Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-05-16 / 39. szám

2-ik oldal, ideje. Gélszerű volna, bogy a katonákat már most ér­tesítsék napiparancsban, hogy hazamehetnek az ara­tásra. A kérvényezést is egyszerűbbé kell tenni. Az volna a leghelyesebb, ha maga a katona rapporton je­lentené. Az aratási szabadság véleményezését pedig elvégzik a községi elöljáróságok. A szabadságolást nemcsak a mezei, hanem a szőlfímunkásoknak is biz­tosítani ke'lene, mert a szőlővel is nagy munkák jár­nak. Az aratási szabadságolás a mezőgazdaságra, a kereseti viszonyokra, a nép jólétére és boldogulására rendkívül kedvező hatással van és már ezért is állan­dósítani kellene. A könyed. Mint kétségbeesés, mint a sötét ármány, Úgy fájt az a könycsepp szempilláid árnyán . . . Remegő két ajkad hangtalan fájdalma: Panaszos gerlének nyögdécselő jajja. Oh, ha úgy lehetne, hogy nem sírnál többet, Lelkemnek füzénél száritnám fel könyed; Akkor lobbanna el utolsó zsarátju, Mikor arcod első mosolygását látja. B. D. HÍREK. — A Szóchenyi-társulat köréből. Ezen társulat­nak múlt évéből a júniusi közgyűlés elé terjesztendő igazgatói jelentés nyomán a következőket emeljük ki : »1908. január 19-én ünnepelhette meg a társulat 25 éves fennállásának évfordulóját városunk és vár­megyénk társadalmának közérdeklődése mellett. E napon Társulatunk diszelnöke, dr. Boromisza Tibor szatmári püspök ur 1000 koronás alapítványá­val, s mig őt a püspöki székben tisztelhetjük, évi 500 korona felajánlásával tett tanúbizonyságot arról, hogy a magyar kultúrát nem szépen hangzó beszédekkel, hanem tettekben is nyilvánuló áldozatkészséggel lehet csak terjeszteni. Társulatunk elnöke, dr. Falussy Árpád főispán ur, ki Társulatunk minden ügyét éber figyelemmel kiséri s magyar szivének egész melegével minden al­kalommal segítségére siet, 200 koronával az alapitó tagok sorába lépett s hason célból társadalmunk elő­kelőségeihez meleghangú felhívást intézett, melynek folyományaként dr. Antal Sándor, dr. Böszörményi Emil, Biki Károly, Bikfalvy Albert, Bodoky Gyula, id Császy Bálint, Hehelein Károly, dr. Jékey István, Jékey Zsigmond, dr. Joó Imre,. Krassó Miksa, dr. Kádár Ambrus, Kováts Gergely, Kótai Pál, Kölcsey Antal, J Komoróczy Jenő, dr. Kelemen Samu, Mndarassy Dezső, Mándy Géza, Marófhy Sándor, Márkus Márton, Nagy­bányai Polgári Olvasókör, Pemp Antal, Perényi János, Rébay Dezső, Ráez Elemér, Szabó Norbert, Szabó István, Sárközy Andor, Teiteibanm Herman, dr. Vajay Károly, báró Vécsey László, Winter György urak 100—100 koronával, Szegedy Antal 160 K és Horváth Bertalan, Jasztrabszky-Lónyay Sándor, Kende Zsig­mond, dr. Lessenyey Ferenc, \alamint Szunyogh Mi­hály urak 200—200 koronával alapiló tagul léptek he. Ez évben alakult meg az Országos Közműve­lődési Tanács és pedig egyelőre 8 esztendőre, melybe Társulatunk évi 500 korona tagsági dij fejében nem­csak hogy belépett, de elnöke és igazgatója utján an­nak választmányában is helyet foglal. Hogy e 7-es tanácsban 54 kulturegylet közül Társulatunk már az alakuláskor lett beválasztva, jelét látjuk annak, hogy Társulatunk működése országszerte elismerésben részesül. Ezen tömörülésnek első gyümölcse az 1908. évi október hó 25 én már az Országos Közművelődési Ta­nács jegyében lefolyt nagygyűlésünk volt. Széli Kálmán v. b. t. t,, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, az egész országban lelkesedéssel fogadott nagyarányú beszédével a magyar kultur-egyleteknek uj irányt szabott. Még ólénk emlékezetünkben vannak e nagygyű­lésünkön elhangzott hatalmas eszmék, melyek Társu­latunk újjászületésének alapját s további működésé­nek vezérfonalát képezik. Társulatunk működésének fősulyát ez évben is a kisdedóvásra fektette. 110 nyári gyermekmenhelyet segélyezett, illetőleg tartott fenn 11200 korona költ séggel. Az Országos Közművelődési Tanács indítvá­nyára és közreműködése mellett a magyar anyanyelvű analfabéták részére esti tanfolyamokat nyitott s az irás-olvasás és számolásban jó készséget szerzett fel­nőtteknek bizonyítványt adott ki. Társulatunk anyagi helyzete az, hogy 1908. évi számadásunk 81759 korona 14 fillér bevétellel és 27224 korona 53 fillér kiadással, valamint 4534 ko­rona 61 fillér készpénz maradvánnyal zárult. Megjegyezzük, hogy a vármegyei pótadóból 1908. évre megszavazott 14960 korona segély, valamint az ugyanezen évre engedélyezendő 1000 korona állam­segély még nem folyósittatott s igy 15960 korona fogja az 1909. évi bevételeket ez évben emelni.« — Építési kölcsön. A helybeli »Kereskedelmi és Iparbank« igazgatósága dr. Kelemen Samu orsz. gyűl. képviselő javaslatára 130.000 korona épilési kölcsönt SZATMÁR-N ÉMET1._________ Szatmár, 1903. május 16. szavazott meg a Taaiíók Háza számára. Dicséret és elismerés illeti az igazgatósági tagokat, hogy eme kulturális és hazafias eélokat szolgáló intézmény meg­teremtéséhez segédkezet nyújtottak. — Uj gőzftirész. A tanács az avasi erdőt kiter­melő-vállalat úgynevezett avasi-szatmári gőzfürészé- nek a Sulymosháton gépház és munkatermek építé­sére adott engedélyt. Ezt a gőzfürészt a vállalat szer­ződés szerint köteles felállítani. — A bányai-uti vasúti átjáró kérdésének helyes megoldása foglalkoztatja most a tanácsot, a vasúti üzül vezetőséget s az állarnépitészeti hivatalt. Az ma a kérdés, hogy ki s mennyivel járuljon ennek az át­járónak 50—55 ezer korona építési költségeihez ? Er­ről folyik a tárgyalás. — A készülő postapalota. Fogarasi Sándor vál­lalkozó mérnök jelentést tett a tanácsnak, hogy a postapalota ez évi junius végére elkészül s Julius kö zepén rendeltetésének átadható lesz. Erről a tanács a nagyváradi posta- és táviró-igazgatóságot tudomásba helyezte. — A nőegylet nyári mulatsága. A szatmári jóté­kony nőegyesület vigalmi bizottsága, Uray Gézáné úrnő, egyleti elnöknő lakásán közelebb gyűlést tartott, me lyen a minden tekintetben nagysikerüoek ígérkező nyári ünnepélynek programmját beszélték meg A mu­latság a kora délutáni órákban már megkezdődik Étel és italnemüt a nőegylet ezúttal nem fog kiszol­gálni, inkább csak a közönség szórakoztatásán műkő dik. A Kossulh-keri ez alkalommal nem lesz a közön­ségtől elzárva, csak a terrász. Ide 40 fillér belépőjegy­gyei lehet bejutni, mivel a (ulajdonképeni mulatság itt lesz. A hölgyek nagy buzgalommal látnak hozzá a mulatság előkészítéséhez és a íölkéréseket már meg­kezdték. Megjegyezzük még ezúttal, hogy a mulatság nem, mint előbb jelezve volt, e hó 22-ikén, hanem jun 6-án lesz megtartva. — Nagy Endre. Molnár Ferenc után a legsze­retetreméltóbb magyar iró, Heltai után a legelmésebb humorista és a színpad artistái között ma már úgy­szólván mester — ez Nagy Endre, a magyar cabaret megteremtője, a legjelentékenyebb bohém, akinek ne­ve nemcsak az országban, de már külföldön is ismert, aki egymaga képviseli Budapest jókedvét, egymaga csinálja hangulatát, egymaga tesz valakit közkedveltté, népszerűvé, vagy nevetségessé, akinek szabad mindent és mindenkit gúnyolni — anélkül, hogy reá haragudni lehessen. Valaha Budapesten a ma már vénasszony Pálmai volt az „aranyos“, most ez a jelző a Nagy Endréé. Valaha Budapesten az esti élet fűszere a né­met zengeráj volt, — ma már ez kipusztult és aki elpusztította: az Nagy Endre. Akiről bátran el lehet mondani, hogy több része van a főváros magyarositá­a városba, de aztán abban állapodtunk meg, hogy kényelmesebb lesz a hosszú utazás után villamoson bemenni, tehat felszállottunk a villamosra. Csaknem egyszerre láttuk meg a »Riva« kezde­ténél baloldalt a hires pólai »Aréná«-t, jobb oldalt pedig az Adriát. Az előbb említett kolosszális épü­letnek csak a külső falai tudtak ellenállani az idő vasfogának, nagy íves ablakokkal és kapukkal. Az »Aréna* köralaku, két emeletes építmény, körülbelül 90—100 méter átmérővel. Nagy faragott kőtömbökből van építve és csak erre lehet magyarázni, meg a ki­tűnő kötő anyagra, hogy bár Pólának magasabb pont­ján fekszik és a tengerparttól alig pár lépésre, tehát a viharnak, a bórának erősen kitéve, mégis több év­századon át makacsul ellenállott az elemek tombolá- sainak. Belső részében az alsó pincehelyiségeknek romjai is láthatók. Az »Aréna« lábánál fekszik az »Erzsébet-park«, középen szeretett nagyasszonyunknak, Erzsébet ki­rálynénak a szobrával. Erről azonban a legjobb aka­rat