Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-03 / 56. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. augusztus 3. Szerda. 56. szám, FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR -MES^ETI-I IPARI H T E L SZ Ö V ET K EZ E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára. 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELE1.ŐS SZERKESZTŐ s DUSZIK LAJOS. SZERKESZTÓSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telelon-Bzátn 80. —-=—= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetend ók A megszökött huszárok. (D.) A Ház szombati ülésén meginterpellálták a honvédelmi minisztert a nyíregyházi szökött huszárok ügyében. A miniszter nem lévén jelen, nem nyilatkozott. Az eset — mint mondani szokták — igen súlyos. A szegény huszárokra, kiket talán valami romantika is csábítgatott és a kaszárnyák »halhatatlan félisteneire« — a zupás őrmesterekre s a nádpálcás káplár urakra, valamint ezek védnökeire. Nem hihetjük, hogy az a 32 huszár egyetemlegesen elvesztette volna józan belátását s e szökésüktől remélték volna a gyöngy élettől való szabadulásukat. Azért voltak 32-en, hogy ezt maguk sem hitték. De tudták jól, hogyha ott valahol az istálló zugában egy szegény közhuszár felakasztja magát, vagy kint a poszton maga ellen fordítja fegyverét, •— úgy eltakarítják katonásan, hogy nemcsak ő, de ügye sem támad fel hamarjában. Harminckét emberrel pedig nem könnyen tud elbánni — a reglama. Célúkat elérték. Elfogták valamennyit. De ügyük ott fekszik a miniszteri asztalon. Sőt az egész társadalom figyelme kiséri a megindított vizsgálatot. Az eset szellőztetésénél nem célunk a hadsereg elleni izgatás. Kivált most, midőn olyan nagy keserűséggel ontju^i a milliókat az u. T ARC A. Borisról. Irta : Sámuel -Izsó. n. nagyhatalmi hóbort kielégítésére: az uj typusu ágyuk, a tengeri vasszörnyetegek és golyószőrók beszerzésére. De igenis kérjük az igazságos fegyelmet s az emberies bánásmódot ifjúságunk számára, melynek erejére olyan éhes az egész világra terpeszkedő, államonként tagozott félelmes Moloch — a hadsereg. Mindenütt, de különösen nálunk annyira külön intézmény ez, hogy nekünk, szegény apró polgároknak minden hozzá való közünk az ujoncszállitásban és az adófizetésben merül ki. Különvilág van a kaszárnyákon belül. Azon a rácsos kaszárnyakapun túl úgy átformálódnak az emberek, hogy szegény Ádám nem formálódott oly hirtelen eszes lénynyé a sártömegből az Ur leheljeiére, mint a kaszárnyák levegőjében az emberek. Ez a hasonlat ugyan nagyon sántít. Éppen fordítva áll. Az eszes lények ott belül sártömeggé válnak. Akaratlan bábokká, érzéketlen huslömegekké, melyeket egy drót rángat csupán, — a kommandó. Disznópásztorok, bojtárok és csordások »urak«-ká ved- lenek. Ez a színváltozás azonban nem törli le lelkűknek a pusztán szerzett értékes zománcát — a durvaságot. Sőt ez szerzi meg a sarzsit. De, hogy mi megy végbe a vaspántos ajtók mögött, az »egyes«-ekben s a szellős hálótermekben, arról csak igen halovány sejtel- mecskénk lehet, kivéve azokat a boldog földi vándorlársainkat, kik belekóstollak a gyöngyélet mézébe. A feketebaju, pirosképü Borisnak egy este, mikor felolvasta a negyedik osztályú jó bizonyítványát, azt mondta édesanyja: — Hétfőn pedig kimégy a gyárszőlőbe dologra. Legalább keresel mán te is valamit, meg nem nősz tovább ilyen tudatlanul. Boris idáig az iskolába járt. Szorgalmasan rótta a betűket és ócska, rongyos könyvekből megtanult sok színes történetet. Boris szeretett iskolába járni és különösen izgatta, hogy szépruhás lánykákkal, leendő kisasszonyokkal ülhet egy sorban. Az eszes kis parasztleány, ahol csak tehette, segített a társainak. Dolgozott a feladványukon és sokszor csak azért tanult, hogy súghasson nekik. Nagv- néha, bátorságok napján, hangosan, a tanító ur előtt is kijavított egyet-mást, de ilyenkor mindig erősen dobogott a szive és ha leült, szégyenlősen húzta maga alá mezítelen vagy különös cipőkbe bujtatott, barna lábait. Az udvaron sokat szaladgált Boris. Erős melle legtovább bírta a futkározást. Sokszor ölébe vagy a hátára kapott egy-egy lánykát, makrancosán futott vele, toporzékolt, táncolt; olyan volt, mint egy szilaj csikó, amelyet először lovagolnak. Általában babonás erővel élt benne a hit, hogy mert az anyja is az úri nép körül foglalatoskodik : neki is pesztrálni, babusgatni kell az úri lánykákat. Ha egy-egy hajszálat vagy valami felcsapódott szenyet veit észre a ruhájukon, mindjárt puccolta, takarította őket. Becézően simogatta szépséges ruhájukat és mindig gondosan fésült hajukat egyre igazgatta. A leendő kisasszonyok ezért az iskolán belül játszottak, barátkoztak a kis parasztleánnyal; néha még az uzsonnájukból is megkínálták. A kis Jézuska látogatása után pedig törött játékmaradványokat hordhatott haza Boris. Ezeket aztán éjjelre maga mellé vette és álmaiban játékos fantáziával egészítette ki valamennyit. Boris tudta, hogy a mai napon vége szakadt az eddigi életnek. Tudta, hogy feléje sem megy többé az iskolának, rá sem néznek többé az úri barátnők, s némi szepegés költözött kicsiny szivébe, ha a jövő titokzatos szoka'lanságaira gondolt. * Áz uj élet uj örömöket hozott. Nótás kedvvel kötözgette Boris a hajlődzó szőlővenyigéket és csiklandósan nevetett, amikor a szőke raffia rátekergődzött az ujjaira. Fürgén dolgozott. Mint Más mértékkel mérik olt az embert. Más a becsület, más az akarat, más a becsvágy, más a boldogulás nyitja. Egy különvilág az különerkölcscsel, különerényekkel és — külön- bünökkel. Ilyenkor, midőn a kaszárnyák levegője átcsap a dolgozó és a szociális eszmék szerint formálódó polgári társadalmon, melyben mindenki jogát kéri, jogáért küzd, ilyenkor látjuk egész nagyságában és mélységében az tirt, mely a civil bagázst elkülöníti a büszke, fess hadfiaktól. Es ilyenkor, midőn egy újabb brutalitás hire szalad ki a szuronynyal őrzött kaszárnya kapun, mintha tömegestől ébrednének fel a frissen, vagy kevésbé frissen eltemetett hasonló emlékek. Sőt ezeknek bolygatása igen veszedelmes. A sajtó és hadsereg talán éppen ezek miatt nem a legszebb barátságnak örvend. Az emberi jogok, az egyéniség becse, az élet kölcsönös kötelező védelme, a fegyelem igazsága, szóval az»k a fogalmak, melyekkel a korát megértő s le nem nyűgözött sajtónak operálni kell, ragadós bacillusok a hadseregre nézve, melyekkel szemben gondosan állig gom- bolkozik. Ott, ahol a hulla-engedelmességet első és főprincipiumnak vallják és vallatják, ahol egy hitvány gyakorlaton halálba masiroz- tatnak egy csomó embert, ahol a káromkodás tudománya paedagőgiai képesség, ott szociális érzékről, az egyén és az élet megbecsüléséről a szöcske ugrált tőkétől tőkéhez. A szabad levegő felszabadította a kis leány eleven vérét, a munka pedig játékos természetét. Kéjes fáradtsággal ment este haza és kemény vacka magányos puhaságba süppedt jóízű álmaiban. Titkos örömmel, belső mosolygással gondolt a szombat estére, amelyen pénzeket kap. Pénzt, amelyből szép ruhák, játékok készülnek. Pénzt, amelyből enni lehet. Meleg, piros keze megrándult, előre összeszorult, amint a hüs ezüst koronákra gondolt. Sok szó nem történt, amikor Boris átadta az első' keresményét, de gondolom valahonnan belülről, a lelke mélyéből jött az a csillogás, amely a kis leány szemében úgy ragyogott. Belső eseményektől volt terhes a pillanat, mikor letette az asztalra az izzadságos három koronát, fiatal teste szűz adóját. Egy pillanatra még az embernek is szélesebbre húzódott a szája. Talán elismerést fejezett ki, talán csak azért örüli, mivel a pénz mögött italokat látott meg. Megcsörrent a pénz, amint a mellényzsebébe csúsztatta. Lágyan, szomorúan csendült Boris fülébe bucsuzások sirlak a csengésében. Az asszony dohogott egy kicsit, hogy jobb helye volna nála, mint a korcsmában, de alapjában nem bánta, hogy az ura eltette a lánya pénzét. Legalább jobban fogja szívelni, mint eddig, — gondolta. A nyári idényre a legújabb divatu női felöltők, gummi- és porköpenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöliők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők SZATMAK, Deák=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytöajsde mellett. Aller Lapé ?;■ ha- z I e - ben
