Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-10-10 / 81. szám
Szatmár, 1909. október 10. Vasárnap. I. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-i IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. ÜAPVKÜÉK: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telelőn-szám 80.-----*i idemtüma dijak Szalmám«, a ► iidóiilvataiaan flzatendäk. A modernek. Aki társadalmi életünket, az egymással érintkező emberek modorát, azt a hangnemet, melyet lársaságban, az asztalnál, színházban, hangversenyteremben s báli éjszakákon jelenben használni szokás, élénkebben megfigyelte és megfigyeli, az egy különös és alapjában véve sajnálatos tünet tanúja lesz, mely nemcsak a morál szempontjából, de a jónevelés alapvető törvényei szempontjából is a legerősebb bírálatra szorul. A társas érintkezés modern formái nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, melyeket a jó erkölcs s kuliura előrehaladása előir, hanem olyan irányzatokba csapnak át, melyek már szélsőségüknél fogva is megrovásunkra érdemesek. A legtöbb ember, ki manapság »jó társaságban« forgolódik, azt hiszi, hogy a modernség jelzője alatt mindazt, mit a korcsmái hősök az ő sajátos mulatozásaikban meghonosítottak, mindazt, mit az utszéli kofaasszonyok szalonképesnek tartanak, bevihetik az általuk folytatott társalgásba, sőt legtöbben nem átalják a minden rósz kutforrásából, a fővárosból importált tolvajnyelv nem egy szakkifejezését is a beszélgetés, a rendes társalgás nyelvezetébe becsempészni s ezzel nemcsak a magyar nyelv kárát okozni, hanem egyben az erkölcs legelemibb szabályait vérig megsérteni. Mert legtöbben »ezen modern apostolok« közül a szabadszájuságot összetévesztik a szabadelvüséggel s azt hiszik, ha egy-két ilyen elfajulását a társadalmi életnek a jó társaság kénytelen-kelletlen befogadta, a szabadelvüség alapján meghonosíthatja a szabadszájuság köztársaságát. Vájjon kinek figyelmét kerülte el már az az éktelen, a magyar nyelv idiómájától teljesen idegen kifejezések használata, melyeket egyes arszlánok tekintélyűk öregbítésére unos- untalan használnak ? ! Vájjon ki nem hallotta volna az »ilyen fiatal«, »ilyen öreg«, »simon«, stb., stb., ki tudná őket fölsorolni, kifejezéseket, melyek ma már oly annyira divatba jöttek, hogy nélkülük egy rendes társalgás el sem képzelhető. A tolvajnyelv egész szótára ma már minden előkelőbb ház szalonjának asztalán foglal helyet s ahol eleddig Jókai, Arany, Petőfi, Mikszáth zengzetes irodalmáról tárgyaltak, ott most a »Pesti Futár« s a »Fidibusz« szenzációit fejtegeti a közönség. Vájjon ez a kuliura előrehaladása?! Ebben kulminál az irodalmi élet fellendülése?! A színházakban is azok a darabok aratják a nagy és osztatlan sikereket, melyekben olyan kérdések s olyan hangnemben feszegettctnek, melyek éppenséggel nem bírják el az olyan nyilvánosságot, mint a minőt a színpad erősen világitolt deszkái szolgáltatnak. S ez képezi a modern társadalmat. Mindenütt a rideg, kérlelhetetlen igazság. A gyermeket nevén nevező puritánizmus, mely nem átalja megmérgezni azok lelküietét, akikbe tanulságosabb, egészségesebb levegőjű irodalommal s egyéb kulturális segédeszközökkel nemes- lelküséget, törekvő ambíciót, igyekvő munka- szeretetet lehetett volna beléiktatni. így azonban épen a modern társadalom mindent felvilágosító hatalmával a könnyelműség, a léhaság, az erkölcstelenség öldöklő mikrobáit oltja beléjük s már kora serdülő időkben megmételyezi az ifjúság lelküietét. Egyetlen szót sem vesztegetnénk erre a témára, ha azt látnók, hogy a többi, kultúrában fejlettebb, előrehaladottabb államokban is hasonló s ily nagyarányú romboló hatását szemlélhetnők a modernség szélső irányokba tévedő veszedelmes hatásának. De éppen ellenkezőleg, minél fejlettebb államot figyelünk meg, annál kevésbé látjuk az erkölcsi métely ily pazar kézzel való szétszórását, az ifjú lel- kületek megmérgezését. Tehát nem ebben rejlik a modernség ereje, nem itt emelkedik csúcspontjára a kuliura s nem ezek a nyomtatványok terjesztik a műveltséget, a jó modort, a társadalmi formák helyesebb kialakulását. E fertőző métely elienszereképen csakis az egész társadalom egyöntetű, közös eljárása segíthet. Itt semminemű ügyész, sem kormány- rendelet a baj csiráit ki nem üldözheti, az egész társadalom együttes erejére szorul e hibák megjavítása. Álljon össze minden jóizlésü T A R C A. Három esztendő. Most viszik el a legények elejét. Elviszik, hogy három esztendőn keresztül egyék a császár kenyerét, hordják annak mundérját s kiképeztessenek arra a pályára, hol a vitézség a legfőbb erény s ahol a német szó a mindenható kommandérozó. Három esztendő ! Iszonyú idő. Ha elképzeljük, hogy ezalatt mennyi hasznos munkát, minő eredményes működést lehetne kifejteni avval a sok ezer emberrel, akit ott fognak, hogy a fegyverforgatás, a peckes lépés misztériumába bevezessenek, akkor sajnálattal kell, hogy eltöltsön az a tudat, hogy mindez a sok erő, energia, egy hiábavaló, semmi hasznot sem hajtó nagyhatalmi hóbort szolgálatában áll s hogy az a temérdek pénz, mi e parlagon heverő erőknek táp lálékot, ruházatot s lakást biztosit, mind-mind hiába pocsékolódik el, a semmibe vész, elkallódik. Elkallódik az a sok emberi munkaerő is, melyet e három esztendőn keresztül nem értékesíthetnek, elkallódik az a sok vagyon, melyet olthon nem művelhetvén, elpusztul, kevesebb lesz, megsemmisül. S mégis. A törvény, törvény. Annak erejét semmi sem gyöngítheti. Mi sem azért szólalunk fel, mintha a (örvények ellenében akarnék biztatni azokat, kiket a természet egészséggel, erővel ruházott fel, de akik I ép e szerencséből kifolyólag találják meg szerencsét- i leniégüket, a három esztendei katonai szolgálatot. Sokat, igen sokat beszéltek s írtak már erről a témáról s fognak is még beszélni s Írni a jövőben is. Mert hiába, amig a nemzetek Aliig fegyverben állanak, amig a nemzetközi kérdésekben nem választott bíróságok, hanem az erő, az ököl adja meg az igazságod mindaddig mi sem álmodhatunk arról az ideális korszakról, amikor általános lefegyverzés következtében megszűnik annak a sok munkabíró férfiúnak három esztendőn keresztül való erőpocsékolása, három esztendőn való semmittevése. Mert az a munka, lett légyen bármily megerőltető is, amely hiábavaló fáradtságot hoz, melynek gyümölcsét sem áz egyed, sem az összeség nem élvezi, az a munka hiábavaló, értéktelen s csakis erőpocsékolásnak tekinthető Ha az általános lefegyverzés idejét előre be nem láthatjuk, ha a közeli jövőben a katonai szolgálat, a védkötelezettség megszüntetését nem is remélhetjük, de a dolgok ilyetén való megtartásán avagy változtatásán gondolkozhatunk. Arról igen is beszélhetünk, vájjon okvetlenül szükséges az, hogy e nagy erőtömegnek három esztendeig kell parlagon hevernie ? Vájjon nem lehet, ha már a létszám leszállítását nem kérhetjük, legalább az időt megrövidíteni?! S ez az a pont, mely a legtöbb vita tárgyát képezte. Természetesen mindenkor a szakkörök vitatták a hosszabb idő szükségességét a polgári elem érveivel szemben. De végtére mégis megállapodásra jutottak, hogy két esztendő épen elégséges arra, hogy a legénységet teljesen kiképezzék a haditudományok minden csalafintájába s hogy két esztendő alatt minden egyes katonát be taníthatunk arra, hogy még a kínai nyelvű kommandókra is úgy forduljon, perdüljön, mint az orsó, s hogy lépéseit kivágja, hogy beló- remegjen a parlag. Tehát a három esztendei szolgálatot két esztendőre redukálhatják. A polgári vélemény tehát diadalmaskodott. Igen ám, de itt megint a katonai érvek győzedelmeskednek. Ha a három esztendei szolgálatot két esztendőre szállítják le, akkor, hogy a jelenlegi létszám fentartassék, szükséges, hogy az évenként sorozandók száma emeltessék, ügy, hogy végeredményben, ha egyesek rövidebb ideig szolgálnak, a Szántó Mór és Társa 8 it n t xxx ár, a színházzal szemben. Világvárosi mintára berendezett férfi- és gyermekruha telepe megnyílt. Nagy előny a vásárló közönségre, hogy alku nincs, mivel minden darabon az olcsó szabott árak láthatók. — Kész ruháink pótolják == a mérték után készült ruhákat. — Legelegánsabb férfi- és fiú felöltök, téli kabátok, szőrmével bélelt bekecsek. ...........
