Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-31 / 64. szám
2 ik oldal SZATM ÁR-NÉMETI. Süatmáf, 1910. augusztus 31 pen tanár akiknek a tanítás terén kell minél nagyobb eredményt elérnie s csak azután következik kötelességének másik része, a selejtes elemnek eltávolítása Sok türelemmel, szeretettel kell a tanárnak a diákban rejlő képességét kifejleszteni. A gyengébbekre nem szabad azt a mértéket alkalmazni, mint a tehetségesekre. A diákot rossz viselkedéséért pedig sohasem szabad rossz osztályzattal büntetni. Ez igaztalanság/A tanárnak más eszközei legyenek, a büntetésre. Csakhogy melyik tanár fogja fel a feladatát! Nem is lehet annak ilyen módszerrel dolgozni, aki nem érez hivatást a tanári pályára. Sok tanár azt hiszi, hogy szolgáltatott lesz a társadalomnak a tömeges buktatással. Csakhogy a társadalom nem méltányolja ez a szolgálatot hanem azt mondja, hogy a tanár ur rosszul tanít s ebben nem kevés igazság rejlik. A sok buktatás pedig nem is szabadítja meg a gyenge diákoktól a középiskolát olyan mértékben, mint ahogy a szigorú tanárok gondolják, csak meghosszabbítja a diákéveket s egy-két osztályismétlés, javitó-vizsga után valahogy mégis csak átvergődik az érettségin a gyenge tanuló is. A végleg elbu- kottak pedig nagy részben a félben maradt, sorsukkal elégedetlen emberek számát szaporítják. A szülőknek is másként kell bánniok a gyenge diákkal, amint azt legtöbben teszik. Keresni kell az okát az eredménytelenségnek. Mert nem áll az, hogy a rossz tanuló tisztán hanyag, vagy lusta. Itt nem szabad megállni, hanem figyelni kell a hanyagság, a lustaság okát. Lehet az terheltség, akarathiány, nyugtalan vérmérséklet és más körülmény, amely ellen küzd a szegény diák s egyrészt az eredménytelen küzdelem, másrészt pedig a megmegujuló dorgálás, szigorú, bánásmód, szemrehányás nehézzé nyomasztóvá teszik neki épp azokat az éveket, amelyeket gond nélkül vidámság és jókedv közepette kellene ellöltenie. A rossz diáktól igen helytelenül elvesznek a szülők minden szórakozást. Ha játszani akar, elküldik tanulni, azzal a megokolással, hogy neki rossz tanulónak a leckéjével kell törődnie. Midőn pedig a megtanulással elkészült jön az instruk- | tor. Ilyen sivár, minden öröm nélkül való napok természetesen rossz kedély-állapotot teremtenek. Segíteni kell ezen könnyíteni kell a gyenge diák sorsán. A sok szemrehányás, korholás itt nem használ, mert fásult közönyösséget szül. Mindennek meg van a maga módja. Egyik diáknak a gimnázium nem felel meg, mert a reális tárgyakhoz van inkább hajlama, akkor adjuk a reáliskolába. Néha elég, ha intézetet cseréltetünk vele s egy másik ugyanolyan intézetbe adjuk s már is megjavul. Ha a középiskola követelményeinek nem tud megfelelni polgári iskolába kell adni. Esetleg egy évi szünetet lehet adni a gyenge diáknak ha, ezt egészségi okok célirányossá teszik. Ami pedig a fő, sohasem szabad a túlságos szigorúságot alkalmazni, sőt lehetőleg mindig jó akarattal, barátságosan közvetlenül kell figyelemmel kisérni, az esetleges rossz társaságtól elvonni s útbaigazítani. Nagyon fontos kérdés ez, mert egy egész élet függ ettől. A fértikorban nem fogja egy ember sem visszaszerezni azt az életkedvet, amelyet az iskoláztatás szerencsétlen éveiben elvesztett. Tanároknak és szülőknek egyaránt meg kell találniok a módot, hogy a bukott diákok száma megcsökenjea s megszűnjék a gyenge tanulóra nézve az iskola minden gyötrődés kutfurrása lenni. II I R B K. El nem küldött levél hatvanhét gyakorlatra bevonult és jól megzakía- tott szatmári tanítóhoz. Tanító urak, egy kicsit elkéstem, de remélem, önök ezt nem fogják zokon venni. Hiszen hozzá vannak önök szokva, hogy a nebuló 10 perccel óra után lépjen az iskolába anélkül, hogy oka volna a késésnek. Ám az én késésemnek oka van, mélyreható vagy inkább égbecsaholó oka. Tetszenek tudni, tanító urak, én egy szegény szubabonomá olvasó vagyok, ami magyarul annyit jelent, hogy mindig harmad, negyed, sőt ötöd napra kapom Az Újság című lapot. Mert igy olcsóbb, sokkal olcsóbb. Igaz, néha hiányzik a tárca, vagy a hírek, vagy az innen-onnan, de másnap mindig kárpótolnak egy még régibb képes újsággal. Hogy aztán egy kicsit később tudok meg valamit? Az nem baj. A betű az igazság — szokták mondani. Az igazság fénye pedig sose halványul s ami esemény ma történt, ha későn, évek múltán olvasom is — mindig az újdonság ingerével és erejével hat reám. Ez oknál fogva, irom csak most e pár sort Az Újság f. hó 20-iki számában megjelent panaszos levelükre. Arra a keserűséggel és panasszal bevetett levélre, mely nem annyira szokatlan, mint szokatlanul önző tendenciájú. Ezt nem azért énekelem, mert nem hozzánk küldték, nem a „Szatmár-Németi“ hasábjait szemlélték ki a tanitó urak a szomorú epistóla közlésére. Oh nem, korántsem. A mi lapunk olyan kicsiny, amilyen nagy Az Újság, de az önök által fogalmazott levelet éppen úgy nem olvassák az illetékesek Az Újságban, akárcsak a Szatmár- Németiben jelent volna meg. Először, mert az illetékesek nem olvasnak lapot (a „hivatalos“-on kivül). Másodszor, mert írva, sőt tudva vagyon, hogy azok a megható ah! — ok, óh! — és jajok, amik szintén csak írva vannak és nem igazán és véresen elsóhajtva — azok egyáltalán nem hallatszanak el a honvédelem minisz— Majd csak elintézik egymás között Nem avatkozom bele. Én nem állok közéjük. Nem az én dolgom. Az asszony, amikor a férje dühös nézését látta, szótlanul elébe rakta az ételt és neki támaszkodott a falnak. Ismerte ő már annak bolond természetét. Amikor igy felfuvalkodik, akkor csak engedni kell a maga utján, hogy kiffuja magát. Egyetlen szó amivel megbánthatják, képes a végsőkig korbácsolni a dolgot. Hát csak hadd morogjon. Csak eszébe ne jusson valamiképpen harapni is. Pedig ugyancsak harapós kedvében van most. Csak úgy szórja az apró villámokat: — Napos korodban kellett volna megfojtani. Te rongy ... te senki . . . vagy én pusztultam volna el mielőtt a szemed közé néztem. — Hét most honnan jösz, te cifra rongy — kérdi, az asszony felé fordulva. S be sem várja a feleletet, nyomban következik a többi : _ A felügyelő kellett. Annak öltöztél olyan cifrá n. Hát csak futkoss utána. De tudd meg, ennek nem lesz jó vége. Én nem állok jót magamért. De érted sem, meg azért a másikért se. A csuprot az étellel hol letette, hol meg újra kanalazni kezdett. És az asszony állott sápadtan, mint a tolvaj, akire ráolvassák a bűnét. S amikor közeledni látta a magtárfelügyelőt, futni szeretett volna onnan De nem mert. Tudta, hogy ez olaj lenne a tűzre. Képes volna őt a hajánál visszacibálni. És a felügyelő közeledett egyre veszedelmesebben. A munkás csak akkor vette észre, amikor már előtte állott. Majd kővé vált amikor meglátta. De csakhamar összeszedte magát és szinte ösztönszerüleg felállott, alázatosan leemelte a kalapját és szolgálatra készen várta, hogy parancsoljon. — Gyuri szólott a felügyelő, egy kis lapátolni való volna. Csak egy félórai munka. De sürgősen kell: Kerits magadhoz még vagy két embert és jöjjetek. — Igenis megyünk azonnal És az asszony kezébe nyomta az edényt, hogy várjon vele, amig visszajön Verejtékesen dolgoztak egy fél órát és három forintot kaptak. Az ő részére egy forint és ötven krajcár jutott, mivelhogy ő vállalta a munkát. És igyekezett vissza az asszonyához. Útközben a? járt a fejében hogy mégsem bántja ő az asszonyt. Hogy olyan kosztra jusson majd mint a társa, ügy lesoványodjék. És aztán kitudja, hogy csakugyan igazat mondott-e a Laci cimbora. Az irigység beszélt abból; mert hogy nincs senkije a ki gondját viselje. Hát ötét is bajba akarta kergetni. S amikor odaért az asszonyhoz, már kedve lett volna megölelni azokat a gömbölyö, formás csípőket. És hogy megmutassa mennyire nem haragszik, elővett egy forintot és az asszonynak adta : — Julcsa te, nesze egy pengő, aztán hazafelé ha mégy vegyél egy kiló disznóhust, oszt süsd meg vacsorára. teréhez. (És, hogy ezt éppen csak önök ne tudják, akik tanítják.) Mondom, mi nem neheztelünk egy csöppet sem, hogy keresztül tetszettek ugrani bennünket, azonban reméljük, hogy önök sem fognak neheztelni, ha elmondunk az üggyel kapcsolatban egyet-mást. Tanitó urak, tanitó urak, hogy sírnak önök mint egy harmadelemista, aki minden jószándék dacára, a tanitó bácsi nógatására sem képes kinyögni egy egyszerű tőmondatot. Hiszen gyakorlatozott önökkel egy pár száz rezorvista, akik — éppen úgy — mint önök, odahagytak családot, gyereket, szülőt, sőt üzletet, mesterséget, földet és mégis hallgatnak, egyetlen szavuk sincsen. Nem azért, mintha ők nem érezték volna azt, amit önök, hanem mert, tudják, hogy szavuk beleful a fegyverkezés dobpergésébe. Azonban — biztosítom önöket, ha a pár száz közül egy megszólal, sokkal bajtúrsosab- ban intézte volna el az ügyet, mint önök 67-en. Belevették volna önöket is, tanitó urak, az elkeseredettek zászlóaljába éppen úgy, ahogy önök — nem tették. Részletekről nem is beszélek. Hogy egy kis tiszthelyettes folyton macerálta önöket? Mi van abban fájó, mi és ki ebben megható : a kis zászlós ur. Hanem — az a méla akkord b. levelük végén, no lássák tanitó urak, az nagyszerű, sőt ujjé nagyszerű. Hogyan neveljék önök a gondjaikra bízott gyermeksereget filomilitarista szellemben, ha önökkel úgy bántak — ahogy. Ezt kérdik önök. No most én kérdezek valamit : azt hiszik önök, hogy az anlimilitarizmus csak most nyert létjogosultságot, hogy önöket, 67 finnyás lelkű, érzékeny bőrű népoktatót, meggyötörték egy kicsit ? Oh nem, tanitó urak. Nagyon, nagyon, nagyon régen. Az antimilitá- rizmus már akkor jogos volt volna, mikor Attila megjelent a karikással, mint Isten ostora. De, mert önök azt hiszik, hogy csak most: Pittreich bácsi nyugodtan hajtja fejét álomra és nem fél attól, hogy az elemisták körében csinált antimilitáris propaganda mián az állását eltörlik. Egyébiránt kellemes pihenést kíván önöknek a hadgyakorlat után Simplon. — Tanács-hirek. A Fehér-ház telkén a város az udvari épület anyagából és erolitból ideiglenes áruházát építtet a Deák-téren s ennek az áruháznak építési munkálatait vállalatba kiadni rendelte. Az árlejtéssel gazdasági tanácsost bízta meg. A városi tanács 600 koronát utalványozott az utcák és terek intenzivebb takarítására és fertőtlenítésére. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos jelentése szerint augusztus hó első felében 2 hastífusz, 1 trachoma és 4 kanyaró megbetegülés fordult elő a város területén. A belügyminiszter jóváhagyta a gyámpénztár 1909. évi számadását és mérlegét. Az Árpád-utcai északi részén most épül az uj bazalt kockakő burkolat, ezzel kapcsolatban fölmerült a közkút környékének rendezési kérdése. A mérnöki hivatal a kocsiút burkolat deltaalaku kiépítését és a deltába foglalt háromszögalaku területnek parkírozását javasolja. A forgalmat akadályozó árubódét és a lámpaoszlopot is a kút környékének rendezésével egyidejűleg áthelyezteti. A tanács az ügyet áttette a rendezési bizottsághoz. — Beiratások a „Szatmári Zenedébe“. Füredi Sándor tanár-hegedümüvész a dalegyieti zeneiskolának 6 és fél éven át volt kiváló tanárának igazgatása alatt álló „Szatmári Zenedébe“ a beiratasok az 1910— 1911 iskolai évre naponta d. e. 9—-12-ig s d. u. 3—5-ig az intézet Verbőczy-utca 6. sz. alatti helyiségében eszközöltetnek. Beiratkozni lehet: hegedű, gordonka, zongora, cimbalom és magánének tanszakra. Beiratási dij 12 kor. Félévi tandíj az alsó és kőzéptanfolyamokon 40 korona, a felső és kimüvelési tanfolyamokon 50 korona. A tanitó és tanitónőképző intézetek növendékei féltandijat fizetnek. Az intézet előkészíti továbbképzésre az arravaló növendékeit az orsz. magy. klr. Zeneakadémiára, hol Szolid, szabott árak! I ^Legjobb iskoIaT”Thi- és gyermek öltönyök legnagyobb =rr~ ..........—: választékban egyedül . . Sz ántó Mór és Társa cégnél D ♦óóóóóóó»» Szatmáa*, a színházzal szemben. ♦♦♦»»♦♦♦♦♦
