Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-22 / 102. szám

2-tk oldal

Szatnaár, 1909. deeember 2t.

SZATM ÁR-NÉMETI.

bizalmat szavazni s akik minden erejükkel meg fogják akadályozni azt, hogy indemnitást adjanak olyan valakinek, akiről azt sem tudják, mi fán termett s hogy rendelkezési jogot adjanak az ország vagyonával sáfárkodhatni olyan valakinek, akit majd Bécs szeszélye jónak tart a magyar kormány élére helyezni.

P. Á. dr.

Beszámoló.

Tartja Gutman Lajos.

A beszámolók rendesen ebben a rovatban szoktak tartatni, vagy a vezércikkben, ha saját képviselőnkről van szó, vagy hátrább, ha más honaiyának politikai véleményét tartalmazzák, de utóvégre is ezt a beszámolói kötelességet nem lehet csak a képviselő urak számára kisajátítani, igaz, hogy izzadtságos, nehéz feladat és nem is minkenkor van mit irigyelni rajta, de mikor ilyen kedves, ilyen fenomenális dolgokról van szó, mint ebben az én kis beszámolómban, mikot biztos az ember, hogy, de bizony nem fütyö- lök ki, sőt mindenki el lévén telve, még a lelkes jókedvvel hajlandó az esetleges hibákat is roppant szellemes dolognak nézni, és mikor maga a beszámoló is még azon melegében benne van a hangulatban, mikor még a tánctól összetört gallér helyébe nem kerül más kijózanitó frisseségü kemény kravátli, akkor élvezet beszámolni. Igaz ugyan, hogy azok, akik ott voltak, úgy is tudják, hogy, hogy volt, mint volt, kin, milyen ruha volt, ki, milyen nagyot kurjongatott, melyik szereplőnek, hogy vert a pulzusa, aki pedig nem volt ott, az megérdemelné, hogy ne elégítsük ki a kívánságát, hanem hagyjuk őt megérdemelt büntetés gyanánt a tudnivágyás kigyói által marcangoltaim; de hát az ilyen nagy murik után az ember szokott hencegni, hogy milyen jól mulatott, milyen nagy sikere volt, stb. és ezért képes megbocsátani és elmondani a várva-várt beszámolót.

Igaz biz az, majd elfelejtettem a nagy lelkesedésben, s még azt sem mondtam meg, miről van tulajdonképen szó, de hát ezt még azok az olvasóink is kitalálhatták volna, akik ketten fizetnek elő egy lapra spóro!ási szempontból, hogy másról nem is lehet most beszámolni, mint a népkonyha dec. 19-ik mu'atságáról.

Hát hogy a slágerrel rukkoljak ki mindjárt az elején, nagyszerű volt minden, pompás volt az ozsonna, kitűnő volt a cabaré minden egyes száma és hogy mennyire a talp alá húzta Oláh Feri és milyen tűzzel járta a csárdást az arany ifjúság, ahoz kevés az én toliam, arról tessék megkérdezni Tanódy Endre drt.

Egy beszámolónak azonban részletesnek kell lenni és minden irányban tájékoztatni kell a kíváncsiságot. Tehát, amint úgy fél 8 felé kezdett kissé csendesedni tányér, kés, villa és egyéb evőszerszám kellemes hangja, — én legalább kivéve az Einhorn Irénke zongora játékait és a Tanódy Annuska hegedümüvésze- tét, a legkellemesebb zenének tudtam ezt; az igaz, hogy sohasem hivtak még eddig meg a filharmonikusokhoz zene kritikusnak — nagy hirtelen átalakították az előbb még étteremre lefokozott Pannónia nagy termét előadó teremmé és Burger Dezső drt felugratták a pódiumra, hogy csendre inlse (a 200-nál is több fejű szörnyeteget, a közönséget, ami sikerült is és pedig oly pompásan, hogy az egész előadás a leg- példásabb rendben folyt le, kivéve a sokszoros oh, oh felkiáltásokat és viharos tapsokat, de már ezt elnyomni nem akadt senkinek bátorsága).

A prologot Groszman Sárika szavalta el, szellemesen adva elő, hogy lett a néhai eleven újságból kabarét, szóval olyan Conferencier szerepet adott neki a prolog közszeretetnek örvendő szerzője, akit sajnosán leszünk kénytelenek pár hónapra nélkülözni, csak meg ne ártson neki a Grill féle döntvénytár, amit most készül beszedni. Majd Einhorn Irénke zongora száma következett. Egy Moszkowszki walzert játszotta bravúrosan, a nagy zongora olyan szépen engedelmeskedett a parányi ujjaknak, melyek bámulatos technikával siklottak végig a billentyűkön, hogy bizony-bizony az én lipótvárosi jourokra meghívott zongora nagyságok játékához szokott füleimnek is elkeltett ismerni, mint, ahogy elismerte tapsaival a legjobb kritikus, a közönség. Az est legmulatságosabb része Mayer Juliska és dr. Medgyesi Pista dialógja, az az, hogy nem az övék, hanem a Dénes Sándoré, csakhogy ők adták elő, Medgyesi Pista mesésen hülye volt, olyan hűen hülye, amilyennek a dialog érdekében csak tenni kellett, alig ismertünk rá, mikor a pódiumról lejöve, ismét a régi kedves, okos Pista lett és a partnerével is meg tehet elégedve a szerző, pedig ez nagy szó, nagy dicséret, mert a szerző tudvalevőleg csak a legritkább esetben van megelégedve az előadással, mindig azt hiszi, hogy öt becsapták, megcsalták, ő azt máskép képzelte, stb. Tanódy Anna

kisasszonyt már nem kel! bemutatnunk a szatmári közönségnek, dr. Tanódy Endrétől kisérve, a tőle megszokott tudással és routinnal játszotta el a Legenda Wieniawszkit és a Conzonetta d’ Ambrosiot, sőt mikor a közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta, ráadássul még több számmal örvendeztetett meg bennünket, hogy mivel, ezt bizony — pedig milyen szép volt — ha kerékbe törnének, sem tudnám megmondani A hosszú programm utolsó száma (a sorrendben természetesen) a Reiter Sárika felolvasása. Neki elég, ha fellép a pódiumra, hogy elbájoljon, meghódítson mindenkit, én kritikát kellene, hogy Írjak, de hát mit kritizálják, sokat törődtem is én, hogy a veszőnél felemelte-e a hangot vagy leeresztette, bántam is én, hogy milyen accentust alkalmaz, elég, ha őt nézhettük a szereplés lázától kipirulva; kell is egy ilyen szép lánynak a helyes accenlusra ügyelni, elég élvezet, hogy ha mindenki gyönyörködhet benne.

Szándékosan hagytam ki a többi szereplő közül a kis Rubinstein Ernuska tánc számát Ez a kis csöppség külön ki-bekezdést érdemel, azt látni kellett volna, nincs a magyar kis opera ballstt karában ilyen táncosnő, egy spanyol táncot adott elő, valami elbá- jolóan és a Cake—Walke miniatűr kiadásban valami páratlan szépen festett; szinte nem tudjuk felfogni észszel, mikor volt ideje ennek a parányi művésznőnek eny- nyire vinni a láncmüvészetet. És ennek a kis lánynak már művészi múltja van, debreceni szerepléséről csodákat írtak és a csodák nálunk valóra váltak, tényleg mesés, kápráztatóan ügyes voit.

Amit már fel keltett volna említenem, az estély anyagilag is fényesen sikerült és bőven jut majd a szegény éhező iskolás gyermekeknek. Az est ! sikere főkép az agilis elnöknőnek, Lővy Miksánénak \ és a fáradhatlanul buzgó titkárnak, Hirsch Sándornak köszönhető, őket. nem kell dicsérnünk; megdicsérték ők maguk-magukat, amikor egy ilyen szép mulatsággal telték emlékezetessé a népkonyha 15 éves jubileumát.

Színház.

Tilos a csók. Pásztor József és Vineze Zsigmond király-szinházbeli operettéjét mutatták be szombaton tömött padsorok előtt. Az „Elvált asszony“ bűbájos muzsikája után bizony rosszul esett ennek az „eredeti“ darabnak minden invenció nélküli színtelen és összelopott zenéjét hallgatni. Hiába, — Szegény jó Kont i óta a magyar operette — irodalom elárvult. Egy-két sikerült Huszka-operette kivételével sorra buknak a magyar zenés darabok, szomorú bizonyságául annak, hogy e téren semmit sem tudunk produkálni. Mig külföldön Lehár (akit ugyan kevés jogcímmel magyarnak lehelne tekinteni) Fall Leo, Jarno, Krausz Oszkár stb. egyre-másra írják a szebbnél-szebb muzsikát, addig itthon csupa selejtes, unalmas és tartalmatlan zenét komponálnak a hazai szerzők és nem segit a dolgon az sem, hogy olyan librettista vállalkozik a szöveg-irásra, mint pl. Hercegh Ferenc, akinek „Ré- busz bárója“ még a Pásztor — Vineze darab kvalitásain is alul maradt.

A Tilos a csók bemutatója magát az előadást illetőleg nem járt sikerrel, bár a szereplők mindent elkövettek, hogy a közönséget hangulatba hozzák. Ám hiábavaló volt, mert az untig ismert politikai szójátékok, inferiórus viccek és egyéb bolondságok nem hatoltak, ami jókedvet mégis előidéztek, a ronda zeneszámok azt nyomban lerontották. Bállá Mariska (Molly, a dada) ügyes, pajzán játékával és csengő hangjával alig tudott egy pár meleg tapsot kihozni, Dénes Ella hasonlókép, pedig ezen az estén alig lehetett ráismerni. Igen fess királynő volt, jól játszott és szépen énekelt. Rónai szokatlanul kedélytelen volt, Herczeg meg olyan száraz, mint egy valóságos pénzügyminiszter. Inke, aki az „Elvált asszony“ Careljét kivéve, még egyetlen szerepet sem tanult be korrektül, szinte tüntetett a készületlenségével. Bátrak vagyunk a művész urat figyelmeztetni, hogy ilyen magatartással a színpadon dolgozni nem tehet és előbb — utóbb a szinügyi bizottság intervencióját fogja provokálni, (h.)

— A szatmári püspök Nagykárolyban. Dr. Boromisza Tibor püspök, mint már emlitettük, december 19-én Nagykárolyba utazott, hogy ott az Oltár- egyesület 10 éves fennállásának emlékére tartott díszközgyűlésen részt vegyen és az egyesület munka- kiállitását megnyissa. A püspököt Pemp Antal prelá- tus kanonok és Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki titkár kisérték el. Ugyanazzal a vonattal ment Nagykárolyba a szatmári Oltáregyesület küldöttsége is, melyet Jékei Károlyné úrnő és Varjas Endre igazgató vezetett. A püspököt a n&gykárolyi páiyaháznál

küldöttségek és gróf Károlyi György üdvözölték. A fogadtatás után a főpásztor a gróf Károlyi-kastélyba hajtatott, ahova szállva volt. Rövid reggeli után a főpásztor a városházára ment, ahol részt vett a díszközgyűlésen, melyen Pallmann Péter nagykárolyi egyesületi igazgató üdvözölte. A püspök a közgyűlés végeztével egyházias szellemű beszédet intézett a jelenvoltakhoz, majd innen n nagyközönséggel a leányiskolában elhelyezett gazdag munka-kiállitásba ment, hol dr. Réesey Ede nagykárolyi kegyesrendi házfőnök üdvözölte. A főpásztor a kiállítás megnyitása és megtekintése után visszahajtatott a grófi kastélyba, ahol özv. gróf Károlyné Istvánná Csekonics Margit úrnő a tiszteletére szükebbkörü ebédet adott. A lakomán egyetlen pohárköszöntő volt, melyet a püspök a ház úrnőjére mondott,

— Halálozás. Hiripi és ivácskói Szuhányi Lajos vármegyei nagybirtokos, szatmári háztulajdonos, december 21-re virradó éjjelen, hosszabb betegség után 78 éves korában Szatmáron, Hám János-utcai házában meghalt. Az elhunytnak földi részeit holnap itt beszentelik és törzsfészkében, Csengerben teszik örök nyugalomra. A megboldogult takarékos gazda s nagy- vagyonú ember volt s korábban a vármegyei életben is nagy szerepet vitt. Halálát egyetlen fia, Szuhányi Ferenc volt orsz. képviselő és kiterjedt rokonság gyászolja.

— Emléktábla. Az uj postapalotára jövő emléktáblára két ajánlat érkezett, úgymint Zenger Bélától Budapestről és Kepes Sándortól Szinérváraljáról. A tanács áttette az ajánlatokat a gazdasági szakbizottsághoz Az emléktábla szövege u!al arra, hogy a postapalota a Rákóczi fejedelem egykori telkén áll s a szokásos épitési adatokat tartalmazza.

— Hangverseny. Az Isaye Jenő és Gönczy Mór hangversenye február 22-én lesz a színházban. Ez alkalomra a tanács a következő fölemelt helyárakat engedélyezte: Alsó páholy 25 K; felső páholy 20; támlásszék 6 K; zártszék 4 K; körszék 3 K; földszint 2 K; középkarzat 2 K; oldalkarzat 1 K 20 f; karzati állóhely 1 K.

— Fölterjesztés. A tanács a felső kereskedelmi iskola tanárainak az Országos nyugdij-alapba való fölvétele iráuti ügyét előkészítve a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztette.

— Vízvezeték. A tanács a vízvezetéki bizottság legutóbbi határozatait az országos vízvezetéki bizottsághoz azon kéréssel terjesztette föl, hogy a munkálatok ellenőrzését vállalja el.

— Mezőgazdasági külterület. A pénzügyminiszter a tanács felebbezése folytán a Szatmárhegyet adózási szempontból mezőgazdasági területnek sorozta; 102 villát azonban ezen általános osztályzat alul kivett, melyeket a II, közigazgatási kerülethez csatolt. Ezen határozatot a kir. adóhivatal utján minden egyes tulajdonos meg fogja kapni s ellene felebbezhet a köz- igazgatási bírósághoz.

— Az iparos tanonciskolához a tanács a megszaporodott létszámra való tekintettel órádijas tanítóul 400 K tiszteletdijjal Papp János állami iskolai tanítót alkalmazta.

— A hidontuli kültelkek rendezése. Szatmári György és társai kérelmet intéztek a tanácshoz, hogy a hegyi-ut menti kültelkeket gyalogjáró, világítás és közbiztonság szempontjából rendezze. A tanács kiadta az ügyet a mérnöki hivatalnak, hogy általában az összes kültelkekre nézve készítsen rendezési tervet.

— A Verböczy-utca kisajátítása ügyében a tanács áttette az ügyiratokat a kisajátitási bizottsághoz, mely a kisajátitási és kártalanítási eljárást fogja megindítani.

— A hatósági husszéket, melyet a gazdasági tanácsos teljesen fölszerelt, a tanács használatba vétel végett átadta a kapitányi hivatalnak.

— Az iskoiamulasztók ellen indítandó kihágási eljárás vitelét a tanács a kapitányi hivatalban Nagy Ernőre bizta.

— Uj emeletes ház. A tanács dr. Vajay Imrének Petőfi-utca 12. szám alatt emeletes ház építésére adott engedélyt.

— Dalestély. A dal- és zeneegyesület december

21-éD, a Társaskörben dalestélyt adott, melyen, dacára a szakadó esőnek, díszes számú közönség jelent meg. A műsoron némi változások történtek. így az elmaradt számok pótlásául Füredi Sándor és Grósz Ernő zeneiskolai tanárok Grieg Szonátáját, Stoll Károly a Bölcsődalt és ismét Grósz Ernő Beethoven Appasionatáját adta elő, mély tartalommal. Lugosi Irén szintársulati tagnak Hajsinek Rezső karnagy által kisért dalai zajos tetszésben részesültek. A dal- egyesület énekszámai, az iparos dalegyesület közreműködésével megérdemelt élénk hatást tettek. Műsor után társas vacsora, aztán tánc fejezte be a sikerült estélyt.

— A kath. kaszinó választmánya dr. Góbi Alajos világi ügyvezető alelnök elnöklésével december 18 án

SIRBI.