Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-05-22 / 36. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMRTL Szatmár, 1910. május 22. Annak a parlamentnek, amelyiket most fogja megszülni nagy vajúdásainak közepette a nemzeti akarat, a képmása már megvan! Jaj lenne neki, ha megpróbálna más arculattal a világra jönni, úgy vágódnék a feloszlatás Tai- getos-sziklájához, hogy izekre zúzódva gurulna le oda, ahonnan jött — a vátasztásharcte- rére . .. Hát ez praedeslinatio! A legmerevebb, leg- hajlilhatianabb kiadásában ! . .. De nem félünk tőle! . .. Mert van egy hatalom, melyen e praedeslinatio nem tud erőt venni. Ez a szabad polgárok tiszta elhatározása! Ezt nem lehet megtörni sem pénzzel, sem szuronynyal, sem méltósággal, sem kitüntetéssel. Ennek diadalát óhajtjuk! Várjuk ! Mert ha ez győz, győz — a magától haló igazság, a jog, az eszme! Szatmár, 1910. május 21 én. Napról napra tele vannak a fővárosi lapok azokkal a hallatlan visszaélésekkel, melyeket a munkapárti jelöltek mellett a kormány és emberei elkövetnek. Napirenden vannak az áthelyezések a vasútnál, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, tanítóknál, és törvényszékeknél. Aki a száját kimeri nyitni a függetlenségi és 48-as párt melle^ — melléje sorakozik annak a pártnak, mely ma egyedül képviseli az ellenzéket az erőszakos és árnyék kormánynyal szemben; akiben van tisztviselő léttére is annvi bátorsága, hogy nem hódol be a munkapárt kivezényelt embereinek, aki nem omlik térdre a záptojások diszlovagjai előtt, az elveszett ember. A hivatalnok embert valóságos páriává sülyesztik alá, a még feljebb és feljebb vágyó, az uborkafa tetejére felkapaszkodni akaró felebb- valók. A hivatalfőnökök egy kis kitüntetés, egy nagyobb konc reményében, iszonyatos pressziót gyakorolnak a város, az állam, a nép által fizetett tisztviselőkre. Ellenünk uszítják azokat hivatalnokokat, kik velünk egy test, egy vér; kiket mi fizetünk, kikért mi dolgozunk, kikért mi verejtékezünk. Becstelenségbe kergetik a magyar állam hivatalnoki karát; azt az osztályt, mely a magyar nemzet egyik legerősebb támaszát kell hogy képezze. Aljas munkáikban nem ismernek határt »A mit tettem nem gyűlöletből tettem, csak félelemből és, hogy megmeneküljek. Borzasztót vétettem ellened — de most bűnömért meg fogok lakolni, — a halai vár reám — meg akarok halni, — örömest halok meg, — kis fiú légy könyörületes — bocsáss meg nekem !« A gyermek még mindig csendesen sirdogált. A börlönőr felsegítette a zokogó gyilkost a földről, a tömeg némán hátrált, utat nyitva nekik. Majd lassan észrevétlenül az egész néptömog zokogni kezdett. S amikor a napbarnított arcú rendőr mellettem elhaladt, láttam, — mit még sohasem láttam, mit kevés ember láthat, — mit valőszinüleg többé én sem fogok látni, — könnyeket láttam egy japán rendőr szemében. A tömeg szétoszlott. Magamra maradtam, elmerülve a jelenet sajátságos erkölcsi tanulságába. Itt kérelhetetlenül, de szánalommal teljesen szolgáltattak gazságot, mely a gyilkost bűnének tudatára ébresztette azáltal, hogy rámutatott elvetemült tettének természetes következményeire. Mily igazi megbánás volt ez, mely a halál előtt csak bocsánatáért esedezett. És ez a tömeg, — mely, ha felingerelik, egyike a legveszedelmesebbeknek az egész császári birodalomban, — mindent megértett, a szánalomtól elérzékenyedve, elégtételt szolgáltatott neki a gyilkos megszégyenítése és töredelmes megbánása; nem uralkodott rajta a ezek a lelketlen lélekkufárok. Plakátokon, nyilt szinen a legnagyobb gonosztevőt is megszégyenítő szemérmetlenséggel hirdetik, hogy mindenki hazaáruló, ki hozzájuk nem csatlakozik, ki nem adja be a derekát Becsnek, ki nem csókol kezet a törvénytiprók uszályhordozóinak. Egyedül az ők részén van az igazság. Amit ők hirdetnek, az