Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-07-20 / 52. szám

2 ik öldal SZATMÁR -NÉMETI. Szatmár. 1910. julius 20. zetes cernirozások a harcmezőn ; de a csata tizében uj parancsok, uj mozgósítások módo­sítják a tervet; azonban elegendők ahhoz, hogy tájékoztassanak a parlamenti csalók várható fejleményeiről. Hát ez a csata a legbizarrabb, mely va­laha lejátszódott. Egy sereg két dandárja küzd egymással; az egyik harcolni akar, a kivivolt pozíciót meg akarja tartani; a másik meg min­den áron le akarja tenni a fegyvert! Az ilyen csapat fölöttébb veszedelmes. En­nek a diadala az össz-sereg teljes végpusz­tulása ! Ha a parlamenti csatározó felek közül a lefegyverzést óhajtó párt fog győzelmet aratni: ez lesz a mi legnagyobb verességünk 1 Ettől óvja Isten mi magyar hazánkat! Nemzeti fényűzés. Nemzeti fényűzés ; ez az uj nyavalyája Magyar- országnak. Meg van állapítva hivatalosan. Egy magyar akadémikus állapította meg akadémikus alapossággal. Hét megye hetvenhét faluját járta be és egy szekér noteszt jegyzett tele adatokkal, mig kimerte mondani a nagy igazságot: hogy ezt az országot a fényűzés nyomorítja el. A kitűnő tudós nern az ujjából szopta, amit mond. Saját szemével látott magyar menyecskéket, akik áttört harisnyára húzták a piros papucsot. Meg­győződött róla, hogy vannak falvak, amelyekben egy téglaházat sem találni, de minden férfiembernek van ezüstgombos kis lajbija és minden asszonyszemélynek van rózsás selyemkendője. Szerencse még, hogy volt olyan éles szem, mely a puritán erkölcsök elrongyo- lódását meglássa. Szerencse, mert most már könnyű megfogni Magyarországot a lejtőn. Csak a fényűzést kell törvénnyel eltiltani s mind­járt nem tesz hiba. A dolog bizonyosan nem érde­melne ilyen mérges csúfolódást, ha csak egy jámbor akadémikus bogara volna. De valahogy benne van a levegőben az a hit, hogy fényűzés nyomorítja meg a társadalmat. Mindennap százszor hallani ezt, magunk is mondjuk, mirólunk is mondják s mindnyájan hi­telt adunk neki, eltekintve a magunk becses sze­mélyétől. Ennek a vádnak pedig semmi alapja nincs. Legalább általánosítani nem szabad, — bár semmit sem kívánunk őszintébben, hogy minden magyar csa­lád fényűzően élhetne. A fényűzés csak az iskolában nagy vétek. A társadalomban sokkal kitünőbb szerepe van: vele kezdődik a kultúra. Ami az elemi élet- szükségleteken kivül esik, az mind fényűzés s a fény­űzés nélkül még ma is a troglodita ember életét él­nénk. Ámbár már az is ösmerle a luxust, mert ki­fúrod békateknőt akasztott a nyakába és piros festék­kel vaddisznót tetovált a mellére ékességnek. S nem az a baj, hogy minálunk az emberek fényűzők: hanem az, hogy csak szeretnének azok lenni. Meg van bennük a kulturember fogékonysága az élet szépségei iránt : de nem tudnak vele mit csi­nálni. Nem a fényűzés pusztít el bennünket, — mert hiszen az is elpusztul, aki nem fényűző. Aki tisztán csak annyit költ, amennyivel a társadalmi állásnak okvetlen tartozik, az se bir megélni, ha magánvagyona nincs. S aki csak a fényűzés elemeit engedi is meg magának : annak már nemcsak küzdenie kell az élet­tel, hanem fuldokolnia is a megélhetés tengerének habjain s görcsösen kapkodnia a szalmaszál után. Még ha a szalmaszál nem tiszta is. Miért csökken hát egyre a nemzeti erő gyara­podás helyet? Ott van ennek a kulcsa azokban az áldatlan viszonyokban, amelyek kölöncként akasz- kodnak az ország közgazdasági fejlődésébe, az ipar terjeszkedésébe és a kereskedelem felvirágzásába, ott van a hiba, amikor könnyelműen elfecséreljük az or­szág, a nemzet érdekében kifejtendő munkásság idejét arra, hogy tétlenségben, képzelt ideálok hajhászásá- ban merítjük ki a dologidőt. Ha majd a törvényhozástól kezdve az ország minden lényeges faktorán