Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-11-28 / 95. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI, Seatmár, 1909. november 28. feladásának vezéréül csapott fel Kossuth Fe­renc, a nevét körülövező nimbuszszal együtt bizonyára elmarad mellőle az elszánt küzdő tábor s elhagyja a nemzet. A legendás kuruc brigadéros, Ocskay László mellől is elszökdös- tek a labanc táborba átvitt kurucok, pedig sok csatát nyert élükön Ocskay. Nincsen oka senkinek aggódni az orrzág- ban Kossuth Ferenc halálugrása miatt, mert az éppen nem jelenti a függetlenségi eszme vereségét. Azok az elvhü férfiak, akik azalatt, mig Kossuth Ferenc az olasz királyi udvarban sütkérezett, megalapozták a függetlenségi pár­tot s a nemzetnek visszaadták a függetlenségi eszmébe vetett hitet, sziklaszilárdan állanak ma is elveik mellett. Csüggedésre tehát nincs oka a nemzetnek. Nyugodt önbizalommal ve­heti fel jogainak érvényesítésére a harcot és követheti a függetlenségi harc régi vezéreit. Justh Gyula és társai, amint nem alkudtak meg a múltban, úgy fogják diadalra vinni megalkuvás nélkül a függetlenségi zászlót a jövőben. Színház. A három feleség. Bizonyos, hogy festőművészek és szobrászok alkotásai között is akad egy-egy selej­tes munka, a leghiresebb Írók müvei között is akad egy-egy gyöngébb és a legvirtuozabb művész sincs minden alkalommal disponálva. így van ez a világ- hiitl Lehár Ferenc fenti cimtl operette — szerzemé- nyénél is. Úgy tetszik, a mester „rendeletre“ írhatta I ezt a darabot, vagy talán nem is ő irta, csak „forgat­mányával“ látta el egy pár százezer korona tisztelet- , dij ellenében. Akárhogy is történt, bizonyos, hogy j csapni való rossz darab a „Három jeleség“. Amilyen j melódia-mentes é$ száraz a zene, olyan otromba, ér­dektelen és buta a libretto is. Mennyivel különb a jó régi „Kékszakáin herceg“ szövegkönyve, mely vol­taképpen ugyanezen téma körül forog. És mennyivel szellemesebb, kedvesebb harmóniák mellett csábítja ott a herceg a nőket. A budapesti népszínházban 1—2-szer adták elő Lehár mesternek ezt a müvét, — na­gyon okosan és helyesen, mert vigyáznak azokra a hervadhatlan babérokra, melyeket a Drótostót, a Vig- özvegy szerzője aratott. Hogy a mi direktorunk elő- adatta, — ezzel önmagának semmiféle hasznot nem csinált ugyan (színre sem kerül többé) de viszont ala­posan megbosszantotta úgy a társulata operette-sze- mélyzetét, mint a. közönséget. Ezért az eredményért kár volt a fővárosi színpadoktól való függetlenités el­vét szolgálnia. A szegény operette-személyzet — élén Balta Ma­riskával — azt sem tudta, mi tévő legyen. Szaladgál­tak, mókáztak, táncoltak, énekeltek — ész nélkül. Bállá Mariskára ráismerni lehetetlen volt. O, aki soha életében talán egyetlen egyszeriem distonált, — most lelki nyugalommal járt egy hanggal fejebb vagy lejebb a zenekari partitúra szólamainál. Dénes Ella ismét a lábával koloraturázott — ezt most lega­lább helyesen cselekedte, a kis Lugossy Irén pedig akár a Traviata vagy az Istenek alkonya c. opera áriáit fújhatta volna azzal az erővel, il'előleg erőtlen­séggel. Egyedül Somogyi volt pompás beduin, de ad­hatta volna egész bátran a Z'ngitang szerepét is. Inke Rezső, aki a csábitó férj alakját ábrázolta, csupán egy jelenetben volt stilszerü, — amikor a feleségei meg­verték. Ezt megérdemelte. Csak azt sajnáltuk, hogy hagyta magát és ő is nem verte széjjel az egész ansamblét! Még egy ilyen operette — premiére és a „Luxen- burgi gróf“ első előadására sem lesz közönség. Pedig úgy olvastuk, hogy Lehár ezzel a darabjával még a Vig özvegy sikerét is felülmúlta. Hanka címmel egy magyar szinházbeli újdonsá­got láttunk csütörtökön. Ügyesen és szinszerüen meg­irt vígjáték, de minden irodalmi érték nélkül. A da­rab előadása kifogástalan, ugyszó'ván tökéletes volt. Sokan azt mondják, hogy a fővárosi előadásnál is jobb. Aitner Ilka, Sipos, Somogyi, Czakő Mici, Gömöry Vilma, Róna Rózsi, főleg pedig Markovils Margit és a kis naiva : Wirth Sári valóban művészi játékot pro­dukáltak A közönség a remek előadásért melegen tapsolta az előadókat és valóban kár, hogy ezt a min­taszerű összjátékot kevesen élvezték a színházban. A darabot — lehetőleg egy vasárnapi estén —• okvetle­nül meg kell ismételni. (h) A Sasfiók, Rostand világhírű színmüvének bemu­tatására az előkészületek nagyban folynak. Amint ér­tesültünk, a reichstadti herceget (címszerep) Sipos, Flambeau-t Szilágyi, Metternichet Herceg, Genc Fri­gyest Inke, Mária Lujzát Aitner Ilka, Cameratát Marko­vils Margit, a főhercegnőt. Gömöry Vilma fogják kre­álni. A darab két hét múlva kerül színre. „ 1 — Függetlenségi gyűlés. A helybeli füg­getlenségi pártnak nagy bizottsága ma, vasárnap I délelőtt 11 órakor a függetlenségi kör helyi- í ségében ülést tart, melyen dr. Kelemen Samu j orsz. képviselő ismerteti a függetlenségi párt­ban beállott szakadásnak okait. Erre a gyű­lésre Csomay Lure, a párt elnöke a következő meghívót bocsátotta ki: A szatmárnémeti füg­getlenségi és 48-as pártnak nagy bizottsága vasárnap, f. hó 28-án, délelőtt 11 órakor a függetlenségi kör helyiségében (Csokonai-ulca, Iparos olvasókör) ülést tart, melyen a bizott­ság tagjainak szives megjelenését kérem. Az ülésén dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk is részt vesz. Hazafias tisztelettel : Csornai/ Imre, a szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párt elnöke. — Újabb hir a városok két milliójáról. A lapok nagy része a városokat illető 2 millió korona felosz­tásáról, illetve a múlt hó 25-én tartott kongresszusi állandó bizottság megállapodásáról téves információn alapuló hirt közölt. Most jelentik, hogy ez a felosztási mód nem felel meg az állandó bizottság megállapodá­sának, amennyiben az állandó bizottság egy szükebb- körü bizottságot küldött ki a kebeléből a felosztás módján k megállapítása végett, amely kis bizottság azután magáévá (ette dr. Szentpáli Istvánnak, a r. t. városok polgármesterei tavalyi orsz. értekezletének azon álláspontját, hogy a városok az állami feladatok ellátásáért felmerülő kiadásaik megtérítését kapják s z államtól, még pedig olyképen, hogy amelyik város nagyobb pótadóval küzd, az nagyobb arányú, amelyik­nek pótadója kisebb, az az állami funkció ellátásáért felmerült kiadásaik kisebb százatékát kapnák az ál­lamtól megtéritésképen. A százalékok kiszámításában konkrét megállapodás nem történt, hanem ennek mat- hematikailag is pontos kiszámítására és ily irányú törvénytervezet kidolgozásira Lukács Ödön kongresz- szusi előadó, Nagyvárad városi pénzügyi tanácsos, el­ismert szaktekintély kéretett fel. Ennyit tartottunk szükségesnek helyreigazítani, nehogy a városok a hely­telen hírlapi közlemények által félrevezettessenek. — Hivaíalvizsyálat. Dr. Both Ferenc törvény széki elnök a lefolyt héten megvizsgálta a nagyká­rolyi járásbíróság ügykezelését. — Az ecsedi láp lecsapoló és szamosbalparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat december 3 án a vármegyei székház nagytermében közgyűlést tart, melynek tárgysorozatában az elnökség s a vá­lasztmány mandátumának lejárta folytán ezek válasz­tása is fel van véve. — Eljegyzés. Kachelman Viktor Selmecbányái ügyvéd eljegyezte Hankisz Blanka urhölgyet, szatmári állami elemi iskolai tanítónőt. — Katonai hirek. A napokban Szatmáron kato nai utóállitás és felülvizsgálat volt. I. Az utóállitáson Péchy István vármegyei főjegyző, Kesíenbeimer János honvéd-alezredes és Albrecht Henrik cs. és kir. őr­nagy elnököltek. Itt a vármegyéből mérsékelt szám­ban előálló’t hadkötelesek dolgát intézték el. II. Annál népesebb volt a november 23-áti tartott felülvizsgálat, **»■ csakugyan a délvidék rettenetes betegségét, az euró­paiakra annyira veszélyes sárga lázt konstatálta rajta. Will it mindjárt elkülönítették s a 'öbbi utasok­tól messze eső fülkébe helyezték, nehogy a ragályos kór még másokra is átterjedjen. Három hónapig kínlódott Willi s akkor legyőzte őt a sárga rém. Holttestét egyszerű vitorla vászonba göngyölget- ték, lábához súlyt erősítettek s úgy vitték ki a fedél­zetre a díszbe öhözött matrózok sorfala között. Megkondult imára a hajóhsrang. A kapitány egyszerű imát rebeg, a matrózok s közönség pedig levett foveggel halkan mormolják utána. A hajókarang kondul s a sikos deszkán lassan megindul a holttest, hogy örökre elnyelje a végnél­küli óceán. Harmadszor kondul meg a hajóharang s a mat­rózok vig ének mellett súrolják fel a fedélzet padlatát, egy szó sem es:k több a halottról . . . Szegény Mary, alig tudtuk megakadályozni, hogy férje után ne ugorjon a habokba. Mérhetetlen fájdalma bensőmig hatolt. Csak én tudtam mérlegelni azt az iszonyú kint, mi szivét marcangolta. A nagy árbochoz támaszkodva, merően tekintett arra a helyre, ahova mindene, élte egész boldogsága a tengerbe sülyedt. A kapitány ép megállapította a hosszúság és szélesség fokot, hogy mappáján megje­lölje Willi nyughelyét, majd jelt adott s a hajó, mely a temetés alatt egy helyben állott, zakatolva megin­dult. Ijedten rezzentem fel tűnődésemből, az árboc­fához támaázkodó Mary ajkairól egy vérfagyasztó si­koly hangzett el, kidüledt szeme kísértetiesen me­redt az óceán egy pontjára, mig remegő ujja egy ! felbukkanó tömegre mutatott. Szörnyű látvány! A felmerülő tömegben Willire ismertem. Nem tudni hogyan, tán rosszul volt a le­pelbe varva, avagy külső fizikai erők hatottak közre, a holttest kiszabadult burkából és a hajó sodra elfen- állhatatlanul vonszolta maga után. Iszonyú küzdelem fejlődött ki köztem és a félig megtébolyodott Mary j közt. Folyton azt hangoztatta: — Willi hiv, Willi hiv — s a holttest után akart ugrani. A matrózok erős karjai segélyevei tudtuk csak megakadályozni, hogy utána ne vesse magát. A hulla pedig nyakasán kö­vetelt. Hol egyik percben elmaradt s mi már meg- könnyebülten lélegzettünk fel, hogy a másik percben már ismét más oldalról merüljön fel. A hajó egyre maga után sodorta, mintha mág­neses erővel vonzaná. Mary ezalatt őrjöngve hevert kabinjában. Lázálmaiban egyre férje nevét hangoz­tatta, hogy nemsokára eleget tesz hivó szózatának. Két markos legény alig birta megfékezni a szegény asszony indulatait. A kapitány kétségbeesve tekintett a makacsul üldöző holttest, felé, altól tartott, hogy a hajós népség, mely a babonára szörnyen fogékony, valami természetfölöttit lát a dologban. Pedig ép most volt a legnagyobb szükség minden karra és erős férfi szívre, mert e napon jutottunk a passzát­szelek zónájába. Két napig üldözött Willi holtteste s a kapitány már arra gondolt, hogy matrózaival kihalásztatja a holttestet, hogy újra és jobban bevárják halotti lep­lébe. Ám a babonás hajósok semmi áron sem voltak hajlandók eleget termi a kapitány par ancsának. Nehogy zendülés üssön ki a hajón, a kapitány elállóit e tervétől. Leszállóit az est. A tropikus égöv csillagai egy­másután kigyultak és ezüst fényüket szelíden hintet­ték a tenger lágyan ringó hullámaira. A matrózok pihenőre tértek, csupán a soros le­gények egyhangú kopogása zavarta a csendes éjszakát. Amikor egy csoport matróz mellett elhaladtam, jól kivettem, amint egymás között suttogtak. — Addig nem hagy el minket a férj holtteste, mig az asszony utána nem ugrik, szólt az egyik. — Nem tudom, a kapitány mit őrizteti annyira azt az asszonyt, ha a végzet azt határozta, hogy férje után menjen, minek avatkozik a sors útjába? — mondta a másik. Ebben a percben nagy robajjal nyílott fel egy kabin ajtaja és őrült rohammal szaladt fel a lépcsőn a fedélzetre egy fehér alak. Kibomlott haja messze lebegett utánna, Mary volt. Egyenest a párkányzat felé szaladt. Egy matróz sem emelkedett fel, hogy kétségbeesett tettét megakadályozza. Én elkésve ér­keztem. Mary e szavakkal, — Willi már jövök, — át­vető magát a párkányzaton és a másik percben már elnyelte az óceán sötétkék örvénye. A kapitány le- bocsájtat'a a mentőcsónakot, a matrózok kedvetlenül szálltak a sötét tengerre. De minden eredmény nélkül Maryt nem találták meg. A felkelő nap rózsás fény­kévéket szórt az azurszint játszó vízre, semmi sem zavarta az óceán végtelenségét. Willi holtteste pedig már nem üldözte hajónkat .. isamBaBaBM« Hl tétomiik, ki íij a fej«, BERET VAS-PÁSTI LLÁT :: hanem használjon azonnal :: ____________

Next

/
Oldalképek
Tartalom