mellett sem irhatok sokat, mert nagyon szimpla alkotás. Sokkal művésziesebb szobor ennél a lissai csata (1866) hősének, Tegetthoff admirálisnak szobra, a mesés fekvésű Tegetthoff-parkban, honnan az egész várost, hadi- és kereskedelmi kikötőt és sok erődöt pompásan lehet látni. Említésre méltó szobra még Pólának a szerencsétlenül járt Miksa császár szobra a »Maximilian«-parkban. Ez a park különben talál­kozóhelye hétköznapokon térzene alkalmával a pólai Hite publikumnak. A Ríván tovább robogva, az admirális-palota kö­rül szép korzót láttunk, miután vasárnap Volt. A | »Caffé degli Spechi«-hez érve, kiszállottunk, ez volt önkéntes korunkban a találkozóhelyünk, helyesebben tanyánk. Itt magyar újságot is lehet olvasni. Kissé meglepett, hogy a tőlem jobbra barikádban álló ha­jók, melyek önkéntes koromban ki sem mozdultak a kikötőből, most mind »kleine Feuer» alatt állottak, gyengén füstölgő kéményekkel. Ebből azt következ- j tettem, hogy a készülődés tényleg komoly. A kávé­házba lépve, régi ismerősünkkel találtuk magunkat szembe, a tulajdonossal, a kedves Signor Zagorcóval, Rögtön megismert és egy kis kölcsönös kérdezőskö- dés után felajánlotta vendégszobáját, hadd hoznók egy kissé rendbe magunkat, ezt örömmel el is fogadtuk. S pár perc múlva, amikor a kávéházba vissza­tértünk, régi asztalunkon már ott párolgóit a szá­munkra elkészített »kapucinó« és signor Zagorcó ma­gyar újságokkal megrakva közeledett felénk. Kórusban kiáltottuk mindnyájan egyszerre, hogy : »bravosignoie ! miile gracie !« E pillanatban úgy tetszett nekem, hogy még mindig önkéntes vagyok, mintha csak tegnap mentem volna el Pólából. Asztalunk mellett a falon lógó kép azonban meghazudtolt, mert azon 1905. évi kelettel aláírásaink tarkáiknak és felettük egy alle­gorikus tengerészjelenet díszük, mit egyik bajtársunk rajzolt. Ezt hagytuk Zagorcónak, emlékére az ott el­töltött időnek és mintegy ajánló levélül utódaink­nak. A példa, mint láttuk, ragadós volt, mert a kö­vetkező asztaloknál hasonló keretek lógtak sok alá­írással. Reggeli után egy kis sétára indultunk. A régi »Tempo d’ Augusto« és á »Palazzo Municipale« mel­lett elhaladva, a »Piazza del foro«-ra értünk. Augusz­tus temploma legrégibb temploma Pólának, római stíl­ben épült és oszlopcsarnokát hat korintusi oszlop tartja. Vasrácscsal van körülvéve és esak mint régi­ség szerepel. Oszlopcsarnokában több csonka szobor, síremlék és oszlopfő látható. A vározháza (Palazzo municipale) a Piazzá del foro északi részét zárja be. Az egyemeletes épület olasz stílben van építve s osz­lopcsarnoka két nagy- és két kisebb boltívből áll, melyeket a homlokzat felőli oldalról három ioni és két korinlusi oszlop támaszt alá. A homlokzat köze­pén az emeleten háromszorosan egymás mellé helye­zett ives ablak van, erkélyszerü díszítéssel, mely fö­lött Póla város cimere diszlik, e fölött pedig a városi óra van elhelyezve. A tér csak úgy nyüzsgőit a sétálóktól, mert 11 óra után délelőtt itt térzene van és a délelőtti korzó­ról, a »Rivá«-ról is ide húzódnak az emberek és hosz- szu tarka barka rajban hullámzanak a »Via Sergiá« n egészen a hires »Porta Aurea«-ig és vissza. A Porta Aurea a Via Sergia déli végén van egyik legérdeke­sebb régisége a városnak. A 9 méter magas és 7 mé­ter széles diadalkapu egyetlen Ívből áll, melyet nyolc félig beépített korintusi oszlop támogat. Még elég jó állapotban van. Az iv feletti repülő angyalok babér­koszorúkkal kezökben egész jól láthatók, úgyszintén a felettük levő virágdíszek és egyéb szobrászati mun kák. Ez is vasrácscsal van körülvéve és az alsó ré­sze a mostani utszinttől körülbelül 1.5 méterrel lej. jebb van, úgy néz ki, mintha besüppedt volna. A vá rosháza előtt nagyban állitgatták a kottatartókat a városi zenekar számára. Végig mentünk a Via Ser- gián és megnéztük a Porta Aureát is. Amikor vissza­Az 1909. évi TIIa ATAAU/Íií rfYTn riAYTAf Női kosztüm újdonságok w Hmmm üszoveteM szövetek figyelemre ^mvavi1 “ OJ l J nagy válasz­.\ mélték ! W c 1 S 2 y 11 kaphatunk, »latinai*, Ueak-ter £\. sz Utolérhetetlen olcsó árak! t ék ban! .\ 1 g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom