Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-22 / 44. szám
2 ik oldal Snatmár, 1910. junius 22. SZATMÁR-NÉMETI. gyarok hódoló felvonulása minő jelentéktelen ünnepi körmenetre redukálódik a komoly érdekek komoly katonáinak még komolyabb csatavonalba helyezkedése mellett !?... Jun. 22-én megkezdődik — a nemzeti munka: — az aratás ! .. . Egy hü nemzet, egy boldog, >szabad« nép fogja üdvözölni koronás királyát, olyan nagy és őszinte örömmel, olyan igaz, mély hódolattal, aminővel csak a magyar nemzet üdvözölheti uralkodóját. Ünnep van junius 22-én. A császár csapatszemlét tart hü katonái felett. Az aratás előtt üdvözlik urukat az aratók . . . Az ünnep, szép, fényes, pompás. De belezendül egy baljós kiáltás : Caesar, morituri te sálutani! . - .................... Ar atás előtt. Egy-két nap még s az aranykalászos róna- ságon, hol az érett gabona felett még csak az énekes madarak zenéje hallszik, megcsillan az éles kasza, hogy learassa azt a termést, azt a gyümölcsöt, mit majd egy esztendő véres- verejtékes munkája teremtett meg. Aratunk! Minő bűvösen hangzik e szó. Benne a munka jutalma, a fáradalmak, kínlódások ellenértéke. Van-e szebb muzsika, összehangoltabb zene a kaszacsengésnél. Ismerhetünk e szebb danát az aratók vidám énekénél s gyönyörködhetik-e a szem gyönyörűbb látványban, mint az élettel megterhelt szekerek mesés látványosságában ?! Mégis csak a természet az ő mindenhatóságában nyújtja a legszebb, a legutánozhatatlanabb képet, semmi sem pótolhatja, semmi sem helyettesítheti őt. Az ő nagyszerűségének párja nincsen, az ő atyai gondoskodása felülmúl, minden szülői szeretetet. S mégis. Ebben a szent percben, mikor szemünket végiglegeltetjük a termőgabonától terhes aranykalászos rónákon, most mikor az élet sarjadtik a fekete humusból s barátságosan hajladoznak a terhes kalászok, az őket simogató langy szellő alatt, mégis olyan furcsa, olyan bántó gondolatok támadnak agyunktalán ép abban az ügyben jár, melyben én. Teringet- tét, még eltaláltam késni 1 No, mindjárt meglátjuk. Mig így gondolkozott, egyszerre csak a főispáni titkár ajtaja előtt találta magát. Bekopogtatott, majd benyitott. A titkár íróasztala mellett aktákba eltemetve, szorgalmasan dolgozott. A jelölt bemutatja magát: Dr. N. N. vagyok, Öméltóságával, a főispán úrral szeretnék egy pár percig beszélni. Nagyon lekötelezne titkár ur, ba szíveskednék Öméltóságának bejelenteni. Bátorkodom előre jelezni, hogy fontos ügyben és igen rövid Ideig óhajtanám drága idejét igénybe venni. — Kész szivességgel jelentem be — válaszolt a titkár — méltóztassék helyet foglalni és egy pillanatig türelemmel lenni. Ezzel a titkár sarkon fordult és eltűnt egy nagy ajtó mögött, mely a főispán dolgozó szobájába vezetett. Pár perc múlva a titkár helyett maga a főispán jelent meg a várakozó teremben és üdvözölte a várakozó jelöltet: ... . .. — Szervusz, Isten hozott kedves druszám. Parancsolj — kérlek beljebb, — igazán örvendek, a nem remélt ritka szerencsének. Ezzel a főispán a druszájával bement, mig a titkár fontoskodó arccal ismét leült íróasztala mellé és eltemetkezett a poros és nem poros akták tömkelegéibe. — Méltóságos uram — szólt a látogató — mint vármegyénk főispánjához és a kormány bizalmasához jövök hozzád: Tudod jól, hogy X. állás üresedésbe jött, szeretném az állást elnyerni, úgy gondolom, én | Aagyok jelölve első helyen a kinevezésre, kérlek légy | ban, melyek nincsenek összhangzásban azokkal a szép képzetekkel, melyekkel a természet nékünk kínálkozik. Eszünkbe jut mindaz a baj, mindaz a sok gond és bánat, amit a gazdának a mai napig szenvednie és eltűrnie kelletett. Hányszor került válságos helyzetbe saját hibáján kívül. Hányszor rettegett a jégesők, a