igazság; az ő programmjuk a „munka“, az ők céljuk Magyarország gazdagítása. Ök az egyedüliek, kikben tizni lehet és kell, kik a nemzetet még soha cserben nem hagyták, kik nem ígérnek, hanem adnak, ők azok, kiket a gondviselés kirendelt a magyar becsület megvédésére, ők a függetlenség mintaképei, a puritán igazság f hirdetői. így mondják ők. Es ha ez mind igaz, ha ők csak az igazság fegyverével dolgoznak, mire való az a határt nem ismerő presszió, miért nem engedik, hogy mindenki magától térjen be az igazság, az egyenesség, a nyíltság hajlékába, a munkapárt kebelébe. Mire való akkor az a sok gazemberség egy csomóba ? Ezt kérdjük mi. A hivatalnokok pedig jámbor megadással tűrik, hogy megbecstelenitsék őket. Nem tudnak talpra állani, nem tudnak szembeszállani a felsőbb hatalommal. Valóságos játékbabái a felebbvalóiknak. Azt csinálnak velük, amit akarnak. Oda viszik őket, ahová éppen nekik tetszik. Nincs ez ellen orvosság hivatalnok urak ? Miért éppen a hivatalnoki kar a független Magyarország kerékkölőinek az eszköze? Miért akarják elveszíteni teljesen a nép bizalmát és becsülését ? Miéit? Miért? hírek. A. ref. főgimnázium 300 éves jubileuma. A helybeli ref. főgimnázium 300 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepélyek ünnppi hangulatot öntöttek az egész városba. Zászlódiszt öltött a város, örültünk, hogy van egy olyan intézményünk, mely 300 éves nehéz küzdelem közepette mindig megállotta helyét és ma egyik legnagyobb középiskolája az országnak. Szatmár város közönsége méltón büszke lehet erre a 300 éves múltra, mert kultur élete ezen intézettel van legjobban összeforrva. Az ünnepségek lefolyását röviden közöljük: Az ország különböző vidékéről 300-nál több tanár jelent meg, kik mint az országos ref. tanáregyeféktelen vak bosszúvágy, csak a nagy és mély bánat a bűn felelt De e jelenet legérdekesebb vonása, mert egyszersmind legjellemzőbb a keleti fajra nézve, az, hogy az apai érzés felkeltése — az az intensiv gyermek- szeretet, amely oly mélyen gyökerezik minden japán ember szivében, — törte meg a gyilkost. Beszélik, hogy a hírhedt rablót, Ischikawa Goe- mont, egy éjszakai betörése alkalmával, egy kis gyermek mosolygása annyira elbűvölte, hogy elvetemült szándékáról teljesen megfelejtkezett. Addig játszott a gyermekkel, míg a tervének keresztülvitelére alkalmas időpontot el nem mulasztotta. Ez a történet korántsem hihetetlen. A rendőrség j*I ütéseiben évről évre találhatók ilyen esetek, mellek mind tanúságot tesznek arról, a kis gyermekek iránt érzett, végtelen nagy szerétéiről, mely még a legelvetemedettebb gazember szivében is él. Alig egy pár hónapja, hogy helybeli lapok egy borzalmas gyilkosság hírét hozták. Hét embert öltek meg álmukban. Formálisan széldarabolták őket. S a rendőrség a tett színhelyén, nagy vértócsában fekve egy siró kis gyereket talált, érintetlenül. Nyilvánvaló volt, mily nagyon vigyázott a gyilkos arra, hogy a kis gyermeket meg ne sértse. sülét tagjai a jubileum alkalmából kongresszust tartottak. Igen sok vendég érkezett, köztük az iskola több száz volt növendéke is. Az ünnepség 18-án reggel féltizkor vette kezdetét a ref. templomban, mely zsúfolásig megtelt közönséggel. Jelen voliak a városi törvényhatóság Vajay Károly dr. vezetésével, továbbá a katonai és polgári hatóságok képviselői. A Jőve szent lélek Úristen bevezető ének után Erőss Lajos dr, a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke mély érzésű imái mondott, utána a főgimnáziumi ifjúság énekkara több énetet adott elő. Ezután Bakcsy Gergely főgimn. igazgató ismertette a gimnázium múltját és jelenét. Bakcsy igazgató beszéde után a templomi ün népségét az ifjúság énekkara zárta be, majd a közönség a Himnuszt énekelte. Az ünnepély után a rét. főgimnázium, tanítóképző intézet, a ref. felsőbb leányiskola tanári kara, valamint a különféle testületek tisztelegtek Erőss püspöknél A tisztelgések után az orsz. ref tanáregyesület nevében nagyszámú közönség részvétele melelt Papp Károly dr. debreceni ref. akadémiai tanár a Kölcsey Ferencz szobrát hatásos beszéd kíséretében megkoszorúzta. Délben a Pannónia szálló dísztermében 500 teritékü banket volt, melyen beszéltek Csaba Adorján, Bakcsy Gergely, Dóczy Imre, Kölcsey János, Mátray Lajos, Hanlz Jenő, Bőd Sándor, Ratkovszky Pál és Kelemen Samu. Délután a város nevezetességeit tekintették meg a vendégek. Este a színházban díszelőadás, volt, melyen Mátray Majos tanárnak egy korképét adlák elő a régi szatmári diákéletből a ref. főgimn. és leányiskola növendékei. A darabot Veres Béla rendezte. A színdarab után a Dal- és Zeneegyesület egyesülve az Iparos dalkörrel Gál Ferenc nyitányát énekelte el. Utána Füredi Sándor ismert hegedűművészünk játszott nehány he- gedüszámot, melyeket Jónás Bé'áné kisért zongorán. Majd Bállá Mariska, kedvelt primadonnánk énekelt el több dalt az ő megszokott kedves közvetlenségével. Az est legszebb száma természetesen ez volt. Színpadra léptekor szűnni nem akaró tapssal fogadták, ezáltal is bizonyítva, hogy Bállá Mariska művészeté ért való rajongás nem múló árny a szatmári közönség előtt. Örömmel és lelkesedéssel fogadtuk, hisz már annyira a mienk, annyira össze van nőve színpadunkkal, hogy nélküle nem is tudjuk elképzelni színházunkat — Sipos Zoltán, a mi kedves Sasfiókunk szavalt azután, kit egy fiatal zongoraművész Baranyi Nándor | követett a műsorban. Gyönyörű és művészi játékaival I magával ragadta a közönséget. Játékait kiváló mestere Bendiner zenetanár kísérte. A műsort a Dalárda éneke zárta be, mely után a Pannóniában bankett és reggelig tarló tánc volt. A következő nap délelőttjén az Országos ref tanáregyesület (ártotta meg rendes közgyűlését, melyen Dóczy Imre elnökölt. A vendégek nagyrésze pedig kirándultak a vidék nevezetességeit megtekinteni, igy Bikszádra, Erdődre, Felső- és Nagybányára. — Előléptetés. A király Nuszer Dezső törvény- széki birót és Szűcs Lajos járásbirót a VII. fizetési osztályba sorozott birákká nevezte ki. — Királyi kihallgatások. Őfelsége Budapesten tartózkodásának ideje alatt minden hétfő és csütörtöki napon általános kiha’lgatáaokdt tar?, melyekre a kabinetirodában mindennap délelőtt 9—1 óráig lehet előjegyezni. — Súlyos csapás érte Bacsinszky Ödön kir. törvényszéki jegyzőt. Neje Tóth Micike, kit alig egy év előtt vezetett oltárhoz f. hó 21-én elhunyt. A mélyen sulytott férj iránt városszerte igaz részvét nyilvánul meg. — Halálozás. Dr. Binder András székeskáptalani kanonok, papnevelő intézeti igazgató Máramarosszi- geten, hova rokonai látogatására utazott, f, hó 20 án elhunyt. Temetése ma délelőtt lesz Máramarosszigeten. — Tíz éves találkozó. A szatmári ref. főgimnáziumban 1900—1901-ben érettségit tett ifjak szerdán jöttek össze tiz éves találkozóra. Megjelentek: dr. Brügler Miksa ügyvéd, dr. Csomay Aladár alkapitány, dr. Erdős Vilmos ügyvédjelölt, Boronkay Béla ref lelkész, dr. Jaczkó Gyula ügyvéd, Koós Sándor postatiszt, Horváth Géza dohánybeváltási hiv, Kegyes István tanár, Király Sándor tanár, dr. Nagy Mihály ügyvéd, Papp László tanár, dr. Pinkóczy Sándor. A megjelentek résztvettek főgimnázium 300 éves évfordu- dulójának ünnepségén, továbbá megkoszorúzták Borsos Benő volt igazgatójuk sírját, hol Boronkay Béla tar; tott beszédet. a legújabb divatu női felöltök, gummi- és porkö- TlfT" 11 - T ruhapenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők 1 W| 11! 11 | i ifi IllSillJ öale" és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők -liAltllvl J-JlAJvUllvJ tében SZATMA W, Deák-tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytö«ísde mellett.
