Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-02-28 / 17. szám
2 ik oldal Szatmár, 1§09. február 28. S 7. A TMÁR -N É M ÉTI. Mindezekből világosan kitünk, hogy az intézet létesítésének körülményeire nem volt döntő befolyással a Leonhárd-féle alapítvány . .. E nélkül is megteremtette volna azt a szent öreg. S hogy ez a 70 ezer ezüst forint csak egy nagyon kis részét teszi azon óriási összegnek, amelyet a nagy emlékű püspök a szatmári irgalmas nénikék kolostorára áldozott. Hogy a város is segitségére, de egyszers- mint akadályára is volt. a sok-sok szenvedést átélt szent öregnek, azt pontról-pontra ki fogom mutatni. Utóvégre nem lesz érdektelen az uj nemzedékre nézve, ha tisztán fogja látni azon erőket és mintegy érezni fogja azt az áldott kezet, mely Szatmár városának ezt a hatalmas intézményét, a többi más intézményekkel egyetemben úgyszólván egy emberöltőn ál rne - teremtette. Tehát a viszontlátásig ! Bodnár Gáspár Színház. Komái Margit vendégjátékai. A szatmári közönség régi kedvencének : Papír Sándornak felesége — aki színésznő korában szintén kedvelt soubiettje volt a szatmári színpadnak, — nem is egy, de két okból szánta rá magat arra, hogy most nálunk vendégszerepeljen. Először, mert nyugdíj-jogosultságára figyelemmel amúgy is föl kellett lépnie, de azért is, mert igen kedves emlékek fűzik a szatmári színházhoz. Ha semmi eSyéb, de kellemes reminicencia lehet az, hogy szatmári színésznő korában kezdődött közte és Papir Sándor közt az a szerelem, mely őket egy igen boldog és csöndes házasélet berkeibe vezérelte. Ma már két kis pici Papir az élő tanúbizonysága ann'ak, hogy a fiatal soubrette és a geniális naturbursch jól megértették egymást. . . Komái Margit asszony lett és — meghízott. A régi, filigrán kis leányból immár egy jól megtermett, vaskos derekú menyecske lett, akin a testhez álló trikó úgy megfeszült, hogy szinte mesterségesen >dom- boritottnak« látszik, — pedig nem az ! A jó szatmári közönség Kornai Margit viszontlátásának valóban örvendett. Mind a három előadáson szép számmal jelent meg és ahol csak lehetett, tapsba', kihívással tüntette ki kedves ismerősét. Kétségtelen, hogy a sok taps a régi emlékeknek szólott, mert ami a művészetet illeti, — hát arról ma bizony kevés szó eshetik. Kornai Margit ma már nem primadonna. A múltban sem volt valami jelentékeny hangja, — de ma hangocskáról sem lehet beszélni. E nélkül pedig — az egy Fedákot kivéve — senki sem lehet primadonna. Ami a játékot illeti, — hát — ha nem is éppen rósz — de ebben is sok a fogyatékosság. (Fordított arány a test haladásával). Természetesen az is a Kornai rovására megy, hogy amióta ő a színházunk tagja volt — sok kiváló primadonna járt nálunk és igy a mi igényeink is kifejlődtek már any- nyira, hogy a Kornai művészetét absolut hódolattal el ne fogadjuk. Különösen pedig ma, amikor a színháznak olyan jeles soubrettje van, mint Balta Mariska, akinél kongeniálisabb opetette-szinésznő úgyszólván az ország egy színpadján sem működik A Kornai Margit művészi diadalát tehát ezek után nem állapíthatjuk meg és minden udvariassági elv dacára is úgy véleke I dünk, hogy régi kedves ismerősünk jól tenné, ha ezen | túl a rózsaszínű függőnyös bölcsők mellett szőné ábrándjait a ki* Papírok jövendő művészi sikereiről ... A teljesség kedvéért jegyezzük föl, hogy Kornai első estén a Lolli ezredeseiben azután az Aranykakasban, végül a Kis szökevényben játszott. Az első két darab előadása egyébként igen sikerült volt és a publikum sokat mulatott a vidám bohóságokon. (h.) HÍREK. — A háború. Dehogy lesz háború, kérem szeretettel, dehogy lesz! Senki se akarja, n akarja a magyar, nem az osztrák, nem akarja a szerb és még kevésbé az orosz. Örül mindenki, hogy él, nem hogy még kardra, puskára menne egymás ellen. Es ha mégis háborús hírek keringenek a levegőben, annak mindenütt csak egy a magyarázata, a dinasztiáknak érdeke úgy kívánja. A cári birodalma forrong. Re Kenet es sok erő gyülemletl fel a hatalmas birodalomban és ezek az erők most befelé explodálnak. Lázadás, merényletek, anarchizmus, mind oly ellenméreg, melyhez képest lizannyi külső ellenség is kismiska. És miután az orosz cár | félti a fejét, egy van csak hátra szegénynek : j levezető csatornáról gondoskodni, jól tudva azt, hogy a harci készülődés egy kissé Jelohasztja alattvalói türelmet ienséget. A szerb nagyon hasonló célzattal ugratja Paprikovics tábornokot és társait. Végtére is nem utolsó élvezet Sándor király módjára fej nélkül kiröpülni a konak ablakából és miután Sándor mester pipogyaságának esett áldozatul, meg kell mutatni, az angyalát, hogy az uj király bizony nem nyim-nvám fráter. Nem bizony. Hanem veri a mellét, kiabál, szaval, szóval nagyfokú bátorságban leledzik. Mindez azonban mellékes lenne, ha véletlenül nem a bécsi udvar inyjére lenne a szerb gabalyodás. De mikor olyan kitűnő ürügy a bankszabadalom meghosszabbítására. Hiszen, mint osztrák hivatalosak mondják, még a legszélsőbb elemeknek is be kell lálniok, hogy az idő nem éppen alkalmas a bankügy megboly- gatására. Hogyisne. Most, mikor annyi linóm pénz kell katonára, most fogunk mindenféle veszélyes spekulációkba borsátkozni. Hiszen ez egyszerűen hazaárulás. Nem, a lovagias magyar nemzet ilyent nem követelhet. Szóval, az egész háború egy svindli. Még akkor is svindli, ha igazán vér fog folyni, mert az osztrák szellem inkább vért áldoz, csakhogy nagyhalalmi hóbortja csorbái ne szenvedjen. Ez egyszer azonban, úgy hisszük, nem sikerül a beugratás. Hiába a sok fejedelmi látogatás, vendégjárás, a komázó királyok trösztje nem lehet erősebb a népek akaratánál. Lehet, hogy háború lesz, de akkor igazán ez lesz az utolsó alkalom, hogy szorgalmas, békés hazafiak fegyvert ragadnak és vágóhidra mennek, csak azért, mert a dinasztiák érdeke úgy akarja. De még az is kérdéses, hogy erre az utolsó alkalomra sor kerül-e! ? Nem ajánljuk a próbál! Veszélyes kiérlel lenne, mert egy hadsereg, mely lelkesedés nélkül megy tüzbe, a legszebb tábornoki számításokat is halomra dönti. Az pedig kétség- séglelen, hogy egy Balkánháboru nem keltene valami tomboló lelkesedést népünkben. Nem bizony! A bosnvók okkupáció alkalmával eléggé kifosztottak bennünket, eléggé visszaéltek hirkatürelroüukkel, ma már igen könnyen visszafelé sülhet el a puska. Ámbátor az lenne tálán még a legszerencsésebb megoldás . . . — Szatmárváros és a „Moderne Kunst“. A belügyminiszter közölte a város törvényhatóságával, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a a »Moderne Kunst« cimü, Münchenben megjelenő és világelterjedségnek örvendő német lappal megállapodásra jutott, hogy husvélra egy Önálló számot, ad ki, melylyel kizárólag Magyarországot fogja ismertetni és ezzel az utazó közönség figyelmét hazánk felé irányítja. Minden törvényhatóság és igy a város is kö- zö hét a lapban leírásokat, és képeket, ha egy-egy oldalnyi helyért 280 koronát hajlandó fizetni. A német sógornak minden üzlet; ha busás jövedelemről van szó, akkor szívesen hajlandó még abbeli ősrégi hagyományával és vérré váll szokásával is szakítani, hogy pen és ízlésesen volt díszítve méltó keretül a szépségeknek. A leányok az öltözőben már türelmetlenkedtek és a benézegető fiatal urakat tessékelték kifelé. Egy utolsó hBjigazitás, egy megelégedett mosoly a tükörbe és felhangzott a »mehet«. Kezdjük ! Mindenki helyére sieted és a dobogóra nézett. Különösen a fiatal urak érdeklőitek, ami természetes is. Ritkán láttam ebben a fényes bálteremben annyi jókedvű táncost, mint ezen az estén. Csakúgy hemzsegett Terpszihore lelkes serege. Szatmár fiatal emberei valósággal találkát adtak itt egymásnak. Senki sem hiányzott, mind ott volt, aki csak mozoghatott. És hogy volt ott !? Még élcelni, kritizálni 9em értek reá, mert mindig foglalkozva voltak a sok szép leány körül Táncoltak fáradhatatlanul reggelig és rózsás kedvben, a táncosnők pedig nem pihenhettek. Mindenkinek 4—5 tourja előre le volt foglalva. Szűcs Sándor pedergette a bajuszát s csak sny- nyit mondott : »Derék fiuk, a világ első gárdája ! Ezekkel bátran utazhatom. Na. hanem jutalmazni is ludok 1« — Te Sándor ! ez egészen Bem tábornok stylusa ! — Barátom, hozzá vagyok szokva a győzelmekhez ! A műsor első száma Fejes Mariska szerepe, pro- logja volt. Megjelenésekor a fényben úszó dobogón tapsvihar fogadta a bájos leányt. Valóságos grácia- üzünnel beszélt és a maga üde szép-égével remekül jelentette be virágtársait. Miután Baranyi János Tsajkovszki Scherzoját ügyesen eljátszotta, a közönség elé lebbent lehellctszerü könnyedséggel a virágok királynéja, a virágdus tavasz, a szépséges Flóra : Bartl Róberlné úrnő. Mintha pünkösdi rózsa virult volna előttünk, minlha játszi napsugár öntötte volna el a tágas termet. Gyönyörű toillettje volt, remek csipkeruh» simult gyönyörű szabályszerű (érmeiéhez, rózsa dísszel fején és ruháján. Bemutatta virágait édes kellemmel és nyájassággal. Ezután a virágok egyenként követték egymást a pódiumon, annyi üde, friss bájjal, hajladozó gyönyörűséggel, veröfénnyel megrakodva, hogy mi a publikum, rájuk szegeztük tekintetünket és egyben ott felejtettük rögtön, s mintha bűvös varázshatás kerített volna halalmába, még mosolyogni is elfelejtenünk. Mintegy önkénytelenül csendüli meg fülünkben a dal : »Bűvös tavasznak szép rózsája, mosolygó kikeletre ragyogása«. Olt túl a rácson . .. (Mind szépek, gyönyörűek voltak a virágok. Választani ? az lehetetlen, melyiket válasszam!? Szóval káprázatos látvány volt ! A fértiszivek pattanásig dobogtak Menszáros Margit gyöngyvirág, Visky Ella búzavirág, Pujda Margit rezeda, Fekésházy Mici százszor szép, beilner Sári ibolyka, Lengyel Anna pipacs. Nagy Gabi krisanthenum, Nagy Margit margaréta voltak. A kisasszonyok alkalmi önjellemző édes verseket mondtak rendkívüli kedvességgel. A toillettek a személyesített virágokhoz illettek és pompásak voltak. Ezután következett a fátyol tánc, melyet Zellinger Adolf ur rendkívüli ügyességgel, szellemmel és szívességgel tanított he A kisasszonyok fátyollal kezükben úgy hajladoztak, mosolyoglak, mint az esti fuvaloutól, szellőtől lágyan, finoman érintett illatozó, nyiló virágok. Minden mozdulatuk perfekt gracia volt. Valóban előttünk a ligetek nimfái elevenedtek meg és táncoltak tüodéri bűvös táncokat. Flóra (Bartl Róberlné úrnő) a király.>ő mindig közöttük lejtett, lebegett és veröfénnyel, napsugárral lehelte be az egész felséges jelenetet. Gyönyörű volt Flóra a háttérben felállított virágos trónján körülvéve bájos virágaitól. Kár, hogy ott mindjárt nem fotografálták le a műkedvelők. Most következett ismét egy nagy szám: Takács 1 Gabriella kisasszony (Debrecenből) fenomenális éneke. Már az emelvényen való megjelenésével meghódította a közönséget. Csak kellem és báj ömlött végig mosolygó szép alakján. Gyönyörű virágcsokrot kapott és falrengető tapsot. A művésznő először is Carmenból énekelt és a közönséget egészen magával ragadta. A kisasszony nem lehet műkedvelő, mert énektudása, kifejezése, hangvétele, az a meleg tónus, mely minden egyes szaván végigcsendült, egy magasabb iskoláju művésznőről beszélnek. A hanganyag pedig egyenesen ritkabecsü, arany, érces és kellemesen, édesen erős, izép hangjával pompásan tudott bírni, pianói behízelgők, fuvolaszerüek voltak. Nagy sikert, rengeteg tapsot aratott, úgy, hogy többször kellett a szűnni nein akaró ujrákat honorálni ujabb-ujabb énekekkel. Magyar dalokat ének.dt cigány kísérettel, remekül. Visz- szahivjuk még egyszer — eljön-# ? Női bosszú is rövid plüseh kabátok gyári árban csakis egyedül Korai Árminnénál .•. kaphatunk! Ritka alkalmi vétel! Üzletemben vissza maradt áruk, úgymint vásári bundák, téli kabátok, ledőltök, öltönyök, fiú és gyermek ruhákat s egyéb föl nem sorolható árukat ♦♦ ♦♦ gjsg-* mélyen leszállított árban kiárusítom ♦♦ ♦♦ KORAI ARMINNE ■v SZATMÁR, DEÍ K T ÉREN, A . . FEHÉR HÁZ MELLETT Női hosszú és rőviá pliisch kabátok gyári árban osakla egyedül Korai Árminnénál kaphatunk 1