késői zivatarok alatt. Hányszor rimánkodott tehetetlenségben az egek Urához, hogy mentse meg munkája gyümölcsét, az elemek fékezhetetlen dühétől s ne engedje pillanatok alatt elpusztulni azt, mit hosszú hónapok verejtékes munkája alkotott. És igen sokszor hiába könyörgött. A jégeső elpaskolta, a késői zivatar leverte lábáról a vetést s a tönkretett gazda a vihar után, mit tehetett egyebet, mit födetlen fővel, levett kalappal buzgó imát küldött fel ahhoz, kinek kiszámíthatatlan jósága és előrelátása, ezzel a súlyos csapással látogatta meg őt. S itt nincs segítség. A legnagyobb munkabírás, a legkitartóbb szorgalom hiábavaló. Az elemek vad dühét megfékezni, de még csak védekezni ellenük, nem áll módjában a tehetetlen embernek. S ezért fakaszt belőlünk az aranykalászos róna, a rengő-ringó kincses erdejével szomorú gondolatokat. Szomorúkat még akkor is, mikor a íöldmivelésügyi miniszter, körülfogva nemes és tudós gárdájától, a gazdasági tudósítóktól, azt az örvendetes hirt hozza, hogy az idei búzatermés 60 millió métermázsát tesz ki s igy az idei termés a tavalyinál majd ötven százalékkal többet hoz, ami jó egy párszáz millió korona nemzeti gazdagodást jelent. A tavalyi rósz termés után minden bizonynyal elkél az idei jó közepesnek mutatkozó eredmény. S valószínűleg lábra segíti a múlt évi veszteséget még mindig érző birtokos osztályt. Nem siránkozunk azonban, mert hiszen a statisztikai adatok mutatják a magyar köz- birtokososztály fejlődését. A mezőgazdaság föllendülése is, ha lassan, de mégis fokozatosan konstatálható s az 50-es és 60 as évek pesszimizmusát megcáfolják. Negyedfel milliárd ma már Magyarország mezőgazdasági és erdőmü- | velési bruttó hozama s mint a statisztikából a hozzáértők kiszámítják, az utóbbi évtizedben körülbelül félmilliárdnyi növekedést tapasztalhattunk. Ez az eredmény különben kifejezést talál a mezőgazdaság rövid lejáratú kölcsöneikegyes őexcellenciájánál érdekemben eljárni. Mondom meg lesz könnyítve a dolgod, mert . . . — Édes barátom —>fevág közbe a főispán — igazán mélyen sajnálom az egész dolgot, de ... liogy is mondjam . . . hát bizony nem tehetek semmit az érdekedben . .. — De hát miért ? — Mert . .. — Talán más megelőzött volna! ? — Nem, nem, de tudod ... — Nem értem az egész dolgot . .. — Persze, hogy nem érted . . . — De hát mégis, magyarázd meg. .. — Kérlek, nem magyarázhatok meg semmit, igazán semmit. Engedd meg, hogy ez maradjon az én titkom. — Furcsa — mondá keseredetten a jelölt — de, ha épp ez a kívánságod, ám legyen, maradjon illetve legyen a te titkod. Még beszélgettek egy pár percig egymással más egyéb dologról, aztán elbúcsúztak, a főispán kikisérte vendégét s ezzel a látogatás befejeződött. A jelölt sokat törte a fejét, hogy mi lehet a főispán barátjának a titka, el is mondta családi és baráti körben a főispán válaszát, de senki sem volt képes a főispán titkát megmagyarázni. Pár hét múlva meghozta a hivatalos újság a főispán titkának a magyarázatát a következő legfelsőbb kéziratban : I. Kedves N.! Dr, N. V. X. vármegye főispánját előterjesztésére ezen állásától buzgó szolgálatainak elismerése mellett, ezennel felmentem. Kelt, stb. — II. Kedves N.! Előterjesztésére dr. N. N. — az y-i tábla tanács-elnökévé ezennel kinevezem. Kelt, stb. nek csökkenésében, másrészt a vidéki takarék- pénztárak növekedő betéteiben, főleg pedig a gazdaközönség fokozódó vásárlóképességében. A gazdatársadalom tehát helyzetében fokozódó javulást mutat s ebben a törvényhozás kedvezése is szerepet talál, amennyiben az-igen sokat tett arra nézve, hogy mezőgazdaságunkat talpraallitása s existenciájának feltétele is a lehető legszélesebb határokig biztosítsa. Aggályaink tehát nem ebben az irányban mozognak. Mert hiszen a természeti károk lett légyenek azok olyan elemi csapások is, csak bizonyos százalékában károsíthatják meg az ország jövedelmét. Végeredményben azonban mégis eltartják az ország népét azzal, amire szüksége van. De viszont nem szabad magunkat eltánloritani engedni azoktól a kedvező körülményektől, melyek a gazdas ági élet fejlődésével országunk foglalkozását egyoldalúvá fejlesztik. A mezőgazdasággal való foglalkozás, belterjes gazdálkodást véve alapul s kedvező gazdasági-politikai konjun kturákat mindenesetre sikeres működéssel kecsegtethet minden gazda embert. De ha az egész ország nagy százaléka gazdasági ágak kultiválásával keresi kenyerét, akkor bízvást leszámolhatunk azzal a reménységünkkel, hogy országunk fejlődése rohanvást haladjon előre s meg kell elégednünk azzal a csigalassúsággal, vagy egyenes stagnálással, mely már évtizedek óta jellemzi hazánkat. S itt nyer beigazolódást aggodalmunk. Ha országunk a kereskedelmi, de főleg ipari élet terén mutatna haladást, ha gazdasági gyárak s ipari vállalatok füstölgő kéményei piszkitanák be az aranykalászos rónák illatos téréit, akkor nyugodtabban, remegés nélkül tekmtenők abba a szép, abba az örvendetes jövendőben, melyet mint jó magyar hazafiak hazánknak kívánunk s képzeletünkben oly fényesre kirajzoltunk. hírek. — Katonai szemle. Lovag Ziegler Alfréd altábornagy, kassai hadtestparancsnok vasárnap este Szatyra érkezik és hétfőn a közös legénység felett szemlét tart. — Esküvő. Schiffer Jeromos a »Fontiére« biztositó társaság helybeli ügynökségének titkára tegnap tartotta esküvőjét Jungreisz Janka kisasszonnyal Aranyosmedgyesről.-- Kegyelet. A ref. főgimnázium tanári karának gyűlésén Bőd Sándor főgimn. tanár igen szép indítványt terjesztett a tanártestület elé. Az indítványban, mely mindjárt elfogadtatott és batározatilag kimondatott, az áll, hogy a Thury-féle alapítvány élvezőit felkérik arra hogy a nagylelkű alapitványos sírját néha-néha látogassák meg és arra pár szál virágot helyezenek. — A másik határozatot Bakcsy Gergely igazgató terjesztette elő és ajánlotta elfogadásra. Ugyanis régi tanártársaik sírjainak gondozását és ápolását a tanári kar figyelmébe ajánlja. A tanári kar ehhez is hozzájárult és felhivja az igazgatótanácsot, hogy ezen célra költségvetésében rendkívüli kiadást vegyen fel. — Kinevezés. Erdős» Ferenc helybeli kir. törvényszéki jegyzőt a király a nyíregyházai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Eljegyzés. Dr. Melchner Vilmos helybeli gyermekorvos eljegyezte Moskovits Gyula abaujszinai nagy- birtokos óz szeszgyáros leányát, Erzsikét, Kassán. — A nőegylet kabaréja. A nőegylet szombat esti kabaréjának méltatása közben a kellemes érzések egész sorozata ujul fel bennünk. Az egész előadás alatt a vidám kedv lett úrrá lelkűnkön. Akik végig élvezték azt, azok soká nem fogják elfelejteni a kellemes estét, akik pedig távolmaradtak, méltán sajnálhatják, hogy megfosztották magukat attól a sok gyönyörűségtől, amelynek szerencsés részesei voltunk. Szokatlan, de annál szerencsésebb ötlet volt a rendezőségtől, hogy női konferencét szarepeltetett és alkalmasabb szereplőt nehezen kaphatott volna, mint épen Varjú Ibolykát. Az a kedves bőbeszédűség, szellemes ötletesség, amivel Varjú Ibolyka a szüneteket kellemessé tette, mindmegannyiszor kicsalta a hálás közönség tapsait. A nyári idényre a legújabb divatu női felöltők, gummi- és porkö- Blí J* 11 . T A 1 ruhapenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők IVE |] 11P J 1 ifl 1 ( IA11 fi! ü z * ° ■ és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők AIAtAllV/1 JJujvüllli tében SZATMAR, Deák=tér, a Kereskedelmi bank palota, n agytöajsde m ellett
