Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-10-24 / 85. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI Szatmár, 1909. október 24. Quo usque tandem . . . ? ! Meddig tűrjük még?! Meddig raboskodunk az osztrák hóbort kényurasága alatt? ? Mikor bontjuk ki már a harci lobogót, mikor mondjuk ki a tiltakozó hadijelszót: Nole me tangere! Senki se bolygassa a mi köreinket. Mikor intézzük végre már mi magunk a mi legsajátabh, legbelsőbb dolgainkat?! Mikor intéz­zük el a politikai s egyéb válságokat Magyarországon, a magyar föld bajait magyar földön ? ! Hát mi már Bécs nélkül egyetlen tapodtat sem tudunk előre jutni? Hát annyira vagyunk, hogy a válság, mikor már úgy látszott, hogy egyetlen perc halasztást sem tűrhet, hetekig, sőt talán hónapokig is is elódázhatják ? ! Mikor unjuk meg végre ezt a nevetséges gyám­kodást? 1 Mikor ébredünk öntudatra, hogy mi tulaj­donképen szabad, önálló nemzet vagyunk, akiknek ügyeit állítólag felelős minisztérium kormányzása alatt álló parlament intézi? Hiszen tisztára nevetségesek vagyunk már a külföld előtt örökös válságainkkal, melyeket mindenkoron az osztrák kamarilla s az ő szájaize szerint intéz el. Hiszen akkor minek nekünk az országháza, mi­nek küldjük a képviselőket a parlamentbe, ha ők ott semmit sem képviselnek, hacsak az uralkodó hajtha­tatlan akaratának szolgai teljesítését nem tekintjük annak. Minek a felelős minisztérium, ha az semmiért sem felel s minek az alkotmány, ha azt senki sem tartja szükségesnek betartani ?! . . . Quo usque tandem ? 1 Meddig türünk még? ! Hát sohasem lesz vége a mi kiskorúságunknak, so­hasem szívhatunk magunkba osztrák ellenőrzéstől mentes szabad magyar levegőt ! ! Akkor inkább jöj­jön a borzalmas, mindent megsemmisítő halál, hadd tisztítsa meg újra a sok keserű miazmáktól telített közéleti levegőt. Álljunk ki a síkra s mérjük össze újra erőnket százados ellenünkkel az osztrákkal, hadd lássuk végre, ki lesz alul s hogy azután beletörődhes­sünk kikerülhetetlen sorsunkba. De igy, az alkotmány védő bástyája mögé hujva, nevetségessé tenni az egész nemzet akaratát! Rá sem hederitve arra, hogy mit kiván tulajdonképen a nem­zet, mit kívánnak képviselőik s azoknak választott vezérei. Hiába tiltakozni a kamarilla erőszakossága ellen s mit sem tehetni egy megrögzött felsőbb aka­rat ellen ?! Nem kell 1 Nem kell nekünk az ilyen szabadság mely nem egyéb burkolt abszolutizmusnál. Egyék meg azok, akik főzték, de az osztrák rossz politikai sza­kácsok emészthetetlen főztjét mi nem fogjuk megenni. Nem lehet amugysem egy egész nemzetet ki­éheztetni. Inkább száz kamarilla s ezer politikus tű­nik el a föld színéről, mint egy olyan nemzet, mely politikai függetlenségéért mindenkor, minden áldozatra kész volt s aki azt teméntelen és sokkal nagyobb, sokkalta erősebb, kíméletlenebb ellenségtől is ezer esztendőn keresztül meg tudta védelmezni. Kard ki kard! Ám jöjjön, aminek jönnie kell. A nemzet béketürésében elment a legszélsőbb hatá­rokig, ha azok, kik egy nemzet sorsát intézik, olyan elvakultak, hogy nem veszik észre, meddig lehet s bol a netovább, ám lássák ők a következményeket, melyek feltétlenül csakis a nemzet előnyére üthetnek ki. Elég volt a béketürésből, most már cselekedni kell. S ha Cató jónak látta minden beszédjében azt hangoztatni: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam 1 mi sem szűnünk meg a mai naptól fogva Ausz­triától való különválasztásunkat követelni, hangoztatni s érdekében agitálni. Ha majd csak a perszonál-unió köt össze ben­nünket ez irigy, mindig ellenünk áskálódó rossz szom­széddal, majd inkább tudunk védekezni minden erő- • szakossága, minden csalafintasága ellen, i A mérték betelt s egy uj idő tőndöklő napját j látjuk a messze keleten részünkre felragyogni! HÍREK. — Meghívás. A „Szatmárnémetii függet­lenségi és 48-as párt és pártkör“ tagjait a f. évi október 24-én, vasárnap d. u. 4 órakor, az Iparos olvasókör termében tartandó párt­értekezletre tisztelettel meghívom. Tárgy: 1. A pártot érdeklő folyó ügyek elintézése. 2. Az október 31-én tartandó debreceni népgyü- lésre küldöttség választása. — Csomay Imre ügyvéd, a függetlenségi párt és a pártkor elnöke. — Lesz-e általános házbéradó? Az első kerület­t ben az uj adótörvény alapján a házadókafaszter már össze van állítva. Ebből, mivel a lakrészek felénél több vau bérben, a kincstári képviselő e kerületben az általános bázbéradó behozatalának jogosultságát | vitatja. Viszont a város ezt a kerületet a törvény- | adta jogánál fogva a szélzeten túl még egy küomé- | terrel kívánja kiterjeszteni, miáltal az általános ház- j béradó elesik. A felek megegyezai nem tudván, a I tanács az ügyet eldöntés végett a pénzügyigazgatóság- hoz terjesztette. — Kiállítás. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület november 28-tól december 11-ig házi- és kézműipari vásárt rendez. Erre a tanács a városház nagy ter­mét fűtéssel és világítással díjtalanul átengedte. — Kérelem helyiség űri. A Szitmármegyei gazda­sági egyesület 2 szobiból álló hivatalos helyiséget kért a városházán. Mivel itt helyiség nincs, a gazda­sági tanácsos évi 400 K bért hozott javaslatba. A tanáca az ügyet most áttette a gazdasági szakbizott­sághoz. — Az uj postaház építési munkálatainak felül­vizsgálatára a tanács dr. Antal Sándor tiszti főügyész TÁRCA. Volt egyszer . . . „Volt egyszer, hol nem volt egy pogrom“! Ez volt a befejező mondata azoknak a röpiveknek, ame­lyeket a Francisko Ferrer kivégzése fölötti megbot­ránkozását kifejező gyűlésen ma egy hete délelőtt az összegyűlt szabadgondolkodók közé szórtak Is. Történt pedig ugyanaz nap délután, hogy két­százezer ember torkaszakadtából éljenezte azt az em­bert, aki lerázva magáról a földi béklyót, madárként hasította előttük a levegőt, az emberi kultúra haladá­sának legnagyszerűbb alkotását mutatva be. Micsoda óriási ür tátong a délelőtti röpivek és a délutáni repülés közt! Az az ember, aki délelőtt egy tudósokból, a haladás és liberálizmus bajnokai­ból összesereglett tisztes társaság közé kiáltotta, hogy: „Jó urak, nem viszket-e a nyakatok“ és maszlagnak nevezte azokat a tanokat, amiknek szolgálatában egy Ferrer kimúlt, ez az ember délután, amint tüdeje en­gedte, úgy éljenezte a levegőt meghódító franciát és megkapva a kultúra eme diadalának nagyszerűségétől, ledönti a korlátokat, vállaira veszi Bleriot-t és kard- lapoztafja magát durva rendőrkardoktól, csakhogy megérinthesse annak az embernek a ruháját, aki ugyanazon eszme szolgálatában áll, mint a Ferrerek, Piklerek és Wahrmundok. íme, egy vonás a tömeglélek világából, délelőtt máglyára kívánja a haladás bajnokai; hazamegy, meg­ebédel, ha van mit, és délután megy a circenzeszhez és tapsol annak, akit meg akart ölni. Nem tudom, a magyar népben van-e meg csak ez a sajátságos vo­nás, ez a gyors átalakuláshoz való hajlam, vagy álta­lános emberi tulajdonság ? De, hogy nálunk miért van meg és miért nyilatkozott meg a múlt vasárnap oly erővel, annak könnyű okát adni. A nép, a tömeg, ma kétféle eszmék hatása alatt, nincs tisztában önön magával, a klerikálizmus és szcciálizmus harcában nem tud állást foglalni és ha talán a fővárosban el- különitődnek egymástól az érettebb gondolkozásu iparos munkások közt a két eszme hívei, a vidéken ugyanaz a nép, amely tegnap szociálista népgyülésen éljenzett, holnap tömegesen tagja lesz a kalholikus népszövetségnek és a szociáldemokrata polgártárs kér­ges tenyere ép oly lelkesülten emelkedik tapsra, ha Weltner Jakabot hallja beszélni, mint a mily szivből- lélekből emeli ugyanazt a kezét esküre, hogy mind­halálig hü lesz a Görcsöni Dénes tanaihoz. Még pár év előtt a szociálisták tábora sokkal nagyobb volt, mint ma, legalább a vidéken, csakhogy az a szociálizmus, amely arató sztrájkokban nyilat­kozott meg és amelynek végcélja nem is annyira a tulajdon eltörlése, mint inkább a földosztás felé irá­nyult, gyengének bizonyult a klerikálizmus hatalmá­elnökségével a főmérnököt, gazdasági tanácsost, Hein­rich Viktor és Szentiványi Károly biz. tagpkat ki­küldte s Kacsó Károly műszaki tanácsost fölkérte. — A dinnyés-kerti csőszház. Ezen csőszház ki­telepítéséért már sok tinta folyt. Most azért a falat területért a kertség 300 négyszögölet s emberi és állati férhelyek építését kéri. A tanács elrendelte a költségkiszámitást, de igy aligha lesz valami a dologból. — Felülvizsgálat. Lichtschein Lajos nagykárolyi államépitészeíi főmérnök a Wesselényi- és Kinizsi­utcai állami elemi iskoláknak azon részeit, melyek még felülvizsgálat alatt nem voltak, október 29-én kívánja felülvizsgálat alá vonni. Erre a tanács a gaz­dasági tanácsost és a főmérnököt kiküldte. — Megvett favágágóp. A tanács Weisz Ábrahám­tól a favágógépét 2108 K 78 fillérért megvette s föl­hívta a villamos igazgatót, hogy azt* a szentvéri fa­raktárban állítsa fel. — Politikai bizt03. A tanács a szatmári ref. egyház tárgysorsjátékának Budapesten október 25-én tartandó húzására politikai biztosul Kiss József rendőr­tisztet küldte ki. — Öt uj lakóház. A tanács Nagy Gábornak Rekettye-dülő 27., Amaczi Andrásnak Keleti-tag 75|5., Bear Mórnak Németi-mocsár 2., Kiss Imrének Kölcsey- utca 26. és Szilágyi Istvánnak Perényi-utca 47. szám alatt uj lakóház építésére adott engedélyt. — Soroznak. A jövő évi sorozásoa meg kell jelenuiök az 1887., 1888. és 1889. évben született ifjaknak, akik legyenek kár máshova való illetősé­gűek, tartoznak Szatmáron, novemberbén összeírás végett a városi katonai ügyosztályban jelentkezni. — GépkoC8Í-szerenC3Ótlen3ág. Tegnapelőtt délután Morvay Károly központi vizsgálóbíró, Mező Károly jegyzőkönyvvezető, dr. Göbl Alajos és dr. Vajay Imre törvényszéki orvosok, ez utóbinak a gépkocsiján hullaszemlére Csengerbe mentek. A hivatalos társasá­got Haller Ferenc takarékpénztári tisztviselő s a vizs­gálóbíró fia kisérték. A kormánynál dr. Vajay ült. Délután fél háromkor a gépkocsi Csengernek főutcá­ján a hátulsó kerekén, (ez még nincs bizonyítva), lö­vést kapott, esetleg a pneumatik a hat ember súlya alatt szakadt ki, minek következtében az első kerék összetört. Vajay, szerencsére, ebben a percben elzárta a gázt. Haller a kocsiból önkéntelenül kiugrott s oly szerencsétlenül esett, hogy eltört a bal felső lábszár csontja. A gépkocsi ezután felborult, mind szerencsé­sen kiestek a kocsiból, csupán Mező került alája. — Vajay óriási erőfeszítéssel fölemelte a kocsit s mig a többiek magukkal foglalkoztak, kimentette Mezőt. Va­jay jobb szeménél sérült meg s hihetőleg az emelés­től, jobb karján rándulást szenvedett. A kis Morvay- nak a vállperece tört el. A többieknek, kevés zuzódá- son kívül semmi baja nem történt, sőt a bizottság egy csecsemőn el is végezte a hullaszemlét. Haliért az éj folyamán beszállították a szatmári közkórházba. Fel- gyógyulása eltart 6—8 hétig. val szemben. A vezető elemek kapzsisága, amelylyel kiszipolyozták tagdijak címén a bennök apostolokat látó népet és saját szeszélyük szerint sztrájkokba kergetve őket, gyűlöletessé fette a szociálizmust a középosztály előtt, mely a nagybirtok, nagytőke ellen irányuló támadásokat legelsőbben és legerősebben érezte meg, egyik főoka volt a klerikálizmus előha- ladásának a vidéken. Ahol pedig a szociálizmus erő­sen állta a sarat a támadásokkal szemben, ott két eszmeáramlat kiegyenlitőjekép megszületik a fából vaskarikakép a keresztény szociálizmus. Mindez alig 3—4 esztendő müve. A fővárosi határozottan fejlettebb értelmű mun­kásság, ép úgy, mint a középosztály, hamarosan meg­találta a saját gondolatvilágának megfelelő irányzatot, difereociálódott és bár ma még elkeseredettebb a küzdelem és még frappánsabban domborodnak ki az egyes irányok elvei és céljai, éppen a legműveltebb osztály egy harmadik irányzat szolgálatába szegődik. A szabadgondolkodó egyesületek mind jobban növe­kednek, az egyetemi ifjúságnak mintegy harmadrésze szabadgondolkodó. Egy bizonyos mértékben szociáliz­mus ez is ; hisz a szociálizmust minden kaptafára fel lehet huzni, de jól meg kell különböztetnünk attól az iránytól, amit nálunk szociálizmus alatt általában értenek. Pikier szociálizmusa legalább is oly messze áll a Bokányi—Buchinger-féle szoci’álizmnstól, mint a ¥,,!! Korai ' Kész férfi-, női és gyermekruha üzlete átala- “ g g kitdsa és nagyobbitása miatt a raktáron levő a címre. •sszes áruk — iskolaöltönyök dns választékban ww mélyen leszállított árak mellett elárusittatnak. -wi

Next

/
Oldalképek
Tartalom