át, lefelé a földturó parasz­tig mindenki dolgozni fog, akkor lehet ennek az or­szágnak a népe >fényüző«, anélkül, hogy a falvak egy szerű lakóinak kulturális fejlődés vágyán megütközhet­nének az akadémikusok. Az én babám. William Shakespeare. Az én babám a naphoz nem hasonlít, Szájánál biz’ a korái pirosabb; A szeme nem tűz, a keble se hab, Fejéről nem az ében fürtje omlik. Sok rózsát láttam, bimbóból ha bomlik: Mint rózsám arca, mind, mind finomabb; És van illat, mitől áléi az agy: Szerény az övé, meg kitsem bolondit. Beszédes ajkát szeretvén, tudom; Hogy édesebb az ajka a zenéknek; Istennőt sosem láttam én bizony — Az én babám, ha jár: a földön lépked. De van oly kincs az én babám: mit [mondjak? Mint kit dicsőit száz hazug hasonlat. Angolból: Kaczór Ignác Szomorú nyaralás. Ez a hely itt a hírek előtt, komoly és ak­tuális témák fejtegetésére való. Ha most gya­korlott újságíró lennék, nyakonragadnám tolia­mat, belebökném a tintába s Írnék — ami vagy tiz darab cserepéldányból az eszemben össze- szürődött. Mivel azonban nincs még tizenkét hónapja sem annak, hogy megnyíltak előttem a szerkesztőségek ajtói, s hogy a betűimet nyomdafestékkel kipingálva is láthatom, kezembe veszem a tollat s jobb időtöltés hiányában, rágom a szárát. Már megellettem vagy két gramm diófát s festéket, amikor odakünn ke­délyesen zuhogni kezd az eső. Nagy, kövér csöppek hullanak s a nap pironkodva, szégyen­kezve bújik egy felhő mögé. Hiszen szegény­kében meg volna a jóakarat, de édes Istenem, igen az édes Istenem az oka, hogy mindig csurog az eső, hogy ilyen szomorú a nyaralás. Szegény nyaralás ! Az ember, azaz, hogy a nagylány felpakkol nyolc-tiz toilette-t s elha­tározza, hogy bámulni fogják. (De ezt csak ő határozza el. Azok, akiktől a bámulás függ, egyáltalán nem határoznak el semmit egyelőre.) Mihelyt a nyaralás színhelyére ér, felveszi leg­hosszabb szoknyáját, s kimegyen a parkba, hol az élet tarka. És mit tesz Isten? Küld egy szép divatszinü felhőt. (Sötétszürke.) És mivel semmi sem állandó a nap alatt, a felhő is lassan eső­cseppekre oszlik. Az ember, azaz, hogy a nagy­lány, kényszerűvé van felfogni a legújabb hosz- szuszoknyáját (mert, ha semmi sem uj a nap alatt, a női kostümök örökké újak.) különben csupa sár lesz. Istenkém, ha felfogja, hogy’ látják meg akkor, hogy 110 a hossza? És ez igy megy napról-napra. S az ember, azaz a nagylány, aki azzal az elhatározással jött nyaralni, hogy a hosszú szoknyájával el- bolondit minden fiút, aki tavaly még a csinos rövid szoknya után nem szaladt, amely még látni engedte a hercig, gömbölyű bokákat; szomorúan ül otthon és horgol. Késziti a staffi- rungot. Pedig ha nincs szép idő, nincs udvarló, ha nincs udvarló, nem lesz vőlegény, ha nem lesz vőlegény : mire a staffirung ! Tegyétek hát össze a kezeteket, velem együtt nagylányok s mondjátok utánam az ima szavait: „Istenkém zárd el csatornáit az égnek, ad­jál szép, meleg napokat, hogy ne hiába horgol­tuk vala a négy párnára, két kis párnára és két paplanra való csipkéket!“ Hátha a nagylányok Istene meghallgatja szavainkat, megszánja két esdeklő tekintetű szemünket s a jövő nyáron már, ha dideregni is fogunk a füthetetlen nyári lakásban, nem egymás mellé, hanem a kicsi urunk két meleg, ölelő karjába húzódunk. Hej, nincs is annál jobb hely, az ilyen magunkfajta félős kis nagy­lányok számára. Ugye lányok ? ____ Fátyol ,|onka. — Tanács-hírek. őfelsége 80-adik születés­napjának megünneplése céljából utasítja a tanács a városi hatóságot : hívja fel a polgárságot, hogy folyó évi augusztus 17-én este ablakait kivilágítsa s 18 án házait fcllobogózzi. Intézkedett egyúttal, hogy a születésnap előestéjén a tűzoltó őrtorony is kivilágit- tassék. A felekezeti lelkészeket