Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-12-05 / 97. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: ferbncy János. SZEHKESZTéSÉCs ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. " Telefon-: ám SO.^sac í;i Jetnienia dijak Szalmsron, udohivatalbass HzBlendák. A gyermekmesékben hallhatunk az olyan csodatevő varázsvesszőről, melyet, ha a kis gnóm megsuhogtatott, egyszeribe tündérpalolát varázsolt a szegényes kunyhóból, tavaszt a télből s sugárzó gazdagságot a sivár szegény-* ségoől. S im», mintha valamely csudatevő politikai varázsló megsuhogtatta volna lisztes varázsvesszejét, a politikai látóhatár minden egyes huhogó baglya, mely eddig lemondásról, hltrálásról s önmegtagadásról kuvikult, egyszerre a szabadság madarává lön s mindenütt a nemzeti engedmények, a magyar jogos igények kielégítéséről s az azok nélkül való kibontakozás lehetetlenségéről hallhatunk kivétel nélkül az egész magyar sajtó berkeiben. Miért e változás? ! Honnan e szirénhangok, melyek talán a ravasz Odysseus elvesztését célozzák? I Miért e nemzeti felbuzdulás most, mikor már a vak előtt is nyilvánvaló, hogy Bécs az engedmények legminimumát sem hajlandó megadni s csak követel, követel és követel, ameddig csak egyetlen fillért érez a magyar adófizető polgárok amúgy is kifosztott zsebeiben ?! Miért e változás, miért a kárhoztató guny- kacaj elhangzása, miért nem ócsárolják már azokat, akik a nemzeti jogok küzdelmében felvették a végső leszámolás harcát, minden tekintetet félre téve s nem törődve vele, hogy j ezzel esetleg kormányképességüket vetik ál- j dozatui. íme maga a Kossulh-párt, a lulajdonké- j peni Kossuth Ferenc-párt is megelégelte már a bécsi intrikákat s szives örömest csinálná vissza azt, mit épen ők szűk előrelátásuk következtében oly hibásan megcsináltak. A szakadásnak ime semmi erkölcsi, sem anyagi előnye sem támadt. Az ország válságos helyzete még válságosabbá lett s Bécs szemtelen pöfeszkedésében még azokon a határokon is tulment, melyek őt, a történtek után esetleg megillethette. A bécsi tanácskozások semmi eredményre sem vezettek, ha csak azt nem tekintjük eredménynek, hogy a kormány végre rájött arra, hogy engedmények, valódi s nem szinleges engedmények nélkül indemnitást ettől a parlamenttől nem kaphatnak s még egy uj választás reményének kilátásába helyezésével sem kérhetik, ha egy kis önérzet még van bensőjükben, azt a bizalmat, melyet ténykedéseikkel már réges-régen eljátszottak. Nem, indemnitást nem kaphatnak, sem egypár hónapra, de még egyre sem, a költségvetést nem fogják letárgyalhatni s igy annak a koalíciónak töredéke, mely az ország létérdeke ellen való legnagyobb merényletnek nevezte az ország ex-lex helyzetét, maga is kénytelen a törvényen kívüli helyzetbe vinni az országot, mert sem mersze, sem ereje nincsen arra, hogy a bizalmi kérdést az országházában felvesse. Nagyon valószínű ugyanis, hogy erre az esetre még a saját párthiveinek vélt képviselők is ellenök szavaznának, annyira nyílt és világos kormányzásuk káros hatása az országra. De hát végre, úgy látszik, mégis eltávoznak. S ha utánuk jő a vizözön, még akkor sem árthat jobban az majd az országnak, mint az az egész uralniuk alatt e ömlő bizonytalanság, mely minden téren való cselekvésüket jellemezte. Nem tudja senki, mit hoz a jövő. Vájjon a Justh-párt aktiv szerepet visz-e majd a jövő Magyarország kormányzásában, avagy egészen olyan elemek kezébe kerül az ország kormány- rudja, kiknek egyénisége minden törvénytelenségre elegendő garanciát képez ? Egy bizonyos, hogy azok a férfiak, kik Magyarország második nagy minisztériumát alkot!