Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-07-31 / 55. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. julius 31. Vasárnap. 55. száll. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI H TELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. As ex-lex után. (D.) Kedden délben ütött a megváltás órája — a kormányra nézve. A zsilipek megnyíltak. Ömleni fog a pénz, ez a kétes szerepű politi­kai tényező, melynek kormánytámogató és »erkölcsnemesitő« szerepét oly közvetlenül volt alkalma tapasztalni a választópolgárok zömének — a választások idején. És vígan fognak lebegni az »osztrák vize­ken« a felépült Dreadnoughtok, — melyeknek felépülése az amúgy is gyengélkedő független­ségünk lebetegedése — megindulnak a nagy beruházások, — melyek a mi mezítelenségünk­höz vezetnek. Tehát birtokába jutott a nemzeti hóhér­munkára vállalkozott kormány a legfontosabb életfeltételnek a hatalom legerősebb és legdu- sabb forrásának: a nemzet — zsebének. A boxolók a csontoktól természetszerűleg védtelen testrészeiket részesítik első sorban fe­dezésben, a birkózók derekukat nem engedik betörni, a kapualjbeli cselédleány becsületét félti: egy nemzetnek van olyan félteni valója a zsebe, mint a föntebb felsorolt önvédelmezők védelmének tárgyai. Ennek kiszolgáltatása je­lenti — a teljes önodaadást.} Midőn a nagy odaadásokban kifáradt Ádám — az Ember Tragédiájában — keserű önmeg­adással dől Lucifer karjaiba, azt mondja neki: vezess Lueifer, vezess 1 . .! Ez az agyonzak­latott és agyonjózanitott nemzet most már FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ i THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. azt mondja az igéretföldével biztatgató Khue- néknak: vezess. Vezess, hadd — nyíljanak meg szemeim. Hadd lássak hát. Majd lesz erőm, hogy kitépjem magam »vezető« karjaidból s felébredő keserűségemben homlokon sújtsalak. Lássuk hát: mi rejlik a nagy nekifohász- kodás méhében ? Mi lesz az ellenszolgáltatás a nagy áldozatért, melyet pelikáni önfeláldozás­sal dobunk ismét a Gesammtmonarchia nagy sötét torkába ? Az ellenzék szerepét értjük és helyességé­ről, okosságáról eleitől fogva megvoltunk győ­ződve. A nagy válaszúton elhatározásra jutott. A kijátszási terven átlátszott. A nagy igérkő- zés beváltása elé, egy »nyugodtabb és józa­nabb« politikai aera kialakulása elé, »intéz­ményekkel fizető« kormány programmja (?) elé miért gördítse az obstrukciónak nevezett aka­dályt? Ára lássuk a »józan« magyar politikát! Csak tisztelettel és elismeréssel hajiunk meg a legválságosabb helyzetben operáló s nagy felelősséggel intézkedő ellenzékünk e ne­héz viszonyok között tanusitott komolysága és elhatározása előtt. Ezzel érthető zavarba hozta a bizonyta­lanságban tétovázva tervezgető kormányt. Fel- lélegzett, de az eléje táruló nagy és többszörös keresztut zavarba hozza. A sakkjátékban győzni engedte félelmes partnere, de ez csupán egy kezdő lépés, mely­nek egész értékét a következők fogják meg­tartani, vagy elveszíteni. A nagy igények, me­SZERKESZTéSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám J&noa*utea-10. = Telefon-sxátn 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatallal flzeteadik. lyekkel a nemzet néz a mai parlamenti ellen- I zék felé, midőn a statisztika tanúsága szerint, de történelmünk iránya és népünk közsselleme szerint ö a nemzet igazi hamisítatlan képvi­selője szemben az udvari labancpolilikusokka! — a nagy életkérdések, melyeknek helyes megoldásától függ beláthatatlan időkig alkot­mányos életünk egészsége: mind az ellenzék követendő eljárásához fűződnek. Most az obstruálás veszedelmes fegyverét csatába vinni, midőn az indemnitás csupán ut- nyitás a további lépésekhez — kiszolgáltatta volna az ellenzék egész harci készségét s az eredmény akkor is kockázatos. A fontosabb, nagyobb nemzeti érdekek védelme áldozatul követelte a most igénybe vehetett ellenzéki jogot. Ez nem csupán taktikai ok. A rövidlátás minősitheli annak. A legerősebb lényegi okok játszottak itt szerepet: egyfelől az ország sú­lyos pénzügyi hátrányai, melyeknek tovább kitenni a nemzet háztartását nem lehetett, más­felől a jelenleg törvényes alapon álló állami viszonyainkból folyó kötelezettségek. A függetlenségi pártot Tiszáék ős Perczelék ezen hősi jelszóval engedték kormányra: átp, lássuk: mit tud ? Mi félre állunk ! Most fordult a kocka. : Most az ellenzék, a pénzzel, szurony nyal, pálinkával, intrikákkal és megvásárolt lapok­kal »lejáratott« ellenzék kiáltja ezt ! De egy különbséggel! TÁRCA. Látomás. Gyermek valék. Egy hegyet láttam egykor, Felhőkbe érő óriást: Aranyköpeny boritá ormait, Ha tündökölt a hajnali sugár. És alkonyaikor bíborpiros lángban Tündérvilággal szállt a nap alá. A messzeségben rejtelem tanyázott. Árnyak suhantak ködös bűvölettel. Citera pengett. Halkan énekeltek. Úgy vágytam arra. Távol kék országba. Hol aranyágyból kél a nap elő, — És csillagnászszal tér az éji pihenőre. S elvittek egykor íöl a hegytetőre. Kopár, kietlen tájék várt reám. A gyermekálom oszlott. Ének se zengett, Csak hűvös lég érinté homlokom. A könnyem pergett. Sirattam álmom. Ifjú valék egykor. S egy magasságot [láttam: Ah ébren, alva oda vágytam én. Ködös homályban távol cél derengett, És hittem azt, hogy üdv vár ott reám. A hivatásnak bércén tündérzászló lengett, Az élet orma boldogságban íénylett. Csak oda jussak. Diadal a bérem, Sasok röpülnek versenyt majd velem. Almok teljesednek. Vágyak teljesednek. S im íöljúték a vágyott bércoromra, Hol regés tűzben égtek iíju álmaim. Nincsen ott mámor. Perzsel a napfény. Kopár, kietlen hervadt hegyvidék. Rejtelmes lantok húrjai szakadtak. A tündérhárfák hallgatnak oly némán, Az ifjúságnak sólyma száll csak el fölöttem, És szárnya csattog völgynek mély ölében,— S én járok a lejtőn: Csöndesen sírva. Kiss Arnold. Szélsőségek. Irta: Jávor Bella. — Levél a versenytérről. — Kedves Rőzsika! Nagyon kérlek ne vedd zokon, hogy ilyen égnek álló betűkkel válaszolom meg a te gyöngyszemes le­veled, amely — ne haragudj — éppen olyan,, mint a régi idők romantikus papkisasszonyaihak levelei. Rózái, Rózsi, mondd kérlek, mi fog tégedd fölrázni a te év­ezredes álmodból! ? Olyan szinetlen vagy, fáradt, él­mos és — untától De most csitt erről. Nincs időm fejtegetni, mert borzalmasan sietek. Ezt a pár kusza sort is állva irom és — hopp! — a remekművű 51- öző asztalkámon, amelyet csak tegnag kaptam Abray Palkótól; — nem úgy, mint te: a Vass Gereben könyvén! — Az anyám már az ajtóban áll és onnan nógat az indulásra, megyek. Ma van a nyolcadik, nap és De Laroche bárónő is repül. Égek a vágytól, hogy mi­előbb tudh&ijam : eléri-e a rekordot ? Ha igen, megírom. Szervusz. Egyebet nem. A képzeletben forrón ölellek: ma­gamhoz DusL * * * < li. i. Te, Rózsi! Csak neked Írhatom, pedig az egéflk i világnak szeretném kikiáltani. De Laroche bárónő'le­zuhant 1 Ez a kis mártirnő alighanem komolyan vette a hivatását. Ugylátszik nem éppen tréfált, mikor a le­vegőbe hintázott Lathammal 1 És nekem alkalmam volt ezt a nagy-stilü leányt közvetlen-közeiből lát­hatni, sőt meg is tapogathattam parfőmös testét. Lohet, hogy bárónő, lehet. Lehet, hogy vérbeli sőt XVI. Lajos korabeli francia, lehet. El kell ösmerjem, pedig irigy­lem a származását. Éppen ezért egy kis gyönyörűség* Tüllre aplieált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy r riÍTi kézimunka hiúim Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. |||j ígér Arii Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom