Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-05-25 / 37. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. május 25. Szerda. 37. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS &ás POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. EL Ő F I Z ET ÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSEK ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telefon-szém 80. = Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Akik nem tudnak meghalni. Azt mondják, hogy az idő a legnagyobb siráső. Eltemet felfogásokat, társadalmi rendszereket, osztályokat, megváltoztat közszellemet s közerkölesöt. A magyar história nagy sírboltjában van egy múmia, amelyen nincs semmi nyoma a nagy időnek: nem tudja eltemetni, pedig már régen meghalt. Hiába hordja rá a hantokat, csak nem tudja elföldelni Ez a sokszor meghalt és mégis mindig haldokló múmia a mi szomorú specialitásunk, történelmünk kisegítő szelleme, életünket, fejlődésünket agyonfojtogató átkunk — a labanc- politika. Korábban született, mint e névre elkeresztelték. Sőt tovább él, mint a neve. Mert ma is él, más néven. De él! A feltámadás hite ha nem volna a szabadság, igazság éltető diadalmas reménye, szinte azt hinnők, hogy ez a „poraiból megéledett Phönix“ — maga a feltámadás eszméjének megtestesülése. De a hamisak együtt támadnak fel az igazakkal, s ha ez nem igy volna, ha egyszer annyira meghalna törekvésük, hogy soha többé fel nem ébredne, az volna az igazi feltámadás ! Feltámadása a nagy törekvéseiben egyesült, léte érdekeit felismerő s ezekért küzdeni tudó és akaró magyar nemzetnek! . . . De mindenütt olt a tagadás, a lemondás sötét, kísértő szelleme 1 . . . TARGA. Csak még egyszer . . . A kávébáz ablakából bámultak a sétáló embertömegek, félig öntudatlanul ült s szemei előtt mint egy álom-kép borult el, ember, kocsi, villanyos ; s 5 csak bámult, bámult be a világba, gondolatába végig cikkázolt a múlt, jelen egy homályos képbe összefolyva. Az ablak előtt ifjú pár surran el, egymáshoz simulva szerelmes arccal s e képre, úgy fájt valami Balcsay Tamásnak, a nagy világfi megfoghatatlan vágyat érzett szerető hitves gyermek sirás és púba kis otthon iránt, miért ninés meg neki mindez ? Végig járatta eszét múltján, ködös sivár múltján, fel-fel bukkant emlékeinek során, egy egy borzas leány fej, szenvedélyes báli csókok, sok-sok elbolonditolt szív, de mindez üres. Miért nem szeretett ő soha, miért nem alapított otthont magának, hol elfeletse a napi küzdelmeket? Érdemes volt ezért az annyiak által irigyelt fényes pályáért mindezt feláldozni. Szívtelen és gyáva volt, félt a családi élet ezer apró édes gondjától és a békés otthon szolid egyszerűségétől. Mikor mind ez végig surran emlékezetében, fátyolos agyát vizsgálva keresett rövid de mozgalmas életének vigaszAnnyi gyász és köny és annyi elsorvadt remény, elmorzsolódott törekvés terheli ezt a kisértőt ... Ott volt 1. István udvarában . . . Keresz- tyénség jelvényével kezében vonta keresztre a hitében pogány, de szivében lelkében szabad magyarságot. Olt volt, midőn a nemzeti királyságot el- bantolták . . . oda állott, ahol hatalom várta. Olt küzdött Bocskay, Bethlen, Rákóczi ellen .. . Vitézeit labancoknak csúfolták. Legnagyobb bűnük volt, hogy — magyarok voltak. Hogy annyi jogot, annyi szabadságot lé- pésről-lépésre fel kellett adnunk, ennek egy oka volt, van és lesz csupán : hogy még élnek s élni fognak itt — a labancok. Mindig volt van és lesz Magyarországon elég embere a nemzeti lemondásnak, kik nyíltan, leplezetlenül hirdetik — az unbedingte Unter- werfungof. Mindig lesz itt elég csatlós, ki a császári akarat uszájhordozója lesz ; ki vallani fogja, hogy nincs jogunk a levegőhöz, a napfényhez, a mely felé még a krumplicsira is vágyik a pinceablakok rostélyán keresztül. Hát lehet e itt remény a nemzeti eszme diadalában? Lehet-e remélni, hogy a becsületes küzdelem megtermi gyümölcsét ? Midőn lekicsinyelt, leócsárolt, jövevényeknek kiáltott alakok küzdenek azért, a mit feladtak, mit nem tudtak megtartani a vér- és fajmagyarok — a független Magyarországért! . , . Küzdenek és küzdeni fognak érte 1 A kurucok elszántságával, rongyos szegénységével és mégis hajlitatlan, rátartó büszkeségével, melyhez pénzes erszény rázogalással nem lehet közelitni! Az idő elsöpör sok romot, mit a fejlődő élet halmozott egymásra. Elsöpörte az osztályrendszert, a rendiséget . . . Éz elsöpri a törekvést is, mely e romok feltámasztására irányul. Nemzet kisajátítást nem lehet ma játszani. Nem lehet ilyenforma hangzatos frázisokkal komolyan hatni „vér a mi vérünkből!“ Mert nem az a magyar, kinek neve az, ki a nemzeti munkát jelszóként hangoztatja — hisz ezt tették eleitől fogva a labancok is —, hanem aki e nemzet egészének s nem egy töredékének boldogulásán munkálkodik ! A küzdelem, mely századok történetén vonul keresztül, most ismét megújul. Hiába imák más jelszavakat a régi lobogóra, hiába változtatják a régi nevet, a törekvésük csak egy — lemondani, lemondani. Nem kell semmi olyan, a minek megteremtéséhez nagy, őszinte lelkekesedés, erős elhatározás s nem-lankadó küzdelem kell. Igaz. Itt már nem lehet felülről mosolyt, rangot megelégedést kifejező elismerést kapni. A küzdelem újra kitör. Az ellemetettnek hitt halott újra feltámad. A lemondás prófétái ismét felemelik szavukat. A kényelmes behó- dolás és a kockázatos, áldozatot kérő törekvés között választani kell. A kurucok és labancok évszázados csatája uj összecsapásban fog megnyilvánului. De a történelmet nem lehet visszacsinálni. Az igazságot, a jogot, a szabadságot megságuknak regényes történetét. Balcsavnak minden te’te előtte heroszian nagynak, minden szava költőinek tetszett. Álmatlan éjjeleknek boldog virrasztása között látta szerelmét a közélet magaslatán diadalokat aratni s magát mint az ünuepelt férfi szeretett feleségét . . . Álmainak álmát nőies gyöngédséggel halmozta el. Egyszerű csendes életében akaratlanul isjészre kellett vennie Balcsaynak, hogy van valaki aki szereti őt nem gyengéd rokoni szeretettel, hanem a nő szerelmével. Azután észre vette azt is, hogy foglalkozik evvel a nővel, figyeli lépését, örömet talál abban ha beszél vele, s titkon félti bajtól, veszélytől. így közeledtek egymáshoz, előbb lassan, majd rohamosan siefséggel. Azután jöttek az idillikus szerelenj boldog napjai, majd az érzékieké. Isten látta lelkét, nem volt célja elcsábítani a leányt, de szenvedélye erősebb volt szerelménél s a dolog megtörtént végzetszerüleg. Lassanként letelt pihenésének ideje s ö erős Ígéretekkel hagyta el a leányt. Azon eltökélt szándékkal indult vissza az életbe, hogy posiliót alapit magának s azután elveszi. Belemerült megint a városi élet forgatagába s akkor felébredt, borzadva látta, hogy amit kiolthatat- lan szenvedélynek hitt, az csalódása volt érzékeinek Tüllre aplieált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezindal drbja 40 és 50 fill. Függöny congre ajvuros 110 széles mtr 1 K 30 f. ger Ármin kézimunka üzletében Szatmár, Kazinczy-utca. tatást . . . hiába nem talált, idyllt kereset s ehelyett felbukkantak könnyelmű életének maró gúnyoló kó- boldjai szerencsétlenné tett asszonyok, leányok, kik sorban jelentkeztek kínzó merev alakban: szép üde fejek helyett egy dráma kiszínezett jelenete: utcai nyomorult leányok, kiket ő hajtott erre az útra, boldogtalanná tett asszonyok és anyátlan gyermekek. Borzódva űzte el rémképeit, nem hagyták el lelkiismereíének felébredt ördögei, nem hagyták el megszerzett zsákmányukat, üz'ék, hajtották, lihegve menekült előlük, nem engedték, egy kép folyton ott lebegett előtte, majd pajzánul mosolyggva, majd haragosan fenyegetve. Kereste ki lehet az, lapozott szerelmi könyvében vissza, mindig visszafelé: már már lemondott a keresésről, de akkor hirtelen visszaemlékezett szerelmi láncszemének legelsejére, legszebb és legidyIlitikusabb szerelmére Matlay Margitra. Mikor tanulmányait elvégezve hazatért fájdalmait kipihenni, akt or látta meg elő-zör Margitot, aki mint árva távoli rokon, került házukhoz: nem is képzelte akkor, hogy azok az ártatlan bókok, a melyeket a leánynak mondott mekkora hatással vannak erre az egyszerű falun nevelkedett leányra, al i Balcsay szavaiban szerelmet sejtett. Az ifjú leány fantásiájá- val színezte szerelmüknek jövendő boldogságát, házas-