ák, ezek gerinctelenségükkel, türelmükké', túlzott loyalitásukka! olyan kényszerhelyzetbe hozták az országot és koronát egyaránt, melyből a kivezelő helyes utat sokkal nagyobb józanság, engedékenység és belátás mellett sem lehetett volna eltalálni, mint amennyivel a Habsburgok mindenkor, a múltban s a jelenben egyaránt rendelkeztek. Szemrehányás egyedül a kormányon levő- kit illetheti, mert ők voltak azok, kik egyedül a kormány megtartásáért feláldoztak mindent, amit csak lehetett, még azt is, amihez sem joguk, sem okuk nem volt. S igy az a kormány, mely egy ország ujjongó lelkesedése mellett jött, éppen olyan ujjongó Örömrivalgás kíséretében távozik, még nagyobb rendetlenségben hagyva hátra az ország ügyeit, mint a minőben a jövetelük alkalmával találták. Dr P. Á. A szultán odaliszkja. — Fantazmagória. — Irta Battyán Radó. Abdul Kherim, a hatalmas török padisah már kerek egy esztendeje, hogy háborút viselt Ali marokkói szultán ellen és még mindig nem birt győzedelmeskedni rajta, sőt hovatovább hátrálni volt kénytelen. A hadi szerencse Alit pártfogolta és már vészes hírek keringtek Istambul városában, hogy a marokkói szultán csapatai mihamar ostromolni fogják magát a padisah székhelyét. Leírhatatlan volt a törökök rémülete. Abdul Kherim mindennap ünnepélyes szelamlikot tartott, hogy diadalt könyörögjön Allahtól, de hiába. A milyen fanatikus halálmegvetéssel harcolt serege, midőn a diadal pálmája feléje hajlott, ép oly bénítóan hatott vitézeire az a lesújtó hir, hogy a török csapatok napról napra majd itt, majd ott vereséget szenvedtek. Már & harmadik fővezérének küldte el a szultán a selyemzsinórt, de Allah kegyelme még mindig nem akart seregére mosolyogni. Midőn a veszély már tetőpontjára hágott, jelent- kezeit egy gyaur nemes, az angolszármazásu lord Worthington és felajánlóba szolgálatait a hatalmas uralkodónak és Abdul Kherim, mint a fuldokló a szalmaszál utón, oly mohón kapóit Worthington ajánlatán. A negyedik fővezér is megkapta a seiyernzsinórí és lord Worlhingtont állította a szultán kegyelme a csapatok élére. És ime! A gyaur alig kezdte meg működését, a hadiszerencse ingadozó kockája azonnal a törökök oldalára fordult s gyors futárok minduntalan egy-egy nagy győzedelmet vittek hírül az örvendező padi- sahnak. A törökök diadala teljes volt. Ali marokkói szultán kegyelemre megadia magát és teljes díszben ezüst lánccal megbilincselve vett részt Worlhinglon diadalmenetében, A levegő telve volt a hős vezér dicsőségével és földreborulva üdvözölték a törökök a győzedelmes gyaur vezért, ki a veszélyeztetett félholdnak visszaszerezte a régi fényességét. Abdul Kherim személyesen várta palotája küszöbén és forró öleléssel, könyes szemekkel vonta keblére dicsteljes vezérét. Majd bevonultak a pazar díszben pompázó palota legnagyobb termébe, hol a divántanácsot szokták tartani és az össses vezérek s basók előtt szólt a szultán Worlhingtonhoz: — Hatalmas vezér, Allah, az örök, nem fog megf dedkezni rólad, ki bár gyaur vagy, hogy a paradicsom legszebb hunjaival jutalmazza meg fényes diadalaid, melylye! a félhold uralmát erősítetted meg. De itt a földön is nyerd el némikép jutalmadat, szólj s ha kívánságod teljesíthető, kerüljön bár országom felébe, teljesítve lesz. — Szultán, köszönöm hálád e megnyilatkozását, amit tettem, azt nem a jutalom reményében tettem. Gazdag vagyok s földi kincsek nem boldogítanak, szólt Worthington érces hangon, látva azonban a szultán elkomorodó arcát, folytatta. Ha azonban minden áron megajándékozni vágyói, úgy add nekem háremed legszebb odaliszkját és vezéred túlontúl jutalmazva tessz Az elszörnyedés moraja zugolt végig a diván- tanácson. Abdul Kherim arcán a piros szin a halotthal ványsággal percenként változott, fuldokló hangon dörögte Worthington felé: — Büszke gyaur ! Kérted volna bár, hogy hozzam ie neked Allah tündöklő csillagait, vagy merjem ki kanállal a Boszporus vizét, nem kívánhattál volna lehetetlenebbet, rn>nt azt, hogy igazhitű muzulmán Müller Laiosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér Kereskedalmi bank palota (a nagytőzsde mellett.) Már pedzik! TÁRCA.
