Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-14 / 59. szám
♦ 2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Ssatmár, 1910. augusztus 14. sem, mely szerint a felveendő 560 milliós beruházási kölcsönből ők is részesedni akarnak, mely után a kamatokat — természetesen — megint mi fizetjük. Tehát, midőn mi az ő belügyeik rendben- tartására nagyobb összeget garantálunk, mint amennyit a magunkéra kiüthetünk, midőn mi az ő közművelődési céljaikra, — mely egyáltalán nem magyar — szintén többet biztosítunk, mint amenuyit a magunk kultúrájára fordíthatunk, akkor: újabb befektetés és még több pénz kell 1 S azt tetszenek hinni, hogy nem lesz? Meg lesz minden ! Mert igy akarja a császár, igy parancsolja Ausztria, igy akarja Khuen a modern tatár khán! S tudják-e Önök, hogy hogyan nevezik ezt ? Nemzeti munkának! Ugye bár olvastak Önök arról is, hogy Khuen ur már tárgyal a románokkal az Ap- ponyi féle nyelvrendelet visszavonása tárgyában. Hát ez milyen munka lesz ? Persze, hogy nemzeti munka ! Mindig a magyarság rovására kedvezményeket adni, hol Ausztriának, hol a közöttünk ellenséges érzülettel élő nemzetiségeknek, lemondani mindenről, amit őseink vérrel, verejtékkel szereztek; odadobni a 48-as alkotásokat, melyekre Deák Ferenc a 67-et építette: ezt nevezik nemzeti munkának 1 Ezért kellett hát letörni a nemzetet! Ezért akarják még most is kiölni a magyarságból a szabadság, a függetlenség iránti szereletet! Meg lesz a drága béke; meg lesz a várva- várt egyetértés a 80 éves császár és munka- [ párt — mint országgyűlési többség között. De a nemzet hiányozni fog s a király nem lehet sehol sem 1 Mert a magyar király nem lehet a magyar nemzet ellen-, mert a törvényben biztosított jogainkat a királynak is respektálni kell! Most pedig állandóan jogfosztás van s jogot, melyet tőlünk erőszakkal vesznek el, visszaszerezhetünk; de jogot, melyről egy nemzet önként mond le: sohasem fogunk visszaszerezni. Ezt talán a »haza bölcse« mondta. Szegény Deák Ferenc ! Jó, hogy nem élsz öreg! Nem volna okod örülni utódaidon; de bizonyosan jobban arcodba kergetné a szégyen- pirt a nemzeti munka, amelyet örökségednek mondanak Neked, mint nekünk, kik nagyra- becsüljük alkotásaidat; de nem ismerünk el örökéletre szóló emberi alkotásokat, és emberi csalhatatlanságot! Közigazgatási apróságok. ni. Módosítások. A jegyzői fizetési alapról szóló szabályrendeletnek van egy igen érdekes szakasza: »Azok a jegyzők, akik önhibájukon kívül szorult anyagi helyzetbe jutottak, fizetésük egy havi összegének megfelelő kamatmentes előlegben részesülnek«. Természetesen az alap pénztárából. — Nagyon szép, nagyon humánus intézkedés, de kiváncsi vagyok: mit csinálna most az előleg folyósítására hivatott hatóság, ha valamennyi segédjegyző »Vorschuss!« kérne? 1 Mi csakugyan önhibánkon kívül koplalunk. A szorulás ténye a meg- unásig be vala igazolt a, de kénytelenek vagyunk tovább lamentálni, mert az alispán ur újabban még összébb fűzte a bocskorszijjakat. Mikor olvastuk a hivatalos lapban azt az örvendetes hirt, hogy az alap fizetőképessége valamennyire helyreállt, begyalogoltunk Szatmárra. Az adóhivatal élőit csoportokba verődve kiéhezett, keshedt ruháju legények várták a pénztárnyitást ; némán, hangtalanul. Az érkező kollegákat is csak gyomorkorgással üdvözölték. — Tompán zúgtak a gyomrok, mint nyári zivatar előtt az elfojtott mennydörgés. Nagysokára kinyílt a vasajtő, s mint a beteg legyek bágyadtan, erőtlenül beszédelegtünk rajta. Nem tolakodtunk. Két hónap alatt úgy megfagyott a társaság, hogy székiben befértünk mind az ötvenketten. Alázatos türelemmel szorongattuk a nyugtánkat, s csendes mosolygással ábrándoztunk, — egy pohár sörről. De hát »ábrándozás az élet megroníója!