Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-09-28 / 72. szám

2 ik oldal Szatmár. 1910. szeptember 28. SZAT MÁR-NÉMETI. eminensebb feladata volna a nép-érdekek fel- segítése, talán egy interpellációval fog emlék­sorokat szentelni jegyzőkönyvében a kolerától félő nép segitőkiáltásának. Lesz más fontosabb és sürgősebb teendője a t. Háznak. Majd meg­látjuk 1 A sereg munkára indul. De mi csak azo­kat buzdítjuk erős kitartásra, azoknak kívánunk sikert, diadalt, »kiket a nemzet igazi akarata« avatott fel képviselővé 1 Ezeknek kiáltjuk lelkesedéssel, bizó bizta­tással : csak előre 1 Le a kalappal! Régen volt olyan forrongó a világ, mint manap­ság. Meggyökeresedett elméletek recsegni, ropogni kezdenek, örök időre erőiuek hitt alkotások talapza­tából ki-kihúznak egy-egy téglát és a résen, amely igy keletkezett, tovább folyik a lázitás munkája. Egy uj világ van készülőben, uj szokásokkal, uj jelszavak­kal, uj renddel. Nyűg minden, ami régi, akar nagy dolog, akár csak társadalmi szokás jelentéktelen, vagy jelentéktelennek látszó részletkérdés. A sokféle re­form között időnként telüti fejét az, amely hadat üzen a »le a kalappal« jelszónak. A minap egyes la­pok Írták, hogy külföldön ismét liga alakult a kalap­pal való köszönés ellen. Ki tudja, a köszönés uj mód­jára törekvők taiáu férfiúi méltócágukat érzik meg­sértve, látván, hogy teli bidegben, nyári hőségben le kell vetniük kalapjukat, holott a hölgyek egy kedves mosolylyal, bájos felbiccentéssel tesznek eleget a kö­szönés udvariasságának. A megokolás, mely a refor­mot hirdeti, ezt ugyan eltagadja és egészségi szem­pontokkal vonul harcba a kalap levevése ellen, azt állítva például, hogy télen a kalap levevése nemcsak kényelmetlen és fárasztó, hanem káros az egészségre s. Mi kerüljön a helyére, hogyan mutassa ki a ga­vallér hódolatát, arra nézve még nincs megállapodás. Az egyik reformátor azt hirdeti, hogy elég lesz a ka­tonás szaiutálás : a másik ezt is fölöslegesnek tartja és beéri a barátságos fejbiccentéssel is. A harmadik mindkét formát túlzott udvariasságnak véli és azt ja­vasolja, hogy a szembe találkozók és egymást üdvö­zölni óhajtók, valami barátságos, kedves pajkos szót kiáltsanak egymásnak. Forr e nagy reformátorok agyába a gondolat annak bizonyítékául, hogy ezek az uraknak nem sok dolguk, vagy nagyon jó dolguk van. Az emberiség történetében ez a kérdés mégis csak alárendelt jelentőségű a világot mozgató nagy eszmék mellett, de azért ennek is meg van a története, kü- lönfélesége a népek szerint. XiV. Lajos udvarában különböző formái voltak a kalappal való köszönésnek, amint hogy az etikett legaprólékosabb részleteinek ez a királyi udvar volt a magas iskolája. Minden urnák minden hölgy előtt le kellett venni a kalapját. XIV. Lajos maga minden szobalányának is előre köszönt. Ha valamely hölgy­nek kezet nyújtott a férfi, előbb kcztyüt kellett húz­nia, és arra kellett ügyelnie, hogy a kézfogáskor a hölgy keze kerüljön felül. A köszönés változott alka­lom szerint és aszerint, hogy kivel került szembe az ember. A meghajlásnak egész skálája volt. Az egy­szerű fejbiccentéstől egészen a térd mély meghajlásáig. Az udvari hölgyek köszönése is igen finom eltérések­ben bővelkedett. És ha >a szalonba lépett az ember igen nagy mesterség volt a jelenlevők mindegyikét az őt megillető külön köszönéssel üdvözölni. Egyáltalán régente fontosabbnak tartották az illendő köszönést, mint ma. A középkorban igazán ez volt a jelszó: »le a kalappal!« A kalap levevésnek akkor az a szimbolikus jelentősége volt, hogy a kö­szönő elismeri a másiknak nagyobb rangját. Később ez a jelentőség elveszett és a kalap levevése pusztán udvariasság lett. De azóta is tartotta és tartja magát, következetesen. Fehérhaju vagy már semmi hajú bá­csik is leveszik kalapjukat, ba köszönnek a csitri leányoknak és ma még úgy áll a dolog, hogy neve­letlennek tartják azt, aki nem veszi le a kalapját. De a reformot követő e régi szokásnak hadat üzentek és a maguk uj eszméit akarják a helyére ültetni. Kinek van igaza ? A megszokott formát követők, nek, vagy azoknak, akik újra áhítoznak? Igaz-e, hogy az ember testi épsége és egészsége egyre sürgőseb­ben követeli ezt a reformot is ? Mindezt nem akar­juk birálgatni, tegyen mindenki úgy, ahogy jónak látja és csatlakozzék ahhoz a párthoz, amelynek okos­kodása, érvei is jobban meggyőzik. Csak arra az egyre akarunk rámutatni, hogy a világ nagyszerűsé­gében, a természet fenségességében és az emberiség történetében igazán semmisnek látszó e kérdés fölve­tése uj támadás a francia forradalom után életre kelt finom udvarias érintkezés megdöntésére. A mi sze­münkkel nézve ebben az érintkezésben sok volt a nevetséges, de az emberek lelkületének szeliditésére, a társas egyiittlét kellemesebbé tételére bizonyára nagy hatásuk volt. A világ nem fog összedülni, ha eltűnik a köszönés mai módja is és kétségtelenü hamar megszokottá válik az uj forma. Ha ugyan igy lesz. Mert egyelőre és jó sokáig még ez marad a jel­szó: »le a kalappal!« Csomag Imre. Gyásza van Szatmárnémeti városának : egyik értékes, gazdag talentummal megáldott, önzetlen tevékenységű polgárát gyászolja. Egy kedves, szelíd lelkű öreg ur fekszik ravatalon a Hám János-utca 5. számú házban. Megható szimbólum: egy sötét gyászlobogót és egy foszlányos, elfakult háromszinüt lenget a szellő e gyászos ház erkélyén. A mint ösz- szecsapódnak, mintha egybefonódnának ; jeléül a kettős gyásznak: a városénak, az intéz­ményeknek, melyeknek hasznos tagja s a hazáé­nak, a függetlenségi eszmékért küzdők meg­próbált csapatának, melynek elszánt, becsületes katonája, rendithetlen zászlótartója vala. Most, midőn menni készül, midőn ki­dőlt a nemes harcos, és üres helye mutatja becsét pótolhatlan tevékenységének, most kezdjük mérlegelni értékét. Midőn élete bevégezve áll előttünk, most egybeillesztjük ez élet ered­ményeit s megilletődött szívvel valljuk be, hogy egy nemes lélekkel, egy puritán tiszta jellem- | mel, közéletünk egy jelesével szegényebbek vagyunk. Csak a testén diadalmaskodott az idő. Ez volt öreg. Lelke ifjú, üde és bámulatosan moz­gékony volt. Tele volt ez a lélek csodálatra és tiszteletreméltó rajongó lelkesedéssel a ku­rucok nagy eszméje : a független Magyarország iránt. Midőn ez az eszme megdobbantotta szi­vét, a nyugodt alakot valami delejes hatalom délceggé egyenesítette, a szelíd szemekben fel­ragyogott örökiíju lelkének nagy szerelme a függetlenséghez és törhetlen reménye a jövő diadalában. Ez az őszinte, hamisítatlan lelkese­dés avatta hatni tudó szónokká. Olykor, mi­dőn ezért az eszméért szót emelt, mintha újjá­született volna! Mintha valami rejtett lelki erő temperamentumossá varázsolta volna. A haza- és szabadságszeretet fanatikusa volt Ő. Városának önzetlen polgára, egyházának buzgó tagja, családjának mint gyöngéd férj és szerető apa igaz gondviselője volt. Példaképe az igaz honfiúnak s a jó em­bernek. A zászlótartó kezéből kiesett a zászló. A szatmárnémeti-i függetlenségi és 48-as párt elnöke és vezére kidőlt a csapat éléről. Lelke, ez a forró, eszméjéért élni-halni kész, állhatatos rajongó lélek, maradjon itt a vezérét gyászoló párt tagjaiban. Emléke legyen intelem a kitartásra ! Csomay Imre született 1849-ben. 1876. óta tagja a szatmári ügyvédi kamarának. 27 év óta városi bi­zottsági tag. Elnöke a szatmárnémeti függetlenségi és 48 as pártnak. A Széchenyi-társulat egyik kezde­ményezője és alapitója. A tüzolíó-egyletnek titkára, a Kölcsey-körnek több ízben pályabirája. Szerkesztette a »Szatmár* c. lapot és élénk munkatársa volt a szatmári lapoknak. A »Huncutka« c. egyfelvonásos vígjátékét Szatmáron és több színpadon előadták. Politikai dolgozatai és beszédei önállóan is megjelentek. Temetése ma délután 3 órakor lesz. D. L. — Tanács-hírek. A városi közgyűlés megbízta a tanácsot, hogy a szemétkihordás kérdését, mint nagy- fontosságú közegészségi kérdést tegye beható tanul­mány tárgyává s készítsen szabályrendelettervezetet a szemétkibordás általános kötelezettségéről s városi kezelésbe vételéről. A tanács fslhivta a kapitányi hi­vatalt, hogy erre vonatkozó javaslatát 15 nap alatt terjessze be. A rendőrfőkapitány az utcaseprők számának sza­porítását kérte a város utcáinak és köztereinek in- | tenzivebb takarítása érdekében. A tanács a jövő évi . költségvetésben a meglevőkön kívül még öt utca- I seprő fizetését irányozta elő, a most felmerült szük­séghez képest pedig további ezer koronát utalványo­zott az utcák s terek takarítására és fertőtlenítésére. Felhívta egyúttal a kapitányi hivatalt, hogy a kézi­munkaerő pótlására seprőgép beszerzése iránt tegyen javaslatot. Megérkezett a belügyminiszternek a kolera elleni védekezés tárgyában kibocsátott nagy rendelete, mely­nek alapján a tanács a szükséges intézkedéseket nyomban megtette, azonkívül fertőzött helyről élelmi cikkek, zöldség, gyümölcs és dunai hal behozatalát szigorúan megtiltotta. — A vasárnapi lóverseny a következő eredmény­nyel végződött : A mezőgazdák versenyében az első dijat Szalon- tai István, a másodikat Erdei Lajos, a harmadikat Berecz Mihály s a negyediket Petyke Bálint gazda lovai nyerték el. A sikverseny első diját nyerte Galgóczy István »Erzsiké«-ve), a másodikat Kállay Ödön »Rolly«-jával, a harmadikat Kállay Szabolcs a »Gyöngyöm«-mel. Totalizatőr: 5 : 10, 2: 3. A sikversenyben (Szatmár város dija) 1. gróf Mervaldt Max „lmmergrün“-je, 2. báró Huszár Zsig- mond „Zsarnokija, 3. Horváth József „Bajmester“-je s 4. báró Wesselényi István „Gyöngyvirágba lett a győztes. Tot. : 5: 11, 2: 4. A vadászversenyben (Hölgyek dija) az első dijat Galgóczy István „Lolá“-val, a másodikat Kováts Sán­dor „Csóréival, a harmadikat Kováts Miklós „Cziczu“- val nyerte meg. Tot.. 5:8, 2:3. A homoródi akadályverseny első diját báró Hu­szár Zsigmond „Ádáz “ lovával, a másodikat gróf Mer­valdt Max őrnagy, „Grand Seignor“-ral, a harmadikat Kölcsey Kende Pál „Ráró„ lovával, a negyediket Streicher Andor „Recept‘‘-tel nyerte. Tot: 5: 11, 2: 2 A gátversenyben első lett Fanta Géza kapitány „Mókusia, a második Galgóczy István „Erzsiké“-je, a harmadik Magyary Andor „Babám“-ja, a negyedik Weisz Ignác „Portóija. Tot.: 5: 12, 2: 5. A versenyek 5 órakor véget értek. 5 óra után szépen sikerült kocsi korzó volt a Deák-té­ren, este pedig műkedvelői előadás a színházban amely minden tekintetben fényesen sikerült. — A városi zeneiskola uj igazgatója Hermann László szombaton, f. hó 24-én tartotta önálló hang­versenyét a zeneiskola nagytermében Bendiner Nán­dor tanár közreműködésével. Eljátszotta a Goldmark hangverseny első tételét. Alapos, komoly zenetudásá­val és pár saját szerzeményével élénk feltűnést keltett. Bendiner a tőle megszokott művészettel játszott s nagyban hozzájárult az estély sikeréhez. — a Szatmárvármogyei Általános Tanítóegyesület 1910. okt. hó 4-ik napján délelőtt 10 és egynegyed órakor Szatmár-Németiben a városháza nagy tanács­termében tartja disz- és közgyűlését. Ezzel egybe­kötve a Tanítóegyesület „Tanítók Háza“ javára Szat- már-Némeliben 1910. okt. 4-én Hermann László vá­rosi zeneiskola Igazgató, — Bendiner Nándor zongora­tanár, — a ref. tanitónőképző intézet növendékei, — a helybeli Dalegyesületek közreműködésével szinielő- adás és koncerttel egybekötött táncvigalmat rendez. A szinielőadás és koncert a városi színházban, este fél 8 órakor rendes színházi helyárakkal fog megtar­tatni, utána- táncvigalom a Társaskör helyiségeiben. — Jegyek előre válthatók Lővy Miksa könyv- és ze­neműkereskedésében. — Iparművészeti tanfolyam kiállítása folyó hó 25-én, vasárnap d. e. nagyszámú és fényes közönség jelenlétében nyitotta meg Vajay Károly polgármester V S Z A T M A R{ legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai " PH"* öltönyök, leányka felöltők • legolcsóbb áron MELLETT SZEREZHETŐK I B E. HÍREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom