Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-11-14 / 91. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉlS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 tiller. UAPVKZáR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. | FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. _ ■ Telelőn-azá ro V i idennemO dijak Szatüinr#«, a 11 tdóh'yatalbaa flzetsudih. A magyarság uj vezére Az igazi, régi, kipróbált, tiszta és kérlelhetetlen magyar függetlenség lobogója uj vezér kezébe került. Az ország fővárosában megválasztották tegnap az igazán magyar képviselők az igazán független nemzeti eszme törhetetlen bajnokát: Juslh Gyulát, a 48-as párt elnökévé. Ami eddig csak sejtés, a lelkekben forrongó kétség és türelmetlen vágyódás volt: ma már bizonyosság. A lejáratott, kompromittált, ide-oda dobált és megkínzott magyar függetlenség újjá született! A magyar politika renaissance-a az a nap, amikor 120 magyar képviselő határtalan lelkesedéssel, egy szívvel és lélekkel, bajtársi szeretettel és fanatikus meggyőződéssel utasítja vissza az alkut, melyet a nemzet jogainak, törvényeinek rovására kínáltak fel, mely az országot beláthatatlan időre vissza akarja dobni a természetes és szükséges fejlődés útjáról, mely kétségtelenül meggyalázza vérrel a szentelt magyar függetlenség eszméjét. Mindenki, akiben csak egy szikrája lappang annak a tudatnak és érzésnek: mi egy szabad nemzet politikai és gazdasági fejlődésének raisonja, — mindenki, aki még bizik abban, hogy az ország alkotmánya nemcsak formalizmus és gyűrött papiros-halmaz, aki tudja: mi az a jogfolytonosság, aki egy csöppnyi ideálizmust tud átérezni akkor, amikor a népek sorsának intézéséről beszélnek: örömtüzet fog gyújtani ma, amikor az ezeréves küzdelemben megedzett magyar nemzeti eszme ismét fennen szárnyal! Valóban — oly időket élünk, amidőn nagy szükség van arra az erőteljes, felrázó munkára, melyre az a 120 képviselő vállalkozott. Az emberek itt önzők, a lét küzdelmében fáradtak, lelkesedésük tüze kiégett és nem hisznek többé semmiben . . . Ma már a magyar ember mosolyog, ha a politikáról esik szó és amiért régente vért ontani nem habozott: ma legfölebb egy keserűt dörmög rajta és nem gondol vele többet. Azok meg, akik a nemzet intelligenciáját képezik, a legkellemetlenebb kiábrándulással beszélnek olyan életbevágóan fontos országos kérdésekről, az egész magyarság egyetemét érintő problémákról, melyek azelőtt a leglelkesebb politikai diskussziók központjai voltak. Miért? Ha ma, amikor széles e világon mindenfelől csak olyan híreket kapunk, hogy a nép, a nemzet, a köz-szabadság győz, és az ellenfél bukik — éppen csak a magyar vesztette volna el minden energiáját ? Csak mi fásultunk el, csak mi vagyunk a tehetetlen, nyomorult, megalkuvó nemzet ? A világ ma nem ismer többé lehetetlent. A népjogok érvényesülésének akadályai nem lehetnek és olyan hatalom nincs, mely ezzel szembeszállni tudjon! Mit jelent az, amikor a nagy Kossuth fia azt mondja: »nem megyünk a falnak«. Ez csak azt jelenti, hogy a fal kemény, a koponya puhább, minek a koponyát betörni ? ő tehát jól felfogott mérsékeltségénél fogva nem hajlandó az erő-próbára . . . Nos, akadt még vezér, akinek a koponyája annál a falnál is keményebb. Aki nem alkuszik, nem görnyed, nem operál, sem »co«, sem »dis«, nem tol előre se hátra időt, napot, nem kertel, nem dicsekszik, nem hivatkozik sem a maga, sem a más nagy eszére, bölcsességére, aki magyarul, okosan és becsületesen kimondja: ez a törvény, ez a jog, ez az igazság és ebből nem engedekI És most jöjjön az a fal! Justh Gyula 120 emberével uj pártot alakított. Hiába maradtak ők benn a régi falak között és hiába vonult Kossuth uj hajlékban uj pártot csinálni, — az uj párt mégis csak a Justh Gyuláéi Az az uj párt a Justhé, melyre a rehabilitáció nehéz feladata várakozik. A függetlenségi és 48-as pártnak szinte gyanússá, ingadozóvá, úgyszólván szánalmassá vált szoboralakjába kell Justh Gyulának friss erőt, energiát, tekintélyt és lelket önteni. Bízunk a nemzet uj vezérében. Mintaképe volt eddig is a magyar politikusnak, — az lesz a jövőben is. Kuruc volt és az marad! Ha nem is tud olyan ragyogóan beszélni, mint a volt vezér-prokurista Apponyi, ha nem is olyan elismert »európer«, mint a Gresham-palota lakója, ha nem is olyan nagyon szép, mint a fess Nagy Emil, de önzetlen, független, lángoló és becsületes vezetője lesz pártjának, melynek zászlóján diadalmasan ott ragyog a jelszó: Önálló magyar nemzeti bank! Ezért fog első sorban Justh Gyula és 120 hive küzdeni. Ezzel a zászlóval vonul a harcba, mely bizonyára kemény, nehéz, talán emberfeletti munkát fog adni. Mi, akik távol e jövendő nagy küzdelem színterétől, óhajtva kívánjuk Justh Gyula küzdelme számára a babért, ma főképpen csak annak az örömünknek adunk kifejezést, hogy városunk képviselője azoknak a táborában látható, akik a Justh Gyula zászlója alá sorakoztak .... Aminthogy Szatmár követének másutt nem is lehet helye! Dr. Havas Miklós. Uj pártalakulások. Egy parlamentünk, hogy eredményes legyen a munkálkodása, szüksége van egy komoly, számba vehető ellenzékre, nem olyanra, amelynek hatalma van megakasztani a palarnentet munkájában, amely holmi Nagy György-féle éretlen módon igyekszik gáncsot vetni a kormányon levő pártok akár hasznos, akár hasznavehetetlen működésének, hanem igenis szüksége van egy komoly elemekből álló, az ország érdekét szem előtt farló ellenzékre, mely a hatalmon levő párt túlkapásait, mert hisz, akinek kezében van a hatalom, az mindig hajlandó visszaélni vele, ellensúlyozza. A magyar parlamentnek immár negyedfél esztendeje nem volt ilyen ellenzéke; a párlok szövetsége, mely szinte az egész parlamentnek megadta a módot a halalomban való sütkére- zésre, cserében az elvek felfüggesztését követelte. Az igy szövetkezett pártok óriási sulylyal nehezedtek a parányi és még e mellett két utón haladó kisebbségre ; sem a balpárt, sem a nemzetiségiek nem voltak olyanoknak tekinthetők, amelyek az óriási koalícióval szemben az ellenzék szerepéi játszhatták volna. A koalíciós párlok pedig, a hatalom teljes tudatában kiélvezvén minden kiélvezhetőt, teljesen rábízzák magukat a nemzetinek, a liberálisnak, a nagynak nevezett kormányra. Régen nem volt kormánynak ilyen hatalom a kezében, itthon úgyszólván mindenható volt, minden ténykedésüket osztatlan tetszés honorálta, a kegyeli embereiket megtehették főispánnak, a házi orvosukat udvari tanácsosnak, magok magokat a kúria elnökének, egyszóval a népszerűség glóriájában senki sem látta, senki sem akarta látni a fekete foltokat, megtették őket bálványoknak és suggerálták a nemzetnek is, hogy azok. De a bálvány is csak addig bálvány, mig szét nem törik, azontúl csak haszontalan cserép. A függetlenségi párt egy része, és pedig nem kicsi része, kezdte észrevenni, hogy a koalíciós közös lónak nagyon is túrós a háta, hogy annak a ha’alomnak, amit élveznek, igen nagy az ára, hogy ők a 67-es párt mellett Ne tétovázzék, ba faj a feje, :: hanem használjon azonnal :: a*s, 9*. «r. a ■ K “fc* fi 3 R "TT- amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint a fajfájást BEfiETVAS- PASTILLAT k/SaaBEba R W rtw I Í1V I H-hin B f bESETVÁS TAKÁS sjócjriuréu KMPUTIV. aMBM—a—»ma—w - — 3 dobozzal ingyen postai szállítás. ■ 1 t:
