Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-07 / 57. szám
2 ik oldal Saatmár, 1910. augusztus 7. mondott ítélet beteljesült: a tábornokok mellén gyémántos érdemrend, a közkatonák rongyban, mezítláb. A t. Ház alelnökeinek fizetését, melyekből vagy száz tanító fizetése telik ki, a volt darabontok kegydijait, sőt a T. Ház korcs- márosának (jellemzői) subvencióját (ez utóbbit nem merte elfogadni a Ház) van, lesz miből fedezni. Arra van pénz. De a lerongyolt közkatonáknak a nemzet teherhordóinak, az igák alatt verejtékezőknek a nyakára ui terheket rakni, az életüket még jobbban megdrágitani, egészen kifosztani nem átalják, azok kik minden jót, tyúkot — kalácsot, jogot Ígértek nekik — a választások idején. Hát uraim ez a munka veszedelmes lesz. A nép, az istenadta nép nem azért adatott, hogy újabb milliókat sajtoljunk belőle az önök sine curáik szégyendijazásaira. Önöknek jó volt a nép, midőn a választások vizein fűhöz-fához kapaszkodtak s most hogy szárazra jutottak, ütni rajta, cserben hagyni, kifosztani, megdrágitani a sóját gondolván : elég sós a könny és verejték, sózzák meg velük fekete kenyerüket; igen aljas, sötét Pál- fordulása a politikai szótartásnak ! De most — pihenjenek. Élvezzék a jelent a derűs, nyugodt jelent. Hflsűljenek az illatos fenyvesek árnyában, sütkérezzenek a tengeri fövenyen. A kezdet nagyszerű volt. A munka biztató. Csak tovább uraim, tovább, majd friss erővel a megkezdett nyomokon. Ezek egy magaslatra vezetnek . . . Ezen magaslat a császári kegy sugaraitól beragyogott, de a nemzet átkától beárnyékolt — udvari bizalom feste Burgja ! Közigazgatási apróságok. ii. A fátyol titka. Motto: „Weh dem, der zu der Wahrheit geht durch Schuld ! Sie wird ihm nimmermehr erfreulich sein“. Schiller költészetének harmadik periódusában találkozunk egy fiatal tanulóval, aki az igazság megismerésére vágyott. Tanítómestere elvitte Egyiptomba, Sais városába, s ott megmutatta neki azt a hatalmas szobrot, amely az Igazság symbolumaként könnyű fátyolba takarva állt a templom előtti téren. — Az ifjú fel akarta emelni a fátyolt. Mestere figyelmeztette, hogy gyarló embernek nem tanácsos megtudni : SZATMÁR-NÉMETI.---------- -------------- _........................................................ . - ■ mit rejt a lepel. Az enged dmes fiú szépen hazament és lefeküdt. A kíváncsiság azoribm szörnyen fúrta az oldalát. Nem tudott aludni. — Éjfélkor, mikor a mester javában horkolt, fölkelt, magára kanyaritott egy hosszú vászónköpönyeget, s ebben a kísérteties öltözékben mezítláb nekivágott a templomtérnek. A város aludt. A csillagok félénk hunyorgással pislogtak, mint a csöndes temetők kriptáiban haldokló siri mécsek. A hold rongyos felhőgubában lassan botorkált a tanuló után. Elkísérte. Az igazság szomjuhozója reszkető inakkal lépett a szobor talapzatára. Utitársa odavilágitott és ... az ifjú felemelte a fátyolt. Senki sem tudja : mit látott. Schiller is elhallgatta. Az igazságnak azonban szörnyű képe lehetett. A hold elsápadt, ügy megijedt, hogy nekiszaladt a földközi tengernek és elmerült a hullámokban. A kiváncsi tanuló pedig reggelre ájultan feküdt a szobor lábánál. Mi hát a fátyol titka ? ! Lebbentsük fel! * ♦ * Szatmárvármegye hivatalos lapjának 32. számában a következő értesítés jelent meg: „Valamennyi községi kör- és segédjegyzőnek. Miheztartás és tudomásvétel végett értesítem, hogy a jegyzői fizetésalap pénzkészlete a f. évi julius havi fizetési részletek és lV-ik negyedévi lakbér illetmények kifizetését is lehetővé tette s az illetmények az illetékes kir. adóhivataloknál egyidejűleg tett intézkedésem folytán felvehetők. Egyidejűleg tájékoztatásul közlőm, hogy az alap további fizetőképessége az alap harmadik negyedévi községi járulékok pontos és teljes összegében leendő befizetés esetén következbetik be, miután a belügyi kormányhatóság az államsegély folyósítását továbbra is csak havi részletekben hajlandó eszközölni az alap fizetőképességének biztosítását kölcsön utján pedig, mert ez az alap anyagi kárával járna, mellőznöm kell annyival inkább, mivel a kölcsön összegének a nagyságát megállapítani nem lehet, nem hagyva figyelmen kívül ama körülményt sem, hogy a szükségleten felüli összeg kölcsönvétele esetén az 1 százalékos kamat fizetése ellenében postatakarék utján csak 2'h— 3%-ot hozna. Ezek után nem marad más megoldási mód hátra, mint az alapjárulékának pontos behajtásának gyors eszközlése, amely körülmény, hogy mennyire érdeke a jegyzői kar tagjainak e történtek után részletezni felesleges. — Nagykároly, 1910. julius 20 án. Alispán h.: Mangu, tb. főjegyző". Kedves meglepetés 1 A Mikulás se hozhat különbet. De, ha már a cipőnkbe tették a krampuszt, hát alásan köszönjük. Csak az a baj, hogy jó gyerekek is vannak a közigazgatás óvodájában, olyanok, akiknek semmi közük sincs a krampuszhoz. Vérszegény, tekenőbasu csendes kis népek: a segédjegyzők. Ezeknek a nevében ünnepélyesen tiltakozom. Nem lármázom, nem kiabálok, hanem az írásra hivatkozva kereken kimondom, hogy igenis van más megoldási mód is. A józan ész logikája, vármegyei statútum, miniszteri rendelet és törvény olyan határozott imperativussal mutat rá, mint egy ellentmondást nem tűrő, parancsolásra termett királyi jobb. A belügyminiszter ur havi részletekben folyósította az államsegélyt ? Mit mond a törvény ? Az 1904 évi XI. t.-c. 10. szakasza szerint »a jegyzők és segédjegyzők javadalmazásának kiegészítéséhez szükséges államsegély a személyi és korpótlékkal együtt az 1904. évtől kezdve a belügyi tárca költségvetésébe állittatik «be, s ezt a belügyminiszter a vármegyéknek egy összegben bocsátja rendelkezésére.« A törvény végrehajtási utasításában (77500|1904.) maga a belügyminiszter fejti ki a tulajdon intencióját. Tessék csak meghallgatni. »Az állam részéről járó egész évi illetmények összege már január hó elsején rendelkezésére fog állni az alapnak, s ez az összeg rendszerint elegendő arra, hogy a jegyzői alap fizetőképességét néhány hónapra még az esetben is biztosítsa, ha a községektől az év első hónapjaiban egyáltalában semmi sem folynék be. Szükség esetén gondoskodni lehet más vármegyei alapból. A kölcsön kamatai fedezetet fognak találni az egyes községek által fizetendő késedelmi kamatokban«. Ugyancsak a belügyminszter maga mondja egy későbbi rendeletében: (130800J1907.) »Az alispán a községi kör- és segédjegyzők részére a belügyminiszter által megállapított összegeket épp úgy, mint a vármegyei tisztviselők illetményét állandó jelleggel utalványozza, hogy a jegyzők az államtól járó illetményeiket még az esetben is pontosan megkaphatják, ha az ezek fedezésére szolgáló állami javadalmazásnak a belügyi tárcából kellő időben való folyósítása valamely előre nem látott akadály miatt késedelmet szenvedne«. Az államsegélyünket beszüntetni e szerint a vármegyénél senkinek semmi körülmények közt nincs joga, A fizetési alapról szóló szabályrendelet ide vágó szakaszát a közigazgatás államosításáról szőlő cikkem II. részében ismertettem. Az expressis verbis kimondja hogy az alap fizetési képességét biztositó összeg kölcsön veendő és nem kölcsön mehető. Láttuk, hogy a kölcsön kamataira van fedezet. Vagy nem volt honnan kölcsön venni f Akkor ismétlem, hogy a vármegyei alapok csinosan megapadtak. A kölcsönösszeg nagyságát pedig a számvevőség segitségévef fillérnyi pontosságig meg lehetett volna állapítani. Számítsuk ki 1 Az egész évi államsegély . 117815 korona. A községek részéről . . . 143285 » _______ ös szesen 261000 korona. Az államsegély számításon kívül maradhat, an nak meg kell lennie, akár egy összegben, akár havi részletekben adja is a miniszter, bár ez az utóbbi alternativa nem állhat meg. A községeket terhelő egy havi részlet a járulék Vl5-ed része : vagyis 11940 komérközni, sem bosszút állani. Csak sirt és káromkodott. Szidott mindenkit: az urát, meg aki elcsalta, Borist és a gyereket is, aki még a szive alatt pihent. De az agyában súlyos elhatározások érlelődtek. Csak legyen meg a gyereke, majd aztán . . . Ezek alatt Boris, meg az embernek a kis fia, a két gyermek, ott hancuroztak a földön. * Nyári sugárzás. Nyújtózó testtel áll Boris a tarlón. Az aratást nézi és nézi a messzi mezőket. El elhunyó tüzeikkel vágyások lobognak a szemében. Távoli tornyok fedelén csillog a napfény. Aranyos sugarakból font kévék kápráznak a kis leány előtt csalogatón. Egyedül áll. Az utóbbi időben kerülte a többi gyermeket. A mélázások utait járta. Kivételes fájások fonódtak a kis leány szivére és lassankint behálózták egészen. Gyermeki kedélyére fekete fátyol borult. Mostanában örökösen szidták és bizony gyakran volt pofonoktól vörös az arca, ütésektől kékfoltos a teste. És miért ? Mit tudta Ő I Amit mondtak, megtette Dologra küldték, ment szívesen. Elküldték. Mit tehet arról? ő az aratók közé is szívesen beállna. Most már az anyja is örökösen bántja. A kis parasztasszony, hogy beköszöntött a veszedelem, egészen tehetetlen lett. Csak sirt és átkozódott. Verte a lányát, mert ő az oka mindennek és fenyegetőzött, ha elmegy az ura. És Boris nem értette mindezeket. Csak érezte, hogy nagy veszedelmek közepén áll és annyit hallotta, hogy ezeknek a bajoknak ő az oka, mig ez a tudat, beleágyazódott a kicsiny agyába. És már csak egy kis buzasziget áll a mezőn. Egy-két nap és az utolsó kalász is ráborul a földre. És aztán ? A jövő napok keserűségei, mint bús sejtések nehezültek a Boris megkínzott szivére. Látta az anyját kisirt szemmel járni. Tudta, hogy az elválás jelenetei újabb kínokat hoznak. Megborzongott, amint a veszekedésekre gondolt és belecsengtek a fülébe az anyja fenyegetései. A másik oldalon aranyos tornyok csillogtak a távolban. Boris hallotta, hogy bent a nagy városban soksok olyan kis leány él, mint ő, akik csak játszanak a gyermekekkel, sétálni viszik őket és még fizetést is kapnak. És megjelentek előtte az úri kis lánykák, akikkel együtt járt iskolába. Mellette suhogott finom ruhájuk és ő simogatta ismét őkel. Babrált a bajukkal és fut- kározott velük. Eszébe jutottak a finomságok, amiket kapott néha-néha. És a játékok, meg a szives könyvek is jöttek csábítani. Jött a mesék száz alakja, az elhagyott csudavilág. Tündérek jöttek s szakállas törpék, jöttek fura kis gnómok. Kacagva jártak körülte táncot, nyitott szemébe belemosolyogtak. Hívták, húzták magukkal, érezte az arcán párás lehellelüket s kacagásukba pénzek csengése vegyült. Egy-két nap és vége az aratásnak, — jutott az eszébe és belevonaglott a szive. Az anyjára gondolt, aki retteg e naptól és magára gondolt: a szenvedésekre itt, a gyönyörűségekre amott. Ha ő elmegy, nem kell az anyjának elszakadni a mostoha apjától. — Minden, minden kergeti innen és vonzza oda . . . És megindult Boris. Eleinte lassan, tétovázón. Hátra-hátra nézett, amerről a gyermekek lármája hangzott, amerre az anyja hajladozott. Elindult a városba, amelynek tornyai hívón csillogtak feléje. Bátran mehetett, ki sem ügyelt reá. Véle, körűié járt a mesevilág sok színes alakja és súgott fülébe csudaszépet. Boldog volt Boris az utón, amely kivezette a keserűségekből, a kinokból. Ment mosolyogva, gyermekreménnyel, uj élet, — uj fájdalmak elé. Mint ahogy mennek annyian a felnőtt gyermekek közül is. Csupán leforrázva, tehát nftm megfőzve, szolgáltat a Egyedül valódi a MAGII névvel ét a keresztesillag ............................... védjeggyel I ................................ ? MAGGI* * kocka Ízletes húslevest I
