Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-04-17 / 31. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. április 17. Vasárnap. __________________________________31. szám. / FÜ GGETLENSÉGI ÉS 43-as POLITIKAI LAP. A „SZÁTiÁR-NElETI-1 IPARÍ HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, I MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FF.LELŐS LZKÁKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐSE® ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-száin 80.= Mindennemű dijak Szatináron, a kiadóhivatalban fizetendők. Kezdődik Hf jjj ■ Szatmár, 1910. április 16-án. A szatmári munkapárt hosszas vajúdás után végre kapott képviselőjelöltet. Megkez­dődnek tehát városunkban is a korteskedések. Szóval: kezdődik a játszma — a mandátumért. Tagadhatlanul izgalmas paríhie ez. A játszma szereplői: egyfelől az országos függet­lenségi és 48-as párt, — másfelől a — mun­kapárt. Annak városunkbeli jelölje dr. Kelemen Samu, a volt képviselő, emennek — dr. Ke- resztszeghy Lajos ügyvéd, a helyi munkapárt elnöke. A dr. Kelemen Samu háta mögött az or­szágos függetlenségi és 48-as párt áll; az a párt, amely Magyarország teljes függetlenségé­ért, polgárainak szabadságáért, törvényelőtti legteljesebb egyenlőségéért küzdött és harcol minden tisztességes fegyverrel ma is. Ennek a pártnak tagjai a megalkuvást, a meghátrálást és visszavonulást nem ismerő, igazi hazafiak. Ezek közül való dr. Keiemen Samu is. A választási küzdelem eshetőségeinek ser­penyőjébe Kelemen beleállitja és — joggal ál­líthatja be egy cykluson át folytatott becsüle­tes működését. Hivatkozhatik e működésre, mert ezzel az egész város minden polgárának közbecsülését méltán vívta ki. Nem Ígért első választása alkalmával sem lehetetlenségeket, de — tagadhatatlan, — hogy ott, ahol a város és e város polgárainak érdeke megkívánta, mindig hallatta szavát, mindig sikraszállt min­den jogos érdekünk megvédelmezéseért. Nincs — úgy hisszük — e városnak egyetlen pol­gára sem, akinek érdekében, ha arra felkére­tett, készséggel el ne járt volna. A választás alkalmával adott programmja mellett — ala­kult légyen bármikép is a politikai helyzet — kitartott hűséggel, becsületesen. Keresztszeghy Lajos a munkapárt zászla­jával indul harcba. Szatmáron nem adott még e párt program- mot. Az országban pedig ahányan, annyiféle­képen ismertették azt. Egyben — azt mondják, — egyezik is a függetlenségi párt programm- jával. Albán ugyanis, hogy ők is a békét, az egyetértést akarják a nemzet és a király között. A függetlenségi és 48-as párt is békét akar. Békét azon alapon, hogy a nemzetnek tételes törvényekben biztositott, drága pénzen megvásárolt jogai tartassanak tiszteletben. Le­gyenek azok a valóságban is jogok, necsak — papiroson. A munkapárt is békét hirdet. Békét azon az alapon, hogy mondjon le a nemzet minden­ről — a császár óhaja, a császár parancsa szerint és teljesítsen mindent, amit Bécs óhajt; vállaljon magára minden terhet, amit Auszíria — saját érdekében — kívánatosnak tart. Dol­gozzon tovább és szakadatlanul a magyar nem­zet, hogy véres verejtékének gyümölcsét, — mint eddig, — ezután is Ausztria élvezze. A munkapárt jelöltje, — tehát ezt a pro- grammot képviseli Keresztszeghy Lajos. Úgy hisszük, — ha szigorúan a program­mok alapján történne a választás, —• a legki­sebb kétség sem férne ahhoz, hogy melyik je­lölt jut majd be a parlamentbe. Azonban a választásnál a jelöltek sze­mélye is nagy szerepet játszik. És amily rosz- szul szedte össze a munkapárt a programmját, annyira szerencsés a helyi munkapárt — a jelölt személye megválasztásában. Keresztszeghy Lajos mint ember — méltó ellenfele Kelemennek. Azonos programmal — kétséges volna a választás eredménye. így is azonban — izgalmas lesz a játszma, — de erős a hitünk, hogy a függetlenségi és 48-as párt zászlaját diadalra viszi Kelemen. —a. A császár katonái. A kortesbeszédek zápora zudul az országra. De a legtöbbje ezeknek az örök megalkuvást, a térdhaj­tást hirdeti. Vonagló létünket minden nappal közelebb hozzák az örök megsemmisüléshez a császár különös kegyeltjei és az emberek ezrei adják el magukat a kitüntetésért, a cimért, beszegődve az összbirodalmi eszme csatlósai közzé. Állami életünk minden pozícióján a kipróbált »civil« landwehr áll őrszemet feltartóztatva minden olyan törekvést, amely az ország haladását, függet­lenségét követeli. Napiparancs szerint történik az or­szág meghódítása. Ma még csak a pénz hatalmát tol­ják előtérbe, de úgy lehet, hogy már holnap ismét bevonulnak a katonaszuronyok az országházba és vér fog fojni ott, ahol az ország hatalmassá, nagygyá, gazdaggá és függetlenné tételére kellene az uj tör­vényeknek készülnie . . . Az Ígéreteket elnyeli az idő, miként a homok T Á JÄ a A. Hazajött a fiú, — Irta Marosán János. — Kint lakunk a tanyán, nem mintha a városban talán nem volna helyünk, vagy maradásunk, hanem a sors olyan szeszélyes: ide oda hányja-veti az embert. Laktunk mi már városban is, de csak ismét tanyára vágytunk. Igen a tanyára, a csendes, néma biroda­lomba, hol szépen, lágyan cseng a gulya méiabus ko- lompja, hol oly jó, csendes szomszédaink vannak, mint mi nekik. Az egyik ily jó, kedves szomszédunk a becsületes Nagy Miklós bátyánk, ki csak nem rég tanyabiró volt s kivel a következő szomorú eset tör- lörtént, melyet a szives olvasó türelmével ime papírra vetek. Miklós bátyánk azon nem ritka emberek közzé tartozott, kiket a jó Ég megáldott bőven gyermekek­kel, de viszont azon rftka emberek közzé tartozott, kik ezért soha nem zúgolódnak a Mindenható ily bő ál­dása miatt. Mikor a gólya le-leszállóit Miklós bátyánk háztájékára, egykedvűen mondogatta: — Egy karéj kenyérrel se több se kevesebb, az Ur adta, majd gondja lesz reá. Nagyék gyermekei mind egy szálig ép, egészsé­gesek voltak, egyiknek sem volt semmi testi hibája, I vagy fogyatékossága. Az iskolába is jártak, jól tanul­tak, jól viselték magukat, a tanító szerette is a Nagy gyerekeket, kikből már évek óta nem tudott kifogyni; hol fiú, hol leány, de a Nagy Miklós bályánk famíli­ája mindig képviselve volt a kultúra csarnokában. Egyszer csak a Laczi gyerekre került a sor. No ez a kivált nem csak a Nagy-gyermekek közül, hanem az összes iskolába járó nebulók közül is, Rendkívül okos, eszes, ügyes fiú volt a Laci, de tudja Isten olyan nyughatatlan vérű, parázstermészetü volt. Taní­tója sokszor elgondolkozott, hogy mi lesz a fiúból, ha ez majd elvégzi a tanyai elemit. Be kár volna, ha ez zseniális tehetségű gyermek elparlagosodnék, Isten ellen való vétek volna ilyen ritka tehetséget veszni hagyni. De hát a szegény tanítónak meg voltak a maga bajai s legföljebb erkölcsi támogatást nyújtha­tott volna, ha erre kérte volna valaki. Nem igen ke­rült erre sor, észrevette azt maga Miklós bátyánk is, hogy a Laczi fia hát valaki és valami. Sokszor mon­dogatta mikor át átjött hozzánk: — Nem tudom mi lesz ebből az én Laczi fiam­ból, Tekintetes ur, borzasztóan jól tanul, olyan annak az esze, mint a beietva, folyton-folyvást a könyvet bújja, hogy mán én magam is haragszok sokszor és mondok: Tödd el mán azt a könyvet, mert rögvest a tüzbe hányom, eredj inkább hányd ki a trágyát az istállóból, úgy se lesz te belőled pap. De a kölyök ; nem akar, rám se hederit; még valami diákos köny- 1 vet is szerzett valahun magának oszt ott hadrinkál belőle; hogy mán fáj a fejem bele. Hát a mondó ; volnék, Tekintetes ur, hogy hát nem lehetne valami 1 módon, láttaképen ebből a fiúból úri formájú embert ; csinálni? Mert hogy hát eszi van neki s akar is ta- ; nulni a kölyök, még az a baj, hogy nagyon is akar. — Lehetni lehet — mondom, csak az a kérdés, ! hogy Miklós bácsi akarja-e, meg ha akarja, megen- ! gedi-e az anyagi helyzete a taníttatást, mert tudja ■ szomszéd, a tudományt, ha akármilyen okos is a , Laczi gyerek, ingyen nem mérik ám. — Tudom — feleli Nagy uram — hát áldozni csak tudok valamicskét, nem sokat, mert nincs miből meg oszt sok a többi gyerek, azoknak is kell valami. — Igaza van, hát próbálja meg, ha nem bírja, hát egyszerűen abba hagyja. — Úgy van-a, Tekintetes ur, ha nem birom, ; abba hngyom — mondta Miklós bácsi, de a szavai- i ból észre lehetett venni, hogy sértetten büszke a mi j szomszédunk. — Micsoda ? — mormogta magában hazamenet j Miklós bácsi — Nem birom ? Hát osztán ha birom, | ha nem, mi köze hozzá ennek a jött-ment, nem tu- ! dóm miféle tekintetes urnák ? Persze a szegény föld- j míves gyermeke, ha arra való tehetséggel is áldotta i meg a jó Isten, hát soha se tanulják, a parancs ma­Ne tétovázzék, ha íáj a feje, BERETVAS-PASTILLÁT, :: hanem használjon azonnal :: ___ amely 10 perc alatt ajlegmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja.— Or- ápa 1-20 Kapható minden gyógy­vosok által ajánlva___________Iszertárban. — Készíti BERETVÁS TAMÁS gyógyBzerÓB* KISPESTEM. —- 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ' —-

Next

/
Oldalképek
Tartalom