Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-17 / 60. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETt rompóin uzsora-vám árán bebocsátásért! Ma ez a felvetett eszme talán inkább elkeserít, mint buzdítana. De vaa egy pár meglepő és elszorporitőan tanulságos adata is a könynek. Japánban a népesség szaporodása 10 százalékos ! Itt vonuljon fel a mi speciális nemzetsorvasztó kórjaink csapata : a kivándorlás, az egykerendszer, a tuberkulózis s az életviszonyokból magyarázható számtalan öngyilkosság ! Ezek beszéljenek a mi szaporodásunkról! Japán 1867. óta, amidőn semmi ipara ném volt, ma felemelkedett; az ipari fejlettség ama fokára, hogy kivitele emelkedik és pedig az 1909. évben már 19 millióval! Hol vagyunk mi ? . . . Kisiparunk halott, nagyiparunk állami alamizsnán tengődik s milliárdnyi áru özönlik be agyonfojtandó a mi sorvatag iparunkat. Bennünket a drágaság gyötör, az elégület- lenség izgat. Tüntetések napirenden vannak. A munkás nagyobb bért követel, mert élni nem tud. Ott a hasonlíthatatlanul alacsony munkabér (évi 283 korona.) mellett a munkásviszonyok nyugodtabbak, holott a kulturális és szociális viszonyok fejlettebbek ! 1867. óta él, virul igy a japánok hazája. Csodálatos találkozása a véletlennek: Keleten 1867. a feltámadás, nálunk a félnyugaton ez a lassú sorvadás, a lassú halál kezdete. A 80 éves király. Kigyultak tegnap esta a modern áldozati — és emléktüzek — halovány gyertyalángocskák az ablakokon. Ma lobogók lengenek a szellőben. Ünnepre zengnek-bugnak a harangok. Ünnepet ül az ünnepelni mindig hajlandó s ehhez kitűnő képességgel és leleményességgel megáldott magyar nemzet. Ma lett 80 éves a király. Bizonyos meghatottságot nem küzdhet le az ember, midőn ebben az életörlő nagy tusakodásban, az életnek nevezett fokozatos és részleges öngyilkolásban egy halandó eléri, sőt megtetézi a bibliai kort. Önkénytelenül olyan ó-év- esti hangulat szállja meg az embert, mintha fülébe zúgna : memento móri ! Közéig az éj. A tisztelet, melyre a biblia int az aggastyánok iránt, az alattvalói hódolat, mely a koronához fűződik, egyesül lelkűnkben a király és az ember iránt. Az alkony csendes és szép szokott lenni. dolog és ha jól értem, ön csak a munka elől akar menekülni, akkor miért utazik hát el ? — Az embernek levegőváltozásra van szüksége. Az orvos rendeli. — Mondja kérem, ha az ember változást keres, milyenre akarja változtatni a dolgát, jobbra e, vagy rosszabbra ? — Természetesen jobbra. — Akkor azt kell hinnem, hogy ez a levegő rossz és káros az egészségére nézve és akkor igazán csodálkozom azon, hogy az ember miért választ tizen egy hónapra olyan lakóhelyet, ahol a levegő rossz és egy hónapra olyat, ahol jó. — A főváros levegője jó, csak nem elég ózon- dus, nem olyan tiszta, mint az, amely a tenger felől jön. Amaz felfrissíti az embert. — Sajnálom, ismét nem értem, hogy mit akar mondani. Mert ha az itteni levegő jó, akkor ennek a jónak a változtatása csak a rossz lehet. — De nem csak levegőről van itt szó. Változtatni akarja az ember a helyet, az életmódot. — Uram, itt ön nem egy dologról beszél, hanem kettőről. Ami a hely változtatását illeti, erre azt felelhetném, hogy a bölcs már kezdettől fogva a lehető legjobb helyet választaná lakóhelyül és ha egyszer megtalálná, soha többé nem hagyná el és az onnan való elmenetelt ostobaságnak és szemtelen eljárásnak tartaná, mert elégedetlennek mutatkoznék az Istennek ajándékával szemben, pláne mikor tudja, hogy ez az ajándék a lehető legjobb. És ami az életmód változtatást illeti, semmivel sem bizonyíthatja