Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-15 / 42. szám
42. szám. XIV. évfolyam. Szaimár, 1910. junius 15. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H T E L SZ Ö V ET K EZ ET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ s DUSZIK LAJOS. SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. —-— Telefon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Városi közgyűlés. A viharosnak sejtett városi törvényhatósági közgyűlés egyhangúan, kevés lendülettel folyt le. A nagy csatározás helyeit, melyet a választás hangulata kilátásba helyezett, szép csendben, egyetértésben ültek egymás mellett a városatyák. S jól volt ez igy ! A szenvedélyeknek, melyeket a különböző pártállások tüzeltek fel, el kell csendesülniök, hogy eredményes munkára képes, legyen városunk illusztris kormányzó testületé. A komolyság, megfontoltság monoton hivatalos tónusába nem is igen illett volna a szenvedélyes, keserű kifakadás. S hogy ez igy történt, abban nagy szerepe volt a tapintatos főispáni elöljáró beszédnek. Csaba Adorján főispán elnökölt ugyanis a törvényhatósági bizottság hétfői közgyűlésén. Politikai vonatkozású megnyitójában annak az óhajának adott kifejezést, hogy a képviselő- választás lezajlásával esendesüljenek el a felzaklatott szenvedélyek, pihenjen el a versengés, melyet a pártok idéztek fel s az uj politikai aera megindulása ne támasszon vihart a törvényhatóság közhangulatában s különösen is azzal a kéréssel fordult a városi törvényhatósági bizottsághoz, hogy kebelében ne engedjen helyet semminemű bosszúálló, vagy megtorló törekvésnek s ne engedje, hogy a város és nemzet érdekeinek útjába ezek akadályokat gördítsenek. A főispán szavai látható megelégedést keltettek a közgyűlés tagjaiban pártkülönbség nélkül s a békés hangra hasonlóval felelt dr. Kelemen Samu biz. tag, orsz. képviselőnk is. Beszédében reá mutatott a főispáni megnyitó beszéd nagy horderejére, melynek megfelelően ő is nemcsak a maga és pártja, hanem a város egész közönségének szellemében szólva, óhajtja a békét s megnyugvást. A kölcsönös engesztelődésre irányuló törekvésnek ő is hive s a békejobbot elfogadja, a felzaklatott kedélyeket tovább izgatni nem fogja, Beszédében biztosítja a főispánt és a törvényhatóságot, hogy a város és nemzet érdekeit tovább is szolgálni fogja azzal a buzgalommal és teljes odaadással, amelylyel eddig állott ez érdekek szolgálatában. Ebben a szellemben reményét fejezi ki, hogy a közös érdekek egy harcvonalba toborozzák a törvényhatóság minden tagját, de kijelenti, hogy csak addig lesz meg az összhang, mig politikai kérdések meg nem bontják. Polgármester havi jelentése. A megengesztelődés csendjében olvasta fel dr. Pirkler Ernő jegyző dr. Vajay Károly polgármester havi jelentését, melynek bevezetése szintén a lezajlott orsz. képviselőválasztással foglalkozik. Megelégedéssel jelenti, hogy a választás alatt nem fordult elő semminemű rendzavarás. O is azon reményének ad kifejezést, hogy a város képviselőjét pártérdekeken kívül a törvényhatóság érdekei fogják vezetni s ezeket azzal az önzetlenséggel, erélylyel és buzgalommal fogja előmozdítani, aminőnek eddig számos jelét adta. Vízvezeték. Jelentésének fő részét a vízvezeték ügye foglalta le. Bejelentette, hogy ezt is mielőbb és kedvezően fogja eldönteni. Megkezdi a költségek egybeállítását és a vizdijakra vonatkozó szabályrendelet elkészítését, melynek tervezetét a nyomdász-sztrájk megszűnése után közzé fogja tenni. Közkórház. Az uj közkórház ügyében jelenti, hogy a múlt hónapban Jendrassik Altréd műszaki tanácsos és Kerekes Pál közegészségügyi felügyelő tanulmányozták az ügyet s megvizsgálták városunkban a közkórház építési céljára kijelölt telkeket s a szentvéri telket találták megfelelőnek, amennyiben a dinnyéskerti telek elfogadása a tervek átalakítását vonná maga után. Az építési költség 800,000 koronáról szól. Zenekar. Bejelenti, hogy a kassai hadtestparancsnokság a zenekar egyrészét hajlandó visszateiepi- teni s az színházi zene céljára megfelelőbb is volna, mint a kevésbé fegyelmezett civil zenekar; az ügy lebonyolításánál csupán a parancs- j nokság azon megszorítása okoz nehézséget, hogy a parancsnokság területén kivül a zenekar nem működhet. Végül bejelenti a polgármester, hogy az 1909. évi zárószámadást csak a julius havi közgyűlésen terjeszti elő, mert kinyomatása a nyomdász-sztrájk miatt félben maradt. TÁRCA. A nővér. Szilágyi Jenő. A hajnal félhomálya beszűrődött a hálószoba ablakaiü. Ott feküdt a fiatal, sápadt asszony a hófehér, csipkés ágyon álmatlanul hánykolódva. Ha néhány pillanatra kábitó félálomba merült is, valami képzelő neszre azonnal felriadt. Zaklatta a nyugtalanság, kínozta a gyötrelem. Férjét várta egész éjszaka, nem először történt meg, hogy vacsorára sem jött haza, de őt inkább az a biztos tudat bántotta, hogy nem is utoljára történik. Tudta, hogy hol van: annál a nőnél, aki minden bajának okozója, az ő életének a megrontója. Megtudta, hogy már két éve jár hozzá. De sőt többet is tudott, hogy férjének attól az asszonytól gyermeke is van. Rég óta tudta már és tűrt, szenvedett, hallgatott, magába fojtotta a kitörő panaszt, mély titokba temette szivét-lelkét marcangoló fájdalmát. Csak akkor engedte át magát fájdalmának, csak akkor lett rabja szivének, mikor tudta, hogy senki sem látja. És könnyei megkönnyebbülést szereztek neki, csak rövid időre, aztán ismét szótlan, hallgatag lett, ismét búskomorságba esett és hiába faggatta özvegy édes anyja, meg az ő bájos kis húga, hogy mi baja van, ő mindenre csak azt felelte, hogy j semmi. És mosolyt, sőt nevetést erőszakolt magára. ' Ilyenkor bizonyos megelégedettséget érzett. Meg volt elégedve önmagával. Érezte, hogy ennek igy kell lennie. Nem, Margitnak semmit sem szabad tudnia arról, hogy milyen pokol at ő élete. Ha lérjhez megy, akkor majd ő is segít a maga baján. Addig csak Margitról gondoskodik meg a kis leányáról. Kívülük senkit sem akar ismerni. És a mártír csodálatos erejével küzdött az elérzékenyülés, az ellágyulás ellen, a miktől jobban félt, mint a jövőtől. Pedig azt még sö- tétebbnek, még üresebbnek látta, mint a jelent. Gyermeke árva lesz, akinek nem halt meg ugyan az apja, de — ami ennél több — elzülött. És gondolkodni kezdett, hogy ugyan mi is történhetik egy olyan emberrel, aki eltaszitja magától nejét, gyermekét, minden igaz ok nélkül, csak azért, mert rájuk unt. És ilyenkor, mikor a csöndes, sötét éjszakában önmagához szólt, hangját rémesen suttogóvá telte az előre érzett bosszú. — Az ilyen ember magában hordja már a bűntettes csiráját ? — ismételten többször is és már előre érezte az édes bosszú gyönyörét. Igen, lesz idő, mikor majd az az ember megtörve, görnyedten fog bocsánatért könyörögni. Ez az asszony ? oh, hát bol- | dogithat valakit, aki összeadja magát egy nős emberrel ? Majd széjjel mennek, de ő nem fog többé meg- bocsájtani annak, kinek még most is nevét riseli. Az asszony az órára nézett, ötre járt az idő. A februári éjszaka lassankint derengő félhomályba olvadt. ügy látszott, mintha belefáradt volna kísérteties uralmába. Az asszonyt elkábitotta a hosszú álmatlanság, a kínzó nyugtalanság. Mintha eltűnt volna kitartása és szenvedésében eddig tanúsított ellenállása. Úgy ez nem tarthat tovább. Ezen változtatni kell. És egy ugrással kint termett az ágyából, megdörzsölte vörös, duzzadt szemét, és gyorsan öltözködni kezdett. Oda lent, az utcán már hallatszott több gyári munkásember beszéde. Öt óra volt, a kaput is kinyitották. Az asszony a hideg üvegtáblához szorította égő homlokát és nyugtalan, izgatott pillantással nézett az utcára. A kora reggel halvány világosságát élénkebbé tette az utcát, háztetőt leboritó hó. A házmester söpörni kezdte a gyalogjárót. Ekkor az utca másik oldalán feltűnt egy álmosan közeledő alak, Döményi Ferenc volt, az ő férje. Télikabátjának gallérja fel volt tűrve, kezeit zsebébe mélyeztette, cilindere valahogy félrecsapódott, szájában kialudt szivar volt. Bizonytalan léptekkel közeledettt; többször megállt és révedező tekintete a bázszámot kereste és az épületet vizsgálta. Az asszony látta, hogy a házmester köszöntésére eszmélt csak föl. Arcába szökött a vér, keble zihálni kezdett: bizonyos, hogy a házban tudnak férje életmódjáról, mert a házmester nem most látja először hazajönni. Határtalan szégyenérzett töltötte el. Ez csak megerősítette elhatározásában, hogy véget kell vetnie ennek a dolognak. Ez igy nem maradhat. Ezen változtatni kell. A nyári idényre a legújabb divatu női felöltők, gummi- és porkö- 1l|í " jl ~ T ai a«« a ruhapenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöliők Ifi 111 IP,| 8 jfl IfvKfllj ** * 1 e “ és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők AiXltllvl -Lltljvüllv tében SZATMAR, I3eák»tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytöajsde mellett