megkeresi, hogy a születésnap alkalmával, tartandó istentisztelete kidő pontját adja tudtul, hogy kellő időben a hatóság kép­viselve lehessen. Javasolja továbbá a tanács, hogy e napon a városi segélyzettek külön két korona segély­ben részesüljenek. Indítványozza végül, hogy a város Őfelsége nevére egy 25000 koronás alapítványt léte­sítsen s ez alapítvány kamatait szegénysorsu, művészi, felsőipariskolai vagy egyetemi tanulmányaikat végző szatmári ifjak élvezzék. A rendőri tisztviselők rangjelzését az uj fizetés- rendezéshez viszonyítva a következőkben Állapította meg a tanács: a Ilik fizetési osztályban levő tiszt­viselő 1 roseltát, a 10-ikben levő 2 rosettát, a 9-ik- benlévő hármat, a 8-ikban levő aranygallérl s egy rosot- tát, a 7-ikben levő aranygallért és két rosettát viselhet. — Halálozás. Rácz István református lelkész, f hó 17 én életének 48-ik évében elhalt. Az elhunyt 1894. év óta volt a szatmári református közönség­nek közkedvelt lelkipásztora. Hadgyakorlat. Az 5. gyalogezred szatmári zászlóalja holnap reggel hagyja itt városunkat és Eperjesre távozik. Részt fog venni a királygyakorla­tokon és szeptember közepe táján kerül vissza Szatmárra. ítéletidő. Hétfőn éjjel óriási égiháboru vonult a városon keresztül. A hatalmas villámcsapások egyike Némethy Sándor tanító Kinizsi-utcai házába ütött le s a háztető egyrészét teljesen összeroncsolta. A ház kö­zelében levő villamos vezetéket is több helyen meg­rongálta. A villám szerencsére gyújtogató erővel nem birt s emberéletben kárt nem tett — A szatmárnémeti ref. tanitónökópzö és felsőbb leányiskola már elfogad jelentkezőket az 1910-11. iskolai évre. Szeptember hóban nyílik meg a felsőbb leányiskola VI. osztálya, mely különbözeti vizsgával a képző III. osztályára jogosít. A képző I. osztályába a polgári, felsőbb leányiskola, esetleg gimnázium IV. oszt. bizonyítványa alapján jelentkezhetnek. Mindkét intézet mellé vidéki növendékek számára internátust létesített a ref. egyház melynek tágas, kényelmes épületében 65 fiatal leány nyer, havi 52 koronáért kitűnő ellát Ast. A rendszeres beiratkozás szept 1—5 ig tart, addig is szívesen nyújt mindennemű tájé közöst külön mindkét intézet igazgatósága. — A repülőgép végzete. A repülőgép-kultusz rö­vid idő alatt erősen föllendült, üton-utfélen készülnek az újabb és még újabb rendszerű motorok s annyi az eredeti feltaláló, hogy igazán félteni kezdjük ezt a legújabb csodát, hogy belevész a feltaláló zsenik ere- detieskedésébe. A hozzánk közellevő Tasnádszántón is készült egy a felhőkbe vágyó vászonmadarak közül. Anfalffy Géza gépészmérnök és ifj. Kovácsy Miklós fáradoztak a megépítésén egy e célra készült nagy deszkabódé­ban, hangárban s már a gép teljesen készen állott s várta a motort, mely a levegőbe emelje. Sajnos, ezt a gépet is elérte a magyar repülőgépek tragikus sorsa. A múlt héten dühöngött óriási vihar összedöntölte a nagy hangárt s a lezuhanó gerendák teljesen maguk alá temették s összetörték a kész repülőgépet, úgy hogy annak kijavítására gondolni sem lehet. — Vitriollal! Olárovits Árpád, nyomdánk volt í szedője jóidéig közös háztartásban élt lakásadónőjével, Tamássy Gázának különváltan élő feleségével. Szom­bat este távozni készült Szatmárról s örök búcsút veti Tamássynétól. Az asszony marasztalta Olárovi- csot s mert ez maradni nem akart, vitriollal arcul : öntötte. A férfit a lakására, a nőt pedig a csendőrség ' hez vitték. Utóbb azonban Olárovits kibékült az asz­A nyári a legújabb divaíu női felöltők, gummi- és porkö­penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők S25ATMAR, Deák=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytő^sde mellett. ruha­üzle­tében H 'f *aep *SS2P® HgP & Mmp Mí Mm*

Next

/
Oldalképek
Tartalom