Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-05-18 / 35. szám
3-ik oldal. Szatmár, 1910. május 18. SZATMÁR-NÉMETI. is kell majd fizetni. T. polgártársaim, ilyen meséket j ma már csak naiv munka-párti gyermekek számára ' lehet elmondani. (Élénk derültség és helyeslés) Mert igaz, hogy mi a külföldnek körülbelül 5 milliárddal, tehát 5 ezer millióval vagyunk adósai, de ennek az adóság;nak túlnyomó része jelzálog és állam kötvényekből áll, amelyeket felmondani nem lehet soha, amelyeknek kamatlába örök időkre le van kötve, amely kamatlábat tehát felemelni sem lehet soha. (Élénk helyeslés!) Egy dolog történhetnék csak meg, az hogy a külföld visszadobja a mi értékpapírjainkat. De egy nagy pénzügyi tudós megmondotta már, hogy az értékpapírok visszadobálásához épp úgy, mint a házassághoz, két ember kell. Egyik, aki adja a papirt, a másik, aki veszi. Nekünk semmi olyan kötelezettségünk nincs, hogy ezeket a papírokat, visszavásároljuk s ha Ausztriának abban telnék kedve, hogy az ő belső forgalmában állandóan piaczra dobná papírjainkat és ekként azok árfolyamát leszorítván, önmagát szegényitené, ! móltóztassék nyugodtan lenni ezt a játékot a saját kárára, Ausztria nem játszaná sokáig. Ez a fenyegetés egyéb- ! ként nem uj, megfenyegették ezzel máraz osztrákma- j gyár monarchiát 1890-ben is, amikor az arany valutára : tértünk át és akkor sem volt, mert nem lehetett ez ; más, mint üres fenyegetőzés. (Úgy van úgy van.) De t. polgártársaim, még ha drágábbá válnék is esetleg a kamatláb, még akkor is azt tartom, hogy az ; önálló magyar bank létesítése Magyarországnak olyan 1 erkölcsi érdeke és vívmánya, amelyért árat is lehet fizetni. Mert alig egyéb ámításnál, ha azt mondják, hogy hiszen mi magunk akarjuk a közös bank fenntartását s nem Őfelsége a király az, aki az önálló bankot ellenzi. Hiszen bízvást állíthatom, hogy Magyarországon örömtüzeket gyújtottak volna annak a kormánynak, amely az ország számára az önálló bankot h zza (Zajos éljenzés.) Százszorosán, ezerszeresen fontos ez ily országban, mint a miénk, amelynek önállósága bele van sikkasztva egy idegen állam önállóságába. (Úgy van! Úgy van!) És ha Tisza István ilyeneket állít, akkor én gr. Tisza Istvánnal szemben idézem gr. Tisza Istvánt, aki Sopronban a következőket mondotta beszédében : „Mentői fenségesebb, mentői nagyobb valamely eikölcsi előny, annál magasabb árat kell is, szabad is érte fizetni, szívesen is fizeti az ember. A választói jog. T. Polgártársaim ! A második nagy kérdés, amely ezúttal Magyarországnak közéletét foglalkoztatja, az általános választói jognak a kérdése. (Éljenzés) Ez a kérdés semmi összefüggésben nincs a bankkérdéssel, de összefüggésben van Magyarország gazdasági jólétének és egész fejlődésének kérdésével. A gazdasági fejlődéssel való kapcsolatot abban találjuk meg, hogy azoknak az embereknek figyelme akiket az élet súlyos gondja zaklat, mindig inkább fog a gazdasági kérdések felé terelődni, mint azoké, akik boldog jólétben élve, az átalakulást és fejlődést nem tartják annyira szükségesnek. De összefüggésben van ez Magyarország gazdasági függetlenségének és egész alkotmányos életének küzdelmével is. Mert csak akkor, ha ehhez a küzdelemhez milliók és milliók erejét tudjuk megnyerni és összesíteni, számíthatunk a küzdelemnek sikerére is. Különösen fontos ez most, t. polgártársaim. Ausztriában 1848-ban be kellet hozni az alkotmányosságot, mert Magyarország alkotmányos állammá vált és mert fenntarthatatlan lett Ausztriának az a helyzete, hogy absolutizmus alatt nyögve ekként Magyarországgal szemben alsóbb rendű helyzetbe kerüljön. Láthatjuk t. polgártársaim, hogy Boszniát absolut uralommal lehetett kormányozni addig, mig Törökország alkotmányt nem kapott ; amikor Törökország alkotmányt kapott és a mohamedán nép fölszabadult, szükségszerűen be kellett hozni az alkotmányosságot Boszniában is. S most, amikor a Magyarországon megindult mozgalom nyomán Ausztria már megvalósította az általámos válaszlói jogot, Magyarországon annak megvalósításával | :ovább várni nem lehet. (Úgy van, úgy van !) Nem , lehet várni azért, mert az az osztrák parlament ma «fejezője egész Ausztria akaratának, az egész osztrák nép baja, szenvedése, bánata, vágyódása és :örekvése nyer kifejezést abban a parlamentben, amely az egész népnek szavazataiból alkotta1 ott össze. De amikor nálunk még mindig a társadalomnak csak bizonyos osztályai azok, amelyek a parlamentet meg alkotják, akkor a népnek széles rétegei azzal a bizalmatlansággal néznek a törvényhozás felé, hogy annak munkája nem egyéb, mint az azt megalkotó társadalmi osztályok gazdasági érdekeinek az ápolása s lem a népé. Az a nép, amely az alkotmányból ki van zárva nem lelkesedhetik azért az alkotmányért, amely nem íz övé, amely ő tőle idegen; nem féltheti annak az épségét, nem mehet érette harcba és igy történik az íogy amikor legkétségbeesettebb küzdelmeinket vívjuk, i nép legszélesebb rétegei érthető közönynyel idegenül lézik ezt a harcot s készséggel adják oda magukat olyan átamlatnak, amely nekik jogot és jólétet igér, mitsem törődve ennek az árával, Nincs más orvosság, mint az általános választói jog megalkotása. Nem ehet ezt tovább elodázni, hacsak azt nem akarjuk, íogy Ausztria egyesitett erejével szemben mi állandóan széthúzó erőkkel menjünk harcba. Nem igaz, hogy az i magyarnak az átka, mintha széthúzás volna lelkében ; a magyar intézményeknek az átka az, hogy széthúzást teremtenek meg és annak állandóan tápot idnak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az intelligencia és a nemzetiségek. Két jelszót hangoztatnak az általános és egyenlő választói jog ellen. Azt mondják, hogy elvész az intelligenciának vezető szerepe és féltenünk kell az államnak magyar jellegét. Ismét gr. Tisza Istvánt idézem és arra kérem önöket, t. polgártársaim „ne ijedjenek meg egy frázistól.“ Mert az a komornak látszó intelem nem egyéb, mint frázis. Ha önök, t. polgártársaim, szétnéznek a külföldi államokban, amelyekre annyiszor történik most utalás, akkor lehetetlen, hogy bizonyos mosolygással ne hallgassák azokat az aggodalmakat, hogy az általános választói jog csak a demagóia számára nyit utat. Szegény Németország, szegény Franciaország, szegény Anglia, amely háromszori reformjával most már eljutott az általános választói joghoz s szegény Északamerikai Egyesült Államok, a sülyedésnek minő képét nyújtják! Hiszen mindannyiuknak méltóztatik tudni, hogy éven- kint száz és százezrekre rúg azoknak a száma, akik Északamerikából kivándorolnak Magyarországba . . . Vagy talán megfordítva történik a dolog, de erről gr. Tisza és hivei megfeledkeztek. (Hosszas derültség, tetszés és taps.) Ezek az állítólag sülyedő országok a civilizáció élén állnak, vezetnek, a világversenyben, nagyok, gazdagok és müveitek hatalmazok I És ha ezeket úgy állítják elénk, mint az általános választói jog romboló hatásának tanulságos példáit, akkor eszembe jut az a falusi anyóka, aki odahaza burgonyát hámoz é« harisnyákat foltoz s folyton azt sipitja : Ments Isten a nagy várostól a romlott Babylóntól, tisztességes ember oda be ne tegye a lábát. Ne tegyünk egyebet, mint hámozzunk burgonyát és foltozzunk harisnyát ! . . . . (zajos derültség és tetszés.) Hiszen, t. polgártársaim, ez is hasznos foglalkozás, de az emberiséget a burgonya hámozás és harisnya-foltozás még nem vi:te előbbre .. . (Úgy van ! úgy van !) De hivatkoznak arra az általános jelenségre, hogy ezekben az államokban a parlamentnek színvonala sülyed s egyes külföldi nagy emberek nyilatkozatait idézik, amelyek arról tesznek tanúságot, hogy a közélelnek sok jeles embere megcsömörlött a politikától. A parlamentárizmusnak sülyedése semmi összefüggésben nincs az általános választói joggal. Ez egy mindenfelé észlelhető jelenség ép úgy mint ahogy a politikai közélettől való csömör egyaránt elfogja az embereket az általános választójog országában mint ott ahol általános választójog nincs. Hiszen, ezt a mi parlamentünket, amely nem az általános választói jog alapján gyűlt össze, az utolsó években úgy nevezték el gúnyosan, hogy ez az analfabétáknak parlamentje. Nos, t. barátaim, ha Magyarországon általános választói jog lett volna és parlamentjének a szinvonala ott állott volna, ahol — sajnos — állott az utóbbi időben, hogy Magyarország parlamentjében tíntatartó dobálások történtek: biztosítom önöket, hogy azt mondották volna az általános választói jog összes ellenesei: „ime, mindez azért történt, mert Magyar- országon általános választási jog van !“ (Élénk tetszés és helyeslés.) De nem áll az sem, mintha bennünket nemzetiségi veszedelem fenyegetne. Nagyon sajnálom, hogy most minden kérdést egy beszéd keretebe felölelni nem lehet, és itt a nemzetiség kérdésről ezúttal részletesebben nem nyilatkozhatom De annyit megállapíthatok, hogy nincs szerencsétlenebb gondolat annál, mintha a választói jogot úgy állítjuk föl, mint amely eszköz a nemzetiségek elnyomására, eszköz a közvéleménynek bármely irányban való meghamisítására. Nem csoda, ha a kérdésnek ilyen beállítása folytán a nemzetiségek kebelébe bele fészkelődik a gyűlölet és idegenkedés o'y állam iránt, amely még azt az intézményt is, amely a polgárok szabad akaratának megnyilatkozására van hivatva, bevallottan ennek az akaratnak a meghamisítására akarja fölhasználni. Ilyen mesterkélt eszközök szükségtelenek és helytelenek. A kérdésnek megoldása egészen egyszerű, meg van a maga „Kolumbus tojása“. Hogy az intelligenciának vezető szelepét biztosítsuk és hogy ennek az államnak magyar jellegét megóvjuk, semmi egyebet nem kell tennünk, minthogy szélesbiteni és gyarapítani kell a városok képviselő- küldésének a jogát. A statisztika adatai mutatják, hogy mig a faluk lakosságának 48 százaléka nemzetiségi, addig a városokban 70 százalék a magyar elem. Ha Nagyvárad, ha Arad városa a maga 50—60 ezer la kossával nem egy képviselőt fog küldeni, hanem hármat; ha Szatmár-Németi városa két képviselőt küldhet; ha Nagykároly, Nagybánya városok önálló képviselő küldési joggal ruháztatnak fel ; ha ezzel szemben a falusi kerületeket nagyobb területekre terjesztjük ki: a legcsekélyebb aggudaiom sem lehet az iránt, hogy együttesen és igazságosan oldjuk meg az igazi intel'igencia vezető szerepének és a magyarság erejének a biztosítását. (Élénk helyeslés.) Nincs szükség semmiféle mesterkélt pluralitásra, amely csak arra vezet, hogy elidegenedést szül, mert amikor látja valaki, hogy a neki megadott joggal szemben másnak kétszeres, sőt háromszoros jogot ádnak, akkor igazán hajlandó arra, hogy a politikát „úri huncutság“ nak tekintse, amely azt, amit az egyik kezével ad, a másik kezével visszaveszi. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps) Nincs szükség a cenzusnak a fenntartására sem, mert hiszen a magas cenzus kirekeszti az értelmes választók millióit, egy alac-ony cenzus pedig semmiféle biztosítékot többé nem nyújt. (Úgy van 1) Titkos szavazás. Ellenben az, aki figyelemmel kiséri a mai választások rendszeiét, lehetetlen, hogy arra a meggyő- ződésre nem jusson, hogy a választások tisztaságát és becsületességet csak egy módon óvhatjuk meg: ha titkossá tesszük a válasz'.ást, (Élénk helyeslés.) legalább is a városokban. Nem azért csak a városokban, mintha nem volna az elvileg helyes a falvakban is, de mert aggodalmak lehetnek az iránt, hogy a titkos ágnak bármilytn tökéletes rendszere mellett is, a falvak ke- vésbbé értelmes lakosságánál a szavazó lapokkal való szavazás mellett a visszélések lehetősége könnyűvé válik. Rettenetes a mai választásoknak képe. Amikor látjuk, hogy ezeknél a választásoknál minő szerepet játszik a hivatali erőszak, amikor látjuk, hogy a leg- aljasabb kériIő: a pénz, miként ejti hatalmába a lelkeket ; akkor lehetetlen, hogy minden becsületes ember lelkében föl ne támadjon a vágyódás egy tisztább, igazabb és becsületesebb választói jog iránt. (Élénk éljenzés és taps.) Nézzék meg önök, t. polgártársaim, mint alakulnak mindenfelé szövetkezetek a kölcsönösség alapján, 20—30 emberből álló bandák egy csoport-vezetővel, aki drágábbra szabja a maga árát, valamivel alac-onyabbra az eladó lelkeket, és ezek az emberek aztán pénzért kínálják a maguk meggyőződését. Ezekből, ezek alapján alakuljon ki .Magyarországnak törvényhozása ?! (Fölkiáltások ; Szégyen / Gyalázat 1) Szép azt mondani, hogy mindnyájunknak az a kötelessége, hógv meggyőződésünknek nyíltan adjunk kifejezést. Ezt elmondhatja egy gr. Tisza István! elmondhatja gr. Andrássy Gyula a maga izolált füg- getlensegeben. De az a hivatalnok, akire felsőbbsége irtózatos nyomást gyakorol, akit a választások előtt lelketlen páriává aljasit le, aki netalán arra ébred a holnapi napon, hogy ál van helyezve; az a kis polgár, akit száz felé szorongatnak, annak tessék elmondani, hogy az a mi elsőrendű kötelességünk, hogy nyíltan szavazva, nyíltan fejezzük ki a magunk meggyőződését. (Hosszas helyeslés, éljenzés és taps) Elhiszem t. polgártársaim, hogy a titkos szavazása kényszerbecsületességet fogja inegvalósitani, de százszor inkább a kényszerbecsületesség, sem mint a ma fennálló kényszerbecstelenség. (Zajos helyeslés és éljenzés.) T. polgártárs dm / Az igy kialakuló törvényhozás az, amelynek a számára föltétien tiszteletet igényel gróí Tisza István. Ez a gondolatmenet szinte önkéntelenül elvezet benünket ahhoz a harmadik kérdéshez, amelynek a felmerüléséről ma itt ott hallunk s ez a parlamenti obstrukciónak a kérdése. (Halljuk I Hadjuk /) T. polgártársaim ! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt különböztessük meg helyesen azt: mi tekinthető obstrukciónak és mi nem Mert hiszen azt hallottuk az utóbbi időkben, hogy nincsen fontosabb feladat, mint szemben a parlament utóbbi időszakával : helyreállítani a parlamentnek rendjét. Az obstrukció. T. polgártársaim! Ami ulóbb a magyar országgyűlésen történt, az nem obstrukció. A többség kifejezte a maga akaratát, leszavazta a kormányt és olyha- tározatot hozott, amelyhez a k rály nem járult hozzá, (ügy van ! Úgy van !) Ha a törvényhozás termében a népképviseletnek többsége nyilatkozik üreg, akkor ezt a többségi akaratot obstrukciónak bélyegezni nem más, mint a fogalomnak teljes meghamisitasa. (Úgy van ! Úgy van !) Ha ezzel szemben gr. Tisza István lényegében azt ajánlja nekünk, hogy „meg kell kötnünk a békét a királylyal a lemondásnak az árán is“, akkor ezzel az ajánlatával egy kissé elkésett, mert ezt a szatmári békét megkötötték már 200 esztendővel ezelőtt, ba nem is Szatmár városában, de a majihé nyi síkon . . . (Zajos tetszés és éljenzés) De nem tekinthetem obstrukciónak azt sem, hogy ha egy fontos kérdésnek a tárgyalásánál, egy a megszokottnál nagyobb méretű vita indul meg az országgyűlésen, különösen ha ez olyan kérdésnél történik, amely a közvélemény elé tárva s olt megvitatva nem volt, vagy ha fölmerült is a választások előtt, azt mesterségesen hagyták homályban, mint a miként homályban hagyja a mai kormánypárt azt a kérdést, hogy mit ért ö az általános választói jog alatt. Ilyenkor megtörténhetik az, hogy a parlament ellenzékének vagyis a kisebbségének álláspontjával a többség képviselői egy jelentékeny részének az óhajtása találkozik. Aki ismerős a parlamentnek természetrajzával tudja, hogy a többség képviselőinek ez az akarata gyakran nem tud fölszabadulni részben a pártfegyelem kötelékei folytán, részben azért, mert a képviselő abba az eléggé el nem Ítélhető helyzetbe juttassa magát, hogy választásához elfogadta a kormánynak pénzbeli hozzájárulását és ezzel előre eladta lelkiismeretét és ellenőrző kötelességének a teljesítését. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ha az ellenzék ilyen körülmények között azt látja, hogy az ország közvéleményében az ő küzdelmének erőteljes visszhangja támad, ha ezt a küzdelmet a közvélemény lelkesedése kisér* és éleszti, ha alapos kilátás van hogy az országgyü lésen lekötött lelkiismeretek, részben a parlament vitaébresztő szózatára, részben a nép körében megnyia legújabb divatu női felöltök, gummi- és porköpenyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők ruhaÜzletében , n Kereskedeliiii bank palota, nagytöa^sde mellett.
