Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-26 / 45. szám
\ XfV. évfolyam. Szatmár, 1910. junius 26. Vasárnap. 45. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H T E L S Z Ö V E T K EZ E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. A reakció. Az utolsó évek politikai változásainak egy fizikai [örvény képezi tengelyét: a hatások törvénye — actio parit reactionem (a hatás ellenhatást szül). Most a reakció uralma terpeszkedik a nemzeti életre. A történelem már eléggé megbélyegezte ezt az uralmat. S a mostani parlamenti többség ennek jegyében született. Ez az a mozgalom, amelynek nincs pozitív célja, a lelkeket nem tudja megtölteni morális erővel, tüzes lelkesedéssel, nem tud kitűzni törekvései elé magas célokat, melyekért küzdeni csupán — dicsőség s elérésük messze- •i ható eredmény, történeti vívmány. Nincs ezen mozgalom katonáiban más, mint szellem- és lélektelen engedelmesség, amint ezt nagyon bölcsen megmondotta a munkapárt alakuló gyűlésén Láng Lajos, ki az erkölcsi summum bonumot a pártfegyelemben fedezte fel. Nincs ebben a seregben igaz összhang, hisz nincs egy központi erőforrás, mely közös törekvésben egyesítené katonáit, nines eszme, melynek ható ereje melegítené, összeforrasztaná a lelkeket.. . Csak egy erő ébreszti fel a küzdelemhez szükséges elhatározást s ez — mint a fődemiurg: Tisza mondá — az elkeseredés elszántsága. FŐáZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ I THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. Soha még hadsereg úgy nem tombolt, nem esküdözötl, nem gyürkőzött úgy neki, mint a »nemzeti munkapártnak* nevezett s a reakció álkos munkájára toborzódott feketesereg. Szinte tulfeszült érdeklődéssel várjuk a csata megkezdését, melynek nincs más célja, mint a függetlenségi törekvések teljes letörése. Olyan ez a készülődés, mint midőn a spanyol bikaviadaloknál az aréna közepén to- porzékoló, duló-fuló bika nekirugaszkodik a a hidalgó állal lobogtatott piros keszkenőnek. Neki ugrik. S aztán elhallgat. Ha az a vörös kendő, melyet az obstrukció alakjában Juslh Gyula lobogtat a magyar politika arénáján, egyszerre eltűnnék, a munkapárt, úgy meghök- kenr az eléje tátongó ürességtől, hogy mint az öklelni nem tudó bika, tétovázva állana az aréna porondján. Komoly, nagy törekvések csak pozitív elvektől vezérelt sereg közlelkesedéséből, erkölcsös összehatásából bontakozhatnak ki. A letörés, leszerelés és behódolás törekvései pedig éppen nem pozitivek és igy nem lehetnek annyira termékenyek, hogy egy erős, tömör politikai programm körül egyesítve a párthiveket. Hogy micsoda eredményeket fog ez a reakciós hadsereg felmutatni, micsoda állandó közbékét fog teremteni: meglátjuk. De az a béke, mélyre törekszik, a temető SZERKESZT8SE6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telelon-sxám 80.= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendik. békéje. Mert az a munka, melyet önkereszte- lésében névül nyert a párt, a sirásó munkája. Meggyilkolni egy nemzet szabadságának kivívására irányuló nagy, szent törekvését, eltemetni eszméket, célokat, melyekért annyi vér folyt, melyeknek szolgálatában annyi ész, erő és akarat sorvadozott: ez a dicső, nagy, nemzet- megváltó munka ! . .. És nem átallották e sírásók a függetlenségi törekvést meddő »közjogi vitá«-nak keresztelni, az önálló bankért küzdőket »naptári dátumú- mai lekicsinyelni s a nyílt törvényszegéssel provokált méltó felháborodást »parlamenti botrányának minősíteni. Hát most — hitük szerint — el fog aludni a közjogi vita, a naptári dátum el fog múlni, a parlamenti botrány elveszti élét — más botrányok tömkelegében. Lesz már béke (?) ... De egy tényt konstatálnunk kell ! Mig a függetlenségi törekvések szolgálatában álló párt minden tényét Lemocskolták, befeketítették s a közvéleményt megfizetett sajtószervek révén hamis információkkal hazug szálló igékkel megtévesztették addig a maguk kiáltó erkölcstelenségét, vesztegetését, terrorizálását »erkölcsnemesitő«-nek, pártjukat »nemzeti munkapártinak, behódolási- és letörési törekvésüket egy jobb kort derítő s a király és nemzet közötti békét megteremtő, áldásos politikai fordulatnak nevezik el és tüntetik fel. TÁRCA. A teremtés urai. Irta: Jávor Bella. Éktelen, lármás csöngetés hallatszik a pitvaron végig. Bent a házban ijedten remeg meg egy asszony. Egy kicsi, álmosszemü asszony. Az arca már perga- menszinü s a szája körül is ott ül már az a csúnya, unalmas, fáradt ránc. Mintha vénasszony lenne, olyan aszott az ajka s nincs benne a csókszomjnak nedve se, olyan sápadt. A keze azonban jó nagy, dolgos, vörös s amint reszketve nyomja szivére, hát fölnyilik az álmos szeme s fiatalos sugárzással lázong benne az élet. Valakire vár. Olyanra, akit szeret s akitől fél ... Az ajkába harap jól, egynéhányszor: amitől az olyan piros lesz, mint egy ifjú leány ajka s a szája szögletében is megjelenik egy pillanatra egy csöpp nedvesség, de sietve visszaszivja : mégse lássa az, akinek most ajtót nyit, milyen vágyakozással várja egy csókját. Mégegyszer, gondosan körülnéz a szobában ; a kötényével végig töröl sietve széket, asztalt, nehogy egy ottfeledett porszem elrontsa a szoba tiszta harmóniáját. S az újabb, lármásabb csöngetésre az ajtónál terem. Egy percre még a nyakán érzi egy friss, tüzes, nedves száj csókját és kéjesen lihegve lehunyja a szemét. De mindjárt végig bizsereg a hátán egy éles korbácsütés nyoma, erre fölemeli a fejét . . . A férfi bejön. Elég izmos ahhoz, hogy olysn asszonyt, mint az övé, egyetlen szorítással elhallgattasson örökre . . . Pedig egészen gyerekember még. Csak azzal szerez öreges tekintélyt a háznál, hogy vizszinü birka-szemét haragos villongással jártatja körül s a fejét kemény daccal szögezi hátra . . . No, ennyi elég. Előre megy s az asszony bus megadással lépdel a nyomában. Bent pedig ledobja a süvegét fejéről, ne verje a padmalyt vele . . . s két izmos karjára fekteti a fejét, olyan lármával, mintha eltörne az asz- j tál is alatta. A nekibusulásnak eresztett fejét ... az asszony biztosra veszi, hogy az telve van most világfelforgató eszmékkel . . . S amint a háta mögött állva nézi az ura kemény vörös nyakát, tiszteletteljes csodálattal lapul meg. — Éhes bizonyára — gondolja s sietve fölte- riti a szép sávos abroszt az asztalra. A legszebbet, melyet csak ünnepeken használ. Mert ő úgy érzi, hogy ünnep van ma is . . . — Egyél — kínálja szeretettel s meleg tekintetét le nem veszi az uráról — finom húsleves . . . Az ember fölnéz. S az asszony érzi, az embernek sokkal nagyobb gyönyörűsége lenne, ha kedvére elverhetné őt, mint az evésből Csakhogy nagyon kellemesen csiklandozza az orrát, a pompás étel fűszeres zsaga, hát inkább erre fanyalodik. S hozzálát fiatalos étvággyal, hatalmas csám- J csogással s megeszi a kettejük étkét — egymaga. De a szeme nézése nem enyhül a lakoma után se, még vadabb merevséggel függeszti az asszonyra. Az asszony nem állja a tekintetét s nem bírja a csöndet. Leül a szövőszék elé, türelmesen bogozza a szálakat, hajlítja a nyelet biztos kézzel. Csak a szája vonaglásán látszik, hogy valami nincs rendjén; vagy az hogy nagyon is rendjén indul ? Nézi munkáját az ember, kötődni szeretne, veszekedni, ezért rettenetesen kinzó neki, hogy minden tiszta, csöndes. A haját tépdesi, rágcsálja a bajszát, recsegteti a fogát s hogy mégis legyen egy kis lárma, meg rendetlenség: ledobál a földre csontot, ételmaradékot, utána a tányérokat is lehányja és figyel. Az asszony nem mozdul, nem szól. így kezdődik rendesen Inkább hát nem is hallja. — Nem-e? Várj 1 — dühöng magában a férfi. Nagyot nyújtózik a székén, mig eléri az ablakot, a csodaszép rozmarinokat, az eivirágzott asszony virágzó kedvenceit ... S az asszony háta mögött kényelmesen elhelyezkedve, széles mosolyra torzult szájjal, gondtalanul lépegeti az eleven virágokat, amelyek kacagni is sírni is tudnak, hízelkedve megsimulni az asszony haján ... az édesek, a szépek . . . Hát éppen ezért 1 És eltiporja mind. S mikor megölve a földön fekszik mind, önfeledten, megelégedéssel, hangosan fölkacag. Erre megfordul az asszony. Kicsit nem lát, vagy nem meri a valót látni . . . Aztán borzalmasat kiált FISCHER ANTAL TSZLS 1 SZATMÁR, a PANNÓNIA MELLETT ] HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT VÉGELADAS. jßggT' Az összes raktáron levő divatáruk mélyen leszállított árban árusittatnak el.