be, hogy ez Az az alkony, melynek sugarai ott játszadoznak az ischli aggastyán feje körül, határozottan csendes, szép és nagyszerű. Egy világ hódolatának közepében áll ma Ausztria császárja, amely minőségben 62 esztendőt töltött a caesari korona birtokában. Ezzel felemelte az uralkodási idő szokott skáláját; sőt ezt is friss erőben érte meg, ami még az emberi kor legvégső határával is biztat. A koronás államfők jönnek üdvözlésére Nesztoruknak. Akiknek atyáival állott a nagy porondon, hol az európai nagyhatalmak sakkoznak, most gratulálni sietnek. Föltétlenül szép, megható az ünnep, egy világ tiszteletének megnyilatkozása. S ennek fénye reá szokott hullani a népre is, melynek feje előtt hódolatra hajlanak meg a birodalmak lobogói. Ilyenkor a Gondviselés iránt hálás fejedelem örömében szabadságot — jogot ad a — politikai foglyoknak. Egy-egy nagyszerű alapitványnyal, egy kegyelmi ténynyel teszi általánossá és maradandóvá a nagy évforduló emlékét. Mi is ünnepelünk. Vájjon a mi dörgő, Kárpátoktól az Adriáig dörgő éljenzésünk áthallatszik-e túl a Lajtára ? . . . A sok üdvözlésbe belefáradó császár figyelme ide fordul-e az ő hű Magyarországa felé ? .. . Az államok fejei irigyelhetik ezt a jubileumot. Az ünnep közeledtére kisöprik az udvart, eltakarítják a sok széthullott szemetet, elsimítják a mély keréknyomokat : tiszta, nyugodt, ünnepe lesz a ház tája. A mi Házunk is ünnepre készült, takarított, csinosított, beföldelt, elegyengetett mindent, csak rend és tisztaság legyen. Az örömben ünneplő császárnak nem bántja szemét semmi. A mélyre vágott keréknyomok, melyekbe belezökkent állami életünk kereké, szépen be vannak temetve. Alusznak a hős fiák is dúló csaták után. Nincs már semmi, ami rontaná az ünnepet. De miért is nem itt van az ünnep? Miért nem gyönyörködik a császár a kigyult örömtüzekben ? Siri mécsei azok a mi élve eltemetett törekvéseinknek, de Neki derengő, biztató hajnali fény a nagy álom — az Összmonarkia megvalósulásához ! Különös kegye ez a Gondviselésnek : egy hosszú élet küzdelme végre célhoz ér. S most az aggastyán megifjul, midőn a sikert kibontakozni látja. Ölébe hullt a gyümölcs — magától. Ez a legkedvesebb ajándék, amivel a Gondviselés meglepheti: az ifjú- és férfikor nagy törekvésének diadalával. * * * Ünnepelünk. A hódolat feltétlenül általános és őszinte. Nincs ember, kiben ma bizonyos gyöngéd érzelmek ne ébrednének a nagy jubiláns iránt. Ünneprontók nincsenek. Bűn volna dissonans magában véve kívánatos lenne; de erről ne beszéljünk sokat, mert a nap rövid. Csak tessék szives tudomásul venni, bogy az ember megváltoztathatja az életmódját, anélkül, hogy elmenne innen. Van sokféle életmód, ön nem él úgy, mint a rendőr es a rendőr nem él úgy, mint Kitchener. Ha ön a hónapos szoba után, vagy a szálloda után vágyik, azt itt is megtalálhatja, ezért nem kell sehova sem mennie. — De itt nincs tenger — mondja Green kétségbeesve. — Én azt pedig imádom. — Én azonban nem ismerhetem el, hogy ön imádja a tengert, akkor ott töltené az év nagyobb részét; úgy rendezné be az életét, hogy ezt lehetővé tegye. Feltételezhető minden emberről, hogy legjobban szereti azt a helyet, ahol a legtöbb idejét tölti. Mondhatná-e ön valamely fiatal emberről, hogy szereti a kedvesét, ha ez nem keresné folyton annak a társaságát és megelégednék azzal, hogy az évnek a tizenkettedik részét töltse vele ? — Azután a feleségem is szeret elmenni. A visszaemlékezés árnya vonult végig Socrates esetlen arcán. — Hagyja őt egyedül menni, én is mindig úgy tettem. De ön, mivel belátja, bogy nines különös ok reá, hogy innen elmenjen és hogy ez nagy kiadásokkal jár és — — Végtelenül sajnálom — mondja Mr. Green, de találkám van egy úrral a klubban. A legközelebbi viszontlátásra. Mikor elment, elmélkedve mondotta magában: — Most tudom csak, hogy miért ölték meg ezt az embert. hangot keverni a birodalom minden részéből kedvesen egybehangzó zsivió és hoch-kiáltásokba ... De ha örömében a nagy politikai fogolynak — Magyarországnak — adná meg az amnesztiát a jubiláló császár, akkor az ischli alpok szikláin törne meg az ujjongó nemzet leikéből fakadó — nagy mámoros kiáltás : Éljen a király! Szikla. £1 X Xi» Xül XE. Olcsó utazás. Köszöntelek óh drága Augusztus! Köszöntelek! Szivem reszket és vérem, mely már azt hittem, kiszáradt mint a holt Szamos, sziláján csörgedez az örömtől. Neked örvend kedves Augusztus, te vén milliomos, hogy megérkeztél és — mert te vagy a Nyár királya — bőkezűn szórod közénk a gyümölcsöt: tífuszt, kolerát és ami a fő, ami után százezrek ajakán buzgó imádság epedez. hozod nekünk — öreg, a hónapod huszadik napján a féláru utazást, az olcsó utazást Budapestre és vissza. A költő, kinek a gallérját egész bátran meglehet gyanúsítani, körülbelül ilyenformán zengedezne a dologról. Ám annak, ki a sorokat végigirja, komolynak kell maradni mindenkor, nem érzeleghet, értelmet kell kihámozni a rohadt krumpliból is és okoskodni kell, filozofálni, megállapítani, felfedezni, de mindezt a megszokottság, a sablon kopott saruit leoldva kell cselekednie, mert ez a hasáb, ez a rovat szent. Ez jut eszembe, amidőn meglehetősen bőséges tollszár vacsora után — témáért epedve — arra gondolok, hogy az idő biplánján ismét egy esztendő repült el és újra itt van István király napja. A fentebb elmondottak, figyelembe tartásával. Nos mit lehet erről irni ? Semmit. De, mert irni mégis csak kell valamit, az ember megnyitja az emlékezés zsilipjeit és ontja a betűt, amint következik : Mikor még én a porban játszottam (amitől mostanság roppant félnek), ilyenkor mindenki Pestre készült. Az a kis kedvezmény úgy csalogatta az embereket, mint a Panoptikum verklije a mosogató lányokat. Aki legény csak volt a talpán : futott Hartman bácsihoz, kikölcsönzött egy ütött-kopott kuffert a gallérjainak — és elfelejtette visszaadni. A paraszti nép meg a tarka szeredást vette elő, belegyömöszölt egy csomó friss lepényt meg egyéb elemózsiát, ment, ment mindenki kedvezményesen Budapestre. Hogy a kedvezményadás nem ártott az államnak — tudnivaló. Fakó színét vesztette bankók (melyeknek értéke csudálatosán megmaradt) kerültek elő a ládafiából és folyt vígan a költekezés. Ipar, kereskedelem, minden hízott tőle. De ma ? Ma már nem özönlik úgy a nép. Az ur is, a paraszt is rájött, hogy amit a vámon nyér, ráfizeti a réven. S hogy az ilyen olcsó utazás valójában nagyon is drága. Minden évben kevesebb és kevesebb tehát a pasas. Nem csábit már az István király jobb keze sem. Ezen a tényen azonban nincs miért elborongni sem a Mávnak, sem Budapestnek. Mert a Pestre való vágyódás nem szűnt meg. Csak azért a 20 vagy 30 százalék kedvezményért, (melynek ellenében az állandó kocsihiány miatt direkt heringgé préselődik az utazás) nem köti magát úgy az augusztus 20-iki olcsó utazáshoz. Megyen máskor. Ha követ kell. Hiszen akkor is meg van a kedvezmény. . . Simplon. A nyári idényre a legújabb divatu női felöltők, gumtni- és porköpenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők l)eúk=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytöajsde mellett. ruha» Üzletében Szafmár, 1910. augusztus 17.
