Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-10-13 / 82. szám
82. szám. XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. október 13. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. .SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. hAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ; FERENCY JÁNOS. SZERKESZTéSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám 80. ~ ~ KifliiennemS dijak Szatmáran, a kUdőhlvataliun flzetandúk. A siralomházban. A régi jó időkben a halálraítélt delikvensnek azt az egy szívességet megtették, hogy az ítélet végrehajtása előtti napon, minden jóval ellátták, utolsó kívánságát teljesítették, hozzátartozóit odabocsájtották s egyáltalában mindenkinek bejárása volt az elítélthez, akinek csak kedve tellett abban, hogy végső gyötrődésének szemtanúja lehessen. Ez az állapot a siralomházban jellemezte a régi kor »humánus« szellemét, ezzel kívánta kiengesztelni azt az igazságtalanságát, hogy egy embert életétől megfoszt. Ez a siralomházbeli állapot jellemzi jelenlegi politikai életünket is. Mintha az egész magyar parlament ilyen kivégzés előtti eszem- iszom, dinom-dánom hangulatban lenne. Mindent megengednek neki, mindent elnéznek érette, hiszen szegény úgyis a végét járja, hadd tombolja ki magát utoljára. A képviselőház, mely együtt van, de nem politizálhat, mely nem napolhatja el önmagát, de bármely pillanatban elnapolható királyi kézirattal, mihelyt akad olyan minisztérium, mely azt ellenjegyzi, az ilyen parlament élete nem élet, hatalma nem hatalom s ténykedése a semmivel egyenértékű. Egész Magyarország egy halálraítélt delikvens benyomását kelti. Önmagával meghasonlott, semmi nincsen ínyére. Ha egyik nap egyik párt igy határoz, másik nap a másik párt épen az ellenkezővel lepi meg a politikus világot. Soha, sehol egyöntetűségei, együttes eljárást nem láthatunk. Mikor arra volna legnagyobb szüksége, hogy egy akarat, egy vezérlet érvényesüljön, akkor szerte húz a parlamentnek nemcsak | minden egyes pártja, hanem még a pártok kö- 1 zött sem látjuk azt az összhangot, mely ilyen válságos időkben a félgyőzelemmel egyenlő. Bécs minden erejével ellenünk fegyverkezik. Ami csalafinta dolog a politikában, ami ravaszság a diplomáciában ősidők óta rejtezkedik, az mind napfényre kerül, hogy a magyar érdekeket lesújtsa, porba alázza. A bécsi sajtó oly egyöntetűen, oly egyformán fújja a magyar gyűlölet kigyőkövét, hogy még azok a sajtóorgánumok is, melyek máskor tüzzel-vérrel harcolnak egymás ellen, most megkötötték a szent treuga Deit s egyformán ostorozzák a magyar jogos kívánságait, szerény és méltányos igényeit. Nálunk ! A legmagyarabb sajtóorgánumok lesve-lesik, hol sebezhető meg leginkább ez vagy amaz a hazafias párt, vagy pártvezér. Nem szövetkeznek azok egymással, inkább az ördöggel, hogy egymást elpusztítsák. Mi ez ?! A százados hun átok, mely Atilláról maradt reánk örökül?! Vagy a nemes magyar faj, miként a lengyel, önvéreitől hulljon áldozatul a gaz és álnok ellenségnek ? ! Nem térünk észhez, még akkor sem, mikor már az ország ott raboskodik a siralomházban. Mikor már semere sem látszik ki ut a vészes rengetegből, senki sem segíthet a magyaron. Térjünk magunkhoz végre véreim ! Tartsunk össze most, mikor végre elérkezett az a szent, az a magasztos pillanat, mikor el kell dőlnie egy ezeresztendős produktiv, munkás, törekvő nemzet sorsának, mikor végre betetőzik évezredes alkotmányunkat azzal a záradékkal, amely nélkül eddig csak papiros alkotmány volt s a mely nélkül eddig csak azt tehették vele az uralmon levők, amit csak akartak. Kitartás és összetartás ! Ez legyen most a jelszavunk. A megfélemlítés nem a bátrak kenyere. Csak gyáva ijed meg a saját árnyékától. Láttuk a múltban, mire képes a kitartó akarás s élvezni fogjuk a jövőben harci készségünk gyümölcseit. Csak egymást ne áruljuk el. Tartsunk össze most az utolsó órákban. Akkor, amikor már elleneink azt hiszik, hogy az utolsó órája ütött alkotmányunknak, akkor, mikor úgy tetszik, hogy az egész nemzet a siralomházban ül. Még nem bizonyos, hogy kinek ütött a végórája, még nincs itt az ideje a kétségbeesésnek. A magyarok Istene eddig is velünk volt, a magyarok Istene továbbra is kitart mellettünk. Csak méltóak legyünk ahhoz, hogy pártfogásában részesüljünk. A siralomház még a vigasságok tanyája lehet, de vegyük fontolóra, hogy mindig és mindenkor a nemzeteken mullott az, hogy soha többé olyan helyzetbe ne kerülhessenek, hogy ők legyenek foglyok ott, ahol nékik kellett volna uralkodniok! Néhány szó a Tanítók Házáról. A városunkban épülő tanítói internátus szépen kezd emelkedni a föld felszínétől. Az internátus az Atilla-utcában, épp szemben a kies Kossuth-kerttel TÁRCA. Egy rejtélyes eset. Irta Szilágyi Ferenc. Mikor a félig besötétitett kicsiny szobába beléptünk, az ágy szélén összekuporodva guggoló férfialak hirtelen felegyenesedett és kimért szabályos léptekkel közeledett felénk. Köszöntésünket észre sem véve, megállóit előttünk és tétova, sötét tűzben lobogó szemei oly kísértetiesen csillogtak a félhomályban, hogy önkéntelenül megszorítottam kísérőm karját. — Tudom már, miért jött uram — szólott és hogy elkezdett beszélni, fakó ajkainak gépies mozgása és hangjának félelmes üressége még egyszer végigborzongatott — meg akarja hallgatni azt a rejtélyes történetei, amely velem megesett és a melynek magyarázatát még ma sem tudom. Igazán nagyon lekötelezne, ha nyitjára vezetne annak a rejtélynek, amely megfoghatatlanságában még az őrültség karjai közé fog sodorni. Nos hallja tehát: Idestova két esztendeje lesz, hogy súlyosan megbetegedve, hosszabb ideig az ágyat voltam kénytelen őrizni. Már — már a javulás útjára léptem, a krízisen is szerencsésen túlestem, midőn egy uj csodálatos komplikáció járult a bajomhoz. — Mintha sürü köd ereszkedett volna reám, mázsás sulylyal szorítva oda kórágyamhoz, nem tudtam mozgatni se karomat, se lábamat, sőt lassankint szivem verése is elállt. Orvosaim konzíliumot tartottak fölöttem s a mesterséges légzéstől az éther injekcióig minden lehető és lehetetlen ezközt és módot megkisérlettek, hogy újra életre keltsenek. De hasztalan, a szám elé tartott kristálytükör fényes, párátlan maradt, kétségtelen bizonyítéka az ő szemükben annak, hogy immár csak egy hullával van dolguk. Eleinte mulattatott a dolog. Azt hittem, hogy ez az állapot legfelebb csak néhány óráig tarthat el és szinte jól esett arra gondolnom, bogy mily nagy örömet fog körülöttem, zokogó családom körében életre ébredésem okozni. De az órák csak múltak sürü egymásutánban és lethargiámnak csak nem akart vége szakadni. Láttam, amint az Entreprise gyászsujtásos, bóbitás emberei felállítják a fekete ravatalt, éreztem, mint fektetnek a hideg, nehéz tölgyfa koporsóba, a viaszgyertyák sárga világából felszálló füst mind sűrűbb és sűrűbb fel- leggel vonta be a szoba menyezetét — és én nem tudtam mozdulni, nem jött hang ajkaimra. Iszonyú rémület fogott el. Irgalmas Isten! ha rövid időn belül nem sikerül életjelt adni magamról, élve fognak eltemetni. Kiáltani, bömbölni akartam, de hasztalan, ajkaim mozdulatlanok maradtak és e sikertelen erőlködésbe elvesztvén eszméletemet, elájultam ... . . . Tompa moraj keltett fel álmomból. Áthat- lan, sürü sötétség vett körül és azt hivén, hogy otthon fekszem ágyamban, fel akartam kelni, hogy kinézve ablakomon, megtudjam a zaj okát. De ki írja le rémületemet, midőn minden oldalról hideg, nyirkos deszkába ütköztem. Egy perc alatt beláttam helyzetem borzalmasságát; fentről a rögök tompa dübörgéssel hulllak koporsóm fedelére. A kin, rémület és iszony megvan az emberi szív érzelmeiben, az most mind utat tört magának abhan a hörgő sikolyban, mely ajkaimra tolult. Ordítani, bömbölni kezdtem, hiszen ha most, amig a cirkumdederumot énekelve körülállják a síromat, ha most nem adhatom tudtokra, hogy élek, akkor a legSzántó Mór és Társa Sajót m á r, a színházzal szemben. Világvárosi mintára berendezett férfi- és gyermekruha telepe megnyílt. Nagy előny a vásárló közönségre, hogy alku nincs, mivel minden darabon az olcsó szabott árak láthatók. — Kész ruháink pótolják - a mérték után készült ruhákat. — Legelegánsabb férfi- és fiú felöltök, téli kabátok, szőrmével bélelt bekecsek. :: =r
