segélyező intézete. Az ilyen intézetben nemcsak gyógyítanak és a szegényeket segélyezik, hanem egyúttal tanítanak is. A betegnek már első jelentkezésekor meg kell kapnia nyomtatványban mindazokat a tudnivalókat, hogyan kell viselkedni betegségében, hogy baja javuljon, hogy munkaképességét fenntarthassa és hogy családjára és környezetére veszélyes ne legyen. A dispensairek egyik legfontosabb célja a profilaxis, vagyis a baj megelőzésére való oktatás. Mihelyt az egyesület 2000 koronányi összeggel fog rendelkezni, egy házat bérelhet és azt a szükséges berendezéssel és eszközökkel felszerelheti; a se- gélyképan kiosziandó tej, hús, rizs és tűzifa szállítására nézve tekintettel a humanisztikus célra, kedvezményes árakat érhet el. Ad ruha segélyt, lakbér se- lyt, hőmérőt és Detveiler-féle köpő edényt. A dispensairek támogatását rendszerint a távolvidéki lakosság is igénybe szokta venni. A belügyi kormánytól kérendő évi segély, ha a megindítandó társadalmi mozgalom nem múló jelenség, hanem a tüdővész elleni küzdelemnek állhatatos és lelkes tényezője marad, városonkint rendszerint legkeve- vesebb 5000 koronányi összegben szokott részesittetni. Az első évi siker fogja azt megmutatni, hogy a járási székhelyenkint folytatólagosan létesítendő dispensairek felállításának időpontja mikor érkezik el. A tuberkulózis ellen védekező egyesület második célja lenne, hogy előbb a nagykárolyi, ezt követőleg a fehérgyarmati közkórházakkal kapcsolatban egy külön pavilion építtessék ama harmadik stádiumbeli tüdővészes betegek befogadására, kik már a dispensairek áldásos jótékonyságát igénybe nem vehetik, vagyis mikor a belegleesve lábáról, ágybakerült. — Ezeken már nem segitsenki és semmi, — éppen ezért legjobb reá nézve, ha utolsó napjait megfelelő helyen és szakszerű ápolás alatt éli le, hol nem von el senkit keresetétől, nem teszi tönkre családját anyagilag és haszon a társadalomra is, mert nem fertőzheti hozzátartozóit és embertársait. Ilyen betegeket más betegekkel egy kórterembe elhelyezni nem szabad. A vármegye kisebb kórházaiban pedig, mint Nagybányán, Nagysomkuton és Erdődön két-két betegszoba állíttatnék fel, ahova e kórházak gümőkóros betegeiket elkülönítenék, hogy a gümőkórosak a velük egy teremben, de más betegségben sínylődő betegeket meg ne fertőzhessék, mert köztudomású, hogy a más betegségben sínylődő betegek fogékonyabbak a gümőkóros fertőzéssel szemben. Az egyesületnek harmadik, sajnos, hogy még nagyon távoleső célta, szanatórium létesítése, ahová a tüdővész első stádiumába levő betegek vétetnének gyógykezelés alá. Ideális szempontból az volna leghelyesebb és a tüdővész elterjedésének megakadályozására a legbiztosabb módszer, ha a tüdővészes betegek a betegség foka szerint szanatóriumokba vagy pedig kórházakba helyeztetnének és különittetnének el társadalomtól. Mindezen célokra gyűjtés lenne indítandó és az alkotandó alapszabályokban kitüntetendő lenne, hogy a befolyó alapítványi összeget egészen — a rendes tagsági dijaknak pedig 10 százaléka fordittassék egyelőre a tüdővészes pavilion, illetve kórház építésére. Ha megmutatjuk az ügy iránti állandó érdeklődésünket, bizonyosak vagyunk abban, hogy a magas kormány felbuzdulásunkat és áldozatkészségünket figyelmen kívül hagyni nem fogja és tetemes állami segélylyel fog a kórházi pavillonok építésénél is támogatni épp úgy, mint azt más törvényhatóságoknál is tényleg gyakorolta. Nagykároly, 1910. szeptember hó 25-én. Dr. Aáron Sándor s. k. vrm. t. főorvos. Kulíurünnep Szatmáron. Feledhetetlenül szép kettős ünnepe volt tegnap a szatmárvármegyei tanítóknak s velük a hivatalos vármegyének és városunk társadalmának : e napon lépett harcvonalba a magyar nemzeti állam kiépítéséért vivott nemes »kultúrharcban« egy szép paedagógiai intézmény : a Tanítók háza. Az Attila- utca végén emelkedő impozáns épület ma sorakozott hivatalosan városunk kultúrintézményei közé. Egy szép épülettel s — egy hazafias és kulturális célokat szolgáló intézménynyel lettünk gazdagabbak. Az ünnepség első része a városháza közgyűlési termében folyt le. A tanító- és tanitónőképzők vegyes karának sikerült éneke után Kólái Lajos, a vármegyei tanitó-egyesület elnöke, mintán a főispán és más előkelőségek meghívására küldöttséget jelölt ki, a közgyűlést szép beszéddel nyitotta meg. Hódolattal emlékezett meg a király nevenapjáról, majd vázolta az intézet megalapitá-.ának körülményeit. A tanítók Nesztora — mint mondja — szeretne megifjulni, hogy tüzes lélekkel, megfelelő forró szavakkal Írhatná le azt a nagy egyértelmű elhatározást, mely a tanítók lelkében megfogamzott s melynek eredménye a Tanitók háza. Kiemelte beszédében, hogy ez az intézmény a vármegye tanítóinak agilis közszellemében találja létének forrását, s egyszersmind kifejezője ezen egye. legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai pp** öltönyök, leányka felöltők ■‘Ipg legolcsóbb áron ELLETT SZEREZHETŐ B E