« Kanosaiul festet egekbe néztünk. Az adótárnok ur kijelentette, hogy az alispán ur csak tréfálni kegyeskedett , már ismét beszüntette a fizetést. Vőlegény a hivatalfőnök, azt hittük : ő is pajkoskodik. Fájdalom, nagyon is komolyan beszélt. Pénz helyett azt kaptunk, amit a fináncok kaptak, mikor lóért folyamodtak a miniszterhez. Mit volt mit tenni ? ! Kiszédeleglünk. Könnyű az alispán urnák! Ő kacérkodhatik velünk, mert tudja, hogy contra vindum non est piseandum. De mi nem kacérkodhatunk a hasunkkal hónapokon keresztül. Mióta Menénius Agrippa elmondta azt a hires hegyi beszédet az üres hasról, meg a dolgos kezekről, azóta Gyomor Ő Felsége (két effel is írhattam volna) felcsapott szociálistának. A debreceni kolbász elég hosszú, de az is ösz- szekunkorodik effölötti szégyenében, hogy a mi türelmünk hosszabb. Minden hosszúnak van vége. Csak a székely ember flegmája vég nélkül való. A Szemere Gyuri góbéjának a szempillája se’ moccant, mikor a hirtelen kezű postatiszt pofon ütötte, amiért sokáig szuszakolt a leveles táskával. Csak visszanyomta a garasos pipaszárat a jobbik agyaráról a ballik pofájára, azután lassan kifordult az ajtón és leült a kapufélfához. Ott ült estig. Mikor kiszállingőztak a bélyegnyalók, tempósan kiegyenesedett, szemre kapta a maga emberét, eléjbe állt, ős számszerint olyan tiz pofont nyomott a képire, hogy mindegyik akkorát pukkant, mint egy kifakadt disznóhólyag. Ráadásul a tizenegyedik taslit is felkente a dagadó orcákra, azután nyugodtan, mintha semmi se történt volna, csak úgy pipaszárvégről odabökte : »nem pofozni való a székely!» Hát ha tréfálni való kedve van az alispán urnák, állunk eléjbe 1 Tréfaság az élet sója. Minél nagyobb ur valaki, annál szívesebben veszi a jóizü mókát. Pipogya ember, aki a tréfára vissza nem vág. — Úgyis szomorúak az existenciánkat biztositó paragrafusok, próbáljuk meg kedélyes alapra fektetni a szabályrendeletet. „Módosítsuk,“ hátha elejét vehetnők a későbbi bajnak. Módosítási tervezetünk készen van, csak a vármegye közönségének hozzájárulását kérjük, hogy minél előbb felterjeszthessük a Belügyminiszter ur ő excellenciájához. A javaslat indokolását mellőzöm. A közönség már torkig van a nyomorúságunkkal, éppen azért kérem : méltóztassék elfogadni szakaszokra osztott tervezetemet. Közbeszólásokat azonnal honorálok. 1. §• Könnyebb megélhetés céljából az 1904 évi XI t.-c. rendelkezéseinek megfelelően Szatmárvármegyében társaskör alakul, melynek tagja lehet minden jegyző, akinek kaszinóképes voltát a járási tisztviselő ajánlása után a községi képviselőtestület igazolta. A tagok neve: Gentleman. 2- §A társaskör célja: boldogulás ; jellege: csendes; székhelye : a kir. adóhivatal. 3- §■ Céljának megfelelően a társaskör minden hónap első szerdáján megkísérli a boldogulást, olyanformán, hogy szigorúan jellegéhez mért nemzeti csendest rendez. A játék neve: Guszta ; alapja: vizi. 4. §• Gusztálni csak olyan gentlemannek szabad, aki székét a képviselőtestületek valamelyikétől gavailéros érzületéhez képest egy bizonyos összeggel megvásárolta. Az összeg nagysága noblesse oblige! 5. §. A segédjegyzők — akik általánosságban csak Mister néven szólitandök — nem gusztálhatnak. Ezek kötelesek kibicelni, de a kasszáért nem felelősek. 6. §. A játék állami szubvencióval folyik; az ellenEgy lökés, mintha azokról az óriási sziklatömbökről gurították vón alá, erre fölébred. Még ajkán az utolsó szó. Újra elmondja az egészet ; úgy ébren ] is. Aztán főikéi,, megmossa a kezét, felöiti kaftánját t és nekiindul az éjszakának. Csak úgy cél nélküt. Valahonnét egy klastrom harangjának csöndes, melankólikus hangjait hozza feléje a szél. Arra tart Megdöngeti a klastrom kapuját. A csuhásnak azt mondja: ne nézz rám, ne kérdezz, csak vezess föl egyenest. Fölórnek. A rend főnöke még ébren van breváriummal kezében ... — Papom — mondja Frajem — keresztelj meg engem. .. — Hisz megvagy — kacag jókedvűen a pap — te kaftános . .. — Ne — ne, eszembe ne jutasd! A tied vagyok, fogadj el, taníts, hogy olyanná lehessek, mint te vagy A hideg kövezetre hajtja fejét és végig csúszik rajta: — Dicsértessék... — Megörültél, Frajem ! — Hát nem kellek neked? — hörgi Frajem. — De miért ne ? Én áldozatot hozok azzal, ami Urunknak, ha az árnyékába vezetlek téged is. Jövel. De én félek attól, hogy te ezt az egész dolgot megbánod reggelig. Mert te igaz mózeshitü vagy... A legjámborabb, legvallásosabb ember egész Palesztinában... sose eszed mosdás nélkül a kenyeret... Te őrült lehetsz, Frajem. — Nem vagyok őrült; eszemen vagyok. Teher nekem a vallásom, tietek akarok lenni. Akarók. A rend főnöke előhívott két szerzetest azok előtt modta: — Arra az esetre, ha megbánnád és nem jönnél el á keresztelődre reggel... ird ezt alá: az egész va- gyonod a rendé, ha el nem jössz. Mégegyszer: akarod? Mert én nem erőltetlek; ez nem kenyerem. ... Aláírta: Frajem a Mózes-fia. És minden vagyona a Megváltóé, ha reggel el nem jön. De el fog jönni, hogyne, biztosan . .. Ezzel hazament. Visszafeküdt csöndesen az ágyába, nehogy a felesége, meg a fiai fölébredjenek. És aludt reggelig, békésen. Akkor fölkelt, megmosta a kezét, kelet felé fordult és imádkozott, Mondja a szent szavakat és im, eszébe jut az uj ima, amit az éjjel tanult... — Szent Isten, mindenek fölött lévő, hatalmas Ur! — ordítja és jó erőset csap öklével a homlokára. — Ez nem álom — mormolja — ez valóság. Színtiszta valóság. De nincs mentség. Szegényebb vagyok az utolsó koldusnál, vagy... — Még gondolatnak is borzalmas, arai ezután következik. Ezen már csak a csodaember segíthetne, ha akarna. Mert tudna, de nem fog, hisz tegnap se jelent meg a hívására ... Elrohant a klastrom irányában. Talán arra gondolt, hogy megható könyörgésével visszakapná a kötelezvényét. A csodaember éppen jött eléje: — Hát eljött a regg, mi ? — Tudsz az én nagy bajomról — álmélkodott Frajem. — Akkor segíts rajtam, szent Atyám. — Csókold meg a kezem kétszer, — mondta a bölcs ember szelíden — ez lesz a büntetésed, a tegnapi makacsságodért... Azután segítek rajtad ; ha visszakapod a vagyonod leszesz a hívem? Megígérte. Mit nem ígért volna! — Na és most menj a klastromba, addig én imádkozni fogok az Urnák, hogy azok ott visszaadják a te átkos írásod, melyet őrületedben írtál. Mely őrületet én küldettem rád, — az Ur által — megbüntetendő téged, különös makacsságod és fölfuvalkodott- ságod miatt. Most menj; vezéreljen az Ur. Fogadd meg ez intést s akként cselekedj. De a klastromot hiába kereste. Eltűnt. A barátok ijedten menekültek előle. Nem értette, de nem bánta. Visszafordult. — Jöjj be, Frajem — szólt ki ablakán a bölcs ember, — Ládd a klastrom porrá égett az éjjel s a kötelezvényed is belepusztult a tüzbe. De Frajem rá se nézett az öregre. Csodálatosan könnyűnek érezte magát s majdnem kettőt lépett, egy helyett. Megint ő volt a gazdag Frajem, aki csak az ő Istenéhez imádkozik. S nem hisz más ember csodatételeiben, ha az is éppúgy jár a két lábán, mint ő . .. Hogy hazaért jól magára zárta az ajtót, mintha üldözné valaki. — Az én vagyonomból nem élősködsz te bölcs, te csoda, te csalói — és nagyot köpve, visszafeküdt az ágyéra s befordult a falnak... Imhol az ember 1 He tetőimét, ba fáj «teje, BEÜETVÁS- PÁSTI LLÁT. hanem használjon azonnal : : _________ ^ 7 am ely 10 perc alatt ajlegmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja. —Or «p_ «.»ÍJ Kapható minden gyógy- vosokáltal ajánlva______________^szertárban. — Készíti BE RETVÁS TAMÁS gyógyszerész KISPESTEN. 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ...
