Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-12 / 99. szám

XIII. évfolyam. Sratmár, 1909. december 12. Vasárnap. 99. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEtöETl-i IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSEfi ES KtAOOHIVATAl Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca H<-...........Tzlelon-szarn 80.^= ? i ■'Síbüsiíiö di|ak Si-st-swon. a • i '.détiivatalftan tntMM, A tizenkettedik óra.. JNíég csak egynéhány nap s az ország indemnilás, költségvetés nélkül áll. Fejünkön az ex-!ex állapot. Sem adó, sem katona nem áll az ideiglenes kormány rendelkezésére, s fejtetőre állítják az egész magyar közigazgatást. S noha ezt minden gondolkozó fő tudja s minden józan eszü ember belálja s előre láija, egyetlen lépés nem történik, mely ez országos veszedelem elhárítását célozná, semmiféle tény­leges kísérlet nem történik, hogy a kibontako­zás végre perfektuáltassék. A minisztertanács hol Budapesten, hol Wienben ülésezik, a koronatanács, ez uj, magyar közjogi intézmény, majd minden két hétben ülésezi f, a miniszterelnök előterjeszt, a ressort- miniszterek meghallgattatnak s az eredmény? — Őfelsége a döntést fenlarlja magának ! Vagyis további várakozó álláspontra he­lyezkednek ott fent, hol az egész ország jövendő­jével kísérleteznek, hol annyi és oly sok millió érték elkaliódását idézik elő, ezzel az örökös elodázással, ezzel a folytonos halogatással. Mi várhatunk. Utóvégre a legnagyobb kár ezekből a politikai herce-hurcákbói mi reánk háramlik ugyan, de mindenesetre az uralkodó­ház is közvetve megérzi rombo'ó hatását. Mi magyarok az ilyen viszontagságok elszenvedé­sére már meg vagyunk eléggé edzve, vájjon a. Habsburg ház is elbírja olyan ép erővel ezeket a rázkódtalásokat, ezeket a folytonos robajszerü lökéseket, melyek az egész monarchia minden egyes részén nyilvánulnak, az már más kér­dés. Szemrehányást ez irányban senkinek sem lehetünk. Sem a kabinetnek, mely ugyan gyá­moltalanságával nagyban hozzájárult a mostani helyzet előidézéséhez, sem az uralkodónak, ki nem c upán a saját érdekében s nem csupán egyéni érdekből cselekszik úgy, ahogy láthatjuk, hanem jövendő dinasztiájának érdekét is kép­viseli s ez érdekképviselet folyamán sok olyan reá nézve is idegen befolyásnak van kitéve, melyek a magyar érdekeknek sem a múltban, sem a jövendőben védelmezői nem voltak s nem is lesznek. Az érdekellentétek összeütközéséből min­denkor harcok fejlődtek, melyek végeredmény­ben rendesen kompromisszumban végződlek. A mostani válságos helyzet kibontakozását sem tudjuk másképen elképzelni, mint egy jól át­gondolt, minden tekintetben megfontolt józan s kivihető' kompromisszumban, mely egyfelől a magyar érdekeket csirájában meg nem öli, a nemzeti aspirációkat lehetőleg kielégíti, az ura!k»dóház jövendő hatalmát nem csorbítja, érdekszférájába nem hatol. De hol van az a kompromisszum, mely most minden államférfi fejét egyaránt gyölri ? Ki találja meg azt a Kolumbus tojást, mert vég­eredményében annak fog látszani a legkitűnőbb ötlet is, mely ezt a fejt-tetejére állított helyze­tet végre megoldja .s rendet teremt ebben a szerencsétlen, sokat sanyargatott országban, amely rendre zilált közgazdasági helyzetünknek •Isősorban szüksége van. A tizenkettedik órában tolulnak elénk ezek a gondolatok, a tizenkettedik órában, amikor már nem sok időnk marad a gondolkodásra s amikor már csak napok, sőt órák állanak rendelkezésünkre oh an nagyfontosságu kérdé­sek megoldására, mint a minők a költségvetés s amit elsősorban kellett volna említenünk, a bankügy. A bankszabadalom ez év december 31-én lejár s még semminemű intézkedés sem a meghosszabbításra, sem az önálló berendez­kedésre nem történt. így szinte belekényszeri- tik az országot a provizóriumba s az egész bankos hadakozás illuzóriussá válik, mert még időnk sincsen arra, hogy úgy intézkedjünk, amiképen azt az ország érdeke megkívánná. Idáig engedték elfajulni a dolgokat s lehe­tetlenné tették azt, hogy a mi ügyünkről, a mi érdekeinkről kellő időben s a sietség állal meg nem gyöngített tehetséggel tárgyalhassunk é3 intézkedhessünk! Szinház. A kaméliás hölgy cim szerepében kedden Mar­kovii.-» Margit ez idényben úgyszólván először jálszott olyan szerepet, melyben az ő értékes drámai színjátszó kvalitásait egészben csillogtathatta. Gauthier Margitja valóban eisőraugu alakítás, minden részletében szépen átgondolt, kidolgozott művészi munka. A közönség a szép játékot meleg tapsokkal jutalmazta, de megérde­melte volna Murkovics Margit, hogy ezért az alakítá­sáért valósággal ünnepeljék és hogy többen legyenek a színházban. Duvai Armand szerepét a beteg Sipos helyett Inke vette át és bár roppantul igyekezett, csak vergődés volt, amit csinált. Igaz, hogy egy vér­beli bonvivant nem is tudhat ilyen szerepet elfogad­hatóan megjátszani. Nem is rójjuk meg érte, csupán azért, hogy az első felvonásban didergő hidegben szalma kalappal tett látogatást kedvesénél, liyen elő­T A R O A. Mikor Rákóczit temették. — Irta Béval Károly. — Az őszi szántás vágja a barázdát, Sötét televényt hasit az eke ; A puszta síkon édes dal cikáz át: Kuruc világnak régi éneke, őr* szántóvető hajlik az ekére, Valami gond ült zaklatott szivére ; Omló barázdán néha meg-megáll, A televényben csontokat talál. S a kuruchősök porló csont világa így szót, amint a barázdára dűl : „Mi is megjöttünk Rákóczi szavára, A magyar földnek áldott mébibül ! Átsajgott csontunk minden kis porába A Rákóczi név égzengő viiláma 1 Labancot zúzva hullt el egykoron E kétszáz éves szentelt csonthalom !“ Hegyek sejtelmes rengetegje mélyén Ringatja lombját egy tölgy óriás; Kétszáz esztendő harcait regétvén, — A többit is megejti a varázs Ez óriás tölgy akkor volt palánta, Azóta lombját ké:száz-zor lehányta ; De minden eddig sarjadt levele A Rákóczi nevével volt tele. A Kárpátok ösvényein keresztül Csevegve szökkent akkor a patak ; Most a habok már fát tépnek tövestül, S egy tág mederbe zúgva omlanak. Mióta meghalt Rákóczi igéje, Sok emberöltő könye hűlt beléje Köny és kurucvér! ... És nem is csak oft 1 Folyóvá nőtt s a parton átcsapott. Rákóczi ! Hajh be megsstjog a telkünk, Mikor kiejtjük a Te szent neved ! Mert trónodra, mit annyiszor emeltünk, Egy titkos kéz mindig üszköt vetett. Te templomunkban csillagfényes oltár, S az anyacsóknak édes méze voltál ! Szerelmes — ajkon, — soha nem múló — Hűséged volt a drága píldaszó ! Rákóczi : név ! A magyarnak imádság ! A sötét éjben fényes holdsugár 1 Csak gyávák félnek, hogy nevét kiáltsák, A kiknek leike álnok és sivár ; Sok a halalom árnyékába dűl te, Hogy a Rákóezi bűvkörét kerülje, Mert tépi-marja gaz szivét nagyon A bíbor zászlón lengő liliom I Rákóczi! Szivünk legendás alakja, Kuruc világnak gyémánt Csillaga I Kit elsöpört a századok viharja: Villám szekéren jösz Te most haza, E földbe, mely börtön volt sokáig, S ha őrt nem állunk, — újra azzá válik Bitóra húzott hősök földje ez, Omló porodnak itt békéje lesz ! S megreszket a föld szive a gyönyörtől, Mikor koporsód honi rögöt ér; Tárogató bug, harsona szó kürtői, Öblös harangok bus zenéje kél. A harangszónak bánatos panasza Azért kondul, hogy halálod’ sirassa; A tárogató s a harsona más; Ez hirdeti, hogy van feltámadás! Van feltámadás ! lm a példa benned ! Az eltemetett szent ige kiké